Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám, kedd

Újra az iskolában fogadós a miniszterelnöknél (Folytatás az 1. oldalról) remélem, rövid időn belül si­kerül áthidalnunk — mondta Párkány Antal igazgatóhelyet­tes. Örömmel újságolta, hogy mintegy fél évtized után ebben a tanévben az esti tagozaton ismét nyílik egy osztály, 21 ta­nulóval. -nesz­A hatékonyabb nevelésért Košicén a magyar tannyelvű középfokú ipari iskolában az új tanév megnyitása az eddigiek­hez viszonyítva sokkal ünnepé­lyesebb hangulatban, az iskola kultúrterméből alakított Thália Színpad otthonában zajlott le. Pásztor András igazgatóhe­lyettes megnyitó szavai után a tanévkezdés ünnepélyén egybe­gyűltek meghallgatták Stefan Chochol professzornak, az SZSZK oktatásügyi miniszteré­nek rádióbeszédét. Ezt követően Pásztor elvtárs bejelentette, hogy az iskola ed­digi igazgatója, Schulz György mérnök elvtárs nyugdíjba vo­nult, de továbbra is tevékeny­kedni fog az iskolában. Az igaz­gatói tisztséget Boda Pál mér­nök, eddigi igazgatóhelyettes, az iskola volt növendéke vette át. Az új igazgató kérdéseinkre válaszolva közölte, hogy az új tanévben 22 osztályban a nap­pali tagozat tanulóinak száma 758, s a Král. Chlmec-i (Ki- rályhelmec), Moldava nad Bod- vou (Szepsi) és Rožňava (Rozs­nyó) városban működő hat osz­tályos esti tagozaton a tanu­lók száma 80. öt új első osztály indul, 170 tanulóval. A legfontosabb feladatokat körvonalazva utalt az Oktatás­ügyi Minisztérium országos jel­legű rendelkezéseire, többek kö­zött az eszmei-politikai neve­lés hatékonyságának növelésé­re, a tanítás színvonalának to­vábbi fokozására, az oktató-ne­velő munka jobb feltételeinek megteremtését célzó intézkedé­sekre. Ezzel párhuzamosan biz­tosítani kell az iskolában folyó építkezés mielőbbi befejezését, a laboratóriumok bővítését, fi­zikai és szaktantermek létesí­tését stb. Az országos hírnév­nek örvendő „magyar ipari“ ju­bileumra készül; ez év október 9-én és 10-én ünnepli fennállá­sának 100. évfordulóját. A Kuzmány utcai magyar tan­nyelvű alapiskolában és gimná­ziumban is „őrségváltás“ volt: az új tanévtől Pálmái Rudolf elvtárs vette át az igazgatói tisztséget. A tanévkezdés a hagyomá­nyokhoz híven az iskolaudva­ron zajlott le. Sajnos, nincs olyan tanterme vagy tornater­me az iskolának, ahol ilyen és hasonló ünnepségeket meg le­hetne tartani. Ennek ellenére ünnepélyes Irungulatban zajlott le a tanév­kezdés. Több mint 540 diák és a szülők, iskolabarátok népes tömege tapsolt a kulturális mű­sorban szereplők fellépésének s meghallgatta Pálmái Rudolf igazgató köszöntőjét. Az ünnepség után Pálmái igazgató kérésünknek eleget té­ve arról tájékoztatott, hogy mi­lyen formában akarják biztosí­tani a központi szervek által meghatározott, az ország min­den iskolájára érvényes és kö­telező feladatokat. Különösen nagy súlyt helyeznek a szocia­lista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemének el­mélyítésére. Erre felhasználják a nevezetes évfordulókat is, például az NOSZF 55., az első szovjethatalom megalakulása fél évszázados évfordulója al­kalmából szerveznek rendezvé­nyeket. Az iskola tantestületé­nek tagjai már előkészítették a tananyagok tematikus tervét eszmei, ideológiai szempontból is. Az oktatási folyamat haté­konyságának növelése érdeké­ben hét osztályban bevezetik a csoportos oktatást, pl. a szlo­vák és orosz nyelvek tanításá­nál. Mindennek együtt örülünk az iskola vezetőségével és tantes­tületével, de együtt reméljük azt is, hogy a Košicei Városi Építővállalat, az iskola védnök- ségi üzeme mielőbb befejezi az építkezési munkálatokat, a központi fűtés szerelését, ami­nek megkésése miatt egyelőre tovább tartanak a higiéniai és egyél) problémák. /leülik) Egy évvel a határidő előtt Egy évvel a tervezett átadási határidő előtt megnyitotta ka­puját Dunajská Stredán a járá­si építővállalat iparitanuló- is­kolája. A 13 millió korona rá­fordítással készült épületet 20 osztály 600 tanulója nevében az iskola igazgatója, Agonas János mérnök vette át. Rekordidő alatt építették fel az iskolát, hiszen néhány hónappal ezelőtt arról volt szó, hogy az épületben csak 1973 szeptemberben kezdik meg a tanítást. A járási nemzeti bi­zottság nevében Viszkocs Károly elvtárs köszöntötte a tanulókat, majd a kerületi nemzeti bizott­ság tanfelügyelője, Tekel Alojs elvtárs. Hat szakma tanulóit ké­pezik majd ebben az új, való­ban modern, bentlakásos isko­lában. De talán ennél is jelen­tősebb az a tény, hogy ebben a tanévben már megszüntetik a kétváltásos tanítást. A nyugat- szlovákiai kerületben működő iparitanuló iskolák közül eddig csak ebben a magyar tannyelvű iparitanuló-lskolában valósítha­tó meg ez, hisz közismert az ál­talános tanteremhiány. A meg­nyitó ünnepségen mindenki az építőket dicsérte, mert ezúttal valóban derekas munkát végez­tek: egy évvel a tervezett ha­táridő előtt felépítették az isko­lát. (hajdú) Eredmények és gondok A Rimavská Sobota-i (Rima- szombati) Közgazdasági Közép­iskola udvarán tegnap reggel összesen 484 diák hallgatta fi­gyelmesen az oktatásügyi mi­niszter ünnepi tanévnyitóját. Ezt követően ünnepi fogadta­tásban részesítették az országos viszonylatban már jó hírnevet szerzett tanintézet 56 új diák­ját. Udvardi Kálmán és Kimer Barnabásné pedagógusok tájé­koztatása szerint tizennégy osz­tályban kezdik meg a tanulók oktatását. Az iskola felépítmé­nyi tagozatára 27 diák kérte felvételét. A tanári kar minden tagjának bőven lesz dolga. A helyzetüket, sajnos, nagymértékben megne­hezíti az a körülmény, hogy az iskola tantermeiben nincs lehe. tőség az összes diák elhelyezé­sére. Szükségmegoldásként a di­ákotthonban oktatják a két első és két második osztály tanulóit. Elsősorban az órarend összeál­lításában okozott ez gondokat, mert a két épület közti távol­ság több mint másfél kilomé­ter. A két év múlva felépülő új iskola átadásáig azonban a ne­héz feltételek ellenére is tel­jes értékű oktató-nevelő tevé­kenységet akarnak végezni a pe­dagógusok. Az eddigiekhez ha­sonlóan a továbbiakban is nagy figyelmet fordítanak a közeljö­vő új, sokoldalúan képzett szak­embereinek politikai oktatásá­ra is. —ly— (ČSTK) — Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök teg­nap a prágai Hrzán-palotában fogadta Ivan Ivanovics Tyenyis- csev altábornagyot, a Szovjet­unió Hősét, az ideiglenesen Csehszlovákia területén állomá­sozó szovjet katonaság középső csoportjának új parancsnokát A találkozón, amely szívélyes és baráti légkörben zajlott le, részt vett František Hamouz szövetségi miniszterelnök-he­lyettes, Szemjon Mitrofanovics Zolotov altábornagy, a szovjet katonaság középső csoportja katonai tanácsának tagja és po­litikai főcsoportfőnöke, vala­mint Szergej Ivanovics Praszo- lov, a Szovjetunió csehszlová­kiai nagykövetségének tanácso­sa. Az SZNT elnöke fogadta a finn nagykövetet (CSTK) — Joel Toivola, a Finn Köztársaság ú] rendkívüli és meghatalmazott csehszlová­kiai nagykövete tegnap hivata­los látogatást tett Ondrej Klo- kočnál, az SZNT elnökénél. A nagykövetet fogadta Július Ha- nus, az SZSZK kormányának al­elnöke, Štefan Chochol szlovák oktatásügyi miniszter, Miroslav Válek, szlovák művelődésügyi miniszter és Juraj Buša, az Kubai vendégek Bratislavában (CSTK) — „A kubai nemzeti balett látogatását hazánkban a forradalmi Kuba Csehszlovákiá­nak küldött üdvözletének te­kintjük“ — mondotta Miroslav Válek, az SZSZK Művelődés- ügyi minisztere a világhírű együttes képviselőinek üdvöz­lésekor. Az együttes európai körútja során ellátogatott ha­zánkba is. A vendégeket Michal Hruškovič, az SZLKP KB műve­lődésügyi és művészeti osztályá­nak vezetője jelenlétében teg­nap délelőtt fogadta Válek mi­niszter. Jelen volt Helio Ár- meníeros, Kuba prágai nagykö­vetségének kultúrtanácsosa is. A szocialista integráció jegyében Tegnap Prágában Bacsák Nán­dor, a magyar nagykövetség ke­reskedelmi kirendeltségének vezetője, Kuti-Horváth János, a brnói nemzetközi gépipari kiál­lítás magyar részének igazgató­ja és á részt vevő magyar vál­lalatok képviselői sajtótájékoz­tatót tartottak. A szeptember 8—17 között nyitva tarló Lynói vásáron az idén tizenhét magyar vállalat vesz részt. Az érdekesebb gyárt­mányok közül bemutatják a ki­állításon az ERI/NC—250 típusú pályavezérlésű rövidesztergát. A vegyipari berendezések között különös érdeklődés elé tekint a granuláló gép, amely különböző szerves és szervetlen anyagok darabolására, fellazítására al­kalmas. Az érdekesebb gyárt­mányok között megemlíthető az elsősorban önkiszolgáló vendég­lőkben előnyösen alkalmazható BD—120 típusú tételösszegező pénztárgép. A kereskedelmi kirendeltség vezetője a magyar—csehszlovák külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozva elmondta, hogy ma Csehszlovákia a magyar külke­reskedelemben a harmadik, s Magyarország Csehszlovákia külkereskedelmében a negyedik helyen áll. Hangoztatta, hogy az országaink gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatai szélesítésé­nek további forrásait, elsősor­ban a szocialista integráció ki­bontakozását is szolgáló ha­tékonyabb kétoldalú gazdasági együttműködésben kell keresni. Az 1971—1975-ös évekre szóló hosszú lejáratú egyezmény ter­jedelme, figyelembe véve ezt a követelményt, az előző ötéves megállapodási időszakhoz viszo­nyítva mintegy hatvan százalé­kos forgalom-növekedést jelez, ami egyben dinamikusabb, ki­egyensúlyozott forgalom alap­jainak lerakását is jelenti. Ism) SZSZK fejlesztésügyi és műsza­ki minisztere is. A szívélyes beszélgetésen a finn nagykövettel megismertet­ték Szlovákia politikai, kulturá­lis és gazdasági fejlődését. Ki­fejezték meggyőződésüket, hogy tovább mélyül a két ország együttműködése. Heatlí—Lynch eszmecsere München — Hétfőn délelőtt a müncheni brit konzulátus épületében megkezdődött Ed­ward Heath brit miniszterelnök és John Lynch ír kormányfő tárgyalása. A két miniszterelnök az új­ságíróknak nem nyilatkozott a tárgyalás témájáról, egy angol szóvivő közlése szerint azonban „kölcsönös érdekű“ kérdések kerülnek szóba a megbeszélé­sen: így az északír probléma é$ a Közös Piaccal kapcsolatos kérdések. Ez egyébként az ír és a brit kormányfő első találkozása a két ország közös piaci csatla­kozásáról szóló nyilatkozat ja­nuárban történt aláírása óta. A tervezettnél kétszer hosz? szabbra — másfél órára —? nyúlt Edward Heath brit mi­niszterelnök és John Lynch ír kormányfő müncheni meg­beszélése hétfőn a brit konzu­látus épületében. ­Heath nem kommentálta a tárgyalásokat, Lynch azonban újságírók kérdésére válaszolva kijelentette: a megbeszélés hasznos volt, s reméli, köze­lebb jutottak az északír kérdés megoldásához. Heath-szel foly- tatott beszélgetése — mondta — főként az őszre tervezett közös piaci csúcsértekezletre összpon­tosult. INDIA ÉS PAKISZTÁN fegyve­res erőinek képviselői meg­kezdték a két hadsereg által megszállt területek között hú» zódó demarkációs övezet kije­lölését. APRÖ ANTAL, a magyar Or­szággyűlés elnöke fogadta a ja* pán parlament felsőházának küldöttségét. A bányászok ünnepén M a már lehetetlennek, valót­lannak tűnik számunkra az, amit a bányászok néhány évvel ezelőt éltek át, amikor a jobboldali opportunista ele­mek visszaéltek pozícióikkal. Számunkra, újságírók számára is fanyar emléket jelentenek azok a keserves napok. Vissza­emlékezni rájuk azonban nem­csak miattunk kell, akik azt át­éltük, átéreztük, hanem azért is, hogy tanulságul szolgáljon mindenkinek, aki akkor nem ér­tette meg a reakció szándékait, bedűlt a reakció nyomásának, s nem volt elég elszántsága arra, hogy fellépjen a párt helyes, marxista—leninista elvei védel­mének érdekében. Éppen a bá­nyászok voltak azok, akik ak­kor is büszkén csatlakoztak a párthoz, marxista—leninista ve­zetőségéhez. Emlékezzünk csak vissza a jelšavai (Jolsva) Szlo­vák Magnezitművek népi milícia tagjainak kiállására, akik már 1968 augusztusa előtt megértet­ték, mit akar a reakció, és nem féltek terveik keresztülhúzásá- tól. Ám nemcsak ők tanúsítot­tak ilyen magatartást, számos példát hozhatnánk fel erre. A bányászok mindig büszkén és nyíltan kitartottak a párt mellett, a párt programja mel­lett, s éppen ezért gyakran volt részük kemény visszafizetésben nemcsak a München előtti reak­ció, hanem a válságos időszak újkori gazdasági és politikai re­formátorai részéről is. Ma már nehéz arról beszélni, mit élt át annak idején a bányásznép. Főként a szénbányák bányá­szai küzdöttek specifikus prob­lémákkal. Mindnyájan emléke­zünk arra, hogy sokaknál felül­kerekedett az a vélemény, hogy a bányászhivatás nem kívána­tos, kételkedtek arról, kell-e annyi szenet jöveszteni, amikor más, „hatékonyabb“ tüzelő­anyag és energetikai forrásokkal is rendelkezünk. Ügy tűnt az egész, hogy ellenségeink, s köz­tük azok is, akik bennünket nem értettek meg, hagyták magu­kat meggyőzni arról, hogy ná­lunk a bányászat az időjárástól függ. Ha az év jó, meleg tavasz és nyár van, az ősz és a tél mérsékelt, nincs szükségünk szénre, tehát bányászatra sem. Úgy gondolták, ez feljogosítja őket arra, hogy bátran állít­hassák népgazdaságunk fejlődé­sének időjárástól való függősé­gét... B ányászaink azonban nem okoztak csalódást. Mindig, minden körülmények kö­zött tudták, hol a helyük. Fájt nekik, ha munkájukat elmarasz­talják, ha tevékenységüket nem részesítik kellő elismerésben. Bebizonyosodott, hogy mindez helytelen, jelentéktelen beszéd volt, amelyeket a reakció su­gárzott az éter hullámain. Tud­ták, hogv társadalmunk értékeli munkájukat, hogy munkájukra szükség #an. A reakció abban az időben igyekezett kompro­mittálni és profanizálni a „Bá­nyász vagyok, ki több nálam“ büszke jelszót, mert neki úgy felelt meg. 1968-ban megkezdték a bányák lezárását, s rosszab­bodott a bányák helyzete. Ügy tűnt, mintha nem lenne szüksé­günk szénre, mivel egyolda­lúan becsülték fel az atomener­gia, a gáz és más energetikai források kihasználási lehetősé­geit, és nem vették a fáradsá­got, hogy mérlegeljék a szén — mint a tüzelőanyag-energetikai bázis alapja — jelentőségét, melynek még sok éven keresz­tül lesz döntő szerepe. Ma már kijózanodtak ezekből az elképzelésekből. Az új párt­vezetés megköveteli a valóság tiszteletben tartását. Nem ígér semmit, mivel az ígéretekre nem lehet építeni. A párt meg­követeli társadalmunk minden tagjától a felelősségteljes mun­kát. Éppen ezért ma pártunk és társadalmunk ragaszkodik ahhoz, hogy csak arra építsünk, amink van, még ha hazai és külföldi ellenségeink meg is szólnak érte. Ebből a nézőpont­ból kell megítélni a bányászok helyzetét és jelentőségét is tár­sadalmunkban. A párt állásfog­lalása ezen a téren világos. A Szlovák Szocialista Köztár­saság fővárosában, Bra­tislavában az idén tarta­nak első ízben országos bá­nyásznapi ünnepséget. Népgaz­daságunk minden ágazatának dolgozói tudatosítják, hogy a bányászok aktívan kivették ré­szüket a párt osztályelméleté­nek és elveinek megszilárdítá­sából, s a gyakorlatban fejlesz­tették a marxizmus—leninizmus alapelveit. Ezt számos példá­val bizonyíthatjuk. Elég, ha el­mondjuk, hogy az 1971/72. bá­nyászévben a szén- és a lignit­bányák a barnaszén és a lignit- jövesztésben kiváló eredménye­ket értek el, 102,1 százalékra teljesítették a tervfeladatokat. Alkotó munkájuk eredményei annál is örömteliebbek, hogy fo­kozott munkatermelékenység­gel és a rendkívüli műszakok korlátozásával érték el őket. Nagyobb mértékben használták ki a gépeket, a komplex szocia­lista racionalizációt, és alkal­mazták a haladó munkamódsze­reket. A fejtés komplex gépesí­tésével például 2,5 millió tonna barnaszenet és lignitet jövesz- lettek, bebizonyították, hogy az új technikát ismerik, közeli számukra. Hasonlóképpen tör­tént a bányafolyosók készítésé­nél is, ahol szintén jó eredmé­nyeket értek el. Mintegy 80 000 métert hajtottak ki és ezáltal 110 százalékra teljesítették a tervet. A barnaszén- és lignitbányák termelési-gazdasági egysége kedvező eredményei az 1971/72 bányászévben a munkakezdemé­nyezés fejlődésének köszönhe­tő. A vállalatok a jelentős év­forduló tiszteletére értékes vál­lalásokat tettek, s ezek képezték a bányák kollektív kötelezett­ségvállalásának alapját. A vál­lalás teljesítésében kiváló ered­ményeket értek el. A CSKP XIV. kongresszusa feladatúi tűzi ki, hogy külön figyelmet szenteljenek a hazai nyersanyagalap hatékonyabb kihasználásának, a jövesztés gazdaságosabbá tételének, az éfcc és a magnezit termelésének. Az elmúlt bányászévben a ter­melési szervezet vállalatai kie­légítően teljesítették a tervezett feladatokat. A bányászat ele­gendő munkaerővel és munka­akarással rendelkezik a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött igényes feladatok teljesítésére. P ártunk és társadalmunk mindig értékelte a bá­nyászhivatást. A másik ol­dalon bizalommal van a bányá­szok iránt, hiszen ismeretes, hogy a nehézségek ellenére be­csülettel teljesítették a múltban is feladataikat, s ma is helyt­állnak munkájukban, derekasan szolgálják dolgozóink életszín­vonalának emelését. És éppen ebből a szempontból kell a bá­nyászok munkáját mindnyá­junk munkájának tekinteni. JOZEF LÜC 1972. IX. 5. 2

Next

/
Thumbnails
Contents