Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám, szombat

Oecsüietes munkával... A PÄRT ÜJ TAG JELÖLT JE A harminc éves Ketykó Ist­vánt azért ke restem fel, mert a Veľký Krtíš-1 f Nagykürtös) járási pártbi: zottságon meg tudtam, hogy jelölték a kom­munista pártba. Lesenicei (Le- szenye] lakásán találtam meg. Ketykóék csalá­di házát akár villának is ne­vezhetném. Már benne laknak, bár még nem teljesen kész. — Mikor készül el a ház? — érdeklődöm. Ketykó István megvonja a vállát, majd gondterhelten vá­laszolja: — Fogalmam sincs róla, mi­kor. Elmondja, hogy 1967-ben kezdte el építeni a házat. Még­hozzá sajátkezűleg, hiszen kő­műves. A tervet is maga készí­tette. — Erre mennek rá a szabad szombatok és a vasárnapok — sóhajtja. — A szabadságot is „megeszi" a ház. Kirándulni, szórakozni nincs időm. Pedig de jó lenne! (A szerző felvétele) — Mi a kedvenc szórakozá­sa? —■ A motorok. Meg a barká­csolás. Szeretek futballmérkő­zésre járni. Amikor még ráér­tem, egyetlen mérkőzést sem mulasztottam el. Régebben ma­gam is játszottam. Az ifjúsági csapatban... Legnagyobb kedv­telésem azonban a munkám. Nagyon szeretek dolgozni. Mindegy, hogy mit — falazni, vakolni. A csempekockák kira­kásához is értek. Rövidesen villanyszerelő-tanfolyamon ve­szek részt. Tanulni, egyre többet tudni, hogy a társadalomnak még hasznosabb tagja lehessen — ez a célja Ketykó Istvánnak. Az ismeretek állandó gyarapí­tására való törekvés általában jellemzi a kommunistákat. Ezért is javasolták munkahelyén — az állami gazdaság üzemi párt- szervezetében — tagjelöltnek. Mindenekelőtt azonban azért, mert munkáját — brigádvezető egy 8-tagú építkezési csoport­nál — nagyon példásan végzi. — Rajtam kívül még egy kommunsta tagja van a brigád­nak — mondja. — Ö az egyik legjobb munkás a csoportunk­ban. A brigád többi tagjával együtt láthattam, hogy a párt­ba olyan embereket vesznek fel, akik azt mindennapi mun­kájukkal kiérdemlik. Úgy gon­dolom, hogy nekem is a párt­ban a helyem. Érzem, hogy a felelőségem még nagyobb, mint eddig volt. A családom tagjai közül egyedül én vagyok párt­tag. A jolitika érdekel. Válaszai tömörek és meggyő­zőek. Csak arról beszél, amiről kérdezem. A munkájáról, csa­ládjáról. Három fia és egy lá­nya van. A legidősebb gyerek tízéves, a legfiatalabb öt. El­mondja, hogy óvoda nincs a fa­luban, pedig nagy szükség len­ne rá. Iskola ugyan épült, de csak négyosztályos, osztatlan. A nagyobb gyerekek a szomszéd faluba járnak iskolába. Reálisan tekint az életre. Tud­ja, hogy valamennyiünkön mú­lik, hogyan fogunk élni holnap. Kommunista magatartásával és becsületes munkájával akar hozzájárulni ahhoz, hogy meg­valósuljon a párt politikája. F. 1. OTTÜRÜ HZATEIMESZTil A Dunajská Streda-i (Duna­szerdahely ] járás már évek óta a kiváló vetőmagtermesztők kö­zé tartozik. A hektárhozamok állandó emelkedése bizonyítja, hogy munkájukat célszerűen végzik. Vannak a járásban olyan szövetkezetek is, amelyek a viszontagságos aratás ellené­re is búzából 60 mázsás, árpá­ból pedig 50 mázsás hozamokat érnek el. A járási pártbizottság, valamint a mezőgazdasági irá­nyító szervek dolgozói mindig úttörő szerepet vállalnak a párt által meghirdetett mezőgazda- sági politika megvalósításában. Következetesen haladnak a XIV. pártkongresszus és az efsz-ek VIII. kongresszusa célkitűzései­nek valóra váltása útján. A búzatermesztésben a hek­tárhozamok növelése céljából már évekkel ezelőtt rátértek a nagyhozamú szovjet fajták ter­mesztésére. A járási szervek közvetlen kapcsolatot teremtet­tek a szovjet nemesítőkkel és kutatóintézetekkel. Minden le­hetőséget kihasználtak az együttműködés bővítésére. Jó kapcsolataik vannak a hazai intézményekkel is, elsősorban a Nitrai Mezőgazdasági Főisko­lával. A mezőgazdasági üzemek az iskola tudományos dolgozói­val együtt döntenek a fajták megválasztásáról, összetételéről. Szutter Pál elvtárs, a járási termelési igazgatóság agronó­musa elmondotta, hogy míg ta­valy a járásban búzából a ve- téstferület 70 százalékán Bezosz- táját, 30 százalékán pedig Miro- novszkáját termesztettek, az idén ez az összetétel lényege­sen megváltozott. Bezosztáját közel nyolcezer hektáron, Mí- ronovszkáját háromezer hektá­ron, Jubilejnaja 50-est 3368 hek­táron, Kaukazt 1413 hektáron, Aurorát 1200, Libelullát 327, Ogyeszkát 42, K-1246-ost pedig 16 hektáron termesztettek. Az aratás kezdetén a szakemberek járási átlagban búzából 52 má­zsás, árpából 48 mázsás ter­mésre számítottak. Ám közbe­szólt a rendkívül kedvezőtlen időjárás, amelynek következté­ben 38 napig elhúzódtak a be­takarítási munkálatok. A hosz- szan tartó aratás természetesen a gabonatermés mennyiségi és minőségi mutatóinak csökkené­séhez vezetett. A járási terme­lési igazgatóságon serény mun­ka folyik, összegezik az ered­ményeket, levonják a tanulsá­gokat, készítik a következő év termelési tervét. Az idei eredmények még a szeszélyes időjárás ellenére is kiválóak. Búzából a járási át­lag 45,68 mázsa, árpából 40 má­zsa hektáronként. Az idei nehéz aratás is jó alkalom volt arra, hogy megfigyeljék az egyes bú­za- és árpafajták tulajdonsá­gait. A járásban a Kaukaz és az Auróra otthonra talált, amit a hektárohozamok bizonyítanak a legjobban. Ezek kellően elő­készített jó talajt igényelnek, és mivel ezt meg is kapták, az eredmények sem maradtak el. Kaukazból a járási átlaghozam 54,32 mázsa, Aurórából 52,11 mázsa hektáronként. Ezzel szemben a Jubilejnaja 50-nél azt tapasztalták, hogy nem annyira igényes a talajra, mint az előző kettő, de sokkal haj­lamosabb a betegségekre, ame­lyek különösen a mostani hosz- szan tartó aratásnál az esőzések következtében terjedtek el. De érdemes összehasonlítani a már régebben is termesztett Bezosz­tája és Mironovszkája hektár­hozamait is az említett fajtáké­val, hiszent Bezosztájából 43,36, Mironovszkájából pedig 40,48 mázsa az átlagos járási hektár­hozam. A jövő tehát minden kétséget kizáróan a Kaukazé és az Auró­ráé. Elsősorban ezeket fogják termeszteni., Főleg a Kaukaz elterjesztésével számolnak, me­lyet a búza vetésterületének fe­lén kívánnak meghonosítani. A Kaukaz jól állta az esők és zi­vatarok megpróbáltatásait, nem dőlt meg, szemvesztesége a mi­nimális volt, csupán a hektoli­tersúlya csökkent. SVINGER ISTVÁN KÉT ÉV ÓTA MAGASABB SZINTEN 1972. IX. 16. Letelt a munkaidő. Vincze Zoltánt, a gortvai „Építő“ társult szövetkezet elnökéi mégis az irodájában találom. Az íróasz­talán kimutatások fekszenek. Az elnök hosszasan elgondol­kodva szemléli, egyezteti a számsorokat. — Éppen azon gondolkodom — szánja tájékoztatásnak —, hogy miképpen osszuk be éssze­rűbben ez idei gabonatermésün­ket. Az állami tervfeladatokat teljesítettük, de ezzel párhuza­mosan a tagok természetbeni já­randóságát, a vetőmagszükség­letet és a takarmányalap igé­nyeit is ki kell elégítenünk. — Futja-e mindenre az idei termésből? — Gabonatermésünk saját hi* bánkon kívül nem érte el a ter­vezett szintet. Az időjárás okoz­ta károk hektáronként 7—8 má­zsás terméskiesést jelentenek. Persze, azért haszon is van a kárban. A szokatlanul csapadé­kos időjárás a gabonatermést megvámolta ugyan, de a kapás­növényeknek, köztük a kukori­cának kedvezett. Ezért úgy ha­tároztunk, hogy a silóra ter­mesztett kukoricából 10 hektár­nyit meghagyunk szemester­ménynek, és így biztosítjuk a takarmányalapot. A további eszmecsere során az is kiderült, hogy a három társult szövetkezet 1200 hektár mezőgazdasági területéből 600 hektár a legelő, ami azonban csