Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Az első benyomások az ádeni repü­lőtéren nem utalnak semmiféle hábo­rús pszichózisra. A háborús légkör ideges, gyanakvó bizalmatlanságát sem érzem. Az útlevél és vámkezelés gördülékenyen, szélsebesen zajlik, mi­re észreveszem magam, már kint va­gyok az utcán. A dél-jemeni főváros utcája már harciasabb képet ölt, mint a reptér. Khakiinges férfiak és nők sietnek munkába: rendelet intézkedik arról, hogy az emberek egyenruhában járja, nak, mely „mindenkit egyenlővé tesz“, ha harcra kerül a sor, mert állandóan tartanak a szomszédok — Eszak-fe- men, Szaúd-Arábia, Moszkat, Oman és a távolabbi Irán csapatainak invázió­jától. Omanban, a Zöld hegyekben hét év óta dörögnek a fegyverek: a Mosz­kat, Oman és az Arab-öböl felszaba­dításáért küzdő nemzeti front gerillái immár hét éve harcolnak egy nemzet­közi ellenforradalmi légió túlereje el­len. Angol, omani, zanzibárl, szomáli, indiai, pakisztáni és iráni kommandók védik a szultánok uralmát, s London megtartott pozícióit. Dhofar — a Zöld hegyek tartománya — közvetlenül ha­táros Dél-Jemennel, a büntetőkülönít­mények — megtorlás ürügyén — többször megtámadják a dél-jemeni támaszpontokat. Az összetűzések időn­ként sűrűbbé válnak az észak-jemeni határon Is. „Körülvettek, bekerítettek bennün­ket, blokád alatt állunk“ — sokan így jellemzik a helyzetet a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban, amely erejét meghaladó fegyverkezésre kény­szerül, szerény bevételeinek nagy ré­szét biztonságának megszilárdítására fordítja. Közben az országban —ame­lyet egy francia hetilap az „Arab vi­lág Kubájának“ nevez, érthetően fel­gyorsult a társadalmi fejlődés. A föld­reform, a kisajátítási rendeletek meg­erősítették a köztulajdon különböző formáit, az új alkotmány egyértelmű­en szocialista perspektívákat vázol fel, a Nemzeti Felszabadítás! Front prog­ramja és az országos gyakorlat mind szélesebb tömegek részvételét bizto­sítja a politikában. A kormány követ­kezetesen antiimperialista állásfogla­lásai lelkesítik nemcsak a lakosságot, hanem a környező arab országok né­peit, haladó erőit is. A hadsereg és a számban nagyobb milícia nem keresi az alkalmat az ösz. szecsapásra a szomszédokkal. A tele­vízió a naponta többször előadott for­radalmi Induló taktusai alatt hadgya­korlatokról, katonai ünnepségekről fel­vett képeket sugároz, azonban a hi­vatalos propaganda nem a katonai erőfeszítésekre helyezi a hangsúlyt — a lapok, a rádió, a tv és az ünnepsé­gek, gyűlések szónokai a dél-jemeni forradalom népi bázisát, annak erősí­tését tartják a legfontosabbnak. Mint mondják: az gyakorolja a legnagyobb hatást nemcsak Itthon, hanem külföl­dön is, ez a ml leghatékonyabb fegy­verünk. A dél-jemeni helyzet sajátosságai közé tartozik talán az is, hogy ezt az alapigazságot a legérzékletesebben Ali Anter honvédelmi miniszterhelyet­tes fogalmazta meg, amikor beszélge­tésünk során kijelentette: „Az ország biztonsága tekintetében méq a hadse­regnél is fontosabb az, hogy a forra­dalom mit ad a legszegényebb embe­reknek. A hadsereg olyan, mint egy hatalmas, erős nyíl. hegye az ellen­ségnek irányul, háta mögött pedig ott áll a riép. Nem kétséges, hogy a dél­jemeni hadsereg küzdelme osztály- harc a javából. Nemcsak azért, mert garanciát nyújt a békés alkotó mun­ka folytatására. A fegyveres erők eb­ben az országban kiveszik részüket minden forradalminak minősíthető ak­cióból. Utakat, iskolákat, kórházakat, orvosi rendelőket építenek, s a ka­tonai alakulatok segítenek a mező- gazdasági szövetkezeteknek, dolgoznak a sóbányászatban, A főparancsnoktól a közkatonákig mindenki részt vesz a köztisztasáqi munkálatokban — így . is kifejezésre akarjuk juttatni, hogy mennyire nem érzünk különbséget a hadsereg és a nép között.