Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-25 / 226. szám, hétfő

A sport és az életkor Általában 6—8 év az az idő, amíg valaki kellő tehetséggel és szorgalommal egy sportág él­vonalába juthat. Ez nem dog­ma, hanem részben tudományo­san megállapított, részben sok tapasztalattal megerősített igaz­ság Ez persze főleg kimagasló tehetségeknél le is rövidülhet, mások esetében pedig hosszabb­ra is nyúlhat. Nézzük, miért is van szükség erre a beérési időre Képességfejlesztés, mozgástanulás, rutin Minden sportteljesítmény (ki­véve a szellemi sportokat) alapvetően az izomzat tevé­kenysége: egyrészt a szervezet általánosan vett fizikai, testi izomtevékenysége, másrészt sa­játos sportági izomtevékenység. Az izom tulajdonságai: ereje, gyorsasága és állóképessége kö­zül az elsőnek a fejlődése csak­nem párhuzamos az izom töme­gének növekedésével. Az álló- képesség nem növekszik ilyen arányban az izom tömegével és javulásához az izom vérkeringé­si és energiaszolgáltató folya­matainak a terheléshez való al­kalmazkodása is szükséges. A harmadik tulajdonság, a gyor­saság sokkal inkább alkati adottság, de ha kisebb fokban ís, az izmok tömegével ugyan­csak növekszik. A rendszeres edzés teljesít­ményfokozó hatásának élettani alapja — egyrészt éppen az, hogy megnövelje az izomzat tö­megét és javítja a fokozott izomműködés oxigén- és táp­anyag-szükségletét biztosító szívnek, a vérkeringési és a légzőrendszernek a teljesítőké­pességét is. (Különféle alkal­mazkodási folyamatok révén). Ezzel megnöveli a sportoló ere­jét és állóképességét. Az erő és állóképesség nö­velését mindenki — nemcsak az élvonalba törekvő — rend­szeres testedzéssel elérheti, és ez az, amire mindenkinek szük­sége van. Ezért ajánljuk min­den életkorban a rendszeres sportolást, mert az edzett em­bernek nemcsak a sportbeli tel­jesítőképessége nagyobb, hanem egészségesebb ember is: köny- nyebben tudja elvégezni mun­káját, (még a szellemi munkát Is), jobban ellenáll a különféle betegségeknek, jobban elviseli a környezet pszichikai vagy más jellegű, esetleges megter­helését. Már ennek az edzettségi alap­szintnek az eléréséhez is né­hány éves edzés szükséges. Ám azok, akik a csúcsra törnek, ezzel még korántsem elégedhet­nek meg. Régebben ugyan meg­különböztették a tehetséges, ke­vés edzéssel is jelentős eredmé­nyeket elérő és sokat edző szorgalmas sportolókat. Ma a tehetség fogalmában alapvető­nek tartjuk a szorgalmat is, mert bebizonyosodott, hogy megfelelő erő és állóképességi alap nélkül napjainkban a leg­nagyobb tehetség sem érhet el már egy sportágban sem jelen­tős sikert. A képességek általános fej­lesztésén, az alapedzettség fo­kán kívül sok verítékcseppek és még további néhány sporto­lói életévet igényel a különféle Sportágak mozgás-anyagának felsajátítása is. Ebben még in­kább hagyomány, hogy legfon­tosabbnak az ideális technikát, a stílust tekintik. Pedig itt sejp mellőzhető a szorgalom. A kor­szerű követelményeket kielégí­tő stílust, technikát még ha az benne is van, a sportoló csak akkor tudja tarrosan produkál­ni, ha megfelelő szorgalommal edz.' A versenyző beérésének — az alapképességek fejlesztése és a sportági mozgástanulás után — harmadik — elengedhetetlen eleme a versenytapasztalat, a rutin megszerzése. Ez minden sportágban fontos, de a küzdő­sportokban (a vívásban, az ökölvívásban, a birkózásban, a cselgáncsban) és a csapatjáté­kokban különösen az. Ekkor dől el, hogy le3z-e az ígéretből nagy versenyző. (Persze, a tel­jesítménysportok szakemberei is jól ismerik az edzésben ugyan nagy eredményt elérő, de a ver­senyen ettől elmaradó, illetőleg az ideális versenyzőnek a típu­sát, aki a versenyen ér el ki­magasló eredményt, mert a tét növeli teljesítményét. Fogékony korban A csúcsra jutásnak, mindezek a feltételei, tehát azt jelentik, hogy a ma élversenyző jelölt­jének sem rövidebb időn át kell edzenie, amíg az élvonalig el­jut, mint az előző sportnemze­dékeknek. Sőt, az egyre elkáp- ráztatóbb eredmények láttán in­kább azt várnánk, hogv mind hosszabb idő szükséges ehhez. Abban, hogy ez még sincs így, a sporttechnika fejlődésén (az üvegrúd, a tartán és a re- kortán borítású futópályák fel­találásán) és a kiválasztási meg az edzési módszerek javu­lásán kívül éppen a mezőnyök fiatalodása játszik szerepet. Már megemlítettük, hogy a mozgástanulás, sőt sokszor a bonyolult mozgások beidegző­dése is könnyebb fiatal korban. Az izmokat beidegző, működé­süket vezérlő, összehangoló idegrendszer fejlődése során ugyanis előbb alakulnak ki azok a gerincvelői és agytörzsi reflexek, amelyek az összetett mozgások elvégzéséhez szüksé­gesek, s működését tekintve csak később fejlődik ki teljesen az az ellenőrző rendszer, a nagy agykéreg, amely fékezi, ellenőrzi — egyebek között — mozgásukat is. Tehát a gyermek- és a serdü­lő korban már megvan a ké­pesség a mozgások végrehaj­tására, de még nem olyan erős „fék“ az ellenőrzés, hogy ne­hezítse — mint sokszor a fel­nőttekben — a mozgástanulást. Nemcsak a tornában, hanem például a birkózásban is meg­figyelhető ez, noha ott az él­vonal, elsősorban a fiatalok ki­sebb izomereje miatt, lényege­sen nem fiatalodhat meg. Az úszók és a tornászok él­vonalának fiatalodása tehát egyfelől azzal függ össze, hogy könnyebben és hamarabb gya­korolták be a bonyolult moz­gásokat és főként, előbb kezd­ték a rendszeres nagyterhelésű edzéseket. A tizenéves úszók, vagy tornászok edzésben eltöl­tött ideje, sportolói életkora ál­talában nem kevesebb, mint az előző korszak huszonéveseié. A 1972 IX. 25. Prágában esős, kedvezőtlen időben, közvetlenül a XX. olimpia után került sorra a Csehszlovákia—Norvégia válogatott atlétikai viadal. 5 A versenyzők kiváló helytállását csak a leghűségesebb atléta-ra­jongók tekintették meg, pedig a sok jú eredmény mást érdemelt volna. fiatalodási irányzat itt csak annyiban általános, hogy min­den sportágban törekvés van rá; a fiatalok a legalkalma­sabb időben kezdjék el a terv­szerű felkészülést, a tanulásra legfogékonyabb korban sajátít sák el a sportág alapjait. A sportágok többségében ma is a huszonévesek jelentik a beérést, a teljesítőképesség csúcsának Idejét. Ez annál inkábt) így van, minél összetettebb egy sportág követelményrendszere, minél bonyolultabb a mozgásanyaga, minél jobban igénybe veszi az embert, és minél magasabb fo­kú technikai-taktikai érettséget kíván (vívás, öttusa, labdajáté­kok, birkózás, ökölvívás). Te­hát a gyermek és a serdülő szervezetének és az egyes spor­toknak a jobb megismerésén alapuló életkori differenciáló­dás jellemzi napjaink sport- mozgalmát. Harminc év a határ? Ha valaki már fölért a csúcs­ra, vajon meddig maradhat az élvonalban? Ez függ ugyan a sportágtól, elsősorban mégis magától a sportolótól, az ő szorgalmától, életmódjától függ. A sportpályafutást hegyvonu­lathoz hasonlíthatjuk. A spor­toló teljesítménygörbéje kisebb- nagyobb meredekséggel, pihe­nőkkel, törésekkel tarkítva emelkedik, amíg eléri lehetsé­ges színvonalát. Az érett ver senyző ezt a szintet — csúcs­formákkal tarkítva — hosszú évekig tartani tudja. Megfelelő ritmusú felkészüléssel évről év­re „hozza magát“. Ez hosszabb idő, ha dobóatlétáról van szó, mint ha gyorsfutőról, hosszabb a vívók esetében, mint a ke­rékpárosokéban. Függ az adott sportág fejlődési ütemétől is. Persze, a teljesítőképesség sportágonként változóan, de az életkor előrehaladásával kopik. A sportágak és a versenyzők többségében a 30 éves határ utáni évtizedben következik be az az idő, amikor a versenyző teljesítménye csökken. Ekkor — élettani szempontból fontos —, hogy a versenyző az edzést, a versenyzést ne egyszerre hagyja abba. A sokéves terv szerű, rendszeres edzésekhez ugyanis a szervezet hozzászo­kik. Az ismétlődő edzésterhelés a minőségileg és mennyiségileg megszokott mozgásinger egyik napról a másikra elmarad, fel­borul a szervezet belső egyen­súlya, és az ezt szabályozó ve­getatív idegrendszer működés­zavarára jellemző panaszok je­lentkeznek: fejfájás, szédülés, rossz közérzet, borzongás és izzadás váltakozva, esetleg hányinger, hányás. Ehhez tár­sulhat a fokozódó ingerlékeny­ség. Gyakori panasz az elhízás. Ez szintén nemcsak egyszerűen a csökkent mozgás következmé­nye, hanem a szervezet belső egyensúlyának zavarát is tük­rözi. A fokozatos abbahagyást megkönnyíti, hogy az „öreg“ versenyzőkre egyébként is az edzés mennyiségi csökkentése jellemző. A keringés, a légzés, az izomzat fejlődésének határa van. Ekkor már nem a fejlesz­tés, hanem a teljesítőképesség fenntartása a feladat. Az edzés ilyenkor elsősorban a fontos ideg-izom kapcsolatok, az ideg­pályák bejáratását, a mozgás­készség edzését, a technikának a megfelelő szinten tartását cé­lozza. Az okos versenyző és edző tervszerűen, lehetőség sze­rint elnyújtva csökkenti a mozgásmennyiséget, élettanilag így könnyítve meg az abbaha­gyást. Egészségileg talán még fonto­sabb és még általánosabb igaz­ság, hogy sem azoknak, akik versenyzők voltak, sem a kedv­telésből sportolóknak nem sza­bad a rendszeres testedzést 40 —50 éves koruk után sem ab­bahagyniuk. Ilyenkor különösen ajánlhatók az egyéni ízlés sze­rint adagolható sportmozgások, úszás, evezés, futás, tenisz, ter­mészetjárás. Idősebb korban azonban különös óvatosságra van szükség & labdajátékokban és általában a partnerrel űzött sportokban (teniszben, és asz­taliteniszben) a győzni akarás heve ugyan tó olyar» terhelés vállalására serkenthet, amely egészségileg már nem kívána­tos. Dk FRENKL RÓBERT Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a XX. olimpián szerepelt csehszl»- vák sportolók közül a legkellemesebb meglepetések egyikét férfi kézilabdázóink szerezték. Azzal, hogy a döntőbe kUzdötték be ma­gukat messze túlteljesítették az előirányzatot. Arról nem ők tehet­nek, hogy ott már valóban teljes mértékben érvényesült a jogo- szláv csapat nagyobb tudása. Képünkön fehér mezben a cseh-' szlovák védő, sötétben a jugoszláv csatár... Kései sorsolás... E hét közepén rendezik meg a Bajnokcsapatok és a Kupa­győztesek Kupájának, valamint az UEFA Kupa első fordulójá­nak visszavágó mérkőzéseit, te­hát hamarosan eldől, melyik együttesek várhatják ellenfelü­ket a második fordulóban. A Bajnokcsapatok EK-jában természetesen az Ajax Amster­dam és a Spartak Trnava hely­zete a legjobb, hiszen az első fordulóban erőnyerők voltak, máris a legjobb 16 között tart­ják őket számon. Az Ajax együttese azonban nem kapott így sem szabadot a szerdai napra, hiszen ekkor kerül sor az Independiente el­leni Interkontinentális Kupa második döntő mérkőzésére, amelynek színhelye a holland főváros lesz. Mivel a Cruyff köré csoportosuló, kiváló együt­tes Buenos Airesben l:l-re vég­zett az Independientevel, ai visszavágó nagy esélyesének, az; Interkontinentális Kupa váro^ mányosának tartják. Alighogy túljutunk az emlí­tett kupasorozatok első fordu­lóján, megejtik a 2. forduló sorsolását. Erre szokatlan idő­ben, október 2-án, hétfőn este 20,00 órai kezdettel kerül sor Rómában. Az eddigi sorsolások rendszerint pontosan délben kezdődtek. Mivel mindenképpen érdekel­ve leszünk, kíváncsian várjuk majd Róma, a „Parco de Princi- pi“ elnevezésű szállójából ér­kező híreket, ahol a BEK, a KEK és az UEFA állva maradt mezőnyének csapatai megismer rik legközelebbi ellenfeleiket. Az említett három sorozatban egyébként a következő forduló mérkőzéseit október 25-én és november 8-án játsszák. (zal Járások sportbaráfsága jó tudni azt, hogy a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársa­ságban az egymással barátsági kapcsolatot tartó járásokban élénkül a sporttevékenység. A sportkapcsolatok terén érde­mes említést tenni Dunajská Streda (Dunaszerdahely) és Mélník barátságáról. Mindkét járás a legproduktí­vabb mezőgazdasági termeléssel rendelkezők közé tartozik. A melníki Villanyerőmű test- nevelési egylete a prágai kör­zeti katonai parancsnokság véd­nöksége alatt randezte meg a Szovjetunió hőse, Otakar Jaroš kapitány emlékversenyének 15. évfordulóját a férfi és a női kosárlabdában. A férfiaknál a Slavoj Vyše- hrad, a Lokomotíva Däčín, a Lokomotíva Liberec, a Meteor Praha, a mölníki Villanyerőmű és Dunajská Streda-i járási vá­logatott. Ezzel párhuzamosan a TJ So­kol Všetaty, a nők tornáját rendezte meg, amelyen a Sla­ný, a Lokomotíva Nymburk, a Sokol Všetaty és a Slávia Őa- morín vett részt. A férfiak csoportjában a kö­vetkező végső sorrend alakult ki: 1. Slavoj Vyšehrad, Loko­motíva Déčín, 3. Meteor Praha, 4. Lok. Liberec, 5. Mölnik,'6. Dun. Streda. t A nők csoportjában a végső sorrend: 1. Sokol Všetaty, 2. Lok. Nymburk, 3. CKD Slaný, 4. SJáyia Šnronrín. Utólag megállapíthatjuk, hogy nem csupán a sporteredmények voltak a lényegesek, hanem a baráti kapcsolatok felvétele is. A vendéglátók mind a férfiak, mind a nők csoportjában nagy-- szerűen megállták a helyüket. Igyekeztek minden részvevő számára kedvező légkört biz­tosítani, s ez maradéktalanul sikerült is. A részvevők nagyon elége-1 dettek voltak és megígérték, hogy a létrejött kapcsolatokat tovább fejlesztik és folytatják. MÉRY LAJOS STEVENSON újabb elismerése A XX. nyári olimpiai játékok ökölvívó-tornájának legjobb be­nyomást keltő versenyzője a kubai Stevenson volt, akinek a döntőben román ellenfele sérü­lése miatt nem jutott vetélytár- sa. Az 1936 os olimpia óta rend­szeresen megválasztják és a „BARKER KUPÁVAL“ díjazzák az olimpiai ökölvívó-torna leg­technikásabb versenyzőit. A Nemzetközi Ökölvívó Szö­vetség (az AIBA) vezetőinek szavazata szerint ezt az értékes díjat ezúttal Teofilo Stevenson, a nehézsúlyú ökölvívás olim­piai legjobbja kapta. A magyar ökölvívók közül Kajdi János kapta a legtöbb szavazatot, méghozzá olyan je­lentős mértékben, hogy Steven­son mögött a második hely ne­ki jutott. Kajdi tehát olimpiai ezüstje mellé valóban hozzá méltó módon rangos elismerést kapott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents