Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

Közétkeztetés — közügy • Közétkeztetés — közügy • Közétkeztetés — közi! ' - .. — _______ A kongresszus szükségesnek tartja, hogy fokozott figyelmet szenteljünk az üzemi étkeztetésnek. A szakszerve­zeti szerveknek hathiuk kell a tálalás az ételek választéka és minősége kultúrájának és a higiénia színvonalának emelésére, és törekedniük kell arra, hogy több meleg ételt készítsenek a második és a harmadik műszak alatt is. A kollektív szerződések összeállításánál szem előtt kell tartani az üzemi étkezdék, falatozók és az üdítő automa­ták hálózatának bővítését, s egyúttal ügyelni kell arra is, hogy jobban kihasználják a kulturális és szooiális alap nyújtotta eszközöket az üzemi étkeztetés javára. (A szakszervezetek Vili. országos kongresszusának határozatából) Három szakácsnő dolgozik az UHOĽNÉ SKLADY üzemi konyhájá* ban, ahol naponta három, négyféle ebédet főznek 200 dolgozó számára VENDÉGLÁTÁS B ratislavában aránylag kevés, 170— 180 dolgozót foglalkoztató üzem a nyugat-szlovákiai szénelosztó vál­lalat, az UHOĽNÉ SKLADY. Itt az üzemi étkeztetés problémáját úgy oldották meg, hogy az üzemi konyhát, a raktárakat, az éttermet bérbe adják a JEDNOTA fo­gyasztási szövetkezetnek, s rábízták az üzemi étkeztetés megszervezését is. Igazi üzemi vendéglátást szervezett a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet 62— 601 számú munkacsoportja, Reismann So­ňa vezetésével. A dolgozók heti étlap alapján válogathatnak. Nincs „tészta nap“, mert minden nap főznek húsos éte­leket. Három, néha négy étel közül vá­laszthatnak. Egy ebéd ára 4 korona. Vagyis ennyit fizet a dolgozó egy-egy ebédjegyért. Va­lójában azonban átlag 6 koronába kerül az ebéd. Természetesen a különbözetet a szakszervezeti bizottság fizeti az erre hi­vatott üzemi alapokból. Az üzemi vendéglátás előfizetéses ét­keztetése jól bevált, hangoztatja vélemé­nyét Jankov Pavel elvtárs, az üzemi bi­zottság elnöke. Véleményét azzal indo­kolja, hogy felsorakoztatja a tényeket: Az étlapot a konyha vezetőjével közösen, öttagú bizottság állítja össze, melynek Holzknecht József elvtárs a vezetője, te­hát minden esetben érvényesül a dolgo­zók kívánsága. Négy külső munkahelyre is küldhetnek ebédet, mert csak a szál­lítás megszervezésével kell törődni, és más üzemek, a STAVOINDUSTRIA, az ELPO, az UTA, a MOTOTECHNA, vala­mint még négy kisebb üzem környékbeli munkahelyeinek dolgozói számára is biz­tosíthatnak üzemi vendéglátást. És per­sze nem lebecsülendő tény az sem, hogy gyorsan és jól szervezi meg a vendéglá­tást a 62—601 számú munkacsoport, ha az UHOĽNÉ SKLADY vállalat éttermet különféle iskolázások, nagyobb gyűlérek esetén ötven-száz személy rendkívüli vendégként látogatja meg. Nem mondta, nem hangoztatta sem az üzemi bizottság elnöke, sem a konyha vezetője, hogy jó szolgálatot teljesít a büfé, ahol levest, hideg ételeket, alkohol- mentes frissítő italokat vásárolhatnak a dolgozók. Ezt a szolgáltatást Bittner Mi­hály mérnök, a sofőrök és a portások dicsérték. Hattagú munkacsoport végzi a vendég­látás munkáját. Naponta mintegy 200 dolgozó számára biztosítják az üzemi ét­keztetést. A munkacsoport „lelke“, egyik fő irányítója Filip Stefánia, a szakács­nő. Főztjét dicsérik a dolgozók. A sza­kácsnő rendszerint mosolyogva, elégedet­ten fogadja a néhányszavas bókokat, az elismerést. Nem fukarkodnak ezzel a vendégek, mert ha a szakácsnő nem is dicsekszik konyhájának „titkaival“, a dolgozók tudják, gyakran megtörténik, hogy az étel ízesítésére saját háztáji kert­jéből hoz fűszernövényt. A konyha vezetőjét szabadsága idején Bacsó Vilma helyettesítette, aki a tanév idején a Technikai Főiskola konyháját vezeti. így módja, lehetősége volt össze­hasonlítani az adottságokat, a munka- módszereket. Megállapította például, hogy az étterem, a konyha sokkal mo­dernebb, korszerűbb, mint a főiskolán. Viszont megjegyezte, hogy az üzemi ét­keztetés jövőbeni fejlődésével számolva, sokkal nagyobb raktárakat építhettek volna. A jövőt illetően ... Nos, ez olyan kérdés, olyan probléma — és nemcsak a raktárakra vonatkozó­lag — melyet alaposan, jól meg kell fontolni, hisz a vállalati alapokból más szociális létesítményeket is fel kell épí­teni. Nagyon fontos, elsődleges, közvet­len érdeke a szakszervezeti bizottságnak, hogy jól működjön az üzemi vendéglátás, de törődni kell az üdülő építésével és más szociális létesítmények működteté­sével is. Viszont az üzemi vendéglátás jelenlegi helyzetével elégedettek. A jövőt illetően a dolgozóknak csak az a kívánságuk, hogy az üzemi vendég­látás a minőség és a választék javításá­val, az árak kedvezőbb alakításával és nem utolsósorban a figyelmes, udvarias kiszolgálással legalább úgy törődjön, mint eddig. Persze azért ha csak lehet, mindig jobb és tökéletesebb módon. HAJDÚ ANDRÁS Az üzemi étkeztetés nagyobb fi k fejlett szocialista társadalom építésé- ** nek kísérő jelensége a társadalmi mun­katermelékenység és a mezőgazdasági terme­lés lényeges és állandó növekedése. Ez az alap- 1a annak, hegy biztosíthassuk a nép életszín­vonalának állandó emelkedését. Ezzel egyide­jűleg előtérbe kerül a dolgozókról való gondos­kodás is, amit a CSKP XIV. kongresszusa hang­súlyozott, és számos határozatában, valamint az ötéves terv javaslatában is leszögezett. E gondoskodás egyik formája az üzemi ét­keztetés, amely minden társadalomban jelen­tős és időszerű. A jól szervezett üzemi étkez­tetés hozzájárul a dolgozók munkaképessége fejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatban azonban szük­séges hangsúlyozni, hogy az üzemi étkeztetés területén figyelembe kell venni az egészséges étkezés sajátos szükségleteit. Az üzemi étkez­tetés még átfogóbb módon, különösen félkész ételekkel és elfogadható árakon bővítse szol­gáltatásait, és ezzel hozzájáruljon a dolgozó nők háztartási munkájának a csökkentéséhez. Az üzemi étkeztetés előnyei között kell meg­említeni, hogy az egyes fogások előkészítésé­hez kevesebb élő munka szükségas, fokozott mértékben használható ki a munka kooperá­ciója, a dolgozók szakmai képzettsége, a munka- folyamatok gépesítése, valamint a munka sza­kosítása és megosztása. Figyelmet érdemel to­vábbá, hogy az üzemi étkeztetés lehetővé teszi a gazdasági szempontok fokozott érvényesíté­sét, különösen a nyersanyag tökéletesebb ki­használásával, valamint az energia, a gépi be­rendezés és más anyagi eszközök nagyobb méretű kihasználásával is. Az üzemi étkezésnek külön helye van a közétkeztetési rendszerben, mivel haladó módon állítja elő az úgynevezett „termékeket“, vagyis az egyes fogásokat, és egy­idejűleg lehetővé teszi a munkaerők összponto­sítását. Tehát a jól szervezett üzemi étkeztetés hozzájárul a termelési és munkafeladatok tel­jesítéséhez, egyben nagyon fontos tényezője a munkatermelékenység növelésének. Tehát senki nem állíthatja, hogy az üzemi étkeztetésnek csupán szociális feladata van, mert mint látható, igen fontos gazdasági tényező is. így kellene értelmezniük minden szervezet­ben a vezető gazdasági dolgozóknak is, és ki kellene alakítaniuk a megfelelő feltételeket az üzemi étkezdék fejlesztésére. Az üzemi étkeztetés már különféle változáso­kon ment át, de ezek a változások nem segítet­ték elő a fejlődést. Emellett az 1964. április el­sején realizált intézkedés, amely megszüntette a munkaadó hozzájárulását az étkeztetési költ­ségekhez, nem csak a fejlődését fékezte, hanem kedvezőtlen következményeit immár több mint nyolc év óta érezzük. A további hibás lépésre 1965 januárjában ke­rült sor, amikor az üzemi étkezdék módszertani irányítását kiiktatták a forradalmi szakszervezeti mozgalom és a járási szakszervezeti tanácsok hatásköréből, és megszüntették azt a jogukat is, hogy üzemi étkezdék létesítéséről vagy meg­szüntetéséről határozhassanak. Azáltal, hogy az egy központból való irányítás megbénult, külön­féle, a mai napig tartó fogyatékosságok kelet­keztek, A vállalatok és az üzemek arra hivat­kozva, hogy csökken az ellátottak száma, nem törődtek az üzemi étkezdék további fejlesztésé­vel. Sőt, néhány üzemi étkezdét egyszerűen fel­számoltak és hiányukat most kezdjük érezni. Bizonyos mértékű javulást jelentett a szövet­ségi kormány 1966. évi 5. számú rendelete, amelynek értelmében a gazdasági szervek köte­lesek elősegíteni az üzemi étkezdék fejlődését. A rendelet és az azt kiegészítő 1967. április 18-i előírások értelmében a dolgozóknak a mun­kaszünetekben meleg ebédet vagy vacsorát kell biztosítani. A szervezet köteles az üzemi étkez­tetéssel együttjáró tárgyi költségeket fedezni. A költségvetéses szervezetek e költségeket saját eszközeikből fedezik. Azoknak a dolgozóknak a számára, akik nem rendelkeznek saját üzemi ét­kezdével, és ilyen munkahelyük közelében sincs, a rendelet lehetővé teszi az éttermi étkeztetést. Ebben az esetben a munkaadó ugyanolyan ösz- szegű illetékkel járul hozzá, mint az üzemi ét­kezdék esetében. Az utóbbi években éppen ez a forma vált na­gyon népszerűvé, ami viszont azt is igazolja, hogy ? vállalatok és üzemek nem gondoskodnak kellőképpen saját alkalmazottaikról. Ahelyett, hogy saját üzemi étkezdét létesítenének, rábíz­zák a dolgozók ellátását a kereskedelmi jellegű közétkeztetési üzemekre. Gyakran előfordul, hogy új termelési kapacitások építésének távlati lehetőségeit sem veszik figyelembe. Ennek következtében a szlovákiai éttermekben 1968 ban 1 900 000 1969-ben 3 850 000 1970-ben 6 300 000 1971-ben 8 000 000 főt szolgáltak ki. Az ösz­szes dolgozóknak csupán 13 százaléka étkezik közvetlenül üzemi étkezdékben. Döntő többségük hideg ételeket fogyaszt, ami viszont egészségi szempontból ártalmas. Ha választ keresünk arra a kérdésre, hogy miért csak ilyen alacsony az üzemi étkezdék szolgc száma, akkor figyelem üzemi étkeztetés terül bizonyítják, ezen a terű száma még sokkal ad< nem csupán a gazdasf hanem egyes esetekben Gyakran megfeledkej dolgozóiról, akik sok körülmények között d nyüket úgyszólván ser értékeli. Ilyen körűimé ha bizonyos kisebbrend vei minden munkahely munkát, az emberi tevi kezdék dolgozóitól azoi a magatartás indokolja hezen kaphatnak szakn két. Köztudomású, hog’ ség nélkül nem érhetjü óhajtott színvonalát se az üzemi étkezdék dől többnyire kihat az éllé logikus következménye, lemondanak az üzemi i A VIII. szakszervezel solta az üzemi étkezte mivel az nem áll összh tőségével, a társadalom jelölte ki feladatként számára, hogy fokozzák mi étkeztetés egészségi nalát, bővítsék a válass szakban dolgozók számi ételeket. Dicséretet érdemelne Közétkeztetés — közügy • Közétkeztetés — közügy • Közétkeztetés — közi

Next

/
Thumbnails
Contents