Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám, csütörtök

Parliiínemlékek (FÖLDES PÁL KÖNYVE) A Szovjetunió ötven éve KIÁLLÍTÁS KÉSZÜL PRÁGÁBAN Izgalmas olvasmány Földes Pál „Partizánemlékek“ c. köny­ve, amely az olvasót visszaveti a második világháború éveinek légkörébe, s lehetővé teszi, hogy közelről érzékelhesse a Szovjet­unióban kialakult magyar anti­fasiszta mozgalom jelentős moz­zanatait. A szerző személyes élmények alapján ad számot a különböző szovjet partizán- csoportokban harcoló honfitár­sairól, az első hadifogolytábo­rok légköréről, az antifasiszta iskolák életéről. Azok számára, akik végigjárták a második vi­lágháború frontjait, tehát nem­csak a Magyarországon, hanem a Horthy-hadsereg által 1938- ban megszállt területeken élő, ma már az ötvenes-hatvanas nemzedékhez tartozók számára is érdekes olvasmány ez a könyv. Ismeretes, hogy a Hor- thy-megszállás után sok ezer dél-szlovákiai magyart vittek ki a frontra — tehát a második világháború szovjet partizán­mozgalmával ők is kapcsolatba kerültek. A szovjet partizánháború tör­ténetében jelentős helyet fog­lalnak el a brjanszkl erdősé­gekben tevékenykedő Kovpak- partizáncsoport hősi tettei. Eb­ben a csoportban magyar kato­nák is harcoltak. Mivel a brjanszki partizánok közelében több magyar könnyű hadosztály tartózkodott, Kovpak partizán­parancsnok kérésére a moszk­vai legfelsőbb partizánparancs­nokság a fasiszta magyar hadsereg katonái közt végzendő agitációs, politikai és szervező munkára Földes Pált — a ma­gyar kommunistát küldte ki. Az ő tollából, mesteri tolmácsolás­ban ismerjük meg a partizán­élet eseményeit. A könyvön, mint vezérfonal húzódik végig annak a páratlan internaciona­lizmusnak a megörökítése, amely a szovjet partizáncsa­patokat jellemezte. Ebből a szempontból különö­sen érdekfeszítő a brjanszki erdőkben tevékenykedő Kov- pak-partizáncsoport életéről, bá­tor tetteiről szóló fejezet, amelyben a szerző megörökíti a szovjet partizánokhoz átálló magyar katonák gondolkozásá­ban történő változásokat. Meg­kapó az az igaz, mély érzések­ből fakadó hangnem, amellyel Túróczi Gábor és Major József magyar partizánok pályafutá­sát, hősi halálát mondja el az olvasónak. Tanulságosak az ,Jgaz Szó“ magyar hadifogoly lapból idézett cikkek, éppúgy, mint a közölt naplórészletek. Földes Pál könyve választ «d azoknak, akik a második világ­háború során a „keleti fronton“, szovjet földön, nem egyszer feltették a kérdést: Kik azok, akik Zsitomír, Szeragyina-Buda, Bergyicsev és Brjanszk város környékén, a front másik olda­láról, illetve az elfoglalt terüle­tek erdőiből magyar röpiratokat küldenek alakulataikhoz, vagy hangszórón keresztül „üzennek“ bajtársaiknak? Dokumentumér- tékűek a könyv fejezetei, ame­lyekben a szerző tanuságtételt nyújt a három krasznogorszki, a juzsa-talicini-1 antifasiszta is­kola, valamint a kijevi antifa­siszta iskola megalakulásáról, az ott végzett értékes politikai­nevelő munkáról. A hazai olva­só figyelmét bizonyára felkeltik a könyv fejezetei, amelyekben csehszlovákiai vonatkozások is találhatók. Földes Pál is bizo­nyítja, hogy az antifasiszta tevékenységet vállaló magyarok közt számos csehszlovákiai ma­gyar kommunista és pártonkí­vüli is volt. A könyv egyes vo­natkozásaiban értékes hozzá­járulás a szlovákiai partizán­mozgalom magyar résztvevői emlékének megörökítéséhez is. * * * Földes Pál könyvében, a ki­jevi partizániskola magyar hall­gatóinak névsorából olvashatjuk Tóth B. János nevét is. Tóth elvtárs a rapovcei (Rap) efsz elnöke. Kérésünkre megírta, milyen körülmények közt került a partizániskola hallgatói közé. Visszaemlékezése, amelyet le­rövidítve az alábbiakban köz­lünk, ugyancsak igazolja a „Partizánemlékek“ c. memoár­kötet szerzője emlékeit. Tóth B. János 1942 júliusában került a Don menti frontszakaszra. — A legénység hangulatából már ekkor kiérezhettem, hogy nagy a kiábrándultság a hábo­rúból, s mindenki előtt egyre világosabbá vált, hogy kiknek az érdekeiért küldtek bennün­ket a frontra. Alakulataink de­moralizált hangulata is hozzá­járult, hogy az előretörő szovjet hadsereg ellenállás nélkül fog­ta el egész ezredünket — írja. Fogságom első napjaiban én sem kerültem el a tífuszjár­ványt, emlékszem, három napig legyengülten, eszméletlenül fe­küdtem, halálos veszélyben. Fel- gyógyulásom után a tambovi fogolytábor kórházába mint egészségügyi szolgálatos telje­sítettem szolgálatot. Ebben a táborban idősebb, tapasztalt kommunisták irányításával meg­alakult a magyar katonák fa­sisztaellenes aktívája, amelynek munkájából a kezdettől fogva kivettem részem. Itt, ebben a táborban érlelődött bennem a kommunista meggyőződés, itt lettem a Szovjetunió igaz barát­ja. Táborunkból 40 katonát vá­lasztottak ki a juzsa-talicini kéthónapos politikai iskolára, amelyen tapasztalt, a Szovjet­unióban élő magyar kommunis­ták tartottak előadásokat. E tanfolyam elvégzése után a krasznogorszki politikai iskolá­ba kerültem, ahol a magyar kommunista mozgalom neves egyéniségei: Rudas László, An­dics Erzsébet, Pelikán Géza és mások készítettek fel bennün­ket a frontpropagandista mun­kára és a partizántevékenység­re. Innen a kijevi partizánisko­lába kerültem. Mind a fogolytáborban, mind pedig a partizániskolákban rend­szeresen olvastam az „Igaz Szó“ c. magyar hadifogolylapot, amelybe magam is több cikket írtam. A többi között arról tá­jékoztatta a magyar hadifog­lyokat, hogy Dél-Szlovákia ha­ladó magyarsága milyen ellen­szenvvel fogadta a horthysta megszállást... Noha a kijevi partizániskola magyar hallgatói alapos kikép­zést kaptak, s a kijelölt kisebb partizánegységek harcbevetési területét is megállapították, a háború alakulása úgy hozta, hogy többségünk bevetésére nem kerülhetett sor. Az iskola befejezése után partizánigazol­ványt kaptunk ... Később Deb­recenbe vezényeltek bennünket, ahol az ideiglenes magyar kor­mány fegyveres karhatalmának első egysége lettünk. Itt, Deb­recenben léptem a kommunista pártba, s tagságomat a későbbi években elismerték a kijevi partizániskola kezdetétől. A há­ború végén, mint csehszlovák állampolgár, felmentést kértem, s hazatértem szülőföldemre. — olvassuk Tóth B. János levelé­ben. A napokban emlékeztünk meg a szlovák nép újkori történel­mének dicső fejezetéről, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 28. évfor­dulójáról, s szeptember 10-én, az antifasiszta ellenállás nemzet­közi napján ugyancsak a fasiz­mus, a faji megkülönböztetés és a gyarmati rendszer elleni harc jegyében emeli fel szavát népünk. Az antifasiszta küzde­lem emlékeinek ébrentartása szerves részét képezi e harcnak, éppúgy, mint a Partizánemlé­kek c. könyv megírása, vagy Tóth B. János visszaemlékezé­sének közzététele. (Kossuth Könyvkiadó, 1970). somogyi mátyás A csehszlovák—szovjet barát­ság hónapjának első napján — november 7-én — nagy hord­erejű kiállítás nyílik meg a prá­gai Fučík Park kongresszusi pa­lotájában. A Szovjetunió meg­alakulásának fél évszázados év­fordulója tiszteletére a szövet­ségi kormány védnöksége alatt megrendezésre kerülő kiállítás előkészületei Josef Kilian fes­tőművésznek, Prága főpolgár­mester-helyettesének a felügye* letével folytak. A bemutatásra kerülő tárgyak szeptemberben érkeznek meg rendeltetési he­lyükre. A 12 ezer négyzetméternyi fe­dett és 15 ezer négyzetméternyi szabad térségen elterülő expo­zícióra több mint száz vagon gépet és műszaki berendezést várunk. A Prágába érkező ké­pek és szobrok, plasztikák, go­belinek, grafikák, könyvek mél­tó kiegészítői lesznek a Szovjet­unió legújabb elektrotechnikai, mezőgazdasági, közlekedési, építészeti stb. technikájával, vagy akár film és színházi kul­túrájával megismertető látvá­nyosságok. Százezreknek nyílik majd alkalmuk arra, hogy bete­kintést szerezzenek a szovjet állam fél évszázados viharos múltjába, harcaiba, sikereibe és problémáiba. Az első rész az ország gaz­dag természeti kincseit, a má­sodik a gépipari, kohászati és a többi iparágat mutatja be. ön­álló részt képez a szovjet űrre­pülés eredményeit felvonultató kiállítás. Míg a 4. rész a Szov­jetunió mezőgazdaságát, a hala­dó munkamódszereket, a kor­szerű technika érvényesülését szemlélteti, az utolsó rész a Szovjetuniónak a szocialista országokkal való gazdasági együttműködéséről, a nemzetkö­zi munkamegosztás előnyeiről beszél majd. A kiállítás középső részén azokat a látványos modelleket helyezik el, melyek közül nem hiányoznak majd az ipari kom­binátok, erőművek és az ötéves tervek többi nagy építkezései­nek másai sem. A technika leg­újabb vívmányai — többek kö­zött pl. a TU 154 jelzésű korsze­rű repülőgép, vagy a prágai metro készülő vagonjai — az előtérben, a szovjet tudomány, ipar és technika mai színvona­lát hirdetik majd. A Szovjetunió múltját és tör^ ténelmét filmekkel, kommunista pártja céltudatos lenini politi­káját eredeti okiratokkal és egyéb dokumentációs anyaggal szemléltetik. A sok egyéb mellett bemutat­ják a régi Moszkvát is, ellentét­ben az újjal, a Szovjetunió kor­szerű, pompás fővárosával, melynek mai utcai forgalma né­hány filmvásznon is ellenőriz­hető lesz. Noha a tervek, javaslatok már megszülettek, egyelőre csupán papíron ismerkedhettünk meg velük. Ám a csehszlovák és szovjet szakemberek és művé­szek azon fáradoznak, hogy te­hetségük és fantáziájuk latba vetésével életre keltsék a sokat ígérő . szövegkönyvet. Felelős­ségteljes, bonyolult feladat, annyi bizonyos. Mégis örömmel fogtak munkához, hogy elsza­kíthatatlan barátságunkat a Szovjetunióval ötletes művészi eszközökkel is kifejezésre jut­tassák. KARDOS MÁRTA (Huszár Tibor felvétele) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE — Micsoda bizalmaskodás ez — mondta halkan Ring. — Szép lány, mi le­szoktatjuk a szemtelenségről. — Nem lesz ideje. A főnökeim — Anna-Maria hangsúlya most nyugodt, tárgyilagos volt — utasítottak, hogy is­merkedjem meg Ring ezredessel. Akkor a törzsben kevés időnk volt, hogy jól megismerjük egymást. — Érdekes. — Feletteseim Ring ezredes józan eszére számítanak — folytatta Anna- Maria. — Különben sokat tudnak önről és értékelik a keleten szerzett tapasz­talatát. — Mivel Ring hallgatott, hozzá tette: — Adjon egy cigarettát. Amikor Ring szó nélkül elővette zse­béből a dobozt és Anna-Maria jelé nyúj­totta, Kloss megértette, hogy a szituá­cióban változás történt, és ettől a vál­tozástól, melyet nem várt, félni kezdett. Elken kisasszony ügyes játékos volt, rögtön kihasznált minden helyzetet. — Az edeslbergi várban — tért beve­zető nélkül az ügyre — elrejtetted a wroclavi Abwehrstelle archívumát. Ring azonnal reagált. Kiderült azon­ban, hogy ez az ütés túlságosan erős volt. Kigombolta a pisztolytáskáját és a pisztolyáért nyúlt. Kloss ugyanezt tette, még nem tudta mit tesz, ha Ring a lányra akar lőni. Anna-Maria jobban ura volt a helyzetnek, mint gondolta. — Ne butáskodj — mondta a lány.-— Tudtad, hogy Bischojsjeld a szovjet 69. Fordította: Bába Mihály szférába tartozik. Hogy tudtad akkor az ilyen fontos dokumentumokat orosz te­rületen elrejteni? Itt akartad hagyni ne­kik az archívumot, vagy mi? — Most ő próbálta megjátszani a kihallgató sze­repét. — Az archívom létezéséről senki sem tud meg semmit — mondta Ring. — Es te meghalsz. — Ostobaság. A lengyelek megtalál­ják és téged is megtalálnak. Ok egy kicsit másképpen tekintenek az ilyen ügyekre, mint az én feletteseim. Ha az archívumot nekünk átadod, biztonsági garanciát kapsz te is és a tiszted is. — Gyalázat! Le akarod számítoltat- ni a mi munkánkat mi? A lengyelek is szívesen fizetnek azokért a papírokért. Kloss az ablakhoz lépett. E beszélge­tés eredménye egyre világosabb lett előtte. Most már csak arra gondolt, hogyan védje meg az archívumot a né­metektől, hogy meg ne semmisítsék, és az amerikaiaktól is. Anna-Maria Elken, akit meg akart menteni, akivel eddig úgy bánt, mind egy előre nem látott és jelesleges gonddal, veszedelmes ellen­féllé lépett elő. Esélye volt. Ringnék biztosan ele­gendő kísérete és szállító eszköze van, hogy kiássa az archívumot és átvigye arra a területre, amelyet az amerikaiak foglalnak el. Ezt kellett megakadályoz­ni Klossnak. Mielőtt ez bekövetkezik, Ring kénytelen Klosst a maga oldalára vonni: vagy megfizetni vagy likvidálni — más lehetőség nincs. Kloss biztos volt abban, hogy az ezredes hamarosan négyszemközt akar vele beszélni. Ügy is történt. Inga nagybácsija ab­bahagyta a beszélgetést Anna-Mariaval, behívta Bertát és megparancsolta neki, hogy az amerikai lányt zárja be a rak­tárba, amelynek az ajtaja a folyosóra nyílik. — Vigyázz rá, nehogy véletlenül meglépjen — figyelmeztette Bertát. Az­tán még megkérdezte: — Hol van Schenk? — Reggel óta nem láttam — mondta Berta és Anna-Maria vállára tette sú­lyos kezét. Egyedül maradtak. Az ezredes so­káig hallgatott, aztán Klosshoz lépett. Arcán kegyes mosoly jelent meg. — Sokat hallottam önről, kapitány. Állítólag nagyszerű tiszt, egy azok kö­zül, akikre számítani lehet. Tulajdon­képpen hogy került ide? — Átvergődtem. — Igen, természetesen, de hogy ke­rült ebbe a házba? — Biztos voltam abban, hogy Ring ezredes családja védelmet nyújt nekem. — Csak ennyi? — Ennyi. — Kloss észrevette, hogy Ring ezeredes keze a pisztolytáska jelé vándorol. Zsebre dugta a kezét, a wat­tért kibiztosította. — Gondolom, ezre­des úr — jelentette ki hűvösen —, hogy most nem akar tőlem megszaba­dulni. — Nincs szándékomban — jelelte Ring. Nem vette le tenyerét a pisztoly- táskáról. — Az ön véleménye? — Nincs saját véleményem. Német tiszt vagyok. — Nem valami okosan hangzott ez, de Klossnak nem jutott más az eszébe. Csak a tisztességes né­metet játszhatta meg. A paradox helyze­tek napja! — Kérem, ne gúnyolódjon — Ring kissé jelemelte a hangját. —■ Mindketten jól tudjuk, hogy az archívum nem ke­rülhet a lengyelek kezébe. Olyan embe­rekről tartalmaz információkat, akik még hasznosak lehetnek. Remélem ezt megérti? — Nagyszerűen értem. Azt is kezdem érteni, hogy ön át akarja adni az ameri­kaiaknak. Hosszú pillanatig hallgattak. — Lát más kiutat?— szólalt meg vég­re Ring. — Ne játsszunk szembekötős- dit. A háború a végéhez közeledik, vagy váratlan fordulat következik be a hábo­rúban. Ki tudja, hogy előbb vagy utóbb ez a lány nem lesz-e a szövetségesünk. Erre számítasz, gondolta Kloss. Régi német álmodozás a szövetségesek válto­zásáról. — Hisz ön az amerikai garanciában? — Semmiben sem hiszek. De ha léte­zik esély, akkor csak ez az egy. Mit tehetett Kloss. Tovább kellett játszania a becsületes német kellemet­len szerepét. — Ezt az esélyt egyszerűen árulás­nak nevezzük — mondta. Vajon Ring kirántja a pistolyát a tok­ból? Nem, nem szánta el magát; elég nyugodtan válaszolt. — Nem szeretem a nagy szavakat, Kloss Ön ezt nem mondta. — Rendben van, nem mondtam — Kloss új álláspontot készített elő. — Ér­tem, hogy kénytelen velem tárgyalni — folytatta —, mert véletlenül elég sokat tudok. De kérem mondja meg, hogy mi­lyen garanciát kapok. — Ugyanolyat, mint én. — Nem. Ön jobb helyzetben van. En­gem a személyes garancia érdekel. Most Ring benyúlt a pisztolytáskába; Kloss gyorsabb volt. A waltert már ke­zében tartotta. — Gyorsabban lövök, mint ön — mondta. — Nem gondolom, Ring ezre­des, hogy az Ön számára ez lenne a leg­jobb megoldás. IFolytatjuk). 1972. IX. 7. Andrzej Zbych:

Next

/
Thumbnails
Contents