“ A Moszkat, Omán és az Arab-öböl Felszabadítási Frontjának maallai iro­dájában találkoztam a gerillák képvi­selőjével. Nevét, életkorát, életrájzát nem közölte; a gerlllaháború szabá­lyai akkor Is kötelezőek, ha egy nagy­városi Irodában. Coca-Cola mellett, szavakkal folyik a „birkózás“. Az egyszerű — vasbútorokkal be­rendezett — iroda falán néhány tér­kép az Arab-öbölről. Nem katonai tér­képek: felirat sincs azokon a helye­ken, amelyeket beszélgető partnerem megmutat, ahol a legutóbbi összecsa­gaiban, Moszkatban és Omanban a bar. coló gerillák küzdőszellemétől? — ezt a kérdést több alkalommal feltettem mind a gerilláknak, mind pedig jeme­ni ismerőseimnek, jemeni vezetőknek. A gerillák azt válaszolták: szülőföl­dünk felszabadítását, mert az öböl vi­déke ma is megszállás alatt van. For­radalmat hajtunk végre: megváltoz­tatjuk a társadalmi viszonyokat, a tu- íajdonviszonyokat. Vagyis: azt akar­juk tenni az egész területen, amit a felszabadított tartományokban máris elkezdtünk. És természetesen szoros baráti kapcsolatot minden haladó arab országgal. A tipikus dél-jemeni választ egy közgazdász fogalmazta meg; így hangzik: „Mi támogatjuk a mozgal­mat, minden segítséget meg is adunk a Frontnak. De hogy a forradalmukat hogyan hajtják végre — az az ő dol­guk. Reméljük, hogy baráti, jószom­szédi kapcsolataink lesznek a felsza­badított területek népeivel továbbra is. És azt érezhetjük majd: legalább egyik oldalon elmúlik a veszély, leg­alább egyik határunkon nem kell tá­madástól tartani." Ezt az időszakot — tehát a harc si­keres befejezését — azonban szem­mel láthatóan nem érzik túl közeli­nek. Mint az ország tájékoztatási mi­nisztere elmondta, új rádióállomást készülnek felállítani, kifejezetten az öböl lakóinak szánt programmal. A dél-jemeni rádió és televízió vezér- igazgatója a felszabadító harcról tu­dósító anyagokat akarja megsokszo­rozni a jelenlegi keretek között. A nőszövetség elnöke arról beszél, hogy két nagy női milícia-egységet szer­veztek már. Egyelőre nincs szó arról, hogy női önkénteseket toboroznának, de a helyszínen harcolnak a nők is, s a legszélesebben értelmezett hon- védelemből a nők Is kiveszik a részü­ket. A beszélgetéseknek azonban van egy visszatérő motívuma: „Mi véde­kezünk és nem támadunk. De ha tá- madnak.. “ Az öbölvidéki felszabadí­tó harc támogatását magától értető­dőnek tartják — önvédelemnek. KRAJCZÄR IMRE pások lezajlottak. Fényképeket vesz elő: a harcok dokumentumait. Szét­lőtt autók, megsemmisített táborok, zsákmányolt levelek, fegyverek ma­radtak a harcok után. — Most hol harcolnak a partizánok? — Mindenütt — mondja, de köze­lebbi választ nem kapok. — Körülbe­lül félmillió ember lakja azt a terü­letet, amelyet ellenőrzünk. Külföldi újságírókat is elvittünk már oda láto­gatóba. Most csak azért nem adok át egy meghívást, mert a monszun Idő­szakban ott elviselhetetlenek a viszo­nyok. — Hogyan gyakorolja a hatalmat a Front a felszabadított területeken? — Három nagyobb közigazgatási egységet létesítettünk, s ott megte­remtettük a néphatalmat. A hivatali apparátusok egv részét meghagytuk, más részét újjászerveztük és termé­szetesen újakat teremtettünk. Utakat építünk, Iskolákat, kórházakat rende­zünk be, földreformmal, helyi köz- igazgatási szervek szervezésével és azok demokratikus működtetésével nyerjük meg magunknak az esetleg még tartózkodó lakosság támogatását. Az egyes részterületekért — például egészségügy, oktatás, közlekedés, nép­jólét stb. — népi bizottságok a fele­lősek, ezeket egyszerűbben kormány- hivataloknak vagy minisztériumoknak is nevezhetnénk. — A harcok folyamán változnak-e a felszabadított területek határai? — Igen, és nem is mindig a mi ja­vunkra. Ha valamit elfoglalnak tő­lünk, akkor másutt támadunk, újabb vidéket szabadítunk fel. Ha arra gon­dol, hogy eközben a harc közeledik’ a'jemeni határhoz — ez is előfordul­hat. De a Dél-jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságot nem azért támad, ják, mert Aden segíti a mi harcunkat. A szultánokat, a reakciós rendszereket és az Imperialista hatalmakat a dél- jemeni változások puszta léte is nyug­talanítja. Más ürügyet is találnának az Aden elleni harcokra — ha ml nem lennénk. De ml szövetségesek va­gyunk, s küzdelmünk talán némileg enyhíti az alig öt éve független Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság­ra nehezedő nyomást is. A nyomás óriási és néha váratlan módon jelentkezik. Hiszen az 1967-es izraeli agresszió után azzal, hogy a Vörös-tenger egyik bejárata, Szuez le­zárult, elveszítette jelentőségét a má­sik kapu, Aden Is. A felszabadító harcnak ma már ki­terjedt irodalma van világszerte, vagy ahogy Dél-Jemenben megfogalmazták: „A Front áttörte a propagandabloká- dot“# Könyvekkel, újságokkal, újság­kivágásokkal, a vezető szervek, a kongresszusok határozataival együtt kaptam egy igénytelen stencil-lenyo- matot is: ez néhány hadijelentést tar­talmazott. Kiderül: a harcosok széles­körűen értelmezik a felszabadító küz­delmet, de a legnagyobb aktivitást természetesen a megszállt területen tanúsítják. A jelentések beszámolnak a Szala- lah-i támaszpont körüli harcokról és név szerint felsorolják azokat a zsol­dosokat, akik átálltak a hazafiakhoz. Hadibázisokon szervezett sztrájkokról tudósítanak, később pedig a Mirbat körül tevékenykedő Lenin-egység si­kereiről A jelentések visszatérő mo­tívuma: a brit légierő szereplése. Évi harmincezer dolárnyi zsoldot Is kap egy-egy repülőhadnagy — kalandor pilótákból, pénzsóvár zsoldosokból nincs is hiány. A tájékoztatási és pro­pagandaminisztériumban a miniszter- helyettes. dr. Abdullah Ibrahim egy jelentést olvas fel előttem, ami ép­pen a legutóbbi légitámadásról tudó­sít. A feljegyzést egy újságíró készí­tette, aki a következő légitámadás so­rán maga is elpusztult. Ilyen monda­tok vannak a jegyzetek között: „A. G. bal kezét leégette a napalm. Zm j. megsüketült a robbanásoktól. A kötö- zŐhelynek a közelébe sem tudtunk menni, a fröcskölő napalm borsó nagy­ságú sebeket égetett a bőrünkre.“ A több mint háromszáz elszerződött angol zsoldos az öbölmenti sejkségek szolgálatában áll. Velük együtt bom­bázza a hazafjak állásait hivatalos londoni jóváhagyással a brit légierő egyik részlege. Azonban sem a légi­fölény, sem a szárazföldi harcok so­rán bevetett technikai fölény nem hozta meg a kívánt eredményt: a ha­zafiak sikerrel ellenállnak. Egységeik­ben még sok az úgynevezett pontlövő fegyver — de a partizánhadviselés sajátos körülményei között még ezek­nek is szerepük van, nemcsak a so­rozatra állítható automatáknak. — Mit várnak az Arab-öböl orszá­A hazafiak támadása után ez maradt a zsoldosok egyik táborából. A kövek fölé helye­zett felirat robba­násveszélyre ntal. A nemzetközi zsol­doslégió működé­sét aláaknázott te­rületek, romok, és... ... fel nem rob­bant bombák jel­zik.

Next

/
Thumbnails
Contents