Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-18 / 220. szám, hétfő

A pszichológia és a kezdő sportoló A pszichológia elveinek, tételeinek ismerete és helyes alkalmazása a sport területén sokszor a győzelmet jelenti. A legtöbb sportpszicholőgiai tanulmány a már beérkezett sportolókkal, az ér­deklődés homlokterében álló csapatsportokkal foglalkozik. R. W. Halinak, a Strength and Health című amerikai sportlapban megjelent írása a név­telen sportoló, a kezdő magatartását elemzi ebből a szempontból. Alanya a súlyemelő, de a cikk fejtegetései, megállapításai csaknem tel­jes egészükben alkalmazhatók bármilyen sportág kezdő sportolójára. A tanulmány utal arra, hogy a kezdő sportoló edzésének jó és rossz szaka­szai felhívják a figyelmet az olyan alapvető pszichológiai elvekre, tételekre, mint a jutalom és a büntetés, a magatartás és magatartás-vál­tozás. Ez a magatartás-változás a kezdő sportoló egyik legveszélyesebb fordulatánál, az edzésvál­ságnál következik be. Az edzés válságát úgy határozhatjuk meg, mint azt a pontot, ahol a sportoló tapasztalni kezdi, hogy edzéseredménye nem kielégítő. A kezdő súlyemelő vagy bármilyen más sportoló eleinte kedvező előrehaladást, jó eredményeket tapasz­tal sportágában. A válság akkor jelentkezik, ami kor az eredmények — bár még mindig előreha­ladásra mutatnak — kezdenek lassabban javulni, mint eleinte. A tapasztalt sportolót ilyen esetben nem fe­nyegeti veszély. Az edzéseredmények ingadozá­sán már régen túl van s így akár egyedül, akár edzője közreműködésével segít magán. A kezdőt azonban két tényező is hátrányosan befolyásolja: a tapasztalat és gyakran a szakértő-felügyelet hiánya. (Még ma sem kezdi sportbeli pályafutá­sát valamennyi fiatal sportoló szakértő edző ke­ze alatt...) Ilyenkor a kezdő egyedül marad a jó vagy rossz edzéseredményekkel, amelyek hama­rosan önmaguk igazolják a különféle pszicholó­giai alapelvek gyakorlati használhatóságát. Valaki, amikor arra határozza el magát, hogy sportoljon, valamiféle indíték vagy inkább több indíték vezeti. Talán az, hogy bizonyos nehézsége­ket könnyebben legyőzhessen; vagy hogy valami­lyen új törekvésben érvényre juttathassa új ügyes­ségét és erejét; vagy, mert egyszerűen örömöt talál az újszerű tevékenységben vagy azért mert a sport­ban ura lehet a sebességnek, a súlynak, legyőz­heti a nehézségi erőt a magasugró-léc felett. De az is lehet, hogy egy kislánynak a csodálatát akarja kivívni azzal, hogy sportol, méghozzá rövidesen kiváló eredményekkel. Vanek és Cratty: Pszichológia és a kiváló sportoló című munkájában foglalkozik azzal a kérdésssel, hogy ki miért lett sportoló. Stein- bach a részvételt a személyiséggel hozza kap­csolatba. Szerinte a sportbeli motiváció a tudat­alattihoz kapcsolódik. A szovjet Rugyik különb­séget tesz a közvetlen és a közvetett motivációs tényezők között. Szerinte a kezdőnél a közvetlen indíték befolyásolása erősebb. Ide tartozik a moz­gás öröme, a balsikertől való félelem legyőzése s a nehéz, bonyolult helyzetek megoldásának a sikerélménye. Vanek és Cratty tanulmánya a motiváció többtényezős megjelenésével is fog­lalkozik. Ez nemcsak a fiziológiai és pszicholó­giai tényezőket foglalja magába, hanem a szo­ciális és környezeti okokat is. A szociális okok közé tartozik a baráti kör irányítása, rábeszélése is. A környezeti lehetőségek is sokszor meg­szabják, milyen sportágban vesz majd részt a fia­tal. A további pszichológiai okok között a sportág kiválasztásában ott szerepel az azonosítás és a kivetítés. Az előbbi azt jelenti, hogy a sportoló­jelölt képzeletében azonosítja magát valamelyik sportnagysággal, akit csodál. A kivetítés pedig az az elképzelés, amellyel a fiatal sportoló a jö­vő nagy sportolójának a képét fejleszti ki önma­gáról. A megvalósítás igénye szintén egyik mo­tivációs tényezője a pszichológiának. Itt az e!