Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám, csütörtök

II] Hivatalos közlemény Bahr moszkvai látogatásáról A Szovjetunióban hivatalos látogatáson tartózkodó Reza Pahiavi iráni sah a szovjet vezetőkkel megkezdte tárgyalásait a Kremlben. (Telefoto CSTK — TASZSZ) AZ IRÁNI SAH A SZOVJET FŐVÁROSBAN Hat év alatt immár negyed­szer tesz hivatalos látogatást a Szovjetunióban Reza Pahiavi iráni sah, aki feleségével ked­den érkezett Moszkvába, ahol Podgornij államfő és Koszigin miniszterelnök fogadta. Már a két ország vezetőinek gyakori magas szintű érintkezése is jel­zi, hogy a Szovjetunió és Irán kapcsolatai kiegyensúlyozottan és lendületesen fejlődnek. A szovjet vezetők és az iráni sah közötti tárgyalások még a nap folyamán megkezdődtek a Kremlben. A megbeszéléseken szovjet részről Brezsnyev, Pod­gornij és Koszigin, iráni rész­ről Reza Pahiavi vesz részt. Diplomáciai kapcsolat Kína és az NSZK között Peking — Nyugati hírügynök­ségek jelentették, hogy a Kínai Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejöttek a diplomáciai kap­csolatok. Az erről szóló rövid közleményt szerdán reggel ír­ta alá Pekingben Csi Peng-fej kínai és Walter Scheel nyugat­német küülgyminiszter. A nyugati távirati irodák ál­tal közölt és az Oj-Kína hír­ügynökségre hivatkozó jelenté­sek szerint a rövid közlemény szövege a következő: „A Kínai Népköztársaság kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya 1972. október 11-én elhatározta, hoqy diplomáciai kapcsolatokat létesít. A kínai és német nyelvű do­kumentumok aláírása után meg­kezdődtek a hivatalos tárgyalá­sok Csi Pen-fej és Walter Scheel között. A rövid bejelentést kommen­tálva a megfigyelők rámutat­nak arra: ez az első eset, hogy kínai és egy másik ország kap­csolatainak felvételekor a két fél semmiféle módon nem utal a diplomáciai elismerés tartal­mára, annak elvi alapjára (pl. a békés együttélés elveire, a két ország közötti barátságra) sem az egymás alapvető állás­pontjára. Az olasz miniszterelnök a Szovjetunióba látogat Moszkva — A TASZSZ hírügy­nökség hivatalos közleményt adott kl arról, hogy Andreotti olasz miniszterelnök és Medici külügyminiszter október utolsó harmadában, tehát előrelátható­lag Aziz Szidki egyiptomi kor­mányfő október 16-án kezdődő látogatásának befejeztével láto­gatást tesz a Szovjetunióban. A közleményhez moszkvai sajtó­körökben hozzáfűzik, hogy Aldo Moro volt külügyminiszter ta­valyi moszkvai útja óta, azaz jóval több mint egy éve most először kerül sor magasszintü konzultációra a két ország ve­zetői közöt. Ez a körülmény fo­kozza az érdeklődést az olasz miniszterelnök látogatása iránt annál is inkább, mert a konzul­tációk főként olasz belpolitikai okok miatt bekövetkezett hosz­szabb szünete ellenére Moszk­vában változatlanul kedvezően ítélik meg a két ország kapcso­latainak fejlődését. Olaszország a Szovjetunió egyik legfontosabb tőkés keres­kedelmi partnere, amellyel ta­valy 550 millió rubel értékű ke­reskedelmi forgalmat bonyolí­tott le. Másrészt az olasz ipar ls mindinkább érdekeltté válik a szovjet nehézgépgyártás ered­ményeinek hasznosításában és a szovjet nyersanyagok beszerzé­sében. 1973-ban előreláthatólag megindul a szovjet földgáz szál­lítása Olaszországnak. Az Andreotti-kormány, mint ismeretes, elődeihez hasonlóan elvben támogatja az európai enyhülést célzó szovjet erőfeszí­téseket — a biztonsági konfe­rencia előkészítését, a kelet— nyugati kapcsolatok javítását. NYIKOLAJ PATOLICSEV, szov­jet külkereskedelmi minisz­ter Washingtonba utazott, hogy részt vegyen a szovjet—ameri­kai kereskedelmi bizottság má­sodik ülésén. LENINGRÁDBAN tartja a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség első városi konferenciáját, amely összegezi a Szovjetunióban ta­nuló csehszlovák diákok mun­káját és új feladatokat tűz a szervezet elé. A CSSZBSZ küldöttsége, ame­lyet Antonín Kroužil a szövet­ség központi titkára vezet, a szovjetunióbeli tartózkodása