Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

A francia érettségi válsága Miközben 228 000 francia középiskolás várt kedvetle­nül érettségijének az ered­ményeire, egy bizottság ép­pen ennek a záróvizsgának az értelmét és hasznosságát vonta kétségbe. A tanév során időről idő­re válságszimptómák jelent­keztek, a pedagógiai mód­szereikkel kudarcot vallott tanárok öngyilkosok lettek. Diáksztrájkok törtek ki — főleg Párizsban —, gimna­zisták politikai tevékenység miatti kizárása elleni tilta­kozásul. Tanárokat rendsza­bályoztak meg, akik kivon­ták magukat a szokásos el­lenőrzési tevékenység alól, vagy a nem hagyományos pedagógiai kísérletekkel pró­bálkoztak. A nevelésügyi miniszter időközben megalakította a „bölcsek" bizottságát — ahogy a franciák régiesen nevezik —, élén Joxe volt történelemtanárral, azzal a feladattal, hogy átfogóan vizsgálja meg a középisko­lák helyzetét, és tegven re­formjavaslatokat. A nemrégiben elkészült és közzétett jelentés megálla­pítja, hogy a kétségtelen vál­ság nem átmeneti állapot, amely önmagától jöhet rend­be, hanem a társadalom ki­kerülhetetlen változásaival függ össze, amelyek szük­ségszerűen hatnak a peda­gógiai stílusra és az egész iskclal rendszer struktúrá­jára. Az egyik szakközépiskola igazgatója elmondta: a ta­nulók egyik napról a másik­ra maradnak ki az iskolá­ból, amikor betöltik 16. élet­évüket, mert ezzel túllépik az iskolaköteles kort A s'n­tisztikai adatokkal szembeni minden kötelező kétkedés ellenére is elgondolkoztató az az adat, amely szerint Franciaországban sokkal ma­gasabb a bukott tanulók szá­ma, mint más országokban. Valamennyi tanuló kéthar­mada bukik meg legkeve­sebb egyszer. A nevelésügyi minisztérium lelentése sze­rint Franciaországban ösz­szesen csak 3 700 000 közép­iskolai tanuló van. Több pedagógiai szabadsá­got és játékteret javasol az iskolák számára a tantervek­kel és az általános előírá­sokkal szemben. A helyzetet súlyosbította, hogy az eddig egységes rend­szert négy év óta részrefor­mok és ügyetlen, kiforratlan pedagógiai kísérletek bont­ják meg. A bizottság szerint csakis egy, mind az igazga­tási struktúrára, mind pedig az egész pedagógiai rend­szerre kiterjedő átfogó re­form jelenthet kiutat a vál­ságból. Azt indítványozza a jelen­tés. hogy a középiskolákat — amelyek közül egyes pá­rizsi gimnáziumoknak há­romezernél ls több tanulója van — osszák fel 700—800 fős, áttekinthetőbb pedagó­giai egységekre. A bizottság elnöke szerint egyre inkább az a meggyő­ződés látszik felülkereked­ni, hogy felesleges annyi vizsgával terhelni a közép­iskolásokat. Az érettségit egyszerűen végbizonyítvány­nyal lehetne helyettesíteni, és nagyobb teret kellene en­gedni a súlypontok áthelye­zésének. (FRANKFURTER ALLGEME1NE) Látás a has segítségével A világtalanok megtanul­hatnak látni hasuk bőrének segítségével. Két San Fran­cisco-! amerikai tudós meg­szerkesztette az első hor­dozható készüléket a vakok számára. Ez a „Látó szem" nevű készülék a hozzá erő­sített elektródok által, ame. lyek gyenge áramimpulzust sugároznak, a tárgyak kör­vonalalt átviszi a bőrre. A vakok rövid gyakorlat után azonnal fel tudják ismerni a tárgy képét. E találmány nlagva egy kis televíziós kamera, ame­lyet a ruha alatt vállpántra erősítve lehet hordani. A ka­merából csupán a 28 gramm súlyú lencse látható, amely a vak ember szemüvegébe van beszerelve. Mihelyt a szemüveg viselője megmoz­dítja fejét, és a lencse pél­dául a kezére irányul, a kép a fül mögött vezető vékony P 'ímm-'mixm kábelen átvivődik a hónalj alatt levő televíziós kame­rára, majd pedig rugalmas elektród lapon át — „a hasi képernyőre". E lapot öv erő­síti a vak ember hasára. Az elektródok, amelyek a hason levő képernyőn fek­szenek, gyenge áramimpul­zust adnak kl magukból, és így jelzik a világtalannak a megfigyelt tárgy alakját. Ilyen módon falragaszon le­vő betűket is elolvashatnak. A „Látó szemet" jelenleg az Egyesült Államok, Ang­lia és Jugoszlávia világtala­nok iskoláiban próbáiiák ki. Mielőtt ugyanis megkezdik e készülék sorozatgyártását, még néhány fogyatékosságot ki kell küszöbölni. Például, a bőrön- felvett kép még túl­ságosan szemcsés, mivel a „hasi képernyő" csak 256 elektródból, vagyis képpont­ból áll. Ezért nem lehet pontosabb részleteket átvin­ni. a környezetből — hiszen a televíziós készülékek mint­egy 500 ezer ponttal dolgoz­nak. (STERN) Az alsó fedélzet állandóan víz alatt áll. A képen látha­tó Terkol az elsüllyedt dán hajó testvérhajója. Úszó koporsók A területi könyvtár olvasószolgálata. Könyvvel a nép szolgálatában Osztrov, az ősi orosz vá­roska könyvtára a pszkovl terület kulturális központ­jainak egyike. Bár nem tű­nik ki különösen gazdag ál­lományával. vagy ritka pél­dányokkal, a puskinl örök­ség hű ápolója, mivel a nagy költő itt élt és alkotott a környéken, és Osztrovban is többször megfordult. A városkának 47 ezer la­kosa van és a könyvtár 300 ezres állománnyal rendelke­zik. A leggazdagabb sorozat te.mészetesen Puskin élet­n.űve. de megtaláljuk itt az orosz, a szovjet és a kül­földi — közöttük a magyar — klasszikusok és modern írók kiemelkedő alkotásait Az ipari és mezőgazdasági szakemberek, valamint a tu­dományos dolgozók rendel­kezésére állnak a szükséges szakkönyvek. A könyvtárnak több ezres olvasótábora van, amelynek tagjai az olvasótermet hasz­nálják. vagy kikölcsönzik a könyveket. A szakképzett, munkájukat hivatásnak te­kintő könyvtárosok segíte­nek az olvasóknak kiválasz­tani koruk, érdeklődésük, szakmájuk stb. szerint az olvasmányokat. A könyvtár munkatársai­nak leiszava: „Ne várjunk az olvasóra, amíg az maga jön hozzánk, siessünk eléjel" Ezt a hatalmas munkát csak az aktivisták széles körű tá­borára támaszkodva lehet elvégezni. Munkások, kolhoz-, tagok és értelmiségiek hoz­zák-viszik társaiknak a könyveket. Bizalmas kettesben a könyvekkel. Az olvasók igényeit döntő többségben saját állomá­nyukból elégítik ki, de szük­ség esetén más könyvtárak­tól is kölcsönöznek. Először a Pszkovl Területi Könyvtá­rat keresik meg. Ha ritka­ságról van szú. a 20 milliós állományú moszkvai Lenin, vagy a leningrádi Szaltlkov­Scsedrln Könyvtárhoz for­dulnak. (FÁKLYA) Valamennyi zászló félár. bócon lengett, amikor ez év nyarán az Edith Terkol ne­vű dán tartályhajót az Os­karshan svéd kikötőbe von­tatták. A hajó mélyén 10 ha­lott feküdt. A legénységen kívül a gépész felesége és gyermekei is. A hajó a svéd partoktól mintegy 45 kilo­méternyire felborult, és hat napon át sodródott, míg a mentőflottának sikerült víz­szintes helyzetbe állítania. Csak két matróz menekült meg a vízbe fulladástól. El­mondották, hogy a szeren­csétlenség oka a hajó hiá­nyos stabilitásában keresen­dő. A hajótulajdonosok is jól tudják, hogy a dániai partmenti vizeken közlekedő hajók szerkezete nem meg­felelő. Ha üresen futnak, túl kevés a megterhelés, ha pe­dig megrakodva mennek, oly mélyen merülnek a vízbe, hogy az alsó fedélzet még csendes ülőben is állandóan víz alatt áll. De nem akadt egy hajótulajdonos sem, aki törődött volna azzal, hogy szilárdan megépített és ele­gendő legénységgel ellátott hajókat állítson szolgálatba. A biztonsági előírásoknak e durva megsértése arra ve­zethető vissza, hogy a hiá­nyos törvények megengedik a hajótulajdonosoknak, hogy nagy adóösszegeket, béreket és legénységet takarítsanak meg, ha hajóik bizonyos ton. na-határ alatt fekszenek, pl. 500 tonna helyett 499 ton­násak. Szégyentelenül bekal­kulálják a szerencsétlensé­geket is, mert a busás pro­fit kárpótolja őket. A hajótulajdonosok elvből nem alkalmaznak szakszer­vezetben tömörült tengeré­szeket. 1970-ben — a legutóbbi statisztikai adatok szerint — 125 dán partmenti hajó süly­lyedt el, ütközött össze vagy égett ki. Az Edith Terkol fel­borulása annyira felháborí­totta a tengerészeket, hogy felhívást tettek közzé a dán partmenti hajózás bojkottá­lására. Mivel a Szállító Mun­kások Nemzetközi Szövetsé­ge beleegyezett e bolkottba, s a Dániából lövő teher- és tartályhajók előtt a világ számos kikötője zárva ma­radt, a dán hajótulajdonosok kénytelenek voltak tárgyalá­sokat kezdeni a tengerészek szakszervezeti szövetségével. (NBI) A nemzeti termelés alakulása az EGK-ban A statisztikai feldolgozá­sok során az EGK-országak területét négy régióba osz­tották: 1. szegény vidékek, ahol az egy főre eső bruttó nemzeti termelés nem éri el az évi 1500 dollárt; 2 eny­hén feltörekvő teriiletek, az 1 főre eső 1500-2000 dollár értékű termeHéssel; 3 erfi­sebb fejlődést mutató vi­dékek 2001—3*100 dollár/fő termeléssel és 4. gazdag régiók, 3000 dollár/fő fe­letti nemzeti termeléssel. Az utóbbi csoportba összesen 8 régió tartnTík. A leggazdagabb régió Ham­burg, amelynek az 1 főre eső nemzeti termelése az USA 4800 dnllárns színtjén van, jóval emögött foglal helyet Párizs s vja (3411 dollár/fő) és Bréma 3384 dollár fő). Az EGK-országok legsze­gényebb vidékei Olaszor­szágban vannak. Közép, és Dél-Olaszország, valamint Szicília és Szardínia az 1500 dollár'fő alatti „szegény" kategóriába esik (mŕs EGK. országban ilven alacsony nemze'i lermelós csak egyet­len régióban: Korzika szige­tén tapasztalható!. De ezen belül ls vannak még erőseb­ben elmaradt vidékek. így Olaszország legszegényebb régiója Kalábria, ahol az egy főre eső évi nemzeti ter. meHés értéke csak 756 dol­lár. De ez mégis több. mint pl. Portugália egy főre eső nemzeti termelése (640 dol. lár) és több mint kétszere­se a törökországinak (360 dollár). HANDELSBLATT

Next

/
Thumbnails
Contents