Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám, csütörtök
Parliiínemlékek (FÖLDES PÁL KÖNYVE) A Szovjetunió ötven éve KIÁLLÍTÁS KÉSZÜL PRÁGÁBAN Izgalmas olvasmány Földes Pál „Partizánemlékek“ c. könyve, amely az olvasót visszaveti a második világháború éveinek légkörébe, s lehetővé teszi, hogy közelről érzékelhesse a Szovjetunióban kialakult magyar antifasiszta mozgalom jelentős mozzanatait. A szerző személyes élmények alapján ad számot a különböző szovjet partizán- csoportokban harcoló honfitársairól, az első hadifogolytáborok légköréről, az antifasiszta iskolák életéről. Azok számára, akik végigjárták a második világháború frontjait, tehát nemcsak a Magyarországon, hanem a Horthy-hadsereg által 1938- ban megszállt területeken élő, ma már az ötvenes-hatvanas nemzedékhez tartozók számára is érdekes olvasmány ez a könyv. Ismeretes, hogy a Hor- thy-megszállás után sok ezer dél-szlovákiai magyart vittek ki a frontra — tehát a második világháború szovjet partizánmozgalmával ők is kapcsolatba kerültek. A szovjet partizánháború történetében jelentős helyet foglalnak el a brjanszkl erdőségekben tevékenykedő Kovpak- partizáncsoport hősi tettei. Ebben a csoportban magyar katonák is harcoltak. Mivel a brjanszki partizánok közelében több magyar könnyű hadosztály tartózkodott, Kovpak partizánparancsnok kérésére a moszkvai legfelsőbb partizánparancsnokság a fasiszta magyar hadsereg katonái közt végzendő agitációs, politikai és szervező munkára Földes Pált — a magyar kommunistát küldte ki. Az ő tollából, mesteri tolmácsolásban ismerjük meg a partizánélet eseményeit. A könyvön, mint vezérfonal húzódik végig annak a páratlan internacionalizmusnak a megörökítése, amely a szovjet partizáncsapatokat jellemezte. Ebből a szempontból különösen érdekfeszítő a brjanszki erdőkben tevékenykedő Kov- pak-partizáncsoport életéről, bátor tetteiről szóló fejezet, amelyben a szerző megörökíti a szovjet partizánokhoz átálló magyar katonák gondolkozásában történő változásokat. Megkapó az az igaz, mély érzésekből fakadó hangnem, amellyel Túróczi Gábor és Major József magyar partizánok pályafutását, hősi halálát mondja el az olvasónak. Tanulságosak az ,Jgaz Szó“ magyar hadifogoly lapból idézett cikkek, éppúgy, mint a közölt naplórészletek. Földes Pál könyve választ «d azoknak, akik a második világháború során a „keleti fronton“, szovjet földön, nem egyszer feltették a kérdést: Kik azok, akik Zsitomír, Szeragyina-Buda, Bergyicsev és Brjanszk város környékén, a front másik oldaláról, illetve az elfoglalt területek erdőiből magyar röpiratokat küldenek alakulataikhoz, vagy hangszórón keresztül „üzennek“ bajtársaiknak? Dokumentumér- tékűek a könyv fejezetei, amelyekben a szerző tanuságtételt nyújt a három krasznogorszki, a juzsa-talicini-1 antifasiszta iskola, valamint a kijevi antifasiszta iskola megalakulásáról, az ott végzett értékes politikainevelő munkáról. A hazai olvasó figyelmét bizonyára felkeltik a könyv fejezetei, amelyekben csehszlovákiai vonatkozások is találhatók. Földes Pál is bizonyítja, hogy az antifasiszta tevékenységet vállaló magyarok közt számos csehszlovákiai magyar kommunista és pártonkívüli is volt. A könyv egyes vonatkozásaiban értékes hozzájárulás a szlovákiai partizánmozgalom magyar résztvevői emlékének megörökítéséhez is. * * * Földes Pál könyvében, a kijevi partizániskola magyar hallgatóinak névsorából olvashatjuk Tóth B. János nevét is. Tóth elvtárs a rapovcei (Rap) efsz elnöke. Kérésünkre megírta, milyen körülmények közt került a partizániskola hallgatói közé. Visszaemlékezése, amelyet lerövidítve az alábbiakban közlünk, ugyancsak igazolja a „Partizánemlékek“ c. memoárkötet szerzője emlékeit. Tóth B. János 1942 júliusában került a Don menti frontszakaszra. — A legénység hangulatából már ekkor kiérezhettem, hogy nagy a kiábrándultság a háborúból, s mindenki előtt egyre világosabbá vált, hogy kiknek az érdekeiért küldtek bennünket a frontra. Alakulataink demoralizált hangulata is hozzájárult, hogy az előretörő szovjet hadsereg ellenállás nélkül fogta el egész ezredünket — írja. Fogságom első napjaiban én sem kerültem el a tífuszjárványt, emlékszem, három napig legyengülten, eszméletlenül feküdtem, halálos veszélyben. Fel- gyógyulásom után a tambovi fogolytábor kórházába mint egészségügyi szolgálatos teljesítettem szolgálatot. Ebben a táborban idősebb, tapasztalt kommunisták irányításával megalakult a magyar katonák fasisztaellenes aktívája, amelynek munkájából a kezdettől fogva kivettem részem. Itt, ebben a táborban érlelődött bennem a kommunista meggyőződés, itt lettem a Szovjetunió igaz barátja. Táborunkból 40 katonát választottak ki a juzsa-talicini kéthónapos politikai iskolára, amelyen tapasztalt, a Szovjetunióban élő magyar kommunisták tartottak előadásokat. E tanfolyam elvégzése után a krasznogorszki politikai iskolába kerültem, ahol a magyar kommunista mozgalom neves egyéniségei: Rudas László, Andics Erzsébet, Pelikán Géza és mások készítettek fel bennünket a frontpropagandista munkára és a partizántevékenységre. Innen a kijevi partizániskolába kerültem. Mind a fogolytáborban, mind pedig a partizániskolákban rendszeresen olvastam az „Igaz Szó“ c. magyar hadifogolylapot, amelybe magam is több cikket írtam. A többi között arról tájékoztatta a magyar hadifoglyokat, hogy Dél-Szlovákia haladó magyarsága milyen ellenszenvvel fogadta a horthysta megszállást... Noha a kijevi partizániskola magyar hallgatói alapos kiképzést kaptak, s a kijelölt kisebb partizánegységek harcbevetési területét is megállapították, a háború alakulása úgy hozta, hogy többségünk bevetésére nem kerülhetett sor. Az iskola befejezése után partizánigazolványt kaptunk ... Később Debrecenbe vezényeltek bennünket, ahol az ideiglenes magyar kormány fegyveres karhatalmának első egysége lettünk. Itt, Debrecenben léptem a kommunista pártba, s tagságomat a későbbi években elismerték a kijevi partizániskola kezdetétől. A háború végén, mint csehszlovák állampolgár, felmentést kértem, s hazatértem szülőföldemre. — olvassuk Tóth B. János levelében. A napokban emlékeztünk meg a szlovák nép újkori történelmének dicső fejezetéről, a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulójáról, s szeptember 10-én, az antifasiszta ellenállás nemzetközi napján ugyancsak a fasizmus, a faji megkülönböztetés és a gyarmati rendszer elleni harc jegyében emeli fel szavát népünk. Az antifasiszta küzdelem emlékeinek ébrentartása szerves részét képezi e harcnak, éppúgy, mint a Partizánemlékek c. könyv megírása, vagy Tóth B. János visszaemlékezésének közzététele. (Kossuth Könyvkiadó, 1970). somogyi mátyás A csehszlovák—szovjet barátság hónapjának első napján — november 7-én — nagy horderejű kiállítás nyílik meg a prágai Fučík Park kongresszusi palotájában. A Szovjetunió megalakulásának fél évszázados évfordulója tiszteletére a szövetségi kormány védnöksége alatt megrendezésre kerülő kiállítás előkészületei Josef Kilian festőművésznek, Prága főpolgármester-helyettesének a felügye* letével folytak. A bemutatásra kerülő tárgyak szeptemberben érkeznek meg rendeltetési helyükre. A 12 ezer négyzetméternyi fedett és 15 ezer négyzetméternyi szabad térségen elterülő expozícióra több mint száz vagon gépet és műszaki berendezést várunk. A Prágába érkező képek és szobrok, plasztikák, gobelinek, grafikák, könyvek méltó kiegészítői lesznek a Szovjetunió legújabb elektrotechnikai, mezőgazdasági, közlekedési, építészeti stb. technikájával, vagy akár film és színházi kultúrájával megismertető látványosságok. Százezreknek nyílik majd alkalmuk arra, hogy betekintést szerezzenek a szovjet állam fél évszázados viharos múltjába, harcaiba, sikereibe és problémáiba. Az első rész az ország gazdag természeti kincseit, a második a gépipari, kohászati és a többi iparágat mutatja be. önálló részt képez a szovjet űrrepülés eredményeit felvonultató kiállítás. Míg a 4. rész a Szovjetunió mezőgazdaságát, a haladó munkamódszereket, a korszerű technika érvényesülését szemlélteti, az utolsó rész a Szovjetuniónak a szocialista országokkal való gazdasági együttműködéséről, a nemzetközi munkamegosztás előnyeiről beszél majd. A kiállítás középső részén azokat a látványos modelleket helyezik el, melyek közül nem hiányoznak majd az ipari kombinátok, erőművek és az ötéves tervek többi nagy építkezéseinek másai sem. A technika legújabb vívmányai — többek között pl. a TU 154 jelzésű korszerű repülőgép, vagy a prágai metro készülő vagonjai — az előtérben, a szovjet tudomány, ipar és technika mai színvonalát hirdetik majd. A Szovjetunió múltját és tör^ ténelmét filmekkel, kommunista pártja céltudatos lenini politikáját eredeti okiratokkal és egyéb dokumentációs anyaggal szemléltetik. A sok egyéb mellett bemutatják a régi Moszkvát is, ellentétben az újjal, a Szovjetunió korszerű, pompás fővárosával, melynek mai utcai forgalma néhány filmvásznon is ellenőrizhető lesz. Noha a tervek, javaslatok már megszülettek, egyelőre csupán papíron ismerkedhettünk meg velük. Ám a csehszlovák és szovjet szakemberek és művészek azon fáradoznak, hogy tehetségük és fantáziájuk latba vetésével életre keltsék a sokat ígérő . szövegkönyvet. Felelősségteljes, bonyolult feladat, annyi bizonyos. Mégis örömmel fogtak munkához, hogy elszakíthatatlan barátságunkat a Szovjetunióval ötletes művészi eszközökkel is kifejezésre juttassák. KARDOS MÁRTA (Huszár Tibor felvétele) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE — Micsoda bizalmaskodás ez — mondta halkan Ring. — Szép lány, mi leszoktatjuk a szemtelenségről. — Nem lesz ideje. A főnökeim — Anna-Maria hangsúlya most nyugodt, tárgyilagos volt — utasítottak, hogy ismerkedjem meg Ring ezredessel. Akkor a törzsben kevés időnk volt, hogy jól megismerjük egymást. — Érdekes. — Feletteseim Ring ezredes józan eszére számítanak — folytatta Anna- Maria. — Különben sokat tudnak önről és értékelik a keleten szerzett tapasztalatát. — Mivel Ring hallgatott, hozzá tette: — Adjon egy cigarettát. Amikor Ring szó nélkül elővette zsebéből a dobozt és Anna-Maria jelé nyújtotta, Kloss megértette, hogy a szituációban változás történt, és ettől a változástól, melyet nem várt, félni kezdett. Elken kisasszony ügyes játékos volt, rögtön kihasznált minden helyzetet. — Az edeslbergi várban — tért bevezető nélkül az ügyre — elrejtetted a wroclavi Abwehrstelle archívumát. Ring azonnal reagált. Kiderült azonban, hogy ez az ütés túlságosan erős volt. Kigombolta a pisztolytáskáját és a pisztolyáért nyúlt. Kloss ugyanezt tette, még nem tudta mit tesz, ha Ring a lányra akar lőni. Anna-Maria jobban ura volt a helyzetnek, mint gondolta. — Ne butáskodj — mondta a lány.-— Tudtad, hogy Bischojsjeld a szovjet 69. Fordította: Bába Mihály szférába tartozik. Hogy tudtad akkor az ilyen fontos dokumentumokat orosz területen elrejteni? Itt akartad hagyni nekik az archívumot, vagy mi? — Most ő próbálta megjátszani a kihallgató szerepét. — Az archívom létezéséről senki sem tud meg semmit — mondta Ring. — Es te meghalsz. — Ostobaság. A lengyelek megtalálják és téged is megtalálnak. Ok egy kicsit másképpen tekintenek az ilyen ügyekre, mint az én feletteseim. Ha az archívumot nekünk átadod, biztonsági garanciát kapsz te is és a tiszted is. — Gyalázat! Le akarod számítoltat- ni a mi munkánkat mi? A lengyelek is szívesen fizetnek azokért a papírokért. Kloss az ablakhoz lépett. E beszélgetés eredménye egyre világosabb lett előtte. Most már csak arra gondolt, hogyan védje meg az archívumot a németektől, hogy meg ne semmisítsék, és az amerikaiaktól is. Anna-Maria Elken, akit meg akart menteni, akivel eddig úgy bánt, mind egy előre nem látott és jelesleges gonddal, veszedelmes ellenféllé lépett elő. Esélye volt. Ringnék biztosan elegendő kísérete és szállító eszköze van, hogy kiássa az archívumot és átvigye arra a területre, amelyet az amerikaiak foglalnak el. Ezt kellett megakadályozni Klossnak. Mielőtt ez bekövetkezik, Ring kénytelen Klosst a maga oldalára vonni: vagy megfizetni vagy likvidálni — más lehetőség nincs. Kloss biztos volt abban, hogy az ezredes hamarosan négyszemközt akar vele beszélni. Ügy is történt. Inga nagybácsija abbahagyta a beszélgetést Anna-Mariaval, behívta Bertát és megparancsolta neki, hogy az amerikai lányt zárja be a raktárba, amelynek az ajtaja a folyosóra nyílik. — Vigyázz rá, nehogy véletlenül meglépjen — figyelmeztette Bertát. Aztán még megkérdezte: — Hol van Schenk? — Reggel óta nem láttam — mondta Berta és Anna-Maria vállára tette súlyos kezét. Egyedül maradtak. Az ezredes sokáig hallgatott, aztán Klosshoz lépett. Arcán kegyes mosoly jelent meg. — Sokat hallottam önről, kapitány. Állítólag nagyszerű tiszt, egy azok közül, akikre számítani lehet. Tulajdonképpen hogy került ide? — Átvergődtem. — Igen, természetesen, de hogy került ebbe a házba? — Biztos voltam abban, hogy Ring ezredes családja védelmet nyújt nekem. — Csak ennyi? — Ennyi. — Kloss észrevette, hogy Ring ezeredes keze a pisztolytáska jelé vándorol. Zsebre dugta a kezét, a wattért kibiztosította. — Gondolom, ezredes úr — jelentette ki hűvösen —, hogy most nem akar tőlem megszabadulni. — Nincs szándékomban — jelelte Ring. Nem vette le tenyerét a pisztoly- táskáról. — Az ön véleménye? — Nincs saját véleményem. Német tiszt vagyok. — Nem valami okosan hangzott ez, de Klossnak nem jutott más az eszébe. Csak a tisztességes németet játszhatta meg. A paradox helyzetek napja! — Kérem, ne gúnyolódjon — Ring kissé jelemelte a hangját. —■ Mindketten jól tudjuk, hogy az archívum nem kerülhet a lengyelek kezébe. Olyan emberekről tartalmaz információkat, akik még hasznosak lehetnek. Remélem ezt megérti? — Nagyszerűen értem. Azt is kezdem érteni, hogy ön át akarja adni az amerikaiaknak. Hosszú pillanatig hallgattak. — Lát más kiutat?— szólalt meg végre Ring. — Ne játsszunk szembekötős- dit. A háború a végéhez közeledik, vagy váratlan fordulat következik be a háborúban. Ki tudja, hogy előbb vagy utóbb ez a lány nem lesz-e a szövetségesünk. Erre számítasz, gondolta Kloss. Régi német álmodozás a szövetségesek változásáról. — Hisz ön az amerikai garanciában? — Semmiben sem hiszek. De ha létezik esély, akkor csak ez az egy. Mit tehetett Kloss. Tovább kellett játszania a becsületes német kellemetlen szerepét. — Ezt az esélyt egyszerűen árulásnak nevezzük — mondta. Vajon Ring kirántja a pistolyát a tokból? Nem, nem szánta el magát; elég nyugodtan válaszolt. — Nem szeretem a nagy szavakat, Kloss Ön ezt nem mondta. — Rendben van, nem mondtam — Kloss új álláspontot készített elő. — Értem, hogy kénytelen velem tárgyalni — folytatta —, mert véletlenül elég sokat tudok. De kérem mondja meg, hogy milyen garanciát kapok. — Ugyanolyat, mint én. — Nem. Ön jobb helyzetben van. Engem a személyes garancia érdekel. Most Ring benyúlt a pisztolytáskába; Kloss gyorsabb volt. A waltert már kezében tartotta. — Gyorsabban lövök, mint ön — mondta. — Nem gondolom, Ring ezredes, hogy az Ön számára ez lenne a legjobb megoldás. IFolytatjuk). 1972. IX. 7. Andrzej Zbych:
