Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám, kedd
Z£RNICK-ESET (NDK-beli) Helmut Nitzschke rendező filmje az utóbbi évek egyik Ieg- figyelemrelnéltóbb D2FA-pro- dukciója. A film lényegében krimi, de mivel az alkotók a többszörös gyilkos utáni nyomozást meghatározott társadalmi viszonyok közé ágyazzák s megrajzolják az eset társadalmi hátterét is, az alkotás nem se- kélyesedik banális detektívtör- ténetté, hanem szélesebb összefüggések révén eszmei mondanivalót nyer. Gerhard Klein forgatókönyvében megtörtént esetet dolgoz fel: a második világháborút követő években, 1948 ban Berlinben egy elvetemült bűnöző több nőt tesz el láb alól. A gyilkos igen rafinált módon kihasználja a város sajátos helyzetét, négy részre osztottságát, melyben a közbiztonsági szervek még egy igazgatóság alatt működnek. A gyilkosságokat azonos módszerekkel követik el, s minden esetben kirabolják az áldozat lakását is. A jelek tehát arra mutatnak, hogy a gyilkosságokat ugyanazon személy követte el. A rendőrség nyomozása kezdetben nem jár eredménnyel. A nyomozás aprólékos részletezése révén egyre közelebb kerülünk a bonyolult, 1948-as berlini helyzet megismeréséhez; a város szovjet részében működő nyomozók nehéz feladat előtt állnak, ezért segítséget kérnek a többi rész (amerikai, francia, angol) szerveitől is. Tanúi lehetünk annak, hogy a nyugati nagyhatalmak közvetlen utasításai alapján ténykedő nyomozók miként tagadják meg a segítséget a szovjet övezetben működő rendőröktől s milyen szovjetellenes magatartást tanúsítanak. Szinte abszurd helyzet alakul ki: szembekerülnek egymással éppen azok, akiknek együttes erővel a város lakosságának biztonságát kellene védelmezniük. A film alkotóinak a sorozatos gyilkosságot követő érdekfeszítő nyomozást és a város sajátos helyzetéből adódó konfliktust sikerült eggyé ötvözniük és összehangojniok. A politikai események ábrázolásával az egyébként igénytelen storyból mély értelmű, tanulságos és elkötelezett alkotást kreáltak. Meggyőző és hiteles a kor légkörének megrajzolása is. A főbb szerepeket Alexander Lang, Gert Gütschou) és Norbert Christian játssza; teljesítményük átlagszínvonalú. Kommerszfilin ez a spanyol— olasz koprodukcióban készült alkotás, bár kétségkívül, hogy a jobbak fajtájából való. A múlt században játszódó tragikus szerelmi történet egy férfi és két nő kapcsolatáról szól. Angelino Fons rendező munkája figyelmet érdemlő, jóllehet helyenként kissé ötletesebb megoldásokat is választhatott volna. Emma Penella, a film főszereplője Spanyolországban az egyik legjobb és legtöbbet foglalkoztatott színművésznő. Ez a szerep lehetővé tette számára, hogy színészi eszközeinek legjavát adva, képességeit teljes mértékben kibontakoztathassa. —ym — A Zernick-eset című keletnémet film egyik /eleneiL A koreai film A gyakori viharoknak kitett paszta dombon egy düledező kalyiba áll. Előtte kivénhedt rokkant fa, amelynek ványadt ágai úgy lengenek a viharos éjszakában, mint egy óriási polip karjai. Bottal a kezében gyakran kimegy a fa alá Sin Hja, és beteg anyját, letartóztatott bátyját vagy nénjét, Khot Kunt várja, aki a közeli város utcáin virágot árul. A legnagyobb koreai díjjal kitüntetett A virágáruslány című film cselekménye 1920 és 1930 között, a japán megszállás idején játszódik. Egy szegény családról szól a történet, illetve Sin Hjáról és Khot Kunról, a két nővérről, akiknek maguknak kell boldogulniuk a kegyetlen életben. Az idei év nyilvánvalóan legjobb koreai filmjét, A virágáruslányt bemutatták az Idei XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is. A virágáruslány Kim ír Szénnek, a jelenlegi kormányfőnek fiatal korában írt híres és halhatatlan színművéből készült. A darabot annak idején ő maga rendezte, mert meg akarta örökíteni ,,a hazája nélkül maradt nép tragédiáját“. A japán elnyomatás alatt ugyanis Koreát a legkevésbé sem lehetett a koreai nép hazájának nevezni. Az európai ízléshez képest a koreai filmek nem eléggé dinamikusak. Lassan bonyolódik a cselekmény, és szólóénekek, kórusdalok, balettbetétek teszik von*atottá p~ hosszúakká a filmeket. Dalim és tánccal hangsúlyozzák a rendezők a hősök gondolatait, reményeit, szenvedéseit. Ha reményről és boldogságról szól az ének, akkor gyönyörű virágos tájak, patakok, mezők és az elmaradhatatlan, ágon csicsergő madarak jelennek meg a mozivásznon. Ha viszont bánatot és kétségbeesést akar érzékeltetni a rendező, akkor ennek megfelelően válogatja meg az énekszámokhoz a képeket. Figyelmet érdemel, hogy A virágáruslányban a rendező szinte kizárólag a szenvedést hangsúlyozza, az emberek által alázatosan és majdnem reménytelenül elviselt kínokat. A több mint kétórás_ filmben mindösz- sze két jelenetben következik be a spontán lázadás. Először a virágáruslány lázad föl, amikor azt mondják neki, hogy bátyja meghalt a börtönben, és megtudja, hogy időközben kegyetlen gazdájának a szolgája elvitte húgát, Sin Hjút a hegyekbe, s otthagyta a hidegben a vadállatok támadásának kitéve. A kétségbeesett virágáruslány fellázad gazdája ellen, és az egész falu követi. Ezáltal a „happy end“ felé közeledik a film. A két lány bátyja nem halt meg, négyévi raboskodás után megszökik, és beáll partizánnak. Egy hegyi remeténél megtalálja vak húgát, és abban a pillanatban érkeznek falujukba, amikor a falusiak leszámolnak kegyetlen önkényurukkal. A sok szenvedés és kín után újra találkozik a három testvér. Most már tudják, hogy azért kell szenvedniük, mert nincs hazájuk. A megható és gondolatilag gazdag film utolsó kép sora boldog és örömteli jövőt sejtet. S. P. EXPORT -PROBLÉMA: A TROPIKALIZÁCIÓ Már a húszas években felmerült az iparcikk-exportban — elsősorban az érdekelt imperialista országokban — az a probléma, hogy mi okozza trópusi körülmények között az iparcikkek gyors tönkremenetelét, ős hogyan lehetne azt elhárítani. így indult meg a tropikalizáció gyűjtőnéven összefoglalható konstrukciós és technológiai módosításokra vonatkozó irányzat, amely alkalmassá teszi az iparcikkeket arra, hogy trópusi környezetben is üzembiztosán és tartósan működhessenek. A tropikalizáció igazi jelentősége a második világháború alatt kezdett kidomborodni, amikor a hadtáp és operációs terep trópikus környezetbe tevődött és Délkelet-Ázsiában és Afrikában. Ekkor vált a tropikalizáció intézményes kutatás tárgyává, melynek eredményeit a későbbi években megjelent szabványok és szakirodalmi ismertetések tükrözik vissza. A tropikalizáció az ez idei XIV. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár idején is előtérbe került, ezért fordítjuk rá figyelmünket. A trópus iparcikkromboló hatása A trópus szó nem fejez ki egységes fogalmat és a legtöbb emberben valamilyen ifjúsági olvasmánynak emlékét idézi fel. Van, aki fehér burgu- szos arabra gondol, amint a tikkasztó sivatagi hőségben egy oázis felé baktat tevéjével. Van, akinek képzeletében egy délkelet-ázsiai kikötő torka embergomolygása, vagy egy másiknak a közép-afrikai őserdők buja bája rémlik fel. Mindhárom elképzelés helyes, mert ezek valóban trópusi tájak, azonban mindegyiknek más a jellege. Ehhez járul még, hogy ugyanazon jellegű, vidéken is erősen változhat a környezet korrodáló hatása attól függően, hogy az iparcikk használati helye például a tengerparton, ahol a hullámverés sópermetje érvényesül, hogy a szárazföldön beljebb van-e, ahol ez a hatás elhanyagolható. Ugyancsak nem mindegy, hogy a berendezés felállítási helye kikötőváros-e, ahol a levegő a hajók vagy ipartelepek füstjétől kéndioxiddal szennyezett vagy szennyezésmentes tiszta levegő. Arra vonatkozóan, hogy az általános meteorológiai körülményeken kívül az egyéb járulékos légköri behatásoknak milyen döntő behatása lehet a fémek korrózióállózáságára, megemlítjük a híres delhi vasoszlop példáját. Az Indiába szállító angol cégeknek állandó nehézségeik voltak, mert vasból kőszült gyártmányaik hamar megrozsdásodtak, tönkrementek. Ez a nehézség nagyrészben még ma is fennáll. Ezzel szemben Delhi, India fővárosa közelében áll egy romos mecset, melynek udvarán egy 7 méter magas vasoszlop áll. A régészek szerint ez az oszlop az időszámításunk szerint 5. században készült és jelenlegi helyén is kb. 500 éve áll. Az oszlopon levő finom rajzolatok, arabeszkek azt mutatják, hogy az oszlopon korróziónak nyoma sincs. A tudomány jóidéig érthetetlennek találta ezt a jelenséget, az indusok büszkén hangoztatták, hogy ők már 1500 év előtt megtalálták a rozsda- mentes acél titkát. Végül is angol tudósok az oszlopból egy darabot kiszedve Londonba vitték analízisre ős a vasdarab szabad levegőn négy nap alatt(! J megrozsdásodott. Az elemzés kimutatta, hogy közönséges kovácsvasról van szó, amely semmiben sem különbözik bármely más, 1500 év előtti vaslelet összetételétől. A talányt végül is csak sok évvel később, a korróziós tudomány magasabb fejlődési fokán sikerült megoldani. A magyarázat röviden az, hogy Delhinek, mely beljebb fekszik a szárazföldön, oly mértékig tiszta, szennyezésmentes levegője van, hogy itt a vasoszlop a rajta kifejlődött labilis oxidhártya-védelme alatt az állandó nedves meleg ellenére sem rozsdásodott meg. Ezzel szemRESTAURÁLÁS — ÚJ TUDOMÁNY A képzőművészet körülbelül egyidős az emberrel. De hogy a mai ember mennyit ismer a rég alkotott remekművekből, nagyrészt attól függ, hogy milyen mikrokörülmények között őrizték azokat. Mert az aranyat kivéve minden anyag romlandó. Az ezüst és a kő, a fémek és a bőr is; nem beszélve a papírról, amely ugyancsak halhatatlan remekművek halandó anyagra bízott őrzője. A restaurálás az újabb tudományok közé tartozik. Pontosabban: nem sok év múlt el azóta, hogy tudománynak tekintik, módszereit kutatják és oktatják. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben, s különösen a háború óta vált sürgető szükségességgé az a törekvés, hogy a műemlékeket megőrizzük. Túl az idő, s az időjárás természetes rombolásán, a gyárak, lakóházak füstje, a járművek füstgáza pillanatnyi szünet nélkül rombolja a követ, a fát, az üveget. A technika ugrásszerű fejlődése nagyobb rombolással fenyegeti a műalkotásokat, mint a megelőző századok együttvéve, s talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy nem kevésbé, mint a háborúk. A technika azonban nemcsak rombolja a műemlékeket, hanem építi is. Az asszuáni gát építkezéseinek közeléből 20 templomot telepítettek át darabjaikra szedve új, védett helyre. De a mentőmunka nem mindig ilyen látványos. A múzeumok csendes termeiből, a „Belépni tilos“ feliratú ajtó abba a szobába nyílik, ahol a restaurátorok végzik mindennapi, sok aprólékos gondosságot és kitartást igénylő munkájukat. A könyvek, kéziratok, metszetek restauráláben a tengerparton fekvő indiai nagyvárosokban, ahol sópermet, kéndioxid és egyéb légszennye^ zések járulnak a nedves meleghez, mindezeknek a korrozív tényezőknek együtthatása eredményezi a vas gyors tönkremenetelét. Sajátos klíma — járulékos hatások Ezek után nézzük meg, hogyan lehet a trópusi klímákat és különleges hatásokat osztályozni. Így megkülönböztetünk aj száraz meleg éghajlatot, ahol a hőmérséklet árnyékban 50—55 C-fokot elérhet és a levegő relatív nedvessége 5—10 szá- lék között van: bj nedves meleg éghajlatot, ahol 30—40 C fok meleg és 90 százalék feletti relatív nedvesség van, de éjjeli lehűléseknél elérheti a 100 százalékot. Ilyenkor a pára harmatcsepp formájában lecsapódik a tárgyak felületére, a mélyedésekben kondenzvíz gyűlik össze, és ha ez tör. ténetes zárt helyen van, úgy az összegyűlt víz még nappal sem tud elpárologni, hanem állandóan szaporodik. Ehhez a két uralkodó klímához jönnek a járulék kos hatások: 1. Napsugárzás, melynek következtében a hőmérséklet árnyékmentes helyen elérheti a 90— 100 Celsius-fokot is és ilyenkor hődilatációs hatások lehetségesek akár kétféle fém, akár fém és nem fémes anyag érintkezési helyén. 2. Az erős napsugárzás vegyi bomlasztó hatása szerves anyagokra. 3. Homok fúvás-okozta eróziós koptatóhatás. Az 1—200 mikron között változó nagyságú kemény kvarcszemcsék sivatagkörnyéki helyen bekerülve a berendezésbe, ott a legváltozatosabb bajokat okozhatják. 4. Sóspára. Tengerpart közelében a hullámverés okozta sósvízpermet klorid ionjai a legagresszí- vebb támadó vegyületek közé tartoznak, melyeket akkor is figyelembe kell venni a tengeri szállításnál, ha egyébként a szállított berendezés a szárazföld belsejében kerül felállításra. 5. Penészgombák. A nedves meleg éghajlat alatt ez az iparcikkeket fenyegető legveszedelmesebb ellenség. A penészgombák spóráinak elszaporodására a 30—40 C-fok közötti hőmérséklet és a 70 százalék feletti relatív nedvesség az ideális környezet. A levegőben állandóan lebegő formában jelenlevő spórák hamarosan megtelepednek minden textil-, bőr-, ragasztóanyag, festék, lakk, papír stb. anyagon, és ha azok nem kellően szellőztetett helyen vannak, 1—2 napon belül vastagon belepik a tárgyakat, amennyiben azok nincsenek speciális gombaölő (fungicid) anyaggal kezelve, illetve kikészítve. A penészgombák azonban belephetik a fém- és üvegtárgyak felületét is, ha azokon előzőleg valamilyen anyag tapadt meg. A penészpárna a tárgyakon többféle módon fejti ki romboló hatását. 6. Termeszhangyák. Ezek szerencsére nem minden trópikus vidéken fordulnak elő, így például Dél-Kínában, Indiában, a száraz meleg klímában nincsenek. Leginkább Közép-Afrikában, Dél-Ame- rikában találhatók. Körülbelül 1500 féleség ismeretes. A legkisebbek fél milliméter a legnagyobbak 15 mm hosszúságúak. Rendkívüli mohósággal vetik rá magukat mindenféle cellulózeféleségre, elsősorban a fára. Egyes fajták az élő fát, mások csak a száraz fát támadják meg. Ma már a védekezés egész sorát ismerjük a romboló tényezőkkel szemben, melyek egy részének jelenlétével mindig számolni kell. A védekezés kiterjed mind a fémekre, mind a fára, műanyagra, textiliákra, bőrre, papírra stb.- A trópusi export szempontjából elsősorban érdekelt vállalatoknak mindent el kell követniük, hogy műszaki gárdájuk a legalkalmasabb technológiai eljárásokat és legmegfelelőbb nyersanyagokat dolgozza ki cikkeik számára. A fejlesztő mérnököknek és technikusoknak tisztában kell lenniük azzal, milyen következményeknek kell e gyártmányoknak megfelelniük. sához mindössze 30 évvel ezelőtt kezdtek hozzá rendszeresen Rómában, a Gallo-Intézetben. Ma már csaknem minden levéltárban és múzeumban dolgoznak könyvrestaurátorok, akiknek nem a legrégibb, pergamenre vagy bőrre rögzített iratok okoznak sok gondot, hanem az újkori, főként a XIX. század végi és a XX. századi papírok. A pergamen és a bőr ugyanis zsírtartalmánál fogva eredendően tartós, rugalmas, s még inkább ellenállóvá tette a kikészítés, a cserzés és a csiszolás. A restaurálás munkáján belül a festmények restaurálásának van — nemcsak a legrégibb, hanem a legzavarosabb múltja. A festőművészek azt állítják, hogy amióta festészet van, képrestaurálás is van, de mindjárt hozzáteszik, hogy ez a munka sokszor többet ártott, mint használt. Ma már azonban, hála az eszközök fejlettségének, a képzett restaurátor keze alatt minden régebbi önkényes, nem kívánatos beavatkozás kiderül. A vegyészet régi segítőtársa a restaurátornak. Jól felszerelt vegyi laboratórium nélkül ma már hozzá sem tud kezdeni munkájához, hiszen legelőször mintát kell vennie a festékekből, méghozzá úgy, hogy ne sértse meg magát a képet, azután elemeznie kell és esetleg hasonlót kevernie. A színkülönbségeket, a festék pigmens- tartalmát precíziós műszerekkel mérik, a felhó- lyagosodott festékbe injekciós tűvel fecskendez nek ragasztót, mielőtt a képet megerősítik, hogy átadják a múzeumok látogatóinak . (dj) 1972. IX. 1! 6 (ÍJ FILMEK FORTUNA ÉS JÄCINT (spanyol—olasz)