Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám, péntek
A SZÉP SZŐ TERJESZTŐI A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÜTJA Beszélgetés dr. LADISLAV MOKRÝVAL, a Szlovák Filharmónia igazgatójával Európai színvonalon Tegnap a Szlovák Filharmónia első idei őszi fellépésével megkezdődött a hangversenyidény Bratislavában. Ebből az alkalomból kértük meg dr. LADISLAV MOKRÝT, hogy tájékoztassa olvasóinkat Szlovákia legrangosabb komolyzenei egyUtte. sének idei terveiről, s a soron következő hangversenyekről. A következő hetekben ünnepeljük a Magyar Területi Színház megalakulásának 20. évfordulóját. Lapunk hasábjain ebből az alkalomból számos emlékeztető, méltató, felmérő jellegű cikket jelen tétünk meg. Ezúttal a társulat megalakulásának és működésének körülményeit ele venítjük fel. Az egyetlen hivatásos színházunk Komárnóban (Komárom han), az egyetlen félhivatásos dal- és táncegyüttesünk Bratislavában működik. Az előbbi 1952-ben, nz utóbbi 1955-ben alakult. A komáromi Magyar Területi Színház is a csehszlovákiai magyarok helyzetét rendezni szán dékozó — az 1948 februárját követően megindult — folyamat részeként létesült. Előtörténe téhez tartozik, hogy 1950 au gusztusában megalakult az Álla. mi Faluszínház, az 1950 májusában létesült szlovák Dedinské divadlo magyar részlege. A Faluszínház már első bemuta tóival kirobbanó sikert aratott szerte a magyarlakta vidék fal vaiban és városaiban. A Dél Szlovákiában éveken át magyai nyelvű színházat nem látott kö zönség vágyta az anyanyelvi kultúrát, a színpadi játékot, a szép magyar szót. Közben sürgette az állandó jellegű kőszín ház megteremtését. A jogos igény a párt- és ál lami szerveknél megértésre talált. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának illetékesei 1952 februárjában hagyták jóvá, hogy a délvidéken önálló magyar nyelvű színház alakuljon. Az iskola- és kul turális ügyek megbízotti hivata la 1952. augusztus 27-én Felle gi Istvánt, aki előzőleg mint a CSEMADOK első központi titkára, a CSEMADOK alapozásánál végzett jelentős munkát, azzaJ bízta meg, hogy hozza létre Ko maromban a csehszlovákiai ma gyár dolgozók hivatásos színházát. A Magyar Területi Színházai is, akárcsak előbb a magyai nyelvű lapokat, a magyar tanítási nyelvű iskolákat és a CSEMADOK-ot, úgyszólván a semmiből kellett megteremteni. Kezdetben nemcsak az anyagi fedezet, hanem a helyiség és az emberanyag is hiányzott. A rengeteg kilincselés és lótás-futás végül azt eredményezte, hogy a komáromi hajógyár nagyon rossz állapotba került egykori tanoncházát utalták ki a Magyar Területi Színház céljára. Akkoriban a legtöbb segítséget a bratislavai Nemzeti Színház és a nyitrai kerületi színház nyújtotta. Az előbbi Štefan Mur.k személyében hivatásos rendezőt, az utóbbi műszaki felszerelést bocsátott az indulók rendelkezésére. Az együttes hivatalosan (10 taggal) 1952. október 1-én alakult meg. A* tizenhattagú csoport tizenkét tagja a Faluszínháztól, négy tagja pedig a legjobb dél-szlovákiai magyar öntevékeny együttesekből került a Magyar Területi Színházhoz. Az alapozók közül kilencen (Kon- rád József, Lőrincz Margit, Király Dezső, Síposs Jenő, Bugár Béla, Ferenczy Anna, Gyurko- vics Mihály, Turner Zsigmond, Udvardi Anna) még ma is az együttes tagjai, és a színház aranytartalékát jelentik. A viszonylag kis létszámú, ám nagy lelkesedéssel indult együttes az első hónapokban amellett, hogy tanulta a szerepet és készült a bemutatóra, részt vett a színház céljaira kiutalt épület rendbehozásánál is, és a kőművesmunkától az asztalosmunkán keresztül a dísz- UHezésig, úgyszólván mindent iraga készített el. Olyan magatartást tanúsított, amelyre egyedül csak az ügyszeretet, az elhivatottság érzete, és az őszinte lelkesedés sarkallhatja az embert. Az első bemutatót 1953. január 31-én tartotta. Urbán Ernő Kossuth 1íias író Tűzkeresztség című, a szövetkezetesítésről szóló, akkoriban nagyon időszerű darabját mutatta be. Az ünnepi előadáson a szlovák politikai és kulturális élet magas rangú tisztségviselői is megjelentek. A nagy várakozás megelőzte fellépés kitűnően sikerült, az együttes jelesre vizsgázott. Bemutatkozó játékáról elismeréssel nyilatkoztak mind a küldöttségek tagjai, mind a nézők. Egységesen az a vélemény alakult ki, hogy a színház is kiállta a tűzkeresztséget, és büszkén kezdheti meg a kultúrára szomjas csehszlovákiai magyarok szórakoztatására és nevelésére hivatott munkáját. A tizenhat taggal indult együttes két-három éven belül huszonkettő, majd 1959-ben, a Faluszínház együttesének a Magyar Területi Színházba történt beolvadása után, harmincnégy tagúvá nőtt. Jelenleg az 1969 novemberében Košicén Thália Színpad névvel indult részlegével együtt, a technikai személyzettel összesen kilencvennyolc tagú színház művészgárdája negyvennégy tagból áll és évente átlag hat-hét bemutatót tart. A kezdés nehézségeivel járó gondot később növelte az után- p ó t lás- ne ve lés n ehézs ég e i bő 1 származó gond. Hosszú ideig alig változott a színház arculata. A színpadon évről évre ugyanazok léptek fel. A változást, az új színt egyrészt a Fa- luszínháznak a Magyar Területi Színházba történt beolvadása, másrészt az jelentette, hogy az 1960-as évek elején megoldódott az utánpótlás-nevelés kérdése. Néhányan itteni, mások magyar- országi színművészeti főiskolán végezték tanulmányaikat. A színház 1965-ben már kilenc, 1966-ban pedig tíz új taggal gyarapodott. Bár többen később hűtlenek lettek a Magyar Területi Színházhoz, és vagy más együtteshez szerződtek, vagy más munkakört választottak, a fiatal tehetségeknek a beáradá- sa sok tekintetben gazdagította a színház arculatát. Az ötvenes évek végén a közönség egyre gyakrabban sürgette, hogy rožiiavai (rozsnyói J székhellyel létesüljön még egy magyar nyelvű színház. Az igényt magáévá tette Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkársága is, amely 1959. január 16-án hozott határozatában a kérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életét a komáromi Magyar Területi Színház és a Faluszínház magyar együttese képviseli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a két hivatásos együttes kielégíti az igényeket, szükséges azonban megfontolni, nem lenne-e helyes a Faluszínház magyar együttesét önállósítani és abból rozsnyói székhellyel egy további színház alapját megteremteni, amely lehetővé tenné, hogy a két együttes jobb munkát végezzen. Az említett színházra vonat- kozó elképzelés nem realizálódott. A Faluszínház a Területi Színház együttesét egészítette ki. A második hivatásos színház szerepét jelenleg a Thália Színpad tölti be. Hivatásos együttesünk, a Magyar Területi Színház immár két évtizedes munkásságáról sok véleményt mondott a közönség és rengeteget cikkezett a sajtó. Legutóbb 1969 elején — az Új Szó indított ankét-szerű vitát a színház tevékenységéről és hivatásáról. Felkérte az olvasókat, a színészeket és a színház szakembereit, mondják el véleményüket: 1. Mit értenek korszerű színházon, s a Magyar Területi Színház hogyan teljesíti a korszerű színház követelményét? 2. A csehszlovákiai magyar drámaírás és színházkultúra szempontjából mit tartanak a legfontosabbnak? A vita során a lap olvasók, írók, kritikusok, színészek és rendezők tollából számos írást közölt. Egy egész sor — a színház életével összefüggő — elméleti és gyakorlati kérdés került a figyelem középpontjába. Az Új Szó ekkor interjút is közölt a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma Színházügyi Osztályának vezetőjével, aki — a művelődésügyi miniszter véleményét is tolmácsolva — a feltett kérdésekre többek között így válaszolt: —A MATESZ fontos kulturális tevékenységet végzett a magyar lakosság körében ... a minisztérium illetékesei fontosnak tartják, és nagyra értékelik a Magyar Területi Színház tevékenységét és a jövőben is minden támogatást biztosítunk a társulatnak. Ami a területi színházak, tehát a komáromi együttes jövőjét is illeti, úgy hiszem, további út a fokozott igényesség felé vezet, mert csak így lehet életképes és közönséget vonzó müvésztár- sulat' A komáromi gárda nagyrészt fiatal, ambíciós tagokból áll, akik a tapasztalt, idősebb kollégáikkal együtt figyelemre méltó teljesítményre képesek. (Üj Szó, 1969. V. 1.) Az együttes munkáját a közönség gyakori vastapsa, és a rengeteg újságcikk mellett neves írók és közéleti személyek — a színház emlékkönyvébe írt — bejegyzései is dicsérik. íme néhány: Illyés Gyula: — Olyan szép, olyan hősi munkát végeztek, mint Déryné kortársai. Szívből kívánom, hogy az elismerést, a dicsőséget, a jutalmat ne csak az utókortól kapjátok meg! De ha még úgy történnék is: megéri! Veres Péter: — Nem jut nekem eszembe most semmi más, mint hogy minden szép volt, minden jó volt... Viszontlátásra! Urbán Ernő: — Igen sajnálom, hogy annak idején nem lehettem jelen a színház megnyitásán s nem láthattam a „Tűzkeresztség“-et. Remélem, hogy legközelebb több szerencsém lesz, s a hivatalos fórumok is támogatják majd a színház meghívását. Jó munkát, sok sikert! Erdei Sándor: — Egy szép nap emlékével megyünk vissza innen — abban a tudatban, hogy a Csehszlovákiában élő magyarok minden tevékenységükben az előrehaladást, a népek testvériségét szolgálják. Ebben a munkában kívánok további sikereket a Csehszlovákiai Magyar Színháznak is. Szabó Pál: — Megható, ahogy rám ragyogtak a csillogó szempárok, szép gyermekek állnak itt a jövendő küszöbén, s én itt szeretném kinyújtani kezem, hogy mindnek, megannyinak fejére tehessem tenyerem. Majtényi Erik: — A komáromi lelkes színész-együttesnek tiszta szívből sok sikert kívánok nehéz, de megtisztelő feladataik teljesítéséhez. Fábry Zoltán: — Komáromi látogatásom — József Attila- előadás — alkalmával ugyan csak az üres nézőterét és színpadot láthattam, de tudom és érzem a lelket, mely betölti a forró estéken, hogy így emberi gondjaink, vágyaink, céljaink láthatóvá és hallhatóvá válhassanak ... Ezt látni és hallani legközelebb eljövök. Remélem, teljes elismeréssel nyugtázhatom a célt és az eredményt. Szeberényi Lehel: — Ügy hisz- szük, a Magyar Területi Színház áldozatos munkája sokat segít az itt élő magyarok kulturális igényeinek kielégítésében s a széles tömegek szocialista nevelésében. Az idézett soroknál többet, szebbet a jubileum alkalmából sem mondhatunk ... A komáromi Magyar Területi Színház és a Thália Színpad Bratislavától Királyhelmecig járja a magyarlakta városokat és falvakat, összesen mintegy hetven játékhelyen lép fel rendszeresen. A nyári időszakban olyan vidékekre is ellátogat, ahol még nincs művelődési otthon és az előadásokat rögtönzött színpadon, a szabadban tartja. A megalakulása óta eltelt két évtized alatt eddig összesen 134 darabot mutatott be. Ezek közül 43 klasszikus, 91 kortárs szerző alkotása. Az 5,171 előadását 1 881 793 néző tekintette meg. (Az 1972 szeptember derekán készült kimutatás adatai). A színház nehéz körülmények között dolgozik. Hivatását azonban lelkesen végzi, feladatát közmegelégedésre teljesíti. BALÁZS BÉLA • Igazgató elvlárs ebben az esztendőben szokatlanul korán kezdődik a hangversenyidény. Mi ennek a magyarázata? — Az elmúlt évekhez képest valóban korán kezdjük a hang- versenyidényt Bratislavában. A magyarázat egyszerű: néhány nap múlva, pontosabban október 7-én kezdődnek a Bratislava! Zenei Ünnepségek, s ezért a fesztivál végéig, október 26- ig mi nem rendezünk hangversenyt. Ügy gondoltuk tehát, hogy e két hetet részben pótolandó, korábban kezdjük az idei szezont. Peter Toperozer, a Szlovák Filharmónia szólistája • Mi újság a Szlovák Filharmónia „házatáján“? Ügy hallottuk, hogy az együttes is hozott egy aranyérmet a müncheni olimpiáról ... Az utóbbi kérdésre válaszolok először. Aranyérmet ugyan nem hoztunk, de ottani szereplésünk, s különösen a közönség és a szakemberek elismerő véleménye felér egy arannyal... Együttesünket müncheni vendégszereplésünk idején az a megtiszteltetés érte, hogy a nemzetközi gálaesten, amelyet a televízió jóvoltából szinte az egész világon láttak, mi adtuk elő Beethoven IX. szimfóniáját, méghozzá minden szerénytelen, ség nélkül állíthatom, nagy sikerrel. Jó szereplésünket nemcsak a sok elismerő vélemény, hanem a számos külföldi meghívás is fémjelzi. Egyéb említésre méltó újság, hogy* együttesünk erre az idényre két új szólistát — éspedig Klára Hav- líkovát és Peter Toperczert — szerződtettük. Újdonság az is, hogy Ladislav Slovák a prágai FOK-együttes művészeti vezetője lett, s így ebben az idényben a mi együttesünkben végzett művészi munkáján kívül egy neves cseh zenekar karmestere is lesz. • Kérem röviden ismertesse az idei bratislavai hangversenyidény terveit. — Legfőbb célkitűzésünk az, hogy ebben a szezonban hetente európai színvonalú hangversenyeket rendezünk fővárosunkban. Műsorunkban a legismertebb hazai zenekarokon és szólistákon kívül fellépnek a szocialista országok legkiválóbb előadóművészei — többek között David Oisztrah, Fischer Annie, Silvia Markoviéi — és együttesei. Mindent megteszünk azért, hogy neves nyugat-európai és más országbeli művészeket is hallhassunk fővárosunkban. Persze, ez már nem megy minden akadály nélkül. Őszintén szólva az akadályok néni anyagi jellegűek, hanem az idő. ponttal van a legtöbb baj, s azzal, hogy Bratislava még nem annyira ismert zenei központ, mint például Prága vagy Bécs, habár az utóbbi években részben a Szlovák Filharmónia sikeres külföldi turnéi révén a közönségen kívül a művészek és művészeti vezetők is „megtanulják“ fővárosunk nevét, s ez a jövőre nézve biztató. • Milyen dramaturgiaiéi, képzelések szerint állították össze az idei műsort? — Három fő célkitűzésünk van: elsősorban a mai, elkötelezett szlovák zene felkarolása, tehát az új, arra érdemes szerzemények bemutatása, továbbá az elmúlt századok teljesen, vagy részben ismeretlen szerzőinek a bemutatása és megszerettetése, ezzel együtt a klasszikusnak számító szerzeményeket is rendszeresen műsorunkra tűz. zük, mivel közönségünk jelentős része igényli. Figyelemmel kísérjük a szocialista országok komolyzenei „termését“ is, s reméljük, hogy néhány új szovjet, lengyel, magyar, vagy más szerzeménnyel is megismertethetjük hallgatóságunkat. • Milyen a közönség érdeklődése az idei hangversenyidény iránt? — Kielégítő. Továbbra is nagy az érdeklődés az üzemek részé- rs rendezett hangversenyek iránt. E koncertek műsorát egyre igényesebbé, sokrétűbbé tesz- szük. Külön öröm számunkra, hogy a hallgatóság között nagyon sok a fiatal. Az egyetlen probléma talán az, hogy aránylag kevés a rendszeres közönség, ugyanis a hallgatóság zöme csak egy-egy hónapon keresztül jár évente hangversenyre. Ezen valamiképp segíteni szeretnénk, mert így nem tudjuk nevelni közönségünket, befolyásolni zenei ízlését. • Kérem ismertesse az el. só. hangversenyek műsorát. — Tegnap és ma a műsor azonos: Beethoven Egmont-nyi- tány, Suchoň Rapszódia zongorára és zenekarra, Berlioz Fantasztikus szimfónia. A karmester Zdenék KoSIer, szólista Klára Havlíková. A következő hangversenyre október 5-én és 6-án kerül sor, majd kéthetes szünet után, hetente rendezünk koncerteket. A részletes műsorról szívesen tájékoztatjuk telefonon vagy levél útján az érdeklődőket. • Végezetül azt szeretnénk megtudni, hogy a közeljövőben milyen külföldi vendégszereplésre készül a Szlovák Filharmónia? — Decemberben Bécsben vendégszerepelünk, februárban Bulgáriába látogatunk, kamarazenekarunk pedig részt vesz a salzburgi ünnepi játékokon. Szó van egy franciaországi és olasz- országi fellépésről is. de ez a terv nem végleges. Több művészünk is külföldi vendégszereplésre készül, így például Zdenék Košler karmester Japánba utazik, ahol néhány neves hazai és külföldi zenakart vezényel majd. —y-f a jubiláló színház az idei évad első bemutatóján nagy sikerrel adta elő Thurzó Gábor Záróra című színművét. Felvételünkön az előadás egyik jelenetében Udvardi Anna, Bugár Béla és Turner Zsigmond látható.
