Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám, szombat

Emlékezés Steiner Gáborra 1972. IX. 9. S teiner Gábor 1888. szep­tember 9-én született Komáromban; ha élne, ma len­ne 85 éves. Ez az évforduló ar­ra késztet, hogy megemlékez­zünk a nagy forradalmárról, a csehszlovákiai munkásosztály, a kommunista párt. magyar nem­zetiségű harcosáról, a mártír­halált halt Steiner Gáborról. Felsorolhatnám életrajza ada­tait. Szegény családból szárma­zott, tanulni szeretett volna, de nem volt miből; 13 éves korá­ban Budapestre ment és beállt nyomdászinasnak. 1917 őszén az Októberi Forradalom hatására Budapesten már szimpátia-meg­mozdulások voltak a hadiüze­mekben, s mozgolódtak a nyom­dászok is, köztük a fiatal Stei­ner Gábor. 1918 júniusában sztrájkok, tüntetések voltak Bu­dapesten „Le a háborúval“, „Kövessük a szovjet Oroszor­szág példáját“ jelszavakkal tüntettek. 1919. március 21-én megalakult a Magyar Tanács- köztársaság Steiner Gábor is belép a vörös hadseregbe, majd politikai biztos lesz Budapesten. A Tanácsköztársaság bukása után elítélik, hazaszökik szülő­városába, s hamarosan bekap­csolódik a munkásmozgalomba. 1921-ben részt vesz a helyi pártszervezet megalakításában. Harcol a munkásosztály jogai­ért a városi képviselő-testület­ben, mint kommunista képvise­lő. 1924-ben két évre elítélik. Ettől kezdve gyakran foglya a különböző börtönöknek. Mikor 1929-ben a kommunista párt V. kongresszusán a gottwaldi ve­zetés kerül a párt élére, Stei­ner Gábor is tagja lesz a párt központi bizottságának. Or­szággyűlési képviselő, majd sze­nátor. így sorolhatnám tovább az adatokat Steiner Gábor éle­téről. Most azonban inkább né­hány személyi élményt szeret­nék vele kapcsolatban elmon­dani. Mindnyájan, akik személye­sen ismertük, más-más szem­pontból tudnánk róla valamit mondani. Szeretnék én Is el­mondani néhány élményt Stei­ner Gáborral kapcsolatban. Először a szerdahelyi gabona­piacon találkoztam vele, mikor mint szónok beszédet mondott Csallóköz dolgozó népének. A jelenlevő rendőrtiszt mindunta­lan figyelmeztette és zavarta beszédét. A szerdahelyi kom­munisták Mondok, Haár, Bugár elvtársak mutattak be Steiner Gábornak mint ifjú kommunista diákot. Úgy beszélt velem, mint­ha régen ismert volna, és én Is úgy fogadtam szavait, taná­csait, mintha atyai joga lett volna hozzá. És ettől a pilla­nattól kezdve több éves isme­retségünk alatt mindig úgy éreztem, hogy bölcs, megfon­tolt tanácsait nem lehet visz- szautasítani, vagy nem teljesí­teni. M ost, mikor emlékezetem­ben felidézem Steiner Gábor alakját, úgy jelenik meg előttem, mint örök ifjú, opti­mista, jó kedélyű, de szükség esetén nagyon határozott, fé­lelmet nem ismerő, bátor har­cosa, katonája a pártnak. Fia­talon, 55 éves korában ölték meg, lőtték agyon a buchen­waldi koncentrációs fogolytá­borban a náci gyilkosok. Fia­talon, a legszebb férfikorban. Talán ezért nem tudom elkép­zelni 85 évesnek Steiner Gá­bort, akit csak Gábornak hív­tunk mi is, az ifjúsági mozga­lom fiataljai. Fiatalon él az emlékezetemben, hiszen nála senki jobban nem értette meg fiatalságunk forradalmi lendü­letét, lázadását. Fiatalos túlka­pásainknál nem fájt a fenyíté­se, de feltétlenül hatott. A szlovákiai haladó magyar ifjúság mozgalmáról és szerve­zetéről, a Sarlóról sokat írtak, de ezzel kapcsolatban talán egyszer se említették Steiner Gábor nevét, pedig nagyon is sok köze volt hozzá, ö volt az, aki nagyon tapintatosan óvott bennünket egy naciona­lista, jobboldali kurzustól, de ugyanakkor nemegyszer meg­védte a Sarlót a szektás, dog­matikus támadások ellen. So­kat mondhatna erről Balogh Edgár, a Sarló volt vezetője. Steiner Gábor felismerte a Sarló jelentőségét, ezért sokat foglalkozott vele, de a velünk való tárgyalásait nem az uta­sítgatások, nem is a kompro­misszum, a megalkuvás, hanem a megértés, az együttműködés jellemezte. . A Sarlón kívül szívügye volt az ifjúsági mozgalom más ága is, és azt hiszem, ezt tartotta meg örök ifjúnak élete tragi­kus végéig. Nem lehet véletlen az sem, hogy a buchenwaldi táborban is a fiatalok karolták, fel, köztük Betlen Oszkár, aki a szlovákiai fiatalok szövetségé­nek éveken keresztül vezető titkára volt. Betlen Oszkár, Schönherz Zoltán, Keleti Ferenc, Ferencz László és jó magam is, mint a magyar fiatalok szövetségé­nek funkcionáriusai nála, Stei­ner Gábornál kerestünk segít­séget, támogatást, tanácsot munkánkhoz és ez részéről so­ha nem is maradt el. Politikai nevelőnk, tanítónk, de barátunk is volt, éppen úgy, mint leg­jobb harcostársa, Major István, a kosúti sortűz hőse. Nemegy­szer velünk jött a kirándulá­sokra is, a „Dynamo“, „Mű­hely“, „Werkstätte“ néven mű­ködő ifjúsági szervezetekkel, a dévényi-vár alá, a Morva-folyó torkolatánál elterülő strandra, vagy a Vereknye melletti Kis- Duna partjára, ahogy ő mond­ta nagy családjával, a kommu­nista fiatalokkal és szűkebb ér­telemben vett családjával együtt. Szép idők, szép emlé­kek! N agyon sok oldalról le­hetne bemutatni Steiner Gábort, a kommunistát. A Cseh­szlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társa­ság, közismert neve a „Masa- ryk-akadémia“ tagjainak kom­munista frakcióját is, Steiner Gábor irányította politikailag. Vele tárgyaltuk meg közös fel­lépéseinket, politikai állásfog­lalásunk mikéntjét a „Masaryk Akadémián“. Otthon volt az irodalomban, nagyon szerette Petőfit, Adyt, sokat olvasott. Még a koncent­rációs táborból is Adyt idézve írta meg utolsó lapját család­jának. Személyes kapcsolata volt íróinkkal, művészeinkkel. Mikor az egyre terjeszkedő német fasizmussal szemben a Komintern végrehajtó bizottsá­ga a széles népfront politika mellett foglalt állást, mikor a pártonkívüli haladó antifasiszta elemeket kellett mozgósítani, hogy széles fronton támogassák a kommunistákat a fasizmus el­leni harcban, Steiner Gábor ele­mében volt. Közismert emberi magatartásának köszönhette, hogy népszerű és kedvelt politi­kus volt a nem párttagok előtt is. Nemcsak kereste, hanem meg is tudta ütni a megfelelő han­got a pártonkívüliek felé. Ebben az időben indítottuk a népfront jellegű újságot, a „Magyar Nap“ című napilapot. Steiner Gábor nemcsak ott volt a Magyar Nap bölcsőjénél, ha­nem oroszlánrésze volt a lap koncepciójának kidolgozásában is. Emlékszem a késő éjszakák­ba nyúló vitákra a lap indítása előtt az Astoria és a Palace kávéházban vagy a párttitkár­ságon. Mennyi jó ötlete, meny­nyi jó tanácsa volt Steiner Gá­bornak! Ugyan úgy, mint a köztársaság védelmére mozgó­sító nagy manifesztáciők, a tornóci és a többi nagygyűlés előkészítő bizottságaiban. U toljára az Imperiál kávé­házban találkoztam vele Prágában. Oda jártunk, ott ta­lálkoztunk naponta mindnyájan, akik emigrációba készültünk 1938—1939 telén. Gábor még ak­kor is optimista volt, húzta az időt, nem akart külföldre men­ni, még mindig bízott, bízott valamiben. Mosolygott, biztatott bennünket, reménykedett. És 1939 március 30-án a Gestapo- ügynökök letartóztatták. Kosik Istvánnal, a kommunista kép­viselővel együtt börtönbe csuk­ták, először a prágai Pankrá- con, majd a drezdai gyűjtőtá­borba vitték, onnan Dachauba, később Buchenwaldba. Ott vé­gezték ki 1942. október 8-án. 1954-ben részletesen írtam Steiner Gáborról „A Szabadság Vértanúi“ című kötetben. Idézve ott néhány beszédéből, melyek megmutatják Steiner Gábor, a nagy harcos igazi profilját. Új­ra idézem szavait az 1932. jú­nius 3-án mondott parlamenti beszédéből: „Vannak járások, ahol a ke­nyeret hónapok óta nem is­merik, ahol a dolgozóknak már burgonyájuk sincsen. A magyar kisgazda, aki a nyomort hírből is alig ismerte, különösen Ke­let- és Dél-Szlovákiában a ter­mészeti csapások és az önök rablópolitikája jóvoltából ször­nyű és elviselhetetlen nyomor­ban él. És önök ahelyett, hogy ezen segítenének, vagy leg­alábbis csak tárgyalnának ar­ról, hogyan lehet segíteni, ezek­től az éhség kínjai között ver­gődő szerencsétlenektől el akarják rabolni az utolsó da­rab kenyeret is. \ Míg a magyar, zsidó, csfeh és szlovák földbirtokosok, gyáro­sok és uzsorások milliós adó­hátralékait figyelmen kívül hagyják, s míg ezek megvesz­tegetéssel, korrupcióval, de „törvényes“ úton is megszaba­dulnak adóterheiktől, addig a magyar és szlovák dolgozóknak piócák módjára szívják a vérét. Mindenüket elrabolták, mert az ipar leépítése munkájától és keresetétől fosztotta meg, a genti rendszer pedig az állami munkanélküli segélytől ütötte el a munkásságot, az igazság­talan, imperialista beruházási politika a munkalehetőségektől, a gabonauzsorások spekulációi pedig termésének, munkájának gyümölcsétől fosztották meg a dolgozó parasztságot. A dolgo­zókra uszított végrehajtók sás­kahada és a cseh, szlovák és magyar bankok felfalták házát, telkét, jószágát. A nyelvtörvény és Dérer iskolapolitikája isko­láit és kultúráját, a legutóbbi fasiszta intézkedések pedig ösz- szes politikai jogaikat rabol­ták el tőlük. Meztelenül, min­denéből kifosztva, vádlón áll önök előtt az éhségterületek magyar dolgozó lakossága. Önök a bűnösök, az önök (el­kobozva) elnyomó rablópoliti­kája taszított ebbe a helyzetbe, amelyben sínylődünk és pusztu­lunk! ... Alig egy éve annak, hogy Slávik főpandúr parancsára cseh csendőrök sortüzével akar­ták megakadályozni a magyar földmunkások harcát, vérbe ta­posni a napi hat-hét koronát kereső rabszolgák megmozdulá­sát ez emberibb keresetért, a jobb megélhetéséért. A diószegi cukorgyár húsz­ezer holdas német zsidó tulaj­donosának érdekeit, a magyar földbirtokosok, a cseh fiskális maradékbirtokosok érdekeit akarják megvédeni. Az éhbére­ket, a nyomort, a kizsákmányo­lást, elnyomást akarják állan­dósítani és ennek érdekében kellett három földmunkásnak Kosúton elpusztulnia. A rendet és a nyugalmat akarják meg­őrizni a cseh csendőrök a ma­gyar vidékeken? Az önök rend­je az éhség rendje, az éhbérek­nek, a látástól vakulásig robo­tolás rendje. Az önök rendje a mukkanás nélküli... (elko­bozva) baromi tűrés és meghu- nyászodás rendje. Ezt a rendet és nyugalmat a kosúti sortűz nem tudta biztosítani. A Kosú­ton kiontott vér nem állíthatja meg a dolgozók harcát.“ I gen, a dolgozók harca to­vább folyt, egészen a győzelemig, a cél megvalósítá­sáig, melyet Steiner Gábor is elénk tűzött. A 85. születési év­fordulón, a fiatalon mártírha­lált halt Steiner Gábor emléké­nek adózunk azzal, hogy to­vább haladunk a megkezdett úton, Steiner Gábor útján a szocializmus teljes győzelméig. LŐRINCZ GYULA Bfl GALSWORTHY „regényfolya- mának“ tévésikere után a fran­cia televízió Roger Martin du Gard tói A Thibault család ot és Maurice Druontól Az elátkozott királyok-at viszi filmsorozat formájában a nézők elé. A Thi­bault család forgatásánál 300 színész és 2300 statiszta vett részt, 900 korabeli kosztümöt készítettek, s a külső felvétele­ket kereken egy évig forgatták. A hat részlet egyenként másfél óráig tart. ÚJABB FELADATOK ELŐTT Tavaly ilyenkorra már telje­sen kipihenték, elfelejtették az aratás, a szalmabetakarítás és a tarlóhántás összes fáradságát a Biskupice! (Fülekpüspöki) Egységes Földművesszövetkezet tagjai. Akkor idejében és szin­te mindennemű veszteség nél­kül került raktárba a búza több mint negyven mázsás és az árpa 39,5 mázsás átlagos hek­tárhozama. Így szeptember ele­jén a magágyak készítése mel­lett már az általános őszi ter- inésbetakarításra is gyűjthették az erőt a szomszédos belinái (Béna) szövetkezet tagjaival társult földművesek. Az idén sajnos merőben másként ala­kult a helyzet. Az időjárás ki­számíthatatlan szeszélyeivel szemben kevésnek bizonyult az emberek meg-megújuló, szinte határt nem ismerő szorgalma. A szövetkezet vezetői eredetileg tíz napra tervezték a gabona- betakarítás elvégzését. Július derekán hozzá is láttak a mun­kához. Azóta már több mint két hónapot „öregedett“ az idő. Az aratók minden igyekezete elle­nére azonban csak nemrégen halkult el teljesen a poros hátú kombájnok, a dohogó cséplőgé­pek és az elevátorok zaja. Jócs­kán elhúzódott a tarlóhántás is. — A tavalyihoz képest, ami­kor több volt a csépelni való gabona, a mi határunkban is sokkal nehezebb volt a mostani aratás — mondta ottjártamkor Papp Zoltán, a 870 hektár me­zőgazdasági földterületet mű­velő szövetkezet elnöke. — Ez­úttal háromszáztíz hektárról kellett betakarítani a termést. A gépeink rendben voltak, az emberek is jól felkészültek a komoly munkára, öt nagy tel­jesítményű kombájn állt rendel­kezésünkre. Az első napokban learatott parcellák átlagos ter­méshozama még a nagyfokú megdőlés ellenére is jóval meg­haladta a negyven mázsát. Kez­detben szépen fizetett az árpa is. Mindannyian többre számí­tottunk tehát a gabona har­minchat mázsára tervezett át­lagos hektárhozamánál. Később azonban, amint egyre nagyobb mértékben növekedtek az eső okozta károk, már a tervek tel­jesítésében sem mertünk re­ménykedni. Végül is búzából harmichárom, árpából pedig huszonhat mázsát sikerült hek­táronként betakarítani. A gabo­naeladás 16 vagonos tervét mégis időben és sikeresen tel­jesítette a szövetkezet. — Szövetkezetünk környezeti feltételeit figyelembe véve, il­letve az 520 hektárnyi szántó­földterületre átszámítva arány­lag nagy az állattenyészté­sünk — folytatta az elnök. — Szám szerint 540 szarvasmar­hánk van. Az idén összesen 320 ezer liter tejet akarunk fejni.. Ezenkívül járási méretben hús- termelési tervünk aránylag a legnagyobbnak számít. A het- venhármas gazdasági évben természetesen tovább növeked­nek majd a mostani tervfelada­tok, amelyek maradéktalan tel­jesítéséhez több takarmányra lesz szükség. A magunk részé­ről minden számításba vehető lehetőséget igyekeztünk kihasz- nálnL Az utóbbi öt év során takarmányfélékből már teljesen önellátók voltunk. Most még az is nagyban megnehezíti a hely­zetünket, hogy a sok eső alapo­san lerontotta a szálastakarmá­nyok minőségét. Mennyiségileg ugyan valamivel nagyobb ter­mésátlagot értünk el a tavalyi­nál, de még így is számottevő a veszteség. Az eddigi hónapok során min-- den tekintetben sok kár érte a szövetkezetet. A célul tűzött komoly tervfeladatokat azonban^ valamennyi munkaszakaszon teljesíteni akarják az emberek.. A szövetkezet idősebb és fiata­labb dolgozói egyformán tuda­tosították már ezt. LALO KÁROLY' SZÁRÍTJÁK A DOHÁNYT A Cabaji Efsz-ben (nitrai járás) tizenkét hektáron termesztenek dohányt. Törését már július 15-én megkezdték és szeptember vé­gén fejezik be. A felvételen J. Mikušová, M. Cyprianová, I. lllé- sová és Helena Barčáková a dohány szárítása közben. (P. Matis felvétele) TALÁN OKULÁSUL SZOLGÁL Juraj Mariani harminckilenc éves revúcai lakos legutóbb bá­nyászként dolgozott a Szlovák Magnezitüzemek Iubeníki bányá­jában. Nevezett azonban már hosszabb ideje az úgynevezett foglalkozásnélküliek csoportjá­ba tartozik. Ez a csoport szocia­lista rendszerünkben nem azért létezik, mintha tagjai nem ta­lálnának maguknak tisztessé­ges foglalkozást, hanem inkább azért, mert nem fűlik a foguk a becsületes munkához. Juraj Ma­riani 1971 decemberében tizen­hét műszakot, 1972 januárjában pedig huszonhárom műszakot mulasztott igazolatlanul. Azóta egyáltalán nem dolgozott. Ily módon megbontotta a munka­adó vállalat rendszeres üzeme­lését és a gazdasági terv telje­sítését. Juraj Mariani azonban nem­csak a munkafegyelem megsér­tésének vétségét követte el, ha­nem a kötelező eltartás elha­nyagolásának bűntettét is. A múlt év öt hónapjában és 1972 első két hónapjában egyetlen fillérrel sem járult hozzá a fe­lesége gondozásában levő két kiskorú gyermeke ellátásához, pedig a bíróság először havi négyszáz, később pedig havi hat­száz korona tartásdíj fizetésére kötelezte. A munkakerülő apa az említett hónapokban mint­egy három és fél ezer koroná­val maradt adósa gyermekei­nek. A Rožňavai Járásbíróság bün­tető tanácsa Juraj Mariani vád­lottat nyolc hónapi szabadság­vesztésre ítélte. Mivel az elítélt az utóbbi tíz évben már volt börtönben, büntetését másodfo­kú javító-nevelő intézetben tölti le. igái) IO LINA WERTMÜLLER, Fel­lini egykori asszisztense, film­komédiát forgatott Mimi min­dent elvesztett, még a becsüle-i tét is címmel. A komédia „hő­se“ — Giancarlo Giannini ala­kítja a szerepet — az a kisem­ber, aki annyira meggyűlöli az ingyenélő olaszországi „válasz­tási szakembereket“, hogy vé­gül maga is erre a pályára lép, és teljesen elembertelenedve, kisemberek gyilkosaként pusz­tul el.

Next

/
Thumbnails
Contents