ért eredmények tovább sarkallják a sportolót, s a megvalósítás érzése kielégülést és újabb ösztönzést ad. Mindezek a motivációk abban az irányban hatnak, hogy megtartsák a sportolót választott sportágában. De a motivációk, az indítékok erős­sége a jó és rossz edzésteljesítménnyel változik: az edzés pszichológiai hatása itt válik nyilván­valóvá. A legtöbb esetben a kezdő sportoló olyan kez­deti tapasztalatokat szerez, amelyek kedvezően befolyásolják további edzéseredményeit. Ez meg­felel azoknak a szokásoknak, amelyekkel a kez­dő versenyzőt útnak indítják. Könnyű, a maxi­málisnál jóval alacsonyabb megterheléseket kap, amelyeken aránylag nem nehéz javítani. A kez­dőnek többnyire nincs edzője, aki megszabná a megfelelő terheléseket. Kezdetben a sikerélmé­nyek szépen gyülekeznek, minden nagyszerűen megy. A sportoló úgy érzi, hogy gyorsan fejlődik, s ez megnöveli az edzés iránti vágyát, lelkesedé­sét. Ez viszont — pszichológiailag is, fiziológiai­lag is — elősegíti a nagyobb edzésmunkát. Partition teljesítmények A női atlétikában egy-egy vi­lágversenyen három győzelem kivívása az egyik legnagysze­rűbb fegyvertény. Ez Athénben egyetlen atlétanőnek sikerült: a 19 éves kék szemű, korom­fekete hajú hallei kislánynak, Petra Vogtnak, 100 m-en 11,6- tal, 200 m-en 23,2-vel lett Eu­rópa-bajnok, ezenkívül a 4X100-as váltó utolsó tagja­ként Európa-bajnoki győzelem­hez segítette az NDK csapatát, így „Athén királynője“ lett. Petra Vogt előtt az Európa- bajnoki küzdelmeken két atlé­tanőnek sikerült ezt a bravúrt elérnie. 1950-ben Brüsszelben a holland Fanny Biankers- Koen a 100 és 200 m-es síkfu­tás és a 80 m-es gátfutás Euró- pa-bajnoka lett, 1966-ban pedig Budapesten a lengyeil Irena Kir­szenstein a 200 méteres síkfu­tásban, távolugrásban és a vál­tóban diadalmaskodott. Ezen­kívül ezüstérmet nyert a 80 mé­teres gátfutásban. Az olimpiai küzdelmeken is csak három atlétanő tudott há­rom, vagy ennél több aranyér­met megszerezni. 1948-ban a londoni olimpián Fanny Blan- kers-Koen volt az egyetlen nő, akinek négy alkalommal sike­rült a győzelmi emelvény leg­magasabb fokára állnia (100 m, 200 m, 80 m-es gát és 4 X 100-as váltó). Az ausztrál B. Cuthbert az 1956-os melbourne-i olimpián, majd 1960-ban a római olimpián az amerikaiak fekete gazellá­ja, Wilma Rudolph 3—3 arany­érmet nyert (100 m, 200 m, és 4X 100-as váltó.). A labdarúgók a gyermekekért Európa legjobb labdarúgóinak válogatottja október 3-án a svájci Bázelben Dél-Amerika együttesével találkozik. Ez természetesen barátságos mérkőzés lesz. Az erőpróba jel­mondata: „A sportolók segíte­nek a nyomorgó gyermekeken!“ Ezt az akciót az Európai Lab­darúgó Szövetség, vagyis az UEFA hirdette meg. Célja, hogy Dél-Amerika, Af­rika és Ázsia 150 árva gyerme­kének elszállásolást, ellátást és teljes műveltséget biztosítsa­nak a svájci Pestalozzi-ban lé­vő gyermekotthonban. A föld­részek közötti barátságos erő­próba tiszta jövedelme van hi­vatva fedezni a költségeket. Az UEFA felkérte a nemzeti labdarúgó szövetségeket, egyez­zenek bele, hogy minél több ál­lam biztosítson tv adást erről a mérkőzésről. Limából már jelentették is, hogy Dél-Amerika csapata a kö­vetkező felállításban szerepel: Manga, — Wolf, Vargas, Chum- pitaz, Pavoni, — Montero, Castillo, Meneiro, — Baylon, Sotil, Pelé, Cubillas Furcsa rekordok A világszerte Spalding né­ven ismert „Official Atletic Almanac“ a Nemzetközi At­létikai Szövetség megalaku­lása után is közölte azoknak a versenyszámoknak a re­kordjait, amelyek már leke>- rültek a hivatalos csúcslis­táról. Ezeket vagy teljesen eltörölték, vagy közülük né­hány csak mint tréfás ver­senyszám él tovább. Ezek között szerepel a népünne­pélyeken még szokásos zsák­ban futás, a féllábon futás (ma mint „szökdelés“ fon­tos előkészítő gyakorlat), a hátrafelé futás, a háromlábú futás, a kődobás különböző súlyú kövekkel, a különféle ugrások helyből, rohammal, súlyzóval és anélkül stb. íme néhány kihalt futó­szám rekordja 100 yardon: Zsákban futás 15,6 mp. 1891-ben Buffalóban. Féllábon szökdelés 13,6 mp. 1885-ben Brocklynban. 1885-ben Brocklynban. Hátrafelé futás 14 mp, 1888-ban Torontóban. Háromlábú futás 11 mp, 1909-ben Brocklynban. Ezt a „kimagasló“ eredményt, amely 100 méterre átszámít­va 12 mp-nek felel meg, két olyan versenyző érte el, aki külön-külön is nagyszerű fu­tó volt. 1972. IX. 18. A kapus és a csatár minden mérkőzésen gyakran található szemtől-szembeni állapotban. A képünkön Iáható Brabec, a Spar­ta kapusa előbb volt a labdánál mint a nitrai Michálek... BOBROV: „A szovjet korongozók gyorsabbak ” „A szovjet jégkorongozók gyorsabbak és jobban felkészül­tek. Játékuk irama szokatlan volt a kanadai profiknak. A test-test elleni küzdelemben azonban jobbak a kanadaiak“ — mondotta Vszevolod Bobrov, a szovjet válogatott edzője a Moszkovszkij Komszomolec cí­mű hasábjain. Bobrovnak az a véleménye, hogy a moszkvai négy találko­zóig a profik még javulnak. A szovjet válogatott edzője a moszkvai találkozókon több fia­tal játékost is kipróbál majd. V. Lutcsenko elismeri, hogy a ka­nadai védők keményebbek és jobban lőnek kapura. Vítezslav M á c h a , a kiváló kötöttfogású birkózó, aki az utolsó versenynapon a második olimpiai aranyérmet szerezte Csehszlová­kia számára. Küzdenitudásból csillagos egyesre vizsgázott... Best pere a dicsőséggel Vége a Don Quijote-i kalandvágynak? Május 21-én, vasárnap reggel a londoni Daily Mirror különki­adása jelent meg; az első olda­lon hozott szalagcím elolvasása után sok angol „gentleman“ nyugtalanul fogyasztotta el a reggelijét. „I quit“ — befejez­tem — mondotta George Best a számára 5000 fontot érő ri­port szalagcímében, amelyet Spanyolországban készítettek vele az angol újságírók. Azóta persze megtért a „tékozló“ fiú, játékra is jelentkezett, s már szerepelt is a Manchester Uni­ted csapatában. Mert Bestnek megbocsátanak mindent, az éj­szakai mulatozást, a gyengébb nem iránti fokozott érdeklődést. A modern Best ugyanis bálvá­nya a konzervatív Angliának. A pályán és azon kívül is. Azt mondják, Best „szökése“ lázadás volt az igazságtalan társadalmi rend ellen, amely maradi konzervativizmussal és unalommal van tele. És talán így igaz. De miért is istenítik Bestet a kimért, hideg angolok? Ez a 26 esztendős, 170 centi magas ír tulajdonképpen a világ legszebb (a női magazinokban véleked­nek így róla) és ráadásul a vi­lág egyik legjobb labdarúgója, aki nem szereti a „csontzenét a pályán“. Amikor formában vagyok, azt csinálok a labdával, amit akarok. Az elmúlt eszten­dőkben azonban sokat szenved­tem. Tapostak, gázoltak, rúgtak, ahol értek. Nem bírtam sokáig. Ez viszont nem tetszett a bí­róknak, többször ki is állítot­tak. Mert ugyebár a védő csi­nálhat, amit akar, de ha egy állandóan gyötört csatár „fel­emeli a szavát“, azt mindjárt észreveszik. Annyiszor hallot­tam már a kispadról: vágjátok föl. Kétszer kicseleztem a védőt, harmadszorra már fél halott voltam. Pénzért sem tűrhet el mindent az ember ... Best nemegyszer kijelentette: harminc éves korában millio­mos akar lenni, és akkor abba­hagyja. Most a tőke egy harma­dával rendelkezik. De akkor miért állította meg tulajdon­képpen labdarúgó-óráját? „A pénz nem minden, és ne­kem sok van belőle. Az üzlete­im is jól mennek. Egyszerűen már nem akarok több pénzt. A múlt idényben 70 mérkőzést játszottam, ami 20-szal több a „normánál“. Ha abba is hagy­nám, az emberek nem felejtené­nek el. Hallani fognak rólam az élet más területein. Hisz annyi mindent csinálhat az em­ber. Hogy szeretem a lányokat? Hát ki nem kedveli? Tudom az egy kicsit bolondság ... Alan Ball apja egyszer na­gyon beteg volt (most más va­lamit akarok hangsúlyozni) az NSZK elleni mérkőzés előtt, és Alan nem látogathatta meg édesapját. Amikor meghalt a nagyanyja, éppen Bernben volt. Csak a mérkőzés után mondták meg neki a hírt. Hát nem ször= nyű dolgok ezek?“ „Ha megnősültem volna, ta* Ián olyan boldog apa lennék, mint Bobby Charlton vagy De­nis Law. Talán a házasság ki-: egyensúlyozottá tett volna en-r gém is. De húszéves korban már késő volt. Végeredmény^ ben, amit az utóbbi években csináltam, mind átgondolt cse­lekedet volt. Amikor elszöktem az ír válogatott összpontosílá* sáról, tudtam, mit teszek. Este nem maradhatok otthon, az en* gém idegesít. Olvasni, tévét nézni... Ki kell mennem, kü­lönben megbolondulok. Kimenni bárhová, elcsavarogni, nem szá­mít hová. Manchester számom, ra túl kicsi, vidéki kis fészek, itt mindenki mindent tud a má­sikról. Állandóan ugyanazok a? utcák, emberek, szórakozóhe­lyek ... “ A sorompó azonban le van zárva Best előtt, négy évre szó­ló szerződését hét évre meg- hosszabbították. De különben is ki adna érte 7 millió devizako­ronának megfelelő összeget? Ennyiért eladná a Manchester United. Spanyolországba „szö­kése“ után 2000 levelet kapott Manchesterből, hívták vissza. És ő visszament. De nem a le­velek hatására. Ki tudja egyál­talán miért? Amikor megkérdezték O’Far- rellt, a Manchester United edző­jét, hogy mire „esküdött fel*' Best a megtérése után, az edző így válaszolt: „Best nagyon bo­nyolult egyéniség. Hisz isme­rik.“ Szóval a „tékozló fiú“ meg­gondolta magát és a Manches­ter United visszafogadta, mert Bestre nagy szüksége van. Ugyanis vele tért vissza az an­gol pályákra a cselezés művé­szete. Best labdaérzéke és kép­zelőereje a zöld gyepen nem ismer határokat. Best előadásá­ban a játék nem előre betanult szertartás, hanem egy zseni művészi rögtönzése. Nem sze­reti az előre kidolgozott takti­kát. Ritmus- és egyensúlyérzé­ke bámulatos, gyors és köny- nyed, mint egy balettmester. Milyen is lesz annak a fut­ballistának a sorsa, akiről már régebben megállapították, hogy Best — a legjobb? Ráviszi őt a Don Quijote-i kalandvágy, hogy „feláldozza“ a labdarúgást? Már régebben pánikszerű fé­lelemben él egészségét illetően. Mintha hallaná az ellenfél ed­zőjének a parancsát: taposs a lábára. Jobb térdében már egy szál porc sincs, a bal lábán nagy forradás látható. Best tehetsége továbbra is fényesen ragyog. Egyik napról a másikra képes formába len­dülni, minden különösebb edzés és akarat nélkül. Gyorsan él, gyorsan játszik, mert ez nem megy másképpen a modern vi­lágban. Mintha életgyertyája mindkét végéről égne ... TOMI VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents