Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám, szerda

LÁTOGATÁS EGY VÁROSI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN Közös erőve I A mintegy hétezer lelket számláló Calovónak (Nagyme­gyer) néhány évvel ezelőtt még a nagyhizlalda üzemi klubja volt a művelődési központja. A klub lehetőségei eléggé korlá­tozottak voltak, ezért semmi­képpen sem elégíthette ki a vá­ros dolgozóinak kulturális igé­nyeit. Ezenkívül az épület sem volt megfelelő arra, hogy kul­turális célokat szolgáljon. 1969­ben ezen a téren változás tör­tént. A klub épületét átvette a városi nemzeti bizottság, egy­milliókétszázezer korona költ­séggel megjavíttatta, majd vá­rosi művelődési otthonná nyil­vánította. Mindezt Morva Páltól, a mű­velődési otthon vezetőjétől tu­dom meg, aki 1965-től 1969-ig a régi üzemi klub vezetőjeként dolgozott az épületben. — Olyan ez az épület, mint­ha kicserélték volna — jegyzi meg, majd hozzáfűzi —, a köz­oonti fűtés és a légkondicioná­ló berendezés aranyat ér. Amikor az otthon ez idén ki­fejtett tevékenyégéről és a vá­rosban folyó kulturális élet főbb mozzanatairól kérdezem, ".'.őbb azokat a célokat említi, melyek megszabják munkájuk tartalmát és menetét. Ezek: a szocialista erkölcs és a tudo­mányos világnézet kialakítása, a proletár nemzetköziségre ne­volés, szocialista hazánk meg­ism irtetése és megszerettetése, a népi hagyományok ápolása, valamint a szabad idő helyes kihasználása. — Az említett célok elérését elsősorban az előadások és az Iskolázások szolgálják — mond­ja. — Előadásokat az idén a vnb-vel és a Nemzeti Fronttal közösen a CSKP XIV. kongresz­szusának határozatairól, váro­sunk fejlődéséről, a munkabiz­tonságról, a polgári védelem­ről és az illemtanról tartottunk. Az utóbbiról kéthetenként — természetesen az ifjúságnak. — Milyen rendezvényeik vol­tak eddig? — kérdezem. A jelentősebbeket említi: — Májusban körzeti ifjúsági találkozót rendeztünk. Egyna­pos akció volt, melyen délelőtt a pionírok vetélkedtek, délután pedig a SZISZ-tagok léptek fel a kultúrházban. Az énekszámo­kat művelődési otthonunk ze­nekari kísérte. Júniusban, a Dunajská Streda-i (Dunaszerda­hely j és a šamoríni (Somorja) után, nálunk került megrende­zésre a III. járási békenagygyű­lós. Az ünnepségen, melyet a vietnami háború e"->ni tl'fako­zás jegyében tartottunk, viet­nami, mélníki és győri diákok, valamint szovjet katonák is részt vettek. Előbb megkoszo­rúzták a Lenin-szobrot, majd a vendégek és a helyi iskolák diákjai kult-'trműsorral szóra­koztatták a közönséget. Itt volt a Csehszlovák Televízió is. Jú­lius 2-án a csehszlovák—szovjet barátság elmélyítése céljából újabb nagyszabású rendezvény zajlott le. Fő szervezője a CSSZBSZ járási bizottsága és a Nemzeti Front járási bizottsága volt. Az ünnepségen délelőtt a környékbeli népi zenekarok ját­szottak, délután a vendégsze­replő grúz együttes előadására került sor. Szeptemberben a Matica slovenská közreműködé­sével az SZNF 28. és a Szovjet­unió megalakulása 50. évfordu­lójának tiszteletére tartottunk ünnepséget. Színvonalának eme­léséhez nagymértékben hozzá­járult a myjavai Kopaničiar ne­vű táncegyüttes. Nagyszabású ünnepséget rendeztek a város felszabadulásának évfordulóján is. — Hivatásos előadóművészek is meglátogatják önöket? — Igen, elég gyakran. A MATESZ például az idén eddig hétszer látogatott el hozzánk. Műsoraik közül négyet a diá­kok is megtekintettek. A „Kor­mos ég" című, politikai tárgyú színmű előadásakor a látogatók megszervezésébe bekapcsolód­tak a pártszervezetek és az üze­mek is. A MATESZ Thália Szín­pada kétszer volt nálunk, s el­látogattak hozzánk szlovák és magyar táncdalénekesek is. — A CSEMADOK helyi szer­vezetének énekkara az idei Ko­dály-napokon Galántán arany­koszorút kapott. Milyen kap­csolatban vannak önök ezzel az énekkarral? — Szinte a sajátunknak te­kintjük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Ko­dály-napokra az énekkar női tagjait új ruhákba „öltöztet­tük". Az immár hetvenkét éve működő kórust Ág Tibor kar­nagy lelkesen és nagy szakér­telemmel vezeti. Most azon fá­radozik, hogy a tagok számát negyvenről ötvenre emelje. Ezenkívül szeretne kamarakó­rust is létrehozni, mely nevelő­koncerteket tartana. Az éneke­sek között vannak pedagógu­sok, munkások, földművesek és más dolgozók is. A legidősebb közülük Nagy Albert bácsi. 67 éves, de még mindig fiatalo­san énekel. Meg kell említe­nem, hogy a kilencévés iskolá­(Molnár János felvétele) ban is van énekkar, méghozzá kettő. Az egyiket Ág Tiborné, a másikat Szeder Irma igazga­tóhelyettes vezeti. Az énekka­rok járási versenyét az idén a mi otthonunkban rendezték meg. A kilencéves iskolában és a gimnáziumban népi tánccso­port működik. Az utóbbiból a táncosok nálunk próbálnak. — Milyen jelentősebb tevé­kenységet kifejtő szakkörök működnek a művelődési ntthon­ban? — Elsősorban a társastánc­kört említeném, ugyanis ezzel van a legtöbb problémánk. A táncosok pár évvel ezelőtt még eljutottak a kerületi versenyek­re is, de most már jóval ala­csonyabb a színvonal. Ez nagy­részt abból adódik, hogy a jó táncosok gimnáziumi tanulók, akik főiskolákra távoznak. Az utánpótlást viszont nehéz biz­tosítani, hiszen kevés a társas­tánchoz feltétlenül szükséges, valóban kiugró tehetség. Ezért az a tervünk, hogy csoportos táncot tanítsunk. Fényképészeti körünk a választások és az ara­tás idején figyelemre méltó te­vékenységet fejtett ki. Az ered­mény értékét növeli az a tény, hogy közös munka gyümölcse. A fotósok ugyanis szorosan együttműködnek a pionírház fényképészeti körével. — Milyen tanfolyamokat szer­veztek és ezeken milyen ered­ményeket érnek el? — A nyelvtanfolyamot még csak most szervezzük. Az ér­deklődők szlovák, orosz, angol és német nyelvre jelentkezhet­nek. A zenetanfolyamot hetven diák látogatja. Közülük azokat, akik kiváló eredményeket ér­nek el, áthelyezzük a zeneisko­lába. Tavaly például öt ilyen diákunk volt. Tánctanfolyamra évenként 80—100 diák jelent­kezik. Itt szeretném megemlíte­ni, hogy a fiataloknak kéthe­tenként teadélutánt rendezünk, 200—250-en jönnek össze ilyen­kor. A varrótanfolyamot 30—40 nő látogatja. A végzősöknek persze meg kell varrniuk egy­egy ruhát önmaguknak. — Van-e elegendő helyiségük az előadások megtartására, va­lamint a szakkörök és a tanfo­lyamok biztosítására? — Sajnos nincs, és hadd te­gyem hozzá, hogy ez az egyet­len komolyabb problémánk. Most viszont, hogy a gyógyszer­tár az épületből visszaköltözött régi helyére, némileg javult a helyzet. Az elmondottakon kí­vül még szeretném megemlíte­ni, hogy a városi szervek, a társadalmi szervezetek, az is­kolák és az üzemek a különbö­ző iskolázásokat, ünnepségeket, gyűléseket, konferenciákat, ki­állításokat és versenyeket több­nyire nálunk rendezik meg, s az ezekkel kapcsolatos teendők rendszeres és körültekintő mun­kát igényelnek. — A legközelebbi terveik? — Elsősorban a csehszlovák —szovjet barátság hónapjára tervezett akciókat szeretnénk jól előkészíteni. Ennek érdeké­ben a vnb mellett alakult egy bizottság, mely az ünnepségek előkészítését és lefolyását irá­nyítja. A barátság hónapjának megnyitására a gimnázium diákjai irodalmi összeállítással készülnek. A könyvtárral és az iskolával közösen/a szovjet iro­dalomról beszélgetést, a szovjet könyvekről és szovjet sajtóról kiállítást rendezünk. Az iskolá­sok két alkalommal beszélget­nek majd szovjet katonákkal és három-négy szovjet filmet te­kintenek meg. Novemberben a SZISZ prágai központjának együttese, december elején szovjet népművészeti együttes látogat el hozzánk. További terveink a MATESZ és a Thá­lia Színpad előadásait célozzák. Ennyit mond Morva Pál a vá­rosi művelődési otthon legkö­zelebbi terveiről s egyben a városban folyó kulturális élet­ről, azonban végezetül — mint­egy beszámolójának összegezé­seképpen — még hozzáfűzi, hogy eredményeiket elsősorban a városi szervekkel, a társadal­mi szervezetekkel, az iskolák­kal és az üzemekkel való szo­ros együttműködésnek köszön­hetik. TŐZS£R LAJOS Régészeti kiállítás a Duna menti Múzeumban „Oj kelta le­letek Déllnyugat­Szlovákia terü­letén" címmel régészeti kiállí­tás nyílt a Du­namenti Múze­umban. A cho­tíni (hetényij és a palárikovói ásatások ered­ményeiről ad számot ez a tár­lat, melyet a múzeum a Szlo­vák Tudomá­nyos Akadémia Régészeti Inté­zetével közösen rendez. Ez a kiállítás nemzetközi vi­szonylatban is jelentős ese­mény, mivel szerves részét ké­pezi annak a Vozokanyban ren­dezett szimpóziumnak, amelyen 15 állam 48 régésze vesz részt. A kiállítás anyagát az utóbbi években feltárt kelta temetők leletei képezik ós nemcsak a külföldi archeológusok számá­ra szolgáltat majd tudományos alapot, de tematikus elrendezé­sénél fogva lesz mondani­valója. A Szlovák Tudományos Aka­démia Régészeti Intézetének és a Dunamenti Múzeumnak ez a közös kiállítása egyben a két intézmény tudományos kutató­munkájának az eredménye, de Női lábperec a hetényi sírból (Bíró Béla f elv.) szocialista társadalmi rendsze­rünk, a régmúlt felkutatására irányuló gondoskodásának is értékes bizonyítéka. Sőt re­ményt ad a jövőben történő együttműködés fejlesztésére is. A nyitrai Régészeti Intézet tu­datosan kapcsolta össze a ve­zekényi tudományos ülésszakot (okt. 17—21) ezzel a komáro­mi kiállítással. Nyilván jelezni kívánta, hogy a tudományos igénnyel bemutatott tárlat nem­csak illusztrálni képes a törté­nelem idevonatkozó tanulsága­it, hanem részt tud venni a történelemtudomány korszerűbb ós eredményesebb művelésében is. A kiállítást december 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Évzárók előtt A CSEMADOK komárnói (ko­máromi) járási titkársága ok­tóber elején tartotta meg őszi plenáris ülését. A gyűlésre a plénum tagjain kívül meghívták a helyi szervezetek elnökeit is, hogy megtárgyalják a közelgő évzáró gyűlések formáit. Járásunkban negyven helyi szervezet működik. Jó munká­jukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szeptember elején Orechová Potőftban (Di­óspatony) megrendezett cseh­szlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek III. országos versenyének első elődöntőjén hét diplomát a komárnói járás énekeseinek osztottak ki. Az alapszervezetek évzáró közgyű­léseit két siőkészítő gyűlés előzi majd meg. A CSEMADOK-tagok ezek biztosítására pontos ter­vet dolgoztak ki, melyet min­den körülmények között be akarnak tartani. Október köze­pén megkezdődik a nagy mun­ka! A helyi szervezetek akti­vistái a vezetőségekkel közösen előkészítik az évzáró közgyűlé­seket. Az évzáró közgyűlések elő­készítése igen fontos feladat. A vezetőségek tagjai ugyanis ezeken a gyűléseken akarják részletesebben megismertetni a CSEMADOK helyi szervezetei­nek tagságával a XI. országod közgyűlés határozatait, vala­mint azokat a megvalósításra váró további feladatokat, ame­lyeket a CSKP XIV. kongresszu­sa tűzött ki a kulturális élet fellendítése céljából. Az évzá­ró gyűlések feladata lesz érté­kelni azt a munkát is, amellyel a helyi szervezetek tagsága az idén járult hozzá a politikai, a gazdasági és a kulturális élet fejlesztéséhez. Bár a plénumon nem jelent meg minden meghí­vott, ennek ellenére élénk és értékes vita alakult ki. Többen hiányolták például, hogy nincs megfelelő keretműsor az NOSZF közelgő évfordulójára és egyéb rendezvényekre sem. Az illeté­kes kulturális szerveknek na­gyobb gondot kellene fordíta­niuk arra, hogy a műkedvelő csoportokat megfelelő segéd­anyaggal lássák el. Néhány cso­port ugyanis többek között ezért nem tud kellő eredményt felmutatni, mert nincs lehető­sége arra, hogy önállóan állít­son össze színvonalas kultúr­műsort egy-egy alkalomra. A jelenlevő irodalmi színpadok vezetői felajánlották, hogy ed­digi előadásaik műsorfüzeteit rendelkezésére bocsátják az érdeklődőknek. KURUCZ NÁNDORNE A lipcsei Bach-orchester bemutatkozása Bratislavában A mai mammutzenekarok fel­fokozott, néha szinte fülrepesz­tő hangerejével szemben jól­eső, üdítő ellentétet alkot a ka­maraegyüttesek kifinomult hangzása. Lipcsei vendégeink kizárólag Bach-müvekböl állí­tották össze műsorukat. A régi muzsika megszólalta­tásának kérdése igen szövevé­nyes probléma. Az együttes mű­vészi vezetője, Gerhard Bosse nemes művészi szándékkal a bachi alkotások tiszta szépsé­gét akarja hallgatóinak közve­títeni. Bosse professzor kitűnő vezető-egyéniség, fényes, szé­pen daloló hegedűhangja a ka­marazenélés kívánalmainak tel­jes tiszteletben tartásával, de amellett célratörően, külső for­mát, belső tartalmat meghatá­rozóan vezet és irányít. A mű­vészben nagyon Intenzíven él az irányító akarat, ami a ma­gas színvonalú kamaramuzsiká­lás elengedhetetlen feltétele, erősen kézben tartja mintegy huszonöt főnyi, persze műven­ként változó összetételű zene­karát, de nem lép előtérbe, nem emeli ki a maga művészi egyé­niségét. Öt is áthatja az „együttmuzsikálás" szelleme, amit művészeitől szigorúan meg­kíván. Az együttes tagjai igen jól képzett muzsikusok, precí­zek, megbízhatók, fegyelmezet. tek, előadásmódjukban jóval nagyobb szerepet játszik az elő­re meghatározottság, mint a spontaneitás, a perc sugallata. Bach Brandenburgi Versenyei egyedülálló mesterművek. Al­kotójuk gazdag lelkének költői ereje szélesre tágította e mü­vek „asztali-zene" keretét. A lipcsei együttes nagy erénye, hogy a IV. és V. Brandenburg! Verseny tolmácsolásában a ki­fogástalan klasszikus kiegyen­súlyozottság mellett a zene em­beri tartalmát is megéreztette. Bach harmadik és negyedik zenekari szvitjét egységes, ösz­szefogott előadásban hallottuk. A barokk fényű és díszű hang­zást (-ami egyébként az együt­tes erőssége) művészien kever­ték halkabb dinamikai fokoza­tokkal, ami által a hangszínek szépen érvényesültek. Általában véve elmondhat- I juk: igazi barokk muzsikálás- | ban gyönyörködtünk. Ezen az estén újra éreztük: Johann Se- ^ bastian Bach a muzsika örök­életű fája. Ma, több mint két x évszázad után is frissen él és virul. i HAVAS MARTA '

Next

/
Thumbnails
Contents