Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám, szerda

LÁTOGATÁS EGY VÁROSI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN Közös erőve I A mintegy hétezer lelket számláló Calovónak (Nagymegyer) néhány évvel ezelőtt még a nagyhizlalda üzemi klubja volt a művelődési központja. A klub lehetőségei eléggé korlátozottak voltak, ezért semmiképpen sem elégíthette ki a város dolgozóinak kulturális igényeit. Ezenkívül az épület sem volt megfelelő arra, hogy kulturális célokat szolgáljon. 1969ben ezen a téren változás történt. A klub épületét átvette a városi nemzeti bizottság, egymilliókétszázezer korona költséggel megjavíttatta, majd városi művelődési otthonná nyilvánította. Mindezt Morva Páltól, a művelődési otthon vezetőjétől tudom meg, aki 1965-től 1969-ig a régi üzemi klub vezetőjeként dolgozott az épületben. — Olyan ez az épület, mintha kicserélték volna — jegyzi meg, majd hozzáfűzi —, a közoonti fűtés és a légkondicionáló berendezés aranyat ér. Amikor az otthon ez idén kifejtett tevékenyégéről és a városban folyó kulturális élet főbb mozzanatairól kérdezem, ".'.őbb azokat a célokat említi, melyek megszabják munkájuk tartalmát és menetét. Ezek: a szocialista erkölcs és a tudományos világnézet kialakítása, a proletár nemzetköziségre nevolés, szocialista hazánk megism irtetése és megszerettetése, a népi hagyományok ápolása, valamint a szabad idő helyes kihasználása. — Az említett célok elérését elsősorban az előadások és az Iskolázások szolgálják — mondja. — Előadásokat az idén a vnb-vel és a Nemzeti Fronttal közösen a CSKP XIV. kongreszszusának határozatairól, városunk fejlődéséről, a munkabiztonságról, a polgári védelemről és az illemtanról tartottunk. Az utóbbiról kéthetenként — természetesen az ifjúságnak. — Milyen rendezvényeik voltak eddig? — kérdezem. A jelentősebbeket említi: — Májusban körzeti ifjúsági találkozót rendeztünk. Egynapos akció volt, melyen délelőtt a pionírok vetélkedtek, délután pedig a SZISZ-tagok léptek fel a kultúrházban. Az énekszámokat művelődési otthonunk zenekari kísérte. Júniusban, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely j és a šamoríni (Somorja) után, nálunk került megrendezésre a III. járási békenagygyűlós. Az ünnepségen, melyet a vietnami háború e"->ni tl'fakozás jegyében tartottunk, vietnami, mélníki és győri diákok, valamint szovjet katonák is részt vettek. Előbb megkoszorúzták a Lenin-szobrot, majd a vendégek és a helyi iskolák diákjai kult-'trműsorral szórakoztatták a közönséget. Itt volt a Csehszlovák Televízió is. Július 2-án a csehszlovák—szovjet barátság elmélyítése céljából újabb nagyszabású rendezvény zajlott le. Fő szervezője a CSSZBSZ járási bizottsága és a Nemzeti Front járási bizottsága volt. Az ünnepségen délelőtt a környékbeli népi zenekarok játszottak, délután a vendégszereplő grúz együttes előadására került sor. Szeptemberben a Matica slovenská közreműködésével az SZNF 28. és a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére tartottunk ünnepséget. Színvonalának emeléséhez nagymértékben hozzájárult a myjavai Kopaničiar nevű táncegyüttes. Nagyszabású ünnepséget rendeztek a város felszabadulásának évfordulóján is. — Hivatásos előadóművészek is meglátogatják önöket? — Igen, elég gyakran. A MATESZ például az idén eddig hétszer látogatott el hozzánk. Műsoraik közül négyet a diákok is megtekintettek. A „Kormos ég" című, politikai tárgyú színmű előadásakor a látogatók megszervezésébe bekapcsolódtak a pártszervezetek és az üzemek is. A MATESZ Thália Színpada kétszer volt nálunk, s ellátogattak hozzánk szlovák és magyar táncdalénekesek is. — A CSEMADOK helyi szervezetének énekkara az idei Kodály-napokon Galántán aranykoszorút kapott. Milyen kapcsolatban vannak önök ezzel az énekkarral? — Szinte a sajátunknak tekintjük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Kodály-napokra az énekkar női tagjait új ruhákba „öltöztettük". Az immár hetvenkét éve működő kórust Ág Tibor karnagy lelkesen és nagy szakértelemmel vezeti. Most azon fáradozik, hogy a tagok számát negyvenről ötvenre emelje. Ezenkívül szeretne kamarakórust is létrehozni, mely nevelőkoncerteket tartana. Az énekesek között vannak pedagógusok, munkások, földművesek és más dolgozók is. A legidősebb közülük Nagy Albert bácsi. 67 éves, de még mindig fiatalosan énekel. Meg kell említenem, hogy a kilencévés iskolá(Molnár János felvétele) ban is van énekkar, méghozzá kettő. Az egyiket Ág Tiborné, a másikat Szeder Irma igazgatóhelyettes vezeti. Az énekkarok járási versenyét az idén a mi otthonunkban rendezték meg. A kilencéves iskolában és a gimnáziumban népi tánccsoport működik. Az utóbbiból a táncosok nálunk próbálnak. — Milyen jelentősebb tevékenységet kifejtő szakkörök működnek a művelődési ntthonban? — Elsősorban a társastánckört említeném, ugyanis ezzel van a legtöbb problémánk. A táncosok pár évvel ezelőtt még eljutottak a kerületi versenyekre is, de most már jóval alacsonyabb a színvonal. Ez nagyrészt abból adódik, hogy a jó táncosok gimnáziumi tanulók, akik főiskolákra távoznak. Az utánpótlást viszont nehéz biztosítani, hiszen kevés a társastánchoz feltétlenül szükséges, valóban kiugró tehetség. Ezért az a tervünk, hogy csoportos táncot tanítsunk. Fényképészeti körünk a választások és az aratás idején figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki. Az eredmény értékét növeli az a tény, hogy közös munka gyümölcse. A fotósok ugyanis szorosan együttműködnek a pionírház fényképészeti körével. — Milyen tanfolyamokat szerveztek és ezeken milyen eredményeket érnek el? — A nyelvtanfolyamot még csak most szervezzük. Az érdeklődők szlovák, orosz, angol és német nyelvre jelentkezhetnek. A zenetanfolyamot hetven diák látogatja. Közülük azokat, akik kiváló eredményeket érnek el, áthelyezzük a zeneiskolába. Tavaly például öt ilyen diákunk volt. Tánctanfolyamra évenként 80—100 diák jelentkezik. Itt szeretném megemlíteni, hogy a fiataloknak kéthetenként teadélutánt rendezünk, 200—250-en jönnek össze ilyenkor. A varrótanfolyamot 30—40 nő látogatja. A végzősöknek persze meg kell varrniuk egyegy ruhát önmaguknak. — Van-e elegendő helyiségük az előadások megtartására, valamint a szakkörök és a tanfolyamok biztosítására? — Sajnos nincs, és hadd tegyem hozzá, hogy ez az egyetlen komolyabb problémánk. Most viszont, hogy a gyógyszertár az épületből visszaköltözött régi helyére, némileg javult a helyzet. Az elmondottakon kívül még szeretném megemlíteni, hogy a városi szervek, a társadalmi szervezetek, az iskolák és az üzemek a különböző iskolázásokat, ünnepségeket, gyűléseket, konferenciákat, kiállításokat és versenyeket többnyire nálunk rendezik meg, s az ezekkel kapcsolatos teendők rendszeres és körültekintő munkát igényelnek. — A legközelebbi terveik? — Elsősorban a csehszlovák —szovjet barátság hónapjára tervezett akciókat szeretnénk jól előkészíteni. Ennek érdekében a vnb mellett alakult egy bizottság, mely az ünnepségek előkészítését és lefolyását irányítja. A barátság hónapjának megnyitására a gimnázium diákjai irodalmi összeállítással készülnek. A könyvtárral és az iskolával közösen/a szovjet irodalomról beszélgetést, a szovjet könyvekről és szovjet sajtóról kiállítást rendezünk. Az iskolások két alkalommal beszélgetnek majd szovjet katonákkal és három-négy szovjet filmet tekintenek meg. Novemberben a SZISZ prágai központjának együttese, december elején szovjet népművészeti együttes látogat el hozzánk. További terveink a MATESZ és a Thália Színpad előadásait célozzák. Ennyit mond Morva Pál a városi művelődési otthon legközelebbi terveiről s egyben a városban folyó kulturális életről, azonban végezetül — mintegy beszámolójának összegezéseképpen — még hozzáfűzi, hogy eredményeiket elsősorban a városi szervekkel, a társadalmi szervezetekkel, az iskolákkal és az üzemekkel való szoros együttműködésnek köszönhetik. TŐZS£R LAJOS Régészeti kiállítás a Duna menti Múzeumban „Oj kelta leletek DéllnyugatSzlovákia területén" címmel régészeti kiállítás nyílt a Dunamenti Múzeumban. A chotíni (hetényij és a palárikovói ásatások eredményeiről ad számot ez a tárlat, melyet a múzeum a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével közösen rendez. Ez a kiállítás nemzetközi viszonylatban is jelentős esemény, mivel szerves részét képezi annak a Vozokanyban rendezett szimpóziumnak, amelyen 15 állam 48 régésze vesz részt. A kiállítás anyagát az utóbbi években feltárt kelta temetők leletei képezik ós nemcsak a külföldi archeológusok számára szolgáltat majd tudományos alapot, de tematikus elrendezésénél fogva lesz mondanivalója. A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének és a Dunamenti Múzeumnak ez a közös kiállítása egyben a két intézmény tudományos kutatómunkájának az eredménye, de Női lábperec a hetényi sírból (Bíró Béla f elv.) szocialista társadalmi rendszerünk, a régmúlt felkutatására irányuló gondoskodásának is értékes bizonyítéka. Sőt reményt ad a jövőben történő együttműködés fejlesztésére is. A nyitrai Régészeti Intézet tudatosan kapcsolta össze a vezekényi tudományos ülésszakot (okt. 17—21) ezzel a komáromi kiállítással. Nyilván jelezni kívánta, hogy a tudományos igénnyel bemutatott tárlat nemcsak illusztrálni képes a történelem idevonatkozó tanulságait, hanem részt tud venni a történelemtudomány korszerűbb ós eredményesebb művelésében is. A kiállítást december 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Évzárók előtt A CSEMADOK komárnói (komáromi) járási titkársága október elején tartotta meg őszi plenáris ülését. A gyűlésre a plénum tagjain kívül meghívták a helyi szervezetek elnökeit is, hogy megtárgyalják a közelgő évzáró gyűlések formáit. Járásunkban negyven helyi szervezet működik. Jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szeptember elején Orechová Potőftban (Dióspatony) megrendezett csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek III. országos versenyének első elődöntőjén hét diplomát a komárnói járás énekeseinek osztottak ki. Az alapszervezetek évzáró közgyűléseit két siőkészítő gyűlés előzi majd meg. A CSEMADOK-tagok ezek biztosítására pontos tervet dolgoztak ki, melyet minden körülmények között be akarnak tartani. Október közepén megkezdődik a nagy munka! A helyi szervezetek aktivistái a vezetőségekkel közösen előkészítik az évzáró közgyűléseket. Az évzáró közgyűlések előkészítése igen fontos feladat. A vezetőségek tagjai ugyanis ezeken a gyűléseken akarják részletesebben megismertetni a CSEMADOK helyi szervezeteinek tagságával a XI. országod közgyűlés határozatait, valamint azokat a megvalósításra váró további feladatokat, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa tűzött ki a kulturális élet fellendítése céljából. Az évzáró gyűlések feladata lesz értékelni azt a munkát is, amellyel a helyi szervezetek tagsága az idén járult hozzá a politikai, a gazdasági és a kulturális élet fejlesztéséhez. Bár a plénumon nem jelent meg minden meghívott, ennek ellenére élénk és értékes vita alakult ki. Többen hiányolták például, hogy nincs megfelelő keretműsor az NOSZF közelgő évfordulójára és egyéb rendezvényekre sem. Az illetékes kulturális szerveknek nagyobb gondot kellene fordítaniuk arra, hogy a műkedvelő csoportokat megfelelő segédanyaggal lássák el. Néhány csoport ugyanis többek között ezért nem tud kellő eredményt felmutatni, mert nincs lehetősége arra, hogy önállóan állítson össze színvonalas kultúrműsort egy-egy alkalomra. A jelenlevő irodalmi színpadok vezetői felajánlották, hogy eddigi előadásaik műsorfüzeteit rendelkezésére bocsátják az érdeklődőknek. KURUCZ NÁNDORNE A lipcsei Bach-orchester bemutatkozása Bratislavában A mai mammutzenekarok felfokozott, néha szinte fülrepesztő hangerejével szemben jóleső, üdítő ellentétet alkot a kamaraegyüttesek kifinomult hangzása. Lipcsei vendégeink kizárólag Bach-müvekböl állították össze műsorukat. A régi muzsika megszólaltatásának kérdése igen szövevényes probléma. Az együttes művészi vezetője, Gerhard Bosse nemes művészi szándékkal a bachi alkotások tiszta szépségét akarja hallgatóinak közvetíteni. Bosse professzor kitűnő vezető-egyéniség, fényes, szépen daloló hegedűhangja a kamarazenélés kívánalmainak teljes tiszteletben tartásával, de amellett célratörően, külső formát, belső tartalmat meghatározóan vezet és irányít. A művészben nagyon Intenzíven él az irányító akarat, ami a magas színvonalú kamaramuzsikálás elengedhetetlen feltétele, erősen kézben tartja mintegy huszonöt főnyi, persze művenként változó összetételű zenekarát, de nem lép előtérbe, nem emeli ki a maga művészi egyéniségét. Öt is áthatja az „együttmuzsikálás" szelleme, amit művészeitől szigorúan megkíván. Az együttes tagjai igen jól képzett muzsikusok, precízek, megbízhatók, fegyelmezet. tek, előadásmódjukban jóval nagyobb szerepet játszik az előre meghatározottság, mint a spontaneitás, a perc sugallata. Bach Brandenburgi Versenyei egyedülálló mesterművek. Alkotójuk gazdag lelkének költői ereje szélesre tágította e müvek „asztali-zene" keretét. A lipcsei együttes nagy erénye, hogy a IV. és V. Brandenburg! Verseny tolmácsolásában a kifogástalan klasszikus kiegyensúlyozottság mellett a zene emberi tartalmát is megéreztette. Bach harmadik és negyedik zenekari szvitjét egységes, öszszefogott előadásban hallottuk. A barokk fényű és díszű hangzást (-ami egyébként az együttes erőssége) művészien keverték halkabb dinamikai fokozatokkal, ami által a hangszínek szépen érvényesültek. Általában véve elmondhat- I juk: igazi barokk muzsikálás- | ban gyönyörködtünk. Ezen az estén újra éreztük: Johann Se- ^ bastian Bach a muzsika örökéletű fája. Ma, több mint két x évszázad után is frissen él és virul. i HAVAS MARTA '