Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
KULCSÁR TIBOR OJ VERSEI: ■ •#ľŽ!Á B ^poB^pL. ^ ^ Jt jy 'I fi- ^ÉP wfÉSi^ ;..ý ImHME ■m|^ -i^Kv■v:>*?‘‘&'. «sfr V^éyý •::!.*»* Szergej Nyikonyenko (Jeszenyin szerepében) és Natalja Belohvosztyikova o készülő film egyik jelenetében FILM SZERGEJ JESZENYINRŐL 1972. IX. 3. Lépésük napról napra nehezebb Hol vannak ó hol vannak ma már az egykori fürgeléptű lányok Megtörtek aprók és oly csöndesek Nekik oly rövidek az éjszakák fáradt szemükre nem ül az álom riasztja őket minden rezzenés valaki kinyitotta a kiskaput végre talán a fiuk érkezett meg pedig csak a csikorgó kósza szél gitározik fagyos ujjaival a léckerítés rozzant húrjain Naphosszanta várják türelmesen hogy délfelé megérkezik a postás és ekkor ajkuk szinte öntudatlan elrebegi az egyhangúvá vált ismert mondatot hát nem jött levél nem jött ma sem jött tőle semmi sem Féltve őrzött fiókok mélyiből előveszik a régi fényképet és így várnak mindig remélve és türelmesen megkeresve a magyarázatot nincs ideje nagyon elfoglalt szegény fiú oly sok a dolga és mi ha évente egyszer karácsonykor megfáradt és magányos életükbe néhány percre meleget és fényt lopnak a gyertyák csodálkozva kérdezzük miért van az hogy aggódó tekintetük egyre féltőbb riadtabb homlokukon mélyebbek a ráncok holló-hajukra halkan hull a hó és a mosolyuk egyre szomorúbb A VERS SZÜLETÉSE Á Szlovák Nemzeti Felkelés terén neonlámpák alatt az éjszakában csak a szél meg én kószálunk ketten s hegesztő-pisztollyal a kezében ott térdel két legény a síneken kezük nyomán száz ezer szikra száll szerteszét az éjszakában izzik a vas fehéren énekel míg engedelmesen összeforr hogy reggelre megnyargalhassa csilingelő szilaj paripája s száguldani vágyó villamos így születik talán a vers kipattan az isteni szikra s a meszi magasba repíti fel köznapi emberek földi vágyait Ezt a szikrát most tőlük hoztam el. A régi mulatságok feledhetetlen hangulata kelt életre egy f nyári estén Rjazány közelében, a Meserszkoje-tó partján. Itt, a közelben született Jeszenyin, a költő és itt forgatja most a róla szóló színes filmet Szergej Uruszevszkij, a Moszfilm rendezője és operatőre. Az alkotó nevét olyan filmek tették Ismertté, mindkét minőségben, mint A ^ negyvenegyedik, a Szállnak a darvak, az El nem küldött levél. Most Szergej Jeszenyin címmel készíti új, színes filmjét. A felvételek szünetében faggattam a készülő műről, amelynek forgatókönyvét Gennagyij Spalikovval együtt Irta. — Régóta foglalkoztat bennünket, hogyan kelthetnénk életre filmvásznon a költő alakját. A legfontosabbról akartunk, szólni, de egy költőnél ez maga a vers, amit írt, amit maga után az utódokra hagyott. Valaki azt mondta egyszer, hogy Jeszenyin versei olyanok, mint az elfogott madár szíve dobbanása. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem Jeszenyinről, hanem verseiről készítünk filmet. Jeszenyin rendkívül szűkszavúan írt önmagáról. „Ami a további életrajzi adatokat illeti, azt megtalálják verseimben“ — így vágta el a kíváncsiskodó kérdések áradatát. Költeményeiben azonban teljesen feltárulkozik, húsbavágóan őszinte, s mélyebben, teljesebben szól mindenről, arról, milyen ember is volt. — A jeszenyini költészet lírai-hőse lesz a film főszereplője —, folytatja Uruszevszkij. — Olyan filmeposzt szeretnénk a nézők elé vinni, amelyben elsősorban a költő verseinek sajátosságait, a népköltészet tiszta formavilágához oly közel álló felépítését érzékeltethetjük. Ez az életrajzi film teljesen eltér a hasonló alkotásoktól. Csalódni fog az, aki Jeszenyin botrányainak krónikáját, vagy Zinaida Raihhoz és Isadora Duncanhoz fűződő kapcsolatainak részleteit várja. A filmvásznon Jeszenyin lírai hősei jelennek meg — Anna Sznyegina, Pron Ogloblin, Tanyusa, akik nem a megszokott prózai szöveget mondják, hanem a költő verseit. A. díszleteket, a tömegjeleneteket úgy álmodták meg a film alkotói, hogy az eseményeket a jeszenyini költészet prizmáján át láttasák. S ehhez Uruszevszkij kiváló színészsegítőtár- sakat nyert meg. Jeszenyint egy fiatal, rendkívül rokonszenves, megnyerő fia'tal művész alakítja — Szergej Nyikonyenko, aki legutóbb Geraszimov Az újságíró című filmjében aratott nagy sikert. A költő édesanyjának szerepét a kiváló ukrán színésznő, Natalija Uzsvij formálja meg, aki tíz éve nem vállalt filmszerepet. Felvevőgép elé áll Jeszenyin nagyapjának szerepében az egyik legidősebb szovjet filmszínész, Andrej Kosztricskin, akit a 20-as évektől ismernek a filmbarátok. A többiek, az első filmes Tatyjana Ignatova kivételével mind jó ismerősei a mozilátogatóknak. A díszleteket David Višnyevszkij tervezte, a zeneszerző pedig Kirill Molcsanov. A falusi mulatság koreográfiáját Igor Moj- szejev készítette és együttesének tagjai adják elő. A Jeszenyinről szóló film nagy részének felvételei már elkészültek. A Moszfilm stúdiójában már felvették azt a jelenetet, amelyben a Brodway fényei csillognak, elkészült a pétervári nemesi szalonban történt emlékezetes epizód, amikor Jeszenyin parasztosan éles versével botránkoztatta meg az arisztokrata publikumot, a séta a moszkvai téli utcákon, ahol a költő fennhangon szavalta önmagához szóló, a gyónásig őszinte szavait. Tallinnban forgatták Jeszenyin és egyik elbeszélő költeménye hősnőjének, Anna .Sznyeginának találkozásáról szóló jelenetet. A Perzsa motívumok című alkotás képeit az ősi Hiva város sikátoraiban, a fenséges mecsetek tövében rögzítették. És most Rjazány közelében forgatnak, ahol Jeszenyin ifjúságát töltötte, s amelyről oly sok nemesveretű verset írt. — Filmünk vezérmotívuma — mondta Uruszevszkij — Jeszenyin hazaszeretete, amely mindig ott tüzel verseiben, bármiről is írt. A szülőföldhöz való hűség amely Jeszenyinnek, a költőnek legnemesebb vonásai ALEXANDR LIPKOV ANYÁK STRÓFÁK A TENGERRŐL (RÉSZLET); (3) Helyzetjelentés a napnyugtáról Kilen óra: még néhány pillanat, míg Észak egén lenyugszik a nap: nemrég büszkén még mily magasan állt, ontotta dúsan gyémánt-sugarát, most mint a kivert, árva vén legény vánszorog gyáván az ég peremén, ott, a hullámzó, mély tenger fölött, mint egy életúnt öngyilkosjelölt, veres képével oly búson bolyong, már nem aranytál, csak vörös korong, aztán minthacsak valami varázsvessző bűvölné: percről percre más: kerek cipó lesz, majd ringó ladik, aztán tüzes diszkosszá változik, lapos tányér lesz, majd égő szegély, varázsló patkó kovács üllején, aztán már csak egy csöpp pontot látni még, s kihuny, mint elalvó cigarettavég.