so­rán ellátogatott Moszkva egyik ruhagyárába. TEGNAP óta drágább a ke­nyér, az olaj és a cukor Ju­goszláviában. Az áremelésre a jugoszláv kormány döntése alapján került sor. Ezzel egy­idejűleg intézkedéseket fogana­tosítanak az alacsonyabb kere­setű családok támogatására. II. MARGIT dán királynő teg­nap aláírta az ország közös piaci csatlakozásáról szóló tör­vényt, amelyet az október 2-i népszavazás hagyott jóvá. A VÁRNA melletti nyaraló­helyen V. F. Garbuzov szovjet pénzügyminiszter elnökletével megnyílt a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottságának 23. ülésszaka, amelynek mun­kájában Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Német De­mokratikus Köztársaság, Romá­nia, a Szovjetunió, valamint Ju­goszlávia küldöttsége vesz részt. GUINEA elnöke, Ahmed Se­kou Touré rádióbeszédében Je­lentette be, hogy az országban „sily" és „cauri" néven új pénzt rendszeresítenek. (A Guineá­ban beszélt nemzeti nyelven a „sily" elefántot jelent. (Egy „sily" 100 „cauriból" tevődik össze. Az új pénznem a guineai frank helyébe lép. BRIT HONDURASBAN egy bí­róság felmentett három férfit, akik májusban betörtek a rádió épületébe és mintegy 10 ezer dolláros kárt okoztak a beren­dezésben. Útjuk ezután George Prince-nek, a -gyarmati minisz­terelnökének irodájába vezetett, ahol letépték a falról a gyar­mati zászlót és az épület előtt nyilvánosan elégették. EGY WASHINGTONI szövetsé­gi bíróság megállapítása sze­rint alkotmányellenes lépésnek tekinthető Angela Davis pol­gárjogi harcos kizárása a ka­liforniai egyetemről, ahol filo­zófiát tanított. Az egyetem ve­zetősége még 1969-ben bocsáj­totta el Davist azzal az indok­kal, hogy az Egyesült Államok kommunista pártjának tagja. Moszkva — Moszkvában hi­vatalos közleményt adtak ki Egon Bahr moszkvai látogatá­sáról. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára fogadta Egon Bahrt, az NSZK kancellári hi­vatalának államtitkárát. Bahr átnyújtotta Leonyid Brezsnyev­nek Willy Brandt szövetségi kancellár üzenetét. Egon Bahr, aki október 8-tól 10-ig tartózkodott a Szovjet­unióban, a két ország közötti véleménycserékről és konzultá­ciókról szóló megállapodásnak megfelelően megbeszéléseket folytatott Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszterrel. Megvitatták a kétoldalú kap­csolatok kérdéseit, valamint a két fél érdeklődésére számot­tartó Időszerű nemzetközi kér­déseket. Kiemelték az 1970. augusztus 12-én kötött szovjet —NSZK szerződés jelentőségét és különös figyelmet szenteltek az együttműködés további fej­lesztésének, a politikai lehető­ségek, valamint a Szovjetunió és az NSZK ipari és műszaki tudományos potenciáljának fi­gyelembevételével. Megállapítot­ták, hogy a Szovjetunió és az NSZK képviselőinek különböző szintű rendszeres találkozói hasznosak és fontos, hogy eze­ket a jövőben is folytassák. Mindkét részről kifejezésre jut­tatták megelégedésüket a szov­jet—NSZK gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködési bizottságának kibontakozó mun­kájával kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy e bi­zottság olyan nagyfontosságú kérdéseket vitat meg, mint egy kohászati kombinát közös fel­építése, továbbá a közszükség­leti cikkek gyártásában és cse­réjében való együttműködés fo­kozása. A szovjet fél közölte: hozzájárul ahhoz, hogy az NíjZK cégei további képvisele­tek nyitására kapjanak lehető­séget a szovjet fővárosban. Elvi megállapodás jött létre a két ország nagykövetségei mel­letti katonai attasék cseréjéről Moszkvában, illetve Bonnban. Az eszmecserét az őszinteség és a kölcsönös megértés légkö­re jellemezte. A SZOVJETUNIÓ NAGY ÜNNEPÉNEK JEGYÉBEN Delhi — India államaiban a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a napokban nagygyűléseket, kiál­lításokat rendeznek. A Gujarat állam fővárosában a szovjet ál­lam történelmét bemutató fény­képkiállítást rendeztek, amelyet Eredménytelen tárgyalások Luxembourg — Eredménytele­nül végződtek a Közös Piac hat tagországa külügyminiszterei­nek és a yaoundai konvencióba tömörült 19 afrikai ország kép­viselőinek megbeszélései. Az afrikai országok képvise­lői élesen támadták a Közös Piac álláspontját, amelyet a mezőgazdasági termékek felvá­sárlásának kérdésében tanúsí­tott. Megállapították, hogy az elmúlt év folyamán a „hatok" nem vásárolták fel az eredeti­leg megállapított mennyiséget, azaz 21 millió tonna afrikai gyümölcsöt és zöldséget. Sze­rintük az EGK előnyben része­síti a földközi-tengeri országo­kat, elsősorban Görögországot. Az afrikai képviselők a meg­beszélések során nemtetszésü­ket fejezték ki amiatt, hogy a nyugat-európai külügyminiszte­rek helyettesei vettek részt a megbeszéléseken, akik sok eset­ben nem voltak illetékesek ál­lásfoglalásra a vitatott kérdé­sekben. „Amennyiben Ausztriának a Közös Piaccal kötött szerződé­se érvénybe lép, már most kije­lentjük, hogy az első naptól fogva harcolni fogunk Ausztria teljes függetlenségének és sem­legességének helyreállításáért" — Erwin Schärf, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának titkára ezt a kije­lentést tette a Volksstimmében közölt vezércikkében. Ugyan­akkor a lap közölte annak az augusztus 18-án átadott memo­randumnak a szövegét, amelyet az osztrák külügyminiszter elő. ző nap hozott nyilvánosságra a közös piaci szerződéssel kap­csolatban, valamint Ausztria szeptember 20-1 válaszát. A szovjet kormány memoran­duma rámutatott: „Az osztrák kormány által aláírt egyezmény szoros együtt, működést irányoz elő a közös piaci országokkal, beleértve a Német Szövetségi Köztársasá­got is. Az egyezmény ezenkívül lehetővé teszi Ausztria és a kö­zös piaci országok együttmflkö. désének későbbi kiterjesztését olyan területekre, amelyeket az egyezmény közvetlenül nem tartalmaz és amelyek jellege nincs meghatározva ... A szov­jet kormány a maga részéről abból indul kl, hogy Ausztriá­nak a Közös Piaccal megkötött szerződése semmilyen módon 1 9 • sem változtathatja meg az ál­j 1 2 lamszerződési partnerek jogait és kötelességeit, amelyekkel kö­3 telezettséget vállaltak a függet­len és demokratikus Ausztria helyreállítására, és nem változ­tathat az örökös semlegessé­gen sem, amelyet Ausztria ön­kéntesen vállalt. A szovjet kor­mány szívesen venné, ha oszt­rák részről hivatalosan megerő­Az osztrák kommunisták álláspontja sítenék a szerződésnek Ilyen magyarázatát." Az osztrák kormány válaszá­ban rámutat, hajlandó leszögez­ni, hogy Ausztriának a Közös Piaccal megkötött egyezménye semmiképpen sem érinti az ál­lamszerződési felek azon logait és kötelességeit, amelyek a füg­getlen és demokratikus Ausztria helyreállítására vonatkoznak, és azokat a kötelezettségeket sem, amelyeket Ausztria az örökös semlegességről szóló alkot­mánytörvénnyel vállalt magá­ra." Az osztrák kormány részéről ez csupán bizonygatás, ezzel szemben áll az a tény. hogy a Közös Piaccal megkötött egyez, mény nagy mértékben korlátoz­za Ausztria szuverenitását. A Közös Piac minisztertanácsának döntései ugyanis Ausztria szá­mára ténylegesen kötelezőek lesznek, s az osztrák parla­mentnek sincs sem beleszólási, sem döntési joga. Ezen mit sem változtat, s csupán szemfény­vesztés annak a vegyes bizott­ságnak a létesítése, amelyben állítólag „paritásos" alapon kap képviseletet a közös piaci országok közössége és a kis Ausztria. A közös piaci szerző­dés értelmében e bizottság ha­tározatai Ausztriában törvény­erejűek lesznek. Ez önmagában kétségbe vonja az osztrák al­kotmány legfőbb elvét, vagyis azt, hogy „minden jog a népet Illeti." Hogy Ausztriában a Közös Piac tekintetében egyébként Is milyen demokratikusan járnak el, az a tény is bizonyítja, hogy még mindig nem hozták nyil­vánosságra a Közös Piaccal megkötött úgynevezett globális egyezmény szövegét. Jellemző az is, hogy a reak­ciós sajtó dühödten reagál az Osztrák Kommunista Párt azon követelésére, hogy — Norvégiá­hoz és Dániához hasonlóan — Ausztriában ls népszavazás út­ján kérjék ki a lakosság véle­ményét — óhajtja-e egyáltalán a Közös Piachoz való csatlako­zást. Attól félnek, hogy az ilyen népszavazás keresztül húzná a Közös Piac híveinek Ausztria önállóságát és semlegességét veszélyeztető tervelt. Ezért ke­resnek jogi ürügyeket, amelyek­kel megindokolnák azt, hogy Ausztriában nem lehet a közös piaci tagságról népszavazást tartani. Végeredményben fütyülnek a demokráciára és szabad utat engednek a nép lebecsülésének, amikor például a nagyvállalko­zók lapja a Die Presse azt írja: „A nép nem tudhat mindenről". Egyébként, amikor arra hivat­koznak, hogy a nép nem tudhat mindenről, vagyis azokról a kérdésekről, amelyek a Közös Piaccal összefüggnek, rá kell mutatni arra, hogy a tömegtá­jékoztatási eszközöknek (rádió, sajtó) Ausztriában éppen az a céljuk, hogy megtévesszék a közvéleményt. A nép ne tudjon mindenről, a népet szándéko­san nem világosítják fel, vagy tévesen tájékoztatják arról a létfontosságú kérdésről, milyen következményekkel jár Auszt­ria közös piaci csatlakozása. Ezt a célt szolgálja a globális egyezmény szövegének titok ban tartása is. E körülmények között az osztrák kommunisták — amint Schärf elvtárs említett nyilatkozatában rámutatott — „helyesnek tartják, hogy a nép­szavazás előkészítése során széles körű felvilágosító tevé­kenységet folytassanak, mely­nek alapján az osztrák lakos­ság eldönthetné, milyen úton akar haladni: az ország függet­lensége és semlegessége meg­szilárdításához vagy annak fel­adásához vezető úton." két nap alatt több mint 10 ezer ember tekintett meg. Moszkva — Gelasio Adamoli, az Olasz—Szovjet Társaság fő­titkára kijelentette, hogy a Szovjetunió megalakulása -50. évfordulójának jelentősége messze túllépi a Szovjetunió határait. A Szovjetunió megalakulása az emberiség történetének fon­tos momentuma, ezzel tisztában vannak az olasz dolgozók is. A Varsói Szerződés szilárd láncszeme A népi Lengyelország fegyve­res erői a német fasizmus in­dította legszörnyűbb háború­ban alakultak. A népi gárda partizán-alakulatainak nehéz küzdelmeiben, az első, a Szov­jetunióban alakult Tadeusz Kosciuszko hadtest és a len­gyel egységek harcaiban a Le­nino településtől Berlinig folyt harcokban acélosodtak. A népi gárda 1944 januárjában, a len­gyel demokratikus baloldali erők konszolidációjának és a Tartományi Nemzeti Tanács megalakulásának pillanatától a hatalmas néphadsereg alapjává vált, kb. 60 000 katona-parti­zánjával. A néphadsereg alaku­latai 1944-ben több mint 1400­szor ütköztek meg' a Wehr­macht-tal, a hitleri rendőrség­gel és katonasággal. A Szovjetunió területén 1943 májusában a lengyel kommu­nisták kezdeményezésére a szovjöt kormány hatékony se­gítségével kezdett formálódni az első lengyel egység — a Tadeusz Košciuszkoról elneve­zett 1. gyalogos hadoszály. Há­la a lengyel kommunisták oda­adó munkájának és a szovjet hősök segítségének az egységet már 1943 őszén bevethették a fasiszták elleni harcba. Az I. lengyel hadosztály 1943. október 12—13-án vívta első győzelmes ütközetét a Lenino település mellett. Lenino a lengyel—szovjet barátság és szövetség jelképe lett, melyet a hátországban és a Berlinig vívott közös harcokban vérrel pecsételtek meg. A Tadeusz Košciuszko hadosztály tűzke­resztségének tiszteletére Len­gyelországban október 12-én ünneplik a lengyel néphadse­reg napját. A hadosztályból 1943 második felében alakult meg az első hadtest, s ebből 1944-ben for­málódott a Szovjetunióban a lengyel hadsereg. Még ugyan­ebben az évben a szovjet had­sereggel közösen több mint 100 000 lengyel katona harcolt a felszabadított területeken. A mai lengyel néphadsereg, a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a Lengyel Népköztársaság kormányának és az egész tár­sadalomnak a gondoskodásától övezve a szocialista társadalmi rend védelmének — a Varsói Szerződésnek szilárd láncsze­me. dr. )án Mičátek, alezredes

Next

/
Thumbnails
Contents