Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
árizs, amelynek arculata száz éven át alig változott, most szédületes gyorsasággal alakul át. Ha az ember két, vagy három éve nem járt valamelyik kerületben, alig ismer rá egyes utcákra. Mindenütt daruk merednek az égnek, lázas építkezés folyik, új, modern épületek emelkedne1', amelyek a postai képeslapokon megörökített párizsi részleteket teljesen feüsmerhetetlenné teszik. „Párizst elcsúfítják!“ — döbbennek rá a párizsiak. Ha végigmegyünk a Trocadéro sétányon — ez a környék vonzza a legtöbb turistát, s jómagam is két év óta most először jártam itt bratislavai ismerősök kíséretében —, az Eiffel-torony felé haladva, tekintetünket baloldalt a 210 méter magas montparnasse-i toronyház ragadja meg, jobboldalt pedig a Szajna- part házsorai mögül előtűnnek a St. Cloud erdős domboldalai. A távolban további tornyok sorakoznak a láthatáron. Ha az Austerlitz-hídról a Notre-Dame-ot nézzük szőlővenyigével befuttatott partjaival (ez a legromantikusabb környék), tekintetünk beleütközik a Természettudományi Egyetem sötét betontömbjébe, amely a régi borcsarnok helyén épült. A TÖNKRETETT DIADAL ÜT Körülbelül ugyanezt írhatnánk a Place d’Italie-ről is, melynek egyenes, merev toronyházai csendőrökként sorakoznak, majd pedig a beleville-i paloták, a lyoni pályaudvar negyede és sok más környék, amelyeket durván, ízléstelenül a jellegzetességek és hagyományok figyelmen kívül hagyásával elcsúfítottak. Megfosztották bájuktól a párizsi utcákat és kerületeket a modern urbanizmus jegyében épített, szeméi vtelen betonépületekkel. A legnagyobb és leghevesebb tiltakozást azonban a Hadügyminisztérium toronyépületei váltották ki. A párizsi lakosok és néhány párizsi városi tanácstag is elképedve döbbentek rá. hogy ezek a toronyháni, azt is, hogy egy fél évszázad alatt milyen nagy tömegben árasztották el a külföldiek és vidékiek Párizst. A franciák több mint 20 százaléka, 10 millió lakos, az ország területének 2 százalékán összpontosul. Míg azonban Párizs belvárosának lakossága csökkenőben van (itt a lakások és az ipari létesítmények irodáknak adják át helyüket), addig a peremvárosok szüntelenül nőnek. Párizs területének e túlzsúfoltsága, a munkahely és a lakás közötti nagy távolság megoldhatatlan közlekedési problémákat okoz. Jóllehet, hatvan százalékra tehető azoknak a száma, akik vonattal, földalattival vagy autóbusszal járnak munkába, a párizsiak körében egyre nagyobb tért hódít a saját gépkocsin való közlekedés. Ezért bizonyos órákban olyan közlekedési dugók keletkeznek, olyan zsúfoltak az utak. hogy az ember gyorsabban jut előre gyalog. A garázsok és a parkolóhelyek építése nem tartott lépést a motorizmus fejlődésével, s ezért Párizs a világ egyik legnagyobb autóparkolóhelye. Az egyetlen megoldást a Párizs körüli nagyszabású sugárutak építése jelenti, amelyek háromnegyed részben már elkészültek, és a francia technika dicséretére válnak. Lényeges átalakulás van folyamatban az ipari létesítmények, az ipartelepítés terén. Az ipari létesítményeket a nagy peremvárosokba vagy vidékre helyezik át, hogy helyet csináljanak az ún. harmadik szektornak (irodahelyiségek, bankok üzletek, biztosítók stb.). Ebben a szektorban 1985-ig több mint 300 000 létesítmény épül, míg 200 000 ipari létesítmény addigra eltűnik Párizsból. E számításokban bizonyos politikai szempontok is érvényesülnek, főként abban, hogy a munkásokat minél távolabb vigyék a fővárostól. MIÉRT E ZŰRZAVAR? Ismét le kell szögeznünk, hogy az átalakítások szükségesek voltak. De kérdés, vajon milyen szerepe volt a kufárszellemnek. a spekulációnak abban, hogy Toronyhoz a XVI. kerületben zak végképp elcsúfítják a híres Diadal utat, amely a kis Carrousseltől a Tuileriák Kertjén és a Champs Elysée-n át a Louvre-palotától a L‘Arc de Triomphig (Diadalív) a Place de l‘Étoile-ig vezet. Most ezt a világon páratlan látványt megzavarja a toronyházak betonfala, az épülő új kereskedelmi negyed. Ez a kereskedelmi negyed vetekedni fog — és sajnos, sikerrel — a New York-i Manhattan-nal. Százezer irodahelyiség épül itt aránylag kis, százötven hektárnyi területen, 70-től 110 méter magasságig terjedő. mintegy 30 toronyházban. Jelenleg 15 000 építőmunkás dolgozik e túlzsúfolt területen. Nehéz elképzelni, milyen lesz itt az élet az építkezések befejeztével, körülbelül öt év múlva, hisz csupán ezen a környéken hatezer lakás felépítését is tervezik. BETONÖVEZET Ennyit Párizsról. A peremvárosok és elővárosok még anarchikusabban fejlődnek. A világ egyik legszebb városát óriási gyűrűként modern betontömbök veszik körül. A városi tanács egyes tagjainak minden erőfeszítése ellenére ennek a városépítészetnek nincs semmi személyes, eredeti jellege. A déli új lakónegyedek, úgy hasonlítanak egymáshoz, és az északi, a keleti, vagy nyugati lakónegyedekhez, mint egyik tojás a másikhoz. Párizs egyre inkább hasonlóvá válik a világ többi nagyvárosához. Az egyik párizsi csibész gúnyosan jegyezte meg: „Párizst nem palackba zárták, hanem, ha így folytatódik tovább, skatulyákba zárják“. Arra utalva, hogy az új, modern épületek teljes mértékben hasonlóak egymáshoz. TÚLZSÚFOLT PÄRIZS Azt tartják, bírálni könnyű ... Figyelembe kell venreális problémákat nem megfelelően oldották meg? Kérdés az is, mi az oka ennek az óriási, hatalmas lakosság-sűrűségnek a párizsi körzetben. (Párizs tartja a világrekordot az egy négyzetkilométerre eső lakosság tekintetében. A francia fővárosban ugyanis egy négyzetkilométerre 35 ezer lakos esik, míg Moszkvában 15 ezer, Tokióban 12 500, New Yorkban 10 ezer.) Mi az oka ennek az urbanisztikai anarchiának, amikor nagy kiterjedésű, csodálatos szépségű területek sivár, üzleti negyedekké alakulnak át? (Rövidesen 100 ezer Irodahelyiséget összpontosítanak Párizs nyugati részén a Hadügyminisztériumnál, de ugyanakkor az északi részen jóformán semmi iroda- helyiség sem épül.) Miért van szükség e kocka alakú, rideg, toronyháztömbökre, hisz az építészek már számos esetben bizonyságát adták annak, hogy betonból eredeti és merész épületeket is lehet szerkeszteni. Miért van szükség arra, hogy Párizs egét idom- talan, hatalmas toronyházak csúfítsák el, amelyek megbontják a világ egyik legharmonikusabb városának kecsességét. Miért volt szükség arra, hogy uniformizált betonkockák zavarják meg a hagyományos épületek összhangját, hisz Malraux kultuszminisztersége idején több olyan fényűző, s ugyanakkor modern épület létesült, amelyek nem rontottak Párizs szépségén. TOLVAJKÉZ A VÁROS FELETT E kérdésekre választ keresve, minden esetben elsősorban a profitra, a tőkés spekulációra bukkanunk. Nem egy építkezési botrány kavarta fel a közvélemény hangulatát. Itt volt például Rives-Henrysnak, a gaulleista párt képviselőjének, Roulland volt képviselőnek az esete, és még sok más telek- és ingatlan- spekulációs botrány. Párizson úrrá lett az üzleti láz, a „betonkór“ betegsége. Egyes politikusok a minisz* tóriumokban, a bankokban lévő embereik által kedvezményes áron telkeket vásárolnak össze, és a vállalkozók olyan építkezési engedélyeket kapnak, ama- lyek egyáltalán nincsenek összhangban a városrendezési elvekkel. A Párizsi Bank és a Holland Bank neve gyakran felmerül ezzel kapcsolatban: „Ez a különféle befolyások komplexumának hálózata, amely kétféle érte«, lemben működik, és ahol az emberi kapcsolatok, az emlékek, a szokások és az érdekek nehezen adagolható szerepet játszanak“ — írta de'Fouchier. Párizs volt polgármestere, Diebolt a polgármesteri hivatal irodahelyiségeit átengedte egy banknak. Caldagues, ugyancsak gaulleista képviselő, a Párizsi Bank és a Holland Bank Ingatlan részvénytársaságának igazgatója helyet foglal a párizsi körzet hatodik rendezési tervének végrehajtó bizottságában. Villette-ben de Grailly UDR-képviselő védőszárnyai alatt óriási kapacitású, ultramodern vágóhidakat építettek, s most azt rebesgetik, hogy hamarosan lebontják, egy másik építkezési terv miatt. A Citroen Művek elsőként kap hamarosan 350 millió frankot azért, hogy a városi tanács rendelkezésére bocsát bizonyos területeket az V. kerületben, amelyeket az 1914—18-as háború idején potom áron szerzett meg. Vég nélkül sorolhatnánk a különféle botrányokat, visszaéléseket, s méltán mondhatjuk a költővel: „Tol' vajkéz uralkodik a város felett“. Félő, hogy a zűrzavar egyre szövevényesebbé vá. lik ... 1972 IX. 24. A Hadügyminisztérium új épületei 1985-ig százezer új irodahelyiség épül P n ■ n ' • • i i Pierre Cames párizsi levele