Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
Az első benyomások az ádeni repülőtéren nem utalnak semmiféle háborús pszichózisra. A háborús légkör ideges, gyanakvó bizalmatlanságát sem érzem. Az útlevél és vámkezelés gördülékenyen, szélsebesen zajlik, mire észreveszem magam, már kint vagyok az utcán. A dél-jemeni főváros utcája már harciasabb képet ölt, mint a reptér. Khakiinges férfiak és nők sietnek munkába: rendelet intézkedik arról, hogy az emberek egyenruhában járja, nak, mely „mindenkit egyenlővé tesz“, ha harcra kerül a sor, mert állandóan tartanak a szomszédok — Eszak-fe- men, Szaúd-Arábia, Moszkat, Oman és a távolabbi Irán csapatainak inváziójától. Omanban, a Zöld hegyekben hét év óta dörögnek a fegyverek: a Moszkat, Oman és az Arab-öböl felszabadításáért küzdő nemzeti front gerillái immár hét éve harcolnak egy nemzetközi ellenforradalmi légió túlereje ellen. Angol, omani, zanzibárl, szomáli, indiai, pakisztáni és iráni kommandók védik a szultánok uralmát, s London megtartott pozícióit. Dhofar — a Zöld hegyek tartománya — közvetlenül határos Dél-Jemennel, a büntetőkülönítmények — megtorlás ürügyén — többször megtámadják a dél-jemeni támaszpontokat. Az összetűzések időnként sűrűbbé válnak az észak-jemeni határon Is. „Körülvettek, bekerítettek bennünket, blokád alatt állunk“ — sokan így jellemzik a helyzetet a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban, amely erejét meghaladó fegyverkezésre kényszerül, szerény bevételeinek nagy részét biztonságának megszilárdítására fordítja. Közben az országban —amelyet egy francia hetilap az „Arab világ Kubájának“ nevez, érthetően felgyorsult a társadalmi fejlődés. A földreform, a kisajátítási rendeletek megerősítették a köztulajdon különböző formáit, az új alkotmány egyértelműen szocialista perspektívákat vázol fel, a Nemzeti Felszabadítás! Front programja és az országos gyakorlat mind szélesebb tömegek részvételét biztosítja a politikában. A kormány következetesen antiimperialista állásfoglalásai lelkesítik nemcsak a lakosságot, hanem a környező arab országok népeit, haladó erőit is. A hadsereg és a számban nagyobb milícia nem keresi az alkalmat az ösz. szecsapásra a szomszédokkal. A televízió a naponta többször előadott forradalmi Induló taktusai alatt hadgyakorlatokról, katonai ünnepségekről felvett képeket sugároz, azonban a hivatalos propaganda nem a katonai erőfeszítésekre helyezi a hangsúlyt — a lapok, a rádió, a tv és az ünnepségek, gyűlések szónokai a dél-jemeni forradalom népi bázisát, annak erősítését tartják a legfontosabbnak. Mint mondják: az gyakorolja a legnagyobb hatást nemcsak Itthon, hanem külföldön is, ez a ml leghatékonyabb fegyverünk. A dél-jemeni helyzet sajátosságai közé tartozik talán az is, hogy ezt az alapigazságot a legérzékletesebben Ali Anter honvédelmi miniszterhelyettes fogalmazta meg, amikor beszélgetésünk során kijelentette: „Az ország biztonsága tekintetében méq a hadseregnél is fontosabb az, hogy a forradalom mit ad a legszegényebb embereknek. A hadsereg olyan, mint egy hatalmas, erős nyíl. hegye az ellenségnek irányul, háta mögött pedig ott áll a riép. Nem kétséges, hogy a déljemeni hadsereg küzdelme osztály- harc a javából. Nemcsak azért, mert garanciát nyújt a békés alkotó munka folytatására. A fegyveres erők ebben az országban kiveszik részüket minden forradalminak minősíthető akcióból. Utakat, iskolákat, kórházakat, orvosi rendelőket építenek, s a katonai alakulatok segítenek a mező- gazdasági szövetkezeteknek, dolgoznak a sóbányászatban, A főparancsnoktól a közkatonákig mindenki részt vesz a köztisztasáqi munkálatokban — így . is kifejezésre akarjuk juttatni, hogy mennyire nem érzünk különbséget a hadsereg és a nép között.“ A Moszkat, Omán és az Arab-öböl Felszabadítási Frontjának maallai irodájában találkoztam a gerillák képviselőjével. Nevét, életkorát, életrájzát nem közölte; a gerlllaháború szabályai akkor Is kötelezőek, ha egy nagyvárosi Irodában. Coca-Cola mellett, szavakkal folyik a „birkózás“. Az egyszerű — vasbútorokkal berendezett — iroda falán néhány térkép az Arab-öbölről. Nem katonai térképek: felirat sincs azokon a helyeken, amelyeket beszélgető partnerem megmutat, ahol a legutóbbi összecsagaiban, Moszkatban és Omanban a bar. coló gerillák küzdőszellemétől? — ezt a kérdést több alkalommal feltettem mind a gerilláknak, mind pedig jemeni ismerőseimnek, jemeni vezetőknek. A gerillák azt válaszolták: szülőföldünk felszabadítását, mert az öböl vidéke ma is megszállás alatt van. Forradalmat hajtunk végre: megváltoztatjuk a társadalmi viszonyokat, a tu- íajdonviszonyokat. Vagyis: azt akarjuk tenni az egész területen, amit a felszabadított tartományokban máris elkezdtünk. És természetesen szoros baráti kapcsolatot minden haladó arab országgal. A tipikus dél-jemeni választ egy közgazdász fogalmazta meg; így hangzik: „Mi támogatjuk a mozgalmat, minden segítséget meg is adunk a Frontnak. De hogy a forradalmukat hogyan hajtják végre — az az ő dolguk. Reméljük, hogy baráti, jószomszédi kapcsolataink lesznek a felszabadított területek népeivel továbbra is. És azt érezhetjük majd: legalább egyik oldalon elmúlik a veszély, legalább egyik határunkon nem kell támadástól tartani." Ezt az időszakot — tehát a harc sikeres befejezését — azonban szemmel láthatóan nem érzik túl közelinek. Mint az ország tájékoztatási minisztere elmondta, új rádióállomást készülnek felállítani, kifejezetten az öböl lakóinak szánt programmal. A dél-jemeni rádió és televízió vezér- igazgatója a felszabadító harcról tudósító anyagokat akarja megsokszorozni a jelenlegi keretek között. A nőszövetség elnöke arról beszél, hogy két nagy női milícia-egységet szerveztek már. Egyelőre nincs szó arról, hogy női önkénteseket toboroznának, de a helyszínen harcolnak a nők is, s a legszélesebben értelmezett hon- védelemből a nők Is kiveszik a részüket. A beszélgetéseknek azonban van egy visszatérő motívuma: „Mi védekezünk és nem támadunk. De ha tá- madnak.. “ Az öbölvidéki felszabadító harc támogatását magától értetődőnek tartják — önvédelemnek. KRAJCZÄR IMRE pások lezajlottak. Fényképeket vesz elő: a harcok dokumentumait. Szétlőtt autók, megsemmisített táborok, zsákmányolt levelek, fegyverek maradtak a harcok után. — Most hol harcolnak a partizánok? — Mindenütt — mondja, de közelebbi választ nem kapok. — Körülbelül félmillió ember lakja azt a területet, amelyet ellenőrzünk. Külföldi újságírókat is elvittünk már oda látogatóba. Most csak azért nem adok át egy meghívást, mert a monszun Időszakban ott elviselhetetlenek a viszonyok. — Hogyan gyakorolja a hatalmat a Front a felszabadított területeken? — Három nagyobb közigazgatási egységet létesítettünk, s ott megteremtettük a néphatalmat. A hivatali apparátusok egv részét meghagytuk, más részét újjászerveztük és természetesen újakat teremtettünk. Utakat építünk, Iskolákat, kórházakat rendezünk be, földreformmal, helyi köz- igazgatási szervek szervezésével és azok demokratikus működtetésével nyerjük meg magunknak az esetleg még tartózkodó lakosság támogatását. Az egyes részterületekért — például egészségügy, oktatás, közlekedés, népjólét stb. — népi bizottságok a felelősek, ezeket egyszerűbben kormány- hivataloknak vagy minisztériumoknak is nevezhetnénk. — A harcok folyamán változnak-e a felszabadított területek határai? — Igen, és nem is mindig a mi javunkra. Ha valamit elfoglalnak tőlünk, akkor másutt támadunk, újabb vidéket szabadítunk fel. Ha arra gondol, hogy eközben a harc közeledik’ a'jemeni határhoz — ez is előfordulhat. De a Dél-jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot nem azért támad, ják, mert Aden segíti a mi harcunkat. A szultánokat, a reakciós rendszereket és az Imperialista hatalmakat a dél- jemeni változások puszta léte is nyugtalanítja. Más ürügyet is találnának az Aden elleni harcokra — ha ml nem lennénk. De ml szövetségesek vagyunk, s küzdelmünk talán némileg enyhíti az alig öt éve független Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságra nehezedő nyomást is. A nyomás óriási és néha váratlan módon jelentkezik. Hiszen az 1967-es izraeli agresszió után azzal, hogy a Vörös-tenger egyik bejárata, Szuez lezárult, elveszítette jelentőségét a másik kapu, Aden Is. A felszabadító harcnak ma már kiterjedt irodalma van világszerte, vagy ahogy Dél-Jemenben megfogalmazták: „A Front áttörte a propagandabloká- dot“# Könyvekkel, újságokkal, újságkivágásokkal, a vezető szervek, a kongresszusok határozataival együtt kaptam egy igénytelen stencil-lenyo- matot is: ez néhány hadijelentést tartalmazott. Kiderül: a harcosok széleskörűen értelmezik a felszabadító küzdelmet, de a legnagyobb aktivitást természetesen a megszállt területen tanúsítják. A jelentések beszámolnak a Szala- lah-i támaszpont körüli harcokról és név szerint felsorolják azokat a zsoldosokat, akik átálltak a hazafiakhoz. Hadibázisokon szervezett sztrájkokról tudósítanak, később pedig a Mirbat körül tevékenykedő Lenin-egység sikereiről A jelentések visszatérő motívuma: a brit légierő szereplése. Évi harmincezer dolárnyi zsoldot Is kap egy-egy repülőhadnagy — kalandor pilótákból, pénzsóvár zsoldosokból nincs is hiány. A tájékoztatási és propagandaminisztériumban a miniszter- helyettes. dr. Abdullah Ibrahim egy jelentést olvas fel előttem, ami éppen a legutóbbi légitámadásról tudósít. A feljegyzést egy újságíró készítette, aki a következő légitámadás során maga is elpusztult. Ilyen mondatok vannak a jegyzetek között: „A. G. bal kezét leégette a napalm. Zm j. megsüketült a robbanásoktól. A kötö- zŐhelynek a közelébe sem tudtunk menni, a fröcskölő napalm borsó nagyságú sebeket égetett a bőrünkre.“ A több mint háromszáz elszerződött angol zsoldos az öbölmenti sejkségek szolgálatában áll. Velük együtt bombázza a hazafjak állásait hivatalos londoni jóváhagyással a brit légierő egyik részlege. Azonban sem a légifölény, sem a szárazföldi harcok során bevetett technikai fölény nem hozta meg a kívánt eredményt: a hazafiak sikerrel ellenállnak. Egységeikben még sok az úgynevezett pontlövő fegyver — de a partizánhadviselés sajátos körülményei között még ezeknek is szerepük van, nemcsak a sorozatra állítható automatáknak. — Mit várnak az Arab-öböl orszáA hazafiak támadása után ez maradt a zsoldosok egyik táborából. A kövek fölé helyezett felirat robbanásveszélyre ntal. A nemzetközi zsoldoslégió működését aláaknázott területek, romok, és... ... fel nem robbant bombák jelzik.
