Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-08 / 212. szám, péntek
ÉGY „M É G Ö J U L T“ KÖNYVTÁRRÓL ÚJ KÖRNYEZETBEN Néhány évvel ezelőtt a sahyí ’(Ipolyság) könyvtár mindössze két helyiséggel rendelkezett: egy kis irodahelyiséggel, ahová a könyvtárosok csigalépcsőn jutottak fel, s egy „kétemeletes“ nagyteremmel, melyben 3 méterre felnyúló polcsorokon helyezték el a könyveket. A terjedelmes helyiségben télen egyetlen kályhával fütöttek, a takarítás gondot okozott, s a felső polcsorokon levő könyveket kevesen olvasták. Azóta azonban történt valami ebben a főtérre néző saroképületben. — Nem tudjuk hová tenni a könyveket — mondogatták a könyvtárosok. Erre SzógeJ Istvánnak, a vnb elnökének fejében érdekes gondolat fogant meg. — Egy emeletköz beépítésével megduplázhatnánk a könyvtári helyiségek számát — javasolta az osztályvezetők ülésén. A jelenlevők helyeselték az elképzelést, a szakemberek megvalósíthatónak tartották, s ezt követően a járási építővállalat Ipolysági részlegének dolgozói 1971 decemberéig jóformán újjávarázsolták az épületet. Az átalakítási munkálatok 220 000 koronába kerültek. A könyvtárban ma központi fűtés és neonvilágítás van. A szép szőnyegek, a filodendro- nok és más virágok meghitt, barátságos légkört teremtenek. A berendezés — két katalóguspolc kivételével — új. A könyvtárosok 40 000 koronáért apró- donként vásárolták. — Hol egy szekrényt, hol egy függönyt, hol egy írógépet vettünk, attól függően, hogy mikor mennyi pénzünk volt — mondotta Horniak Jánosné igazgatónő. A könyvtár földszinti részében, melyet kétfelé osztottak, az ifjúsági irodalom található. A részleget Cserba Istvánné vezeti. A könyvtárosok körültekintéséről tanúskodnak itt a könyvek közé helyezett figyelemkeltő figurák, egy televíziókészülék s azok a kis asztalkák, melyekre az iskolás gyermekek rakják a táskáikat. Az emeleten, ahová egy modern vonalú fafeljáró vezet, más-más helyiségben található a szépirodalom és a szakiroda- lom. Az olvasókat itt Morvay Imréné fogadja. A szépirodalom részlegében „tanulósarok“ van, s egy polcsoron értékes lexikonok sorakoznak, melyeket a könyvtárosok csak belső használatra adnak kölcsön. A szakirodalom részlegében akad néhány olyan könyv, melyet az ipolyságiak közül már nagyon sokan elolvastak. Ezek szőlészettel és borászattal foglalkoznak. Danis Ferenc, a mezőgazdasági iskola igazgatója segített ezekét a könyvtárosoknak beszerezni. A mezőgazdasági iskola diákjai rendszeresen látogatják a könyvtárat, ezért, érthető, hogy itt a könyvek nagy része mezőgazdasági szakiroda- lom. Valamennyi részlegben nylonfóliába csomagolt könyvek sorakoznak a polcokon, külön helyen találhatók a könyvújdonkönyvtára már 13 374 kötettel rendelkezett, és az 1031 olvasó neve mellé a könyvtárosok 21 463 könyvkölcsönzést jegyeztek be. Az olvasók közül 316 szlovák, 2 cseh és 713 magyar nemzetiségű volt. A könyvtárosok tavaly a felnőtteknek 37-szer, az ifjúságnak 33-szor rendeztek könyvekről szóló beszélgetést. Ezeken ösz- szesen 2832-en vettek részt. A levicei (Léva) járás egyik legszebb könyvtárának földszinti része. ságok, és „olvasósarok“ áll a látogatók rendelkezésére. A könyvtár legfiatalabb olvasója a 2. osztályos Pál Józsi, a legidősebb pedig a 79 éves Úd- ry Margit nyugalmazott tanítónő. Az olvasók a könyvtárban maguk kereshetik ki az óhajtott műveket. Többnyire a klasszikusok alkotásait kedvelik, s a szakirodalmak közül az említett mezőgazdasági könyveket, a tv- és a rádiószereléssel kapcsolatosakat, valamint — főleg az esti egyetemre járók — a filozófiai műveket keresik. A könyvtár eddigi eredményei figyelemre méltók. 1961-ben 8944 kötete volt, s 592 olvasója 10 131-szer kölcsönzött ki könyvet az év folyamán. 1971-ben viszont az 5002 lakosú város Az idei eredményekről nem sokat mondhatunk,- hiszen a költözködés, a katalógusok és a könyvek rendszerezése miatt a könyvtár csak májusban kezdte meg működését, azonban figyelemre méltó, hogy az olvasók számának tervét a könyvtárosok már teljesítették. A könyvtár dolgozói 1963-ban kerületi, 1964-ben miniszteri kitüntetésben részesültek. Mostani jó munkájukról főleg az ÍVók- kal kapcsolatos kiállítások, valamint a szombati és a vasárnapi könyvkölcsönzések tanúskodnak. Az a céljuk, hogy elnyerjék a „Példás népkönyvtár“ kitüntetést. Kívánjuk, hogy ez a vágyuk teljesüljön. TÖZSÉR LAJOS KULTURÁLIS HfREK Hl A Női donnc siamo fatte cosi című olasz film sok epizódból áll. Az egyik történetnek egy huszonkét gyermekes anya a hősnője. Egy apáca váratlanul világi dalokkal botrán- koztatja meg környezetét a másik jelenetben. Szerepel még kofa, hegedűművésznő, főszereplő viszont csak egy van: Monica Vitti. Ö játssza a Tosca című Sardou-dráma új filmváltozatának főszerepét is. Q Bibi Andersson nevét a világ Ingmar Bergman filmjei révén ismerte meg. Az 1935-ben született Bibi Andersson a színiiskola elvégzése után a malmöi városi színházhoz szerződött, ahol Ingmar Bergman volt a rendezője. Bár a nézők csak mint súlyos drámai konfliktusok hősnőjét ismerik, odahaza vígjátékokban is szerepel, sőt Hollywoodban westernt is forgattak vele. Egyik legújabb filmje szovjet—svéd koprodukció, címe: Ember a túloldalról. Bútorkiállítás Prágában Sok ezer család költözik minden évben új lakásba. Ennek következtében sok ezer családban merül fel a probléma, hogyan, de főleg: milyen bútorral rendezzék be lakásukat? Leküz- dötték-e már a termelővállalatok nehézségeiket, elegendő-e a jó minőségű, ízléses bútor a piacon? Milyen meglepetéseket tartogat a bútoripar a fogyasztók számára? Ezekre a kérdésekre ad választ a prágai Fučík Park Kongresszusi Palotájában a „Bútor ötszázezer lakásba“ címen szeptember 1-én megnyílt látványos kiállítás. Érthető a tíz napra előirányzott, elárusítással egybekötött, a cseh és a szlovákiai bútoripar legkorszerűbb termékeit felsorakoztató bemutató iránti nagy érdeklődés. A lakosság nem akarja elszalajtani az egyedülálló alkalmat, hogy több mint tíz év után ismét betekintést nyerjen 11 nemzeti vállalatunk konyhájába, melyben — a látottak alapján bátran állíthatjuk — az „ínyenc- falatokkal“ sem takarékoskodtak. De ez természetes is, hiszen az új lakás megérdemli, hogy a legnagyobb gonddal és hozzáértéssel rendezzük be otthonunkat, melyben életünk nagy részét töltjük. Ezért oly fontos a kényelmes, célszerű bútor, mely barátságos, meleg környezetet, pihenést biztosit mindenki számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a drága bútorral lehetünk elégedettek. Ugyanolyan jó szolgálatot tehet az egyszerű berendezés is, melynek egyes darabjai (szektorbútor) idővel a megváltozott helyzetnek megfelelően, továbbiakkal egészíthetők ki, illetve szükség szerint könnyűszerrel áthelyezhettük egyik szobából a másikba. Nagy előnye e megoldásnak, hogy a fiatal házaspárok anyagi lehetőségeikhez mérten részletekben is megvásárolhatják berendezésüket, és hogy a változó divattal is lépést tarthatnak. Ezek a fogyasztók első szembetűnő benyomásai a sokféle, ízléses lakó-, háló és konyhaberendezés, a szektorbútor, az egyes fekhelyek, heverők és re- kamiék láttán, melyek közül a különálló kisebb-nagyobb szekrények, ötletes asztalok, mutatós székek és karosszékek sem hiányoznak. De nemcsak ezek, hiszen az egész kiállításról lerí az elvitathatatlan tény, hogy bútoriparunk az eddiginél színvonalasabb termékeivel mindenekelőtt a lakáskultúra fokozására, s ezzel életszínvonalunk lényeges emelésére törekszik. A mennyiséggel szemben támasztott igények mellett nagy gondot fordít a bútor anyagára és természetesen minőségére is. Ezzel a megállapítással kapcsolatban a kiállításon feltüntetett feliratok azt is elárulják, hogy a népgazdasági terv szerint a bútoriparnak a múlt évi helyzethez viszonyítva az idén 9,1 százalékkal kell növelnie a szállításokat, s hogy 1975-ben 27,2 százalékkal kell többet termelnie, mint 1970-ben. Beváltják-e a termelővállalatok a hozzájuk fűzött reményeket, sikerül-e teljesíteniük az igényes tervfeladatokat? Ez természetesen nemcsak tőlük függ, hiszen nem titok, hogy eredményeiket sok más iparág (famegmunkáló, vegy-, gép-, textil-, üveg-, kerámiai ipar stb.) rendszeres szállításai is befolyásolják. A bútoripar nehézség gei tehát elvitathatatlanok, még ha bizonyos mértékben sir kerül is megoldani, illetve megr előzni a problémákat, mindenekelőtt a szektorbútor, vagyis a kiegészíthető, illetve könnyen áthelyezhető berendezések gyártásának előnybe helyezésével. Az egyéni igények kielégítésének háttérbe szorításával, és persze az új technológiai eljárások alkalmazásával. Csak ilyen módon szüntethető meg ugyanis a kereslet és a kínálat közti aránytalanság, s ez a feltétele a fogyasztó elégedettségének, aki ma még Indokoltan nincs a legjobb véleménnyel a piac ellátottságáról, akár a rendelkezésre álló mennyiségre, akár a minőségre, vagy a választékra gondolunk. A prágai kiállítás célja az is, hogy betekintést nyújtson a jövőbe. Az itt bemutatott áru részben máris kapható, részben pedig megrendelhető. A termelő- és a kereskedelmi vállalatok feladata lesz — és ez semmi esetre sem lehetetlen köve» telmény —, hogy a fogyasztók kedvében járva fokozottá b gondot fordítsanak a keresletre. Ezzel a követelménnyel szorosan összefügg a lakosságnak a bútorok unlformitására vonatkozó jogos bírálata, ami nemcsak az elenyésző választékban, hanem az egymástól alig eltérő árkategóriákban is kifejezésre jut. A kiállításon megrendezett ankét főleg ezeket a véleményeket tükrözi. De az is kitűnik a véleményekből, hogy a látogatók hálásak a szakemberek, a lakástervezők szolgálataiért, akik díjmentesen értékes tanácsokkal látják el a problémáikkal hozzájuk fordulókat. KARDOS MARTA KLOSS; KAPITÁNY KALANDOS-TÖRTÉNETE Ring alig nyerte vissza önuralmát. — Mindketten idegesek vagyunk és nem uralkodunk önmagunkon. Mondja meg végre, mit akar konkrétan. — GaranciátI — ismételte meg Kloss. — Olyat, amely biztosít engem, hogy nem akar megszabadulni tőlem. Másképpen: pontosan mondja meg a helyet, ahol elrejtették az archívumot. — Más helyzetben agyonlövettem volna. Az archívumot együtt ássuk ki. — Ez nekem kevés, ezredes úr. Ha nem tudom meg, hol van az archívum, az amerikai kémet egy megjelelő jelentéssel együtt átadják a Schürner csoport törzsének. Zsarolta Ringet, de nem volt biztos abban, hogy a zsarolás valóban eredményes lesz. — Blöff — dörmögte Ring. — Nem, kereskedelem. Garanciát kell kapnom, hogy nem hagy a jégen. — Egy német tiszt szavát kapja. Kloss most valóban őszintén felnevetett. — ön tréfál, Ring ezredes. — Az archívum az edelsbergi várban van. — Ezt már az amerikai kémszolgálat is tudja — válaszolt Kloss. Fordította: Bába Mihály — Ingától, mi? Az a Marta mindent kifecsegett... Inga tudja, hogy ki gyilkolta meg Martát? — Nem, nem tudja — válaszolt Kloss. — És ön? — Én igen. Bár az az ember nagyszerűen játszotta a szerepét. Nein fél tőle? Némán bámultak