Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

A ugusztus második felében az iraki Kurd Demorata Párt kül­döttsége Moszkvában járt. A küldöttséget a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága hívta meg és Mihail Szusz- lov az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottsága titkára fogadta. A találkozóról kiadott közle­mény szerint mindkét fél azonos ál­láspontot képviselt az izraeli agresz- sziós hódítás elítélésében, az arabok demokratikus nemzeti felszabadító mozgalmának támogatását illetően. A kurd küldöttség hitet tett a szovjet— arab barátság mint az arabok igazsá­gos felszabadító mozgalmának szilárd alapja és garanciája mellett. Mindkét fél helyesléssel nyilatkozott a bagda­di kormány június 1-i intézkedéséről, amellyel államosította az IPC olajmo­nopóliumot. A közlemény azt is leszö­gezte, hogy a kurd kérdést csakis de­mokratikus módon, az 1970. március 11-i kurd-arab megállapodás alapján lehet megoldani. TÖRTÉNELMI KÉRDÉS A kurd kérdés fogalma igen régi keletű, és sokkal bonyolultabb bármi­lyen más kérdésnél. Először is lássuk, kik azok a kur- dok. Ez a több mint 2200 éves törté­nelmi múlttal rendelkező vitéz nép az indoeurópai népek iráni nyelvcsalád­jához tartozik. Az egyes törzseket egye­sítő kurd fejedelemségek a vérzivata­ros középkorban is megőrizték függet­lenségüket. Ha harcnak nem volt ér­telme, ajándékokkal, kedveskedéssel nyerték meg nagy szultánok kegyeit s őrizték meg így függetlenségüket. Fénykorukat az erbili születésű, szin­Köztársaság bukása után (hadügymi­nisztere voltj 12 éven át a Szovjet­unió vendégszeretetét élvezte. Ám élt a gyanúperrel, nem fegyvereztette le embereit. Valóban, Kasszem hitszegő­nek bizonyult, és kiújult a harc az északi kurdiakta települések ellen. Az elhúzódott testvérháború fékezte a kurd vidékek fejődését, de semmilyen téren nem eredményezet sikert a bag­dadi kormánynak, amely állandóan rettegett északi olajlelőhelyeiért. Kasszemet még jobboldalibb na­cionalisták döntötték meg, majd a Baath Párt jobbszárnyának terrorja idején a kommunistákkal együtt a kurdokat is halálra keresték. A kur- dok szerencséje volt a sok viszontag­ság között, hogy iraki településeik 2 ezer méter tengerszint fölötti magas­ságban, sziklák között bevehetetlen „darászfészkeknek“ bizonyultak, ame­lyek ellen az iraki hadsereg hegyi ágyúi is tehetetlenek voltak. Könnyű­fegyveres katonaság pedig nem mert behatolni e vitéz, harcias nép telepü­léseire, mert ez azt jelentette, hogy egyenesen a halálba sétálnak. MIÉRT A KURDOK? A kurdok történelmi üldöztetése, még a királyság után következő iraki köztársasági rendszerekben is, külön­féle okokkal magyarázható. Első he­lyen említhetnénk az olajmezők kér­dését — ezek ugyanis kurdiakta vidé­ken terülnek el. Másodszor a kurdok olyannyira különböznek a szomszéd népektől, hogy mindenütt gyanakvást keltettek. Annak ellenére, hogy zö­mükben mohamedánok, nem tartanak meg sok olyan szokást, amely az ara­dok közös hazája, s ezt minden hiva­talos alkalommal dokumentumban ki­fejezik, Irak területe egységes, s en­nek keretében a kurdok autonómiát kapnak, arányos képviseletet nyer­nek a kormányban, a törvényhozó szervekben, s az állam alelnöke min­dig kurd lesz. A kormány megfelelő arányú eszközöket fordít az északi területek gazdasági fejlesztésére. Eredményesen folyik e megállapo­dás pontjainak végrehajtása. Termé­szetesen, még nem minden teljesült úgy, ahogyan azt a megállapodásban rögzítették, de kurd részről is türel­met tanúsítanak. A bagdadi kormány objektum építésében vesz részt, jelen­tős mértékben olajipari művek beren­dezésében, különösen a kurdiakta vi­déken, olajvezetékek építésében. Az iraki kormány lépéseit, termé­szetesen, fékezi a közel-keleti hely­zet megoldatlansága, s az arab egy­ség érdekében tett lépéseit a kurdok is megértik és teljes mértékben támo­gatják, mint ezt legutóbb Moszkvában is leszögezték. A reakciónak az a propagandája, hogy a kurdok meg akarják bontani Irak területi egységét, „Nagy-Kurdisz- tán" létrehozására törekszenek, egy­Barzani sejk (baloldalt) legközelebbi munkatársaival. Irak olajlelőhelyei és kurdiakta települései. 1972. IX. 17. tén kurd származású Nagy Szaladin uralkodása idején érték el. A XVI. századi török hódításnak azonban a kurdok sem tudtak ellenállni, s így az ottomán birodalom szerves részét al­kották. 1848-ban ismét az ottomán bi­rodalom és Perzsia osztozkodott a kurdok földjén. Azóta, a XIX. század második felétől létezik az ún. kurd kérdés, amely mindig a változó hely­zetnek megfelelő formában merült fed, de lényege mindig azonos volt: a kur­dok nemzeti és közösségi életének, te­rületi és gazdasági egységének meg­őrzése. SZÁMKIVETETTEK Hol élnek a kurdok? Naivan ilyen meghatározással lehetne válaszolni: Kurdisztánban. De hol van Kurdisz- tán? S egyáltalán létezik-e? Ez a kér­dés veleje. Kurdisztán jelenleg képze­letbeli fogalom. A kurdok ugyanis szétszórtan élnek. A legtöbben vannak Törökországban és Iránban, számuk itt mintegy három-négymillió, Szíriá­ban kb. félmillió, Afganisztánban 200 ezer kurd él, a Szovjetunióban letele­pedett kurdok száma pedig 60 ezer. Az Irakban élő két és fél millió kurd nemzeti és közigazgatási szempont­ból a legösszefüggőbb települést al­kotja, több jogot élvezve törökországi és iráni vértestvéreikhez viszonyítva. A második világháború után kísér­let történt egységes kurd állam létre­hozására, de a Kurd Demokratikus Köztársaság, amely a szövetségesek által megszállt Irán kurdiakta vidéké­ből és Irak északi részéből állott, ti­szavirágéletűnek bizonyult. Bukása után Iránban véres megtorlással ül­dözték a kurdokat, akik kénytelenek voltak felhagyni mindennemű szabad­ságmozgalommal. Az Irakban élő kur­dok sorsa sem volt rózsás, a reakciós királyi rendszer kegyetlenül elnyom­ta őket, vezéreik pedig külföldre me­nekültek. Kasszem tábornoknak a monarchiát megdöntő 1958. évi forradalma a kur- dokban is reményt keltett, hogy sor­suk végre megoldódik. Kasszem bízta­tására hazatért számkivetéséből Mulla Musztafa Barzani, az iraki kurdok el­ismert vezére, aki a Kurd Demokrata boknál szinte törvényszerű. Társadal­mi berendezésük sokkal szabadabb, demokratikusabb, mint az a Korán­ból következne. Az asszonyok nem vi­selnek fátylat — akadályozná is őket munkájukban —, szabadon fo­gadhatják a vendéget stb. Persze, ez nem vall valamilyen, hithű' muzulmán szemében „laza erkölcsökre“, mert például egy örökké fegyveresen járó kurd véresen megtorolná a hitvesi hűség megszegését. A marcona meg­jelenésű, nyers életmódhoz szokott kurdok körében sajátos törvények uralkodnak, bizonyos értelemben a természet, a hegyek fiainak nevez­hetjük őket. A kurdok demokratizmusa más té­ren is megnyilvánul. Például annak ellenére, hogy mohamedánok, vallá­si és politikai türelmességet tanúsí­tanak másokkal szemben. Vannak köztük katolikus és zsidó hitű kurdok is, sőt 90 ezer tagot számlál a jezidi ördögimádó szekta. Irakban a kurdok jelenleg négy tar­tományban, livában élnek, ezeknek székhelye: Moszul, Kirkuk, Erbil és Szulaimaniya. A két nyelvjárás, a klasszikus kurmandzsi és a moder­nebb szorani közül az utóbbit használ­ják Irakban. Általában elmondhatjuk, a kurdok természetes demokratizmusuk miatt váltak a különféle jobboldali vagy de­mokratizálódás közben útkereső rend­szerek üldözésének szenvedő alanyá­vá. A MEGBÉKÉLÉS ÜTJÄN Az iraki arabok döntő része felis­merte, hogy a nemzeti egység kérdése megvalósíthatatlan a kurdokkal való békés kiegyezés nélkül. Ennek útjá­ban azonban sok akadály állott, és sokáig tartott, míg a Baath Párt, Irak kormányzó pártja megtisztult a jobb­oldali elemektől, leleplezte az impe­rializmus beférkőzött, egységbontó ügynökeit és őszinte tárgyalásokba bocsátkozott a kurdokkal. A hosszú tárgyalások eredménye az említett 1970. március 11-i 15 pontos megálla­podás volt, amelynek fő elvei: az Iraki Köztársaság az arabok és a kur­Barzani sejket, ezt a szabadságharcos múltú, előkelő családból származó po­litikai és vallási vezetőt ismerte el az iraki kurdok egyedüli képviselője­ként, és menesztette a renegát Tala- banit, aki egységbontásával rossz szelleme volt a kormányzatnak. Barzani felkelői átadták nehézfegy­vereiket az iraki hadseregnek, és amolyan határőrség formájában meg­történt Barzani vitéz pesmergáinak, szabadságharcos katonáinak elhelye­zése, letelepítése. Ez az elnevezés a „Pes Morga“ szóból ered, amely azt jelentette: „azok, akik nem félnek a haláltól“. Ezek voltak az iraki had­sereg kurd tisztjei, akik elsőként csat­lakoztak Barzanihoz. A megállapodás hatása abban is érezhető, hogy Irak 1975-ig öt év alatt 12 millió dinárt fordít az észa­ki kurdiakta területek iparosítására, gazdasági fejlesztésére, s az állami költségvetésnek mintegy tíz százalé­kát erre a célra fordítják. Ebben a törekvésben a Szovjetunió tekintélyes segítségére számíthatnak. A szovjetor­szág több mint hetven nagyvállalat és, re nevetségesnek és valótlannak tű­nik, s maga a mindennapi élet cáfolja meg. Az iraki araboknak is érdekük a békés együttélés a kurdokkal. Ain- szalab, Kaszab, Dzsambur, Moszul. Khanikin környékén az olajkutak már két nép javára ontják a „fekete ara­nyat“. Irak évi olajtermelése évi 35 millió tonna, s ezt most, az Iraq Petro­leum Company államosítása után sza­badon értékesíti, s érthető, hogy a nagyobb jövedelemből a kurd telepü­lések fejlesztésére is sokkal több jut. Emellett a testvérviszály megszűnése erősíti az állami és nemzeti egységet. Lehetővé válik a króm-, magnézium, vas- és szénlelőhelyek feltárása és ki­aknázása is. tA haladás erői nagy győzelmet lát­nak a kurd kérdés pozitív megoldá­sában, amelyben mindenkor kettős feladatot láttak: „Autonómiát a kur- doknak — demokráciát Iraknak“, így kapcsolódott a kurd kérdés ren­dezése az utóbbi években Irakban végbement demokratikus változások­hoz. I*. !*• Április óta működik az Észak-Rumeilában szovjet segítséggel épült clajvezeték. Megoldódik a kurd kérdés? i Egy ősi nép hány atott életsorsa • Autonómiát a kur- doknak — demokráciát Iraknak! f Megnyugvás és építés ■© A Szovjetunió hu barát

Next

/
Thumbnails
Contents