Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

A zenekar élén Ha a Kovosmalt üzemi klubjának nagytermében próbát tart a Fila'kovói (Fülek) fúvószenekar, akarva-akaratlanul a zene ütemére lépkednek el a klub előtt az arra járók. A zenekar még 1905-ben alakult. Novodomszky Bé­la, a zenekar karmestere a zenekar krónikájából tud­ja ezt. ü maga húszéves ko­rában, 1926-ban szegődött a zenekarhoz. Rövid időn belül többféle hangszeren megtanult játszani, és az együttes nélkülözhetetlen tagja lett. Tíz év múlva pedig már mint karmester állt a zenekar élén. Hogyan is lett karmes­ter? 1936-ban sztrájkba léptek a Kovosmalt mun­kásai, s naponta a gyár melletti Vöröskőn a fúvós­zenekar kíséretével gyűl­tek össze, és ott forradal­mi dalokat énekeltek. A karmesterünket a gyár­tulajdonos már az első na­pon igyekezett meggyőzni arról, hogy tegye le a kar­mesteri pálcát. A munká­sok azonban őt bízták meg a zenekar dirigálásával, amit el is vállalt. A sztrájk beszüntetése után sok kel­lemetlensége volt ebből, s csak 1948 után állhatott ismét a zenekar élére, melynek azóta is karmes­tere. Mács István Húsz éve postás Csepregt Imre a Zlatná na Ostro ve-i (Csallóköz­aranyos) postahivatal al­kalmazottja. Már húsz év óta végzi a postások fele­lősségteljes munkáját. Fia­tal fiúként kezdte a falujá­rást, az újságok, a levelek, s egyéb postai küldemé­nyek házhoz szállítását. Többször csábították más munkahelyre, ahol többet keresett volna, de ő nem ment. Nagyon szereti a hi­vatását A családjában töb­ben dolgoztak ebben a szakmában. A közelmúltban a szak­mában eltöltött évek és szorgalmas munkája jutal­mául „A nyugat-szlovákiai kerület legjobb postása" kitüntetésben részesült. A járási szervek is méltá­nyolták a munkáját, és a sajtónap alkalmából szin­tén kitüntették. Munka közben arra is nagy gondot fordít, hogy az újságokra minél több előfizetőt szerezzen. Be­szélgetés közben elmondot­ta, hogy az Oj Sző egyike azoknak a lapoknak, ame­lyekből legtöbb jár a fa­luba. S néhány nevet is említett, akik a legszorgal­masabb újságolvasók. így Runa András, Ifj. Santur István, Trencslk József, Cí­mer Lajos, Pálfi Zoltán, Bereoz Gáspár, Töltési Jó­zsef. Ez a névsor azonban korántsem teljes, de hely­szűke miatt nem sorolhat­juk fel minden lelkes új­ságolvasó nevét. A postásoknak nincs munkaidejük. Sokszor csak késő este érnek haza, főleg akkor van sok munkájuk, ha televízió-, rádió-, újság­stb. illetéket szednek be. Az elfoglaltsága mellett kertészkedésre és juhte­nyésztésre is van ideje. Kertjét gondosan ápolja, juhtenyésztéssel pedig szenvedélyből, s nem pénz­szerzés miatt foglalkozik, ö maga is a lelkes újság­olvasók közé tartozik. Bende István Az utóbbi években sok új lakás, bölcsőde, óvoda, is­kola épült Bratislavában. Ezeknek az épületeknek a ki­lencven százalékát a Magasépítő Vállalat dolgozói épí­tették. A z építkezési folyamat a fővárosban tovább gyor­sul. Ez megkívánja a munkaidő jobb kihasználását, az újítások gyakorlatba való bevezetését, s hogy figyel­met szenteljenek a dolgozók egyéni kezdeményezésének, és elmélyítsék a szocialista munkaversenyt. A vállalat­nak eddig nyolcvan brigádja versenyez a szocialista mun­kabrigád címért. Ebbe a versenybe most Horina György munkabrigádja ls bekapcsolódott, melynek tagjai Bube­ník Ede, Csimma Vilmos, Fente László, Fodor Dezső, Polozsányi András, Horváth Tibor és Alló János, ök már 1962 óta dolgoznak együtt. Munkájukról osak dicsérő szavakkal lehet beszélni. F. Szabó Béla Cseregyakorlaton A Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) Mezőgazdasági Kö­zépiskola III. B osztályának diákjai a nyáron cseregya­korlaton vettek részt. Karcag határában, három terme­lőszövetkezetben dolgoztak. Az első napon a karcagi diákok Ismerkedési estet rendeztík a Csehszlovákiából érkezett diákok kedvéért. Megmutatták az Iskola környé­két, s a szépen rendezett gépparkot. Másnap reggel már munkába mentek a gyakorlatozó diákok. Naponta 9 órát dolgoztak az igazgató, az osztályfőnök és a szaktanár vezetésével. Közben a karcagiak labdarúgótornát ren­deztek, melyre a csehszlovákiai diákok is beneveztek. Gyorsan eltelt a második munkahét. Az utolsó napon a tsz-vezetők körsétára vitték a diákokat, megmutatták nekik a rizsföldeket is. Majd búcsúebédet — kicsit erős valódi magyar halászlét — adtak az egyik halásztanyán, s a gyakorlatozó diákok kirándulásra indultak. A har­madik hetet ugyanis erre szánták, jártak Hajdúszobosz­lón, Debrecenben, majd Budapestre utaztak. Jól sikerült a cseregyakorlat. Felvételünkön az egyik szorgalmasan dolgozó diák, Molnár János látható szere­lés közben. Csizmadia János Következetesen Konrádovce (Korlát) község lakossága a legna­gyobb megértéssel támo­gatja a hnb dolgozóit ab­ban a törekvésben, hogy a választási program célki­tűzéseit következetesen megvalósíthassák. Ezt jut­tatták kifejezésre azon a gyűlésen ls mely a közel­múltban zajlott le, s me­lyen számot adtak arról, milyen munkát végeztek e téren ebben az évben. Négyszázötven méter jár­dát építettek, és befejezés előtt áll az óvoda épüle­tének a tatarozása. A ta­tarozás! munkálatok — ki­cserélték a parkettákat, csempéket raktak a kívá­natos helyekre, megjavítot­ták a tetőszerkezetet, és új belső berendezést vásá-. roltak — hetvenöt ezer koronába kerültek. A jövő évi tervfelada­tokról elmondták, hogy hozzálátnak a 436 ezer ko­ronába kerülő strandfürdő építéséhez. A falu lakossá­ga — főleg a tömegszer­vezetek tagjai, s ezek kö­zül is elsősorban az ifjúsá­gi szervezetben tevékeny­kedő fiatalok — ehhez az építkezéshez is úgy, mint az előzőekhez brigádmun­kával járulnak hozzá. Zibrita Gizella Ünnepségsorozat A Vörös Szakszervezet megalakulásának ötvene­dik évfordulója tiszteleté­re ünnepségsorozatot indí­tottak a Gemerská Horka-i (Gömörhorka) Cellulóz­gyárban. Legelső alkalom­mal a szervezők találkozó­ra hívták meg a gyárban dolgozó, vagy onnét nyug­díjba vonult Idős kommu­nistákat, szakszervezeti ta­gokat és az üzem fiatalja­lt. A két generáció tagjai­hoz tartozók között csalá­dias beszélgetés folyt, melynek során az idős elv­társak ejmondták, hogy a Vörös Szakszervezet a kommunista párttal kar­öltve hogyan harcolt a ki­zsákmányolás ellen. A jelenlevő elvtársak kö­zött többen voltak olyan személyek^ akiknek nagy érdemük volt az első mun­kások érdekét védő szerve­zet megalakításában. E hat elvtársnak az üzem veze­tősége ajándékot nyújtott át. Duzsa István TRNAVAI UTCARÉSZLET (Kontár Gyula felvétele) Dicsérő szavakkal Alkotóverseny Galántán az amatőr csil­lagvizsgálók köre jő, együttműködésben a járá-. si pedagógiai központ ve­zetőségével, valamint a hurbanovói (Ögyalla) csilr lagvizsgáló intézet munka­társaival, „Világűr — Gyer­mek — Béke" címmel ver­senyt hirdetett az iskolás gyermekek részére. A je­lentkezőket két csoport­ba osztják: 7—11 évesek és 12—15 évesek csoport­jára. A verseny lebonyolí­tása után minden alapisko­la versenyzői képviselhe­1 tik majd iskolájukat azon a kiállításon, melyet a Ga­lántai jnb előcsarnokában rendeznek. Ezt a kiállítást a Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulója tisz­teletére szervezik. Külön értékelő bizottság foglal­kozik majd az ifjú alkotók munkáival, s természete­sen a győzteseket jutalom­ban is részesítik. Gaál Miklós Falragaszok Az utcai falragasz, ter­mészeténél fogva, rövid életű. Többnyire csak né­hány hétre, napra szóló műsort hirdet, hivatalos tájékoztatásokat közöl, vagy valamilyen jelentő­sebb eseményre hívja fel a járókelők figyelmét. Köz­érdeket szolgál, mert min­denkihez szól, tehát szük­ség van a falragaszokra. Sőt, a rendbentartott hir­detőoszlopokon tarkasá­gukkal még színesítik is a városképet. Ogy például, mint Lučenecen (Losonc) a Pofana művelődési ház előtt. Sajnos, ez a példa még nem általánosítható. Gyakoribb tapasztalat még városunkban iš, hogy a fal­ragaszok a hirdetőoszlo­pokról, házfalakról, kapuk­ról, vagy éppen a vasta­gabb fák törzséről szárny­szegett madárként, szaka­dozottan integetnek a já­rókelők felé. A legtöbbször ezért el sem olvashatók, nem tölthetik be szerepü­ket, küldetésüket. Az ilyen látvány persze még a leg­nagyobb jóindulattal sem mondható esztétikusnak. Sokak számára pedig egye­nesen bosszantó. Érdemes lenne tehát nagyobb gon­dot fordítani a falragaszok­ra és a hírdetőoszlopokra. Kanizsa István Szániára öröm Az emberek szabad ide­jükben igyekeznek valami olyasmit csinálni, ami hi­vatásszerű munkakörüktől eltérő. Tulajdonképpen ez jelenti számukra a kikap­csolódást. Ezen a téren a Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) Köteles Imre kivé­telnek számít, mert szak­májával rokon a kedvtelé­se: fából mozaikképeket készít. A műbútorasztalos szakmát 1951-ben sajátí­totta el, s most a mester­ség különös szeretete kész­teti arra, hogy szabad ide­jében művészi hajlamai­nak hódoljon. Képei elké­szítéséhez 28 féle fát hasz­nál: ezért látható képein oly sok színváltozat. Négy gyermeke közül a legidősebb mutat hajlamot arra, hogy apja segítőtár­sa legyen. A család kíván­csian várja, hogy ennél a fiúnál, aki egyébként most katonai szolgálatát teljesi­ti, az idő fejleszti-e, vagy feledteti az érdeklődést. Tény, hogy Köteles Imre számára, aki a DREVOVÝ­ROBA dolgozója, még ott­hon is öröm a fával való foglalatosság. Győrt Sarolta Húszéves A rožňavai (Rozsnyó) városi könyvtár ebben az évben ünnepli fennállásá­nak huszadik évfordulóját. Az elmúlt húsz év alatt 6 ezerről 43 ezerre emelke­dett a könyvtári könyvek száma. Ebben az évben a lakosság több mint huszon­hatezer könyvet kölcsön­zött a könyvtárból, köztük tizenhét ezer szakirodalmi alkotást. Szepesi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents