Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

meg az első sakktornát. Nálunk tehát ez a sportág gazdag és eredményes múltra tekint vissza, mi pedig a hagyományokhoz híven igyekszünk most jó eredményeket elérni. A járási bajnokságban 22 hattagú (4 + 2) csapat szerepel. Sok éven át színvonalas sakkmozgalmunk volt annak ellenére, hogy a magasabb osztályokban csapataink nem vettek részt, egyéniben azonban több kitűnő versenyzővel rendelkeztünk. Közülük elsősorban Tepper Marcel, Kerti Lajos, Kocsis József, Princ Albin. Gross Štefan emelkedtek ki. — 1972-ig nem akadt egyesület, mely védőszárnyai alá vett volna bennünket. Így külön engedéllyel, a járási válogatottat nevezhettük a bajnoki küzdelmekre. Az 1972/73-as Idényben a TJ Stavbár színeit képviseljük. Persze, nem ment simán, amíg eddig eljutottunk. 1965-ben Pavel [ankoviö tanító élesztette újjá a sakkmozgalmat, s már egy esztendővel később a divízióban küzdöttünk a bajnoki pontokért, és csupán azért nem sikerült a II. ligába jutás, mert a legjobbak közül néhányan főiskolai tanulmányaik miatt kénytelenek voltak más városba költözni. — Az idén az utolsó előtti fordulóban — úgy látszott —, feljebb jutunk, amihez elegendő lett volna a döntetlen. A játékosok azonban túl biztosak voltak dolgukban, egy kissé talán elbízták magukat, s mire észbe kaptak, el is vesztettük Prievidza ellen a nyertnek vélt mérkőzést. Az idén a továbbvégeztünk, tehát nem voltunk messze a feljebbjutástől. Nálunk is a legnagyobb probléma az, hogy játékosaink közül évente néhányan főiskolára mennek. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy megalakítottuk az ifjúsági csapatot, és így van honnan és kivel feltölteni a női együttest. — A város tornatermei közül egyik sem alkalmas mérkőzések lebonyolítására, mivel ahhoz a tetőnek legalább 7 méter magasnak kellene lennie. Ami pedig a legfurcsább, a Slovan nem rendelkezik röplabdapályával. Még szerencse, hogy eddig mindig akadt iskola, mely befogadott bennünket. Mi ezért nagyon hálásak vagyunk, dehát nem mehet így a végtelenségig. A röplabdázás iránt olyannyira megnövekedett az érdeklődés, hogy gyakran az ifjúsági játékosok szülei sietnek segítségünkre. — Mit a terveink? Szeretnénk a II. ligába jutásért küzdeni. A felnőtt csapat beérett, csak jobb feltételekre van szükségünk. A felnőtteknél 12, az ifiknél 22 a keretlétszám. Háromszor hetente 2 órás edzést tartunk, szombaton és vasárnap pedig mérkőzéseket játszunk. Már júliusban megkezdtük a felkészülést az őszi idényre, de csak nehezen jutunk előbbre, mert nincs az erőnléti edzéshez megfelelő tornaszerünk, kevés a labdánk. Több figyelmet szentelhetnének felkészülésünknek, hiszen tavaly 18 mérkőzésből csupán hármat veszítettünk el, és mi ennél még jobban szeretnénk szerepelni. Tepper Marcel 35 éven át tevékenykedett a sakkmozgalomban, ezért kapott numrég kitüntetést. Felvételünkön baloldalt a Gömöri Serlegért megrendezett tornán a Neckár (Csehszlovákia főiskolai bajnoka) elleni mérkőzésen. A Slovan röplabdacsapata szeretne bejutni a II. ligába. A lokomotíva cselgáncsozúi sokat hallatnak majd megukról. V

idéken járva szívesen látogatunk el olyan községekbe, városokba, ahol már évekkel ezelőtt megfordultunk és foglalkoztunk az ottani testnevelési és sportmozgalommal. A legtöbb esetben örömmel tapasztaljuk az évek során bekövetkezett fejlődést, melyről azután nagyon szívesen írunk, ha nem is éppen szuperlatívuszokban, de az elismerés hangján. 1969 novemberében Rimavská Sobotába (Rimaszombat) látogattunk el, ahol akkor sok lelkes sportemberrel és funkcionáriussal beszélgettünk, de aktív és főleg mozgalmas sportéletről csak részben számolhattunk be. Most, amikor ismét arra vitt utunk, egy-két sportágban egészséges fejlődést tapasztalhattunk. A leglelkesebbek Kellemes meglepetéssel láttuk, milyen élénk sakkélet folyik nemcsak a városban, hanem az egész járásban. Ennek a mozgalomnak a lelke Vološin Zoltán, a járási sakkszövetség titkára. Talán nincs a napnak órája, amikor ne tenne valamit kedvenc sportja érdekében. Ülünk az asztalnál és beszélgetünk. Jobban mondva én alig jutok szóhoz, csak győzzem jegyezni, amit mond, és ami kétségtelenül nagyon érdekes. A legnagyobb meglepetés, hogy ez a járás nem kevesebb, mint 870 sakkozóval dicsekedhet. — Amikor 1974-ben Csehszlovákia szervezett sakkmozgalmának 50 éves jubileumát fogják ünnepelni, mi Rimavská Sobotán az itteni sakkélet 70. évfordulóját üljük, mivel a Daxler-fivérek 1904-ban Tisovecen rendezték jutás lesz fő feladatunk. Ismerjük ellenfeleinket, tudjuk, nem állunk „sétamérkőzések" előtt, de erős az elhatározásunk, hogy sikerülni fog. — Legeredményesebb sakkozónk Tepper Marcel, 1972. szeptember 23-án kitüntetésben részesült azért, mert 35 éven át sikeresen képviselte Szlovákia sakkmozgalmát. Tepper háromszor nyert szlovákiai bajnokságot, Zvolen színeiben az I. ligában játszott. Jól Ismerik nevét bel- és külföldön egyaránt. — Az idén első ízben rendeztünk nemzetközi versenyt a Gömöri Serlegért, melyen huszonnégyen vettek részt, köztük a magyar Lengyel Béla és Faragó Iván, a bolgár Geszosz Pavlosz, a szovjet Jordanov és Voronkin. A sikeres lebonyolításnak köszönhetjük, hogy jövőre hat szocialista ország 28 sakkozójának részvételével ismét megrendezhetjük e nemzetközi versenyt. Sőt, 1974-ben Rimavská Sobota lesz az országos egyéni bajnokság színhelye, ami kétségtelenül az elismerés jele. Sokat fejlődtek Évekkel ezelőtt nem volt érdeklődés a röplabdázás iránt. Ma más a helyzet. Baláž Štefan, a Slovan Rimavská Sobota női és ifjúsági röplabdázóinak az edzője, ennek ellenére nem teljesen elégedett. — Sajnos, még mindig nincsenek megfelelő feltételeink — mondja boszszúsan —, pedig a nők már negyedik éve a kerületi bajnokság résztvevői. Az elmúlt idényben a második helyen — Szinte égbekiáltó — panaszkodik —, hogy már öt éve neveljük a tehetséges és eredményes atlétákat, de a városban nem tudunk versenyt rendezni, állandóan máshová kell utaznunk. Pedig pontos terveket dolgoztunk ki, hol legyenek a Slovap-stadionban a dobókörök. Hiányoznak a gátak, egyszóval még mindig az iskola udvarán kell edzéseinket folytatnunk. — Eredményeink viszont jók. Pechová a szlovákiai ifjúsági bajnokságon a diszkoszvetésben 38,18, a súlylökésben 11,75 méterrel egyaránt a második helyen végzett, és a kerületi bajnokságban a felnőttek között ezüstérmet szerzett. Rudická, aki szintén ifi, a Pravda nagydíjáért folytatott versenyen a 100 méteres síkfutásban a felnőttek között a döntőbe jutott. Hudanová 800 méteren 2:21,4-gyel nyert szlovákiai ifjúsági bajnokságot. Pardubicén viszont az 1500 méteres mezei futásban szlovákiai viszonylatban a második, országos viszonylatban pedig a harmadik helyen végzett. Losová gerelyhajításban Szlovákiában második volt. — Ezek az eredmények önmagukért beszélnek. Lehetne javítani rajtuk, de csak akkor, ha megfelelő edzéslehetőségeket biztosítanak számunkra. Mit várhatunk az illetékesektől? Amint a fentiekből is kitűnik, a városban szaporodott a sportolók száma, sőt eredményeik is javultak, annak ellenére, hogy a mostoha körülmények nem nagyon változtak. Azok, akik e sikerek elérésében közreműködtek, kétszeres elismerést érdemelnek. Árról, mit várhatnak a jövőben, Bystriansky Pavel, a járási testnevelési bizottság titkára így nyilatkozott: — Városunkban a legjobban kihasznált tornaterem a gimnáziumé volt, melyet 1906-ban építettek. Ezenkívül a kilencéves iskola tornatermében is nagy a zsúfoltság. Sajnos, már egyik sem felel meg a követelményeknek. Az a helyzet, hogy az új tanonciskolához modern tornatermet is terveztek, valamint bővítik a közgazdasági iskolát, ahol szintén tervbe vették a tornatermet, sőt az új épület alatt kisebb medence is lesz. Készülünk fedett uszoda és műjégpálya építésére. Az uszoda tervein dolgoznak, van pénz is, jövőre megkezdődhetnék az építés. 1980-ig tehát tornaterem, fedett uszoda és műjégpálya létesítését tervezzük. Reméljük, sikerülni fog elgondolásainkat megvalósítani. KOLLÁR JÖZSEF Nem volt felesleges a támogatós Amikor a Rimavská Sobota-i Lokomotívában megalakult a cselgáncsszakosztály, akkor még ez a sportág csak szárnyait bontogatta. — Ma egy 18 tagú felnőtt és ezenkívül ifjúsági gárda — köztük 12 fiatal — hódol kedvenc sportjának — mondja Libiak Vladimír, a szakosztály elnöke és edzője egy személyben. Egy-két kivételtől eltekintve majdnem mind megszerezték már a sárga övet, — ez a versenyzői szint legalacsonyabb fokozata —, de vannak már olyanok is, akik a kék, zöld és narancsszínű öv tulajdonosai. — Eddigi legnagyobb sikerünk: a juniorok 1971-ben a területi bajnokságon a harmadik helyen végeztek. Egyéniben két évvel ezelőtt Košicén én harmadik voltam, most pedig Dianiška szerzett bronzérmet a kerületi bajnokságon, és így a szlovákiai bajnokság résztvevője lehetett. Tavaly Michalovce nagydíján diákversenyzőink vettek részt. AdamoviC és Michalčík erős mezőnyben az előkelő második helyen végzett. — 1971 óta a Lokomotíva nagyobb figyelemmel kíséri munkánkat, és több támogatást nyújt. Most kapunk egy új szőnyeget, ha ez meglesz, akkor további nagy javulást várhatunk. Tartják a színvonalat Rimavská Sobotán már a múltban is neveltek olyan atlétákat, akik jó eredményekkel hívták fel magukra a figyelmet. Ebben elsősorban — már ami a nevelést illeti — Kobelovský Vladimír testnevelő jeleskedett, és jeleskedik ma is a legjobban. mmpi ÚJSZÓ I Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utco 10. L Telefon: 169. 312-52, 323-01, főszerkesztő 532-20, titkárság 550-18, sportrovat 505 29, gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat. Bratislava, | Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme. Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőiroda, Jesenského 12. Telefon 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket efogad minden postahivatal és postai kézbesítő. | Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.