egymásra. Az az ember, akire most mind a ketten gondoltak, és aki valahol itt volt a városban, veszedelmes Kloss számára, bizonyos esélyt pedig Ring számára jelentett... — Ostobaság! — vetette oda Ring. Már ne/n akart figyelembe venni semmiféle lehetséges bonyodalmat. — Tehát hol van az archívum? Az ezredes még habozott. — Rendben van, megmondom. Edels- bergben a parkban, elrejtve a pincében a tizenhatodik századi kápolnában. Elegendő ez önnek? — Bizonyíték? — Ön most tréfál, Kloss kapitány. Vajon megnyerte ezt a kört? Semmiféle bizonyítéka nem volt, hogy Ring az igazat mondja, sőt, ha igen, akkor is hogyan használja ki ezt az információt, hogyan tudja kihasználni mielőtt Ring és Elken kisasszony kivinnék innen a dokumentumokat? Északról ismét erősödő ágyúzás hallatszott, az utcán német páncéltörő ágyuk döcögtek, aztán gyalogság vonult el, de ez a gyalogság, amikor Kloss az ablakból nézte őket, sokkal rosszabbul nézett ki, mint az élcsapatok, melyek Bischofsfeldet elfoglalták. Idős emberek, rosszul szabott egyenruhában némán vánszorogtak a harcmező felé, mely nem volt túl messze a várostól. Ring megparancsolta Bertának, hogy vezesse be Anna Máriát. Az amerikai lány, amikor belépett a szobába, rögtön sejtette, hogy a vásárt megkötötték. Közölte, hogy szívesen inna egy kávét és valami erőset is, mert a raktárfélében rettenetes és fullasztó volt. Kloss őszintén csodálta magabiztonságát. Ring nem tiltakozott. Behívta Bertát és kiadta az utasítást. Aztán asztalhoz ültek és megkezdték a konkrét ügyről a beszélgetést. Anna-Maria szerette a pontosságot és a tárgyilagosságot. Ringet a teherautókról kérdezte, a kísérletekről, és a dél-nyugat irányban való mozgási lehetőségről. Önkéntelenül is elégedetlenségét fejezte ki, hogy a német nem eléggé tájékozott a front helyzetéről. Ring elég bátortalanul, majd egy kissé élesebben visszatért a garanciához. A garancia érdekelte a legjobban. — Átszállítják az archívumot és átadják az amerikaiaknak — jelentette ki szárazon Anna-Maria. — Bizonyosság kell. — Senkinek nincs, Ring úr, nekem sincs. Önnek meg nincs is más választása. — Végig harcolhatunk — közölte at ezredes. — Tessék. — Anna-Maria nagyszerűen megjátszottá a közömbösét. — Harcoljon, ha kedve van a Führerért, és a Harmadik Birodalomért. — Megsemmisíthetjük az archívumot és likvidálhat juk önt. — Ez nem fizetődik ki önnek. — Blöff — mormogta Ring. — Mindannyian blöffölünk egy kicsit — nevetett Anna-Maria. — Nekem legalább nincsen hamis kártyám. Ebben a pillanatban Berta egy tálcán behozta a kávét, egy üveget, két csészét és két poharat. Csodálkozó pillantással tekintett az asztal mellett ülőkre. — Harmadik terítéket kérek — közölte Ring nem nézve Bertára. Ez hiba volt. Kloss rögtön megértette, hogy Ring ezredes elkövette az első komoly hibát. Elegendő volt Bertára tekinteni, hogy megértse, mi ment végbe az öreg szakácsnő lelkében. Szó nélkül hagyta el a szobát, hogy egy pillanat múlva visszatérjen a harmadik csészével és a harmadik terítékkel. Kloss csaknem biztos volt abban, hogy Berta, aki ismét kifügesztette a konyhában az ágya fölé a Führer portréját, most a német parancsnokságra megy a piacra. Egy pillanatig ingadozott, hogy ne figyelmeztesse-e Ringet, de megértette, hogy akkor ő követne el hibát. Az ezredes úr sorsa nem érdekelte Klosst; az archívum érdekelte és még a ... Tudta, hogy mindenek ellenére meg keli mentenie Elken kisasszonyt. Olyan érzése volt, hogy Elken kisasszony egyáltalán nem veszi őt észre. Ugyancsak nem vette észre Berta arcát, nem látta meg a gyűlöletet az öregasszony szemében. IFolytatjuk). 1972. IX 8. Andrzej Zbych:
