Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám, szerda
František Jiroudek kiállítása Budapesten Szeptemberben nyílt meg František jiroudeknek, a Prágai Képzőművészeti Főiskola rektorprofesszorának kiállítása a budapesti Csehszlovák Kultúra helyiségeiben. A művésznek ez volt első bemutatkozása Budapesten. Tekintettel arra, hogy ugyanabban az időben a világ több más pontján is kiállított, többek közt a Velencei Bienná- lén, mindezt tudva, a megnyitó műértékelő közönsége annál kellemesebben lepődött meg Jiroudek mester bemutatott anyagán. A mintegy 30 darab festmény harmonikus rendezésben tárta a közönség elé a művész festészetének sajátos értékeit. Mindenekelőtt kolorista voltát bizonyította ez a kamara-kiállítás, amely egyszerre tett tanúságot a művész társadalmi elkötelezettségéről és képeinek festői törvényszerűségeiről. Jiroudek 1914-ben született, 1935—1939 között tanult a prágai akadémián. A német megszállás következtében kényszerült tanulmányait megszakítani. 1941-ben csatlakozott a Heten Októberben elnevezésű németellenes művészeti csoporthoz, 1961-től professzora a prágai főiskolának, 1964-től Kiváló művész. A pályának ez a vázlatos áttekintése is jelzi, milyen értelemben elkötelezett a mester a szó társadalmi és művészeti értelmében. Társadalmilag a szocializmus híve, aki festményeiben nem szakad el a tárgyi és figurális motívumoktól, ugyanakkor ezek képi alakításában mindenekelőtt a festészet öntörvényeit érzi magára nézve kötelezőnek. Az ember és környezete jelenik meg képein. A műtermi és a színházi — kulisszák mögötti — világ kedvelt témái. De nem megy el szenvtelenüla szerencsétlen emberek mellett sem, a vak embert éppúgy észreveszi, mint a színésznőt a tükör előtt. Tájkép, napraforgó, virágok v*agy halott madárral megjelenített csendélet, vihar utáni tájkép vagy éneklő koldusok, színész egy Dosztojevszkij jelenetben, egyaránt képalakítást indítanak meg a képzeletben, anélkül azonban, hogy realizmus címen a vulóság naturális megjelenítését érezné kötelességének. Jiroudek a ma emberének fest, akinek látását jelenkorra alakítja, aki maga is szinte önkénytelenül absztrahálja a valóságot. A művész társadalmi felelőssége abban mutatkozik meg, hogy az absztrakciót nem viszi túl-' zásba, képei nem válnak tárgyi elemektől, emberi figuráktól mentes színkompozíciókká. Ugyanakkor a társadalmi mondanivaló sohasem kelleti magái. A művész festői eszközökkel dolgozik, s rangját azokkal vívja ki. A kép nem arra való, hirdeti ez a művészet, hogy a napilap vezércikkét helyettesítse. Ezért okozott kellemes meglepetést Jiroudek kiállítása, mert képein egy gazdag színérzékenységű koloristát üdvözölhetett a művészetet szerető közönség. Eszköze mindenekelőtt a szín, a formákat oly mértékben lazítja fel, hogy képei éppen a színek uralkodó jellege miatt szinte egy mikroszkopikus nyüzsgés fölnagyított változataként hatnak, némelyik egyenesen gobelinbe kívánkozik. Kolorizmusa nem gátolja abban, hogy ha a társadalmi mondanivaló azt kívánja, puritán módon is tudjon fogalmazni. Ilyenkor elsősorban a szürkék, zöldes-kékes-feketés árnyalattal, válnak uralkodóvá. Ö maga szereti korunk zenéjét, Mag Zoltán mindössze két éve dolgozik a Lučeneci (Losonc) Jnb művelődési osztályán, azonban nevét a környéken nagyon sokan ismerik. Járja a falvakat, irányít, agitál, előadásokat tart — töretlen szorgalommal dolgozik a közért. A járási pártbizottságon úgy nyilatkoztak róla, mint a járás egyik legjobb kulturális dolgozójáról, ezért fokozott érdeklődéssel hallgatom szavait. — 1932-ben születtem Stude- nfto (Medveshidegkúton) — kezdi beszámolóját. — Iskolaéveim közül a legjelentősebbekként talán a Komárnóban (Komárom) töltötteket említeném. Itt ugyanis a gimnázium inter- nátusában az akkori CSISZ- szervezet elnöke voltam, s a funkcióból eredő tevékenység nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kultúra iránti vonzalmam megszilárduljon. Érettségi után Nová Baštán (Ojbást) tanítottam. Az iskolában tánccsoportot szerveztem, mely többnyire az állami ünnepek alkalmával lépett fel. Ezenkívül színdarabokban is szerepeltem. — 1959-ben a feleségemmel együtt Veiké Dravcéra (Nagy- darócra) kerültünk, ahol 1970- ig tanítottunk. Itteni munkám büszkeséggel tölt el. A tanításban ugyanis jó eredményeket értem el, ezért 1962-ben a Tanítók napján oklevéllel jutalmaztak. — A faluban főleg a CSEMADOK helyi szervezetében tevékenykedtem. Háromszor rendeztem erdőszéli találkozót, melyre meghívtam a járás ismert dal- és tánccsoportjait. Mag Zoltán itt szünetet tart beszámolójában. Kihasználom az alkalmat, s a katonaévekről érdeklődöm. — Ha nem említi, erről meg is feledkeztem volna — jegyzi meg mosolyogva, majd elmondja, hogy a tartalékos tiszti iskolában agy očovai szlovák fiúval tánccsoportot és zenekart alakított. A katonák 1964-ben részi vetteK Trenčínben a hadsereg elkotóversenyén, felléptek Brnóba.4, Mikulovban, Znoj- i óban us más helyeken. Mag Zoltántól íig megtudom azt is, hogy nem feledkezett meg az önképzésről sem. 1959 ben befejezte tanulmányait a Bratislavai Pedagógiai Iskolán, s 1966- t6i 1969-ig történelmet tanult a budapesti Eötvös Lóránd Tudó mányegyetemen. Ezután mostani munkaköréről kérdezem: — 1970-ben családommal együtt Losoncra költöztem — mondja. — Egy ideig a járási könyvtárban dolgoztam, majd a jnb művelődési osztályára kerültem, ahol művelődésügyi szakfelügyelő lettem. A járási könyvtár, a várak, a kastélyok és az állami rezervációk tartoznak hozzám. El kell mondanom hogy az elmúlt években a kulturális emlékekről nem gondoskodtak kellőképpen. Úgy érzem, nagyon sok munka vár rám. A Nógrádi Múzeum igazgatójának segítségével elsősorban a füleki vár romjait szeretnénk feltárni, s ennek néhány részét rekonstruálni. A Fiľakovól Városi Múzeumot a Bebek-toronyba, a Nógrádi Múzeumot pedig Ilaličra szeretnénk áthelyezni. A fiTakovói Nógrádi Múzeum igazgatójával és a magyarországi szakemberekkel megegyeztünk, hogy közösen megjavítjuk a šomoškaí (somosi) várat. Ezenkívül rendbe hozzuk a vár alatti, 12 hektárnyi területen levő három halastavat. Nové Hony (Keresztúr)) és Šurice (Sőreg) községben állami rezervációt képező területeket kerítünk be. Az utóbbiban a várat szeretnénk restaurálni. Vidinán (Videfa- lán) és Podrečánban (Patakalja) a kastélyt hozzuk majd rendbe. Az előbbiben képtárat, az utóbbiban a járás növényvilágának múzeumát szeretnénk elhelyezni... — Persze, ezenkívül más munkám is van — folytatja kis idő múlva. — A jnb és a járási pártbizottság aktivistája vagyok, ezért gyakran ellátogatok a környező városokba és falvakba. Egyrészt a helyi pártszerveket és a hnb-ket tájékoztatom a járási párt- és állami szervek által kitűzött feladatokról is irányelvekről, másrészt a kérelmekről informálom a felsőbb szerveket. — A járási pártbizottság mellett működő Marxista—leninista Esti Egyetem második évfolyamának katedravezetője vagyok, s elmondhatom, hogy az elmúlt év jól zárult. A hallgatók fele kitűnő tanulmányi eredményt ért el. — 1958-tól a Szlovák Szociamint maga vallotta, Janáöeket, Prokofjevet, Bartókot, Brittent, s itt erőszakolás nélkül elmondható, hogy ez a zenei vonzalom a képek szeizmografikus hullámzású ecsetkezelésén is meglátszik. Képei kimondottan a színre épülnek, az irodalmi mondanivaló csak azután következik, de nem mellékes járulékként, hanem egyszerűen azért, mert Jiroudek, a művész, nem akarja az írót helyettesíteni. Ez a művészi látás az élet nyugalmát alig ismeri, Jiroudek ecsete mintha villamosárammal volna töltve, nyomában minden él, idegesen vibrál és végül mégis minden egy nagy egység be áll össze. A hanghullámok sűrűsége váltakozik képein, foltszínű átmenetekkel. Némelyik képén plasztikus módon alakítja a felületet. — Legelvontabb munkáján — a Balladai tájképen— mintha óriási vihar szaggatta volna meg a tájat, vagy mintha bombák tarolták volna le. Itt valóban elmosódnak a természet növényi motívumai, de a pusztulást másként mai látásunk szerint nem is lehetne érzékeltetni. Valamennyi képen határozott szerkesztéssel találkozunk, ami arról tanúskodik, hogy igazi műalkotás ma sincs törvények érvényesülése nélkül. Vérbeli festő Jiroudek, aki a látványt átalakítja, az érzést megszűri, s a művész alakító képességével mindenekelőtt művészetet, azaz maradandó érvényű műalkotást teremt. Olyan képeket, amikkel érdemes együtt élni, mert mindig értelmesen szólnak a nézőhöz, s amellett érzelmeket is ébresztenek benne. SZÍJ RÉZSŰ Töretlen szorgalommal lista Akadémia lektorcsoportjának tagjaként járok a környező falvakba előadásokat tartani. Elsősorban a CSKP történetéről és a történelemről. Körülbelül 50—60 ember gyűlik ösz- sze egy-egy alkalommal. Mindig akadnak közöttük néhányan, akik élénk vitát kezdeményeznek. — A helyi pártszervezetekben több évig elnöki funkcióban voltam. A társadalmi szervezetek közül a Polgári Honvédelmi Szövetségben, ahol az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke vagyok, főleg az önkéntes sofőröknek rendezett iskolázásaim mondhatók sikereseknek. Ezenkívül a CSEMADOK jb és a Vöröskereszt jb kultúrpolitikai komissziójának az elnöke vagyok. Az előbbiben az előadói tevékenységemet, az utób biban talán az ingyenes véradásomat említeném meg. A CSSZ- BSZ-szel kapcsolatban a szovjet sajtótermékek terjesztését. E rendkívül szerteágazó tevékenység önkéntelenül is arra ösztönöz, hogy megkérdezzem: jut-e ideje a családjára? — Nagyon kevés — válaszolja. — A gyerekek alig várják, hogy hazamenjek. Szerencsére megértő feleségem van. Van azonban egy hobbym is: szeretek, illetve szeretnék vadászni. Az idén azonban még nem jutottam hozzá. Mag Zoltán nem is bánja, hiszen a jól végzett munkában leli örömét. Munkáját a felsőbb szervek is értékelik. A Polgári Honvédelmi Szövetség KB-tól „A lelkiismeretes munkáért“ kitüntetést, a Nemzeti Front KB- tól Csehszlovákia megalakulása 50. évfordulójának alkalmából emlékérmet, a járási pártbizottságtól 1971-ben dicsérő oklevelet kapott. TÖZSER LAJOS (Huszár Tibor felvétele) KMECZKÖ MIHÁLY: Csallóközi idill FÖLDSZÍN TENYERÜKBEN CSAK A VILLANYÉL S A TÄPLIRÜD szelíd onnan kortyol a nap földízű vért hogy vörösödjön hogy kerekedjen ha álmodni térnek szemükben földszínnel földszaggal tüdejükben fehér galambok telebúgják békével a szívük éjjelente gyomot lehelnek feleségük kora barázdáiba mesélő kedvű téli esteken mikor kéregkesztyüs tenyerükbe néznek kacagásuk hócsikorgás a kocsmaasztalnál AKÄCIZOMMAL ÖLELIK EGYMÁST MINT SORSUKAT A FÖLD Ránk terül a béke levetjük a fáradtság kényszerzubbonyát s a paplannal együtt ránk terül a béke a szendergés puha rongyával megtisztogatjuk porlepte gondolatainkat egymás mellé állítjuk mint nagytakarítás alkalmával klasszikusok műveit a polcon A rejtély Vannak egészen titokzatos dolgok. Hiába találta fel az emberiség a gépkocsibalesetet, az alga-pörköltet, a házasságot és egyéb katasztrófát, vannak események és jelenségek, amelyeket akkor sem tudunk megoldani, ha meggebedünk. Hiába minden kérem, ne is tessék erőlködni, ez van, ezt kell szeretni! Nekem ugyan szerencsém van, mert választ találtam egy rendkívül fontos kérdésre, nevezetesen arra, hogy miért süket az én telefonkészülékem immár több mint két hónap óta, holott a készülékkel nagyon jól bánunk, nem ütjük, nem játszunk vele tollas labdát, nem borotválkozunk vele és körömráspolynak sem használjuk. Kutattam, kerestem a titokzatos jelenség okát, konzultáltam a szakemberekkel, részletesen megvitattam a problémát Grum- penstéger nénivel, aki a lakótelepünkön a legokosabb asszony, mert mindent jobban tud. Szorgos munkámat, szerény elmém erőfeszítéseit siker koronázta: a telefonkészülékem azért süket immár több mint két hónap óta — mert. Ezt a megállapításomat a posta illetékes ügyosztálya is jóváhagyta. Na de a legnagyobb titok, a legmisztikusabb rejtély megoldhatatlan, megfejthetetlen és ha erre gondolok, tehetetlen kis hülyegyereknek érzem magam. Pedig én ebben az ügyben is igyekeztem okos fiú lenni, kezicsókolom, de kiderült, hogy nem vagyok okos fiú. A titkot megoldandó, beszélgettem az illetékes házkezélő- ség vezetőjével, főkönyvelőjével, alkony velőjével, mélyreható eszmecserét folytattam az illetékes és hivatott iparág jeleseivel, levelet írtam a Harward Egyetem filozófiai tanszékvezetőjének, megdumáltam az ügyet néhány Nobel-díjas fizikussal, de senki nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy a központi fűtés kazánjait miért októberben kezdik (minden évben rendszeresen!) javítani és cserélni?! Ateista elveim ellenére megalázkodtam és felhívtam a mennyek országát (utcai telefonfülkéből, négy darab ötven filléresemet elnyelte a gaz készülék, a fene a bendőjét! j és szerencsém volt, mert a szolgálatos arkangyal közölte, hogy a főnök mennyországon belül van, azonnal kapcsolja. És mert a mennyek országában még akadnak csodák, valóban kapcsolta és én udvariasan közöltem, hogy mi a hézag. Tessék elképzelni: a rendszeres télt kazánjavítás okát — még az isten sem tudja! PÉTERFI GYULA 1972. IX. 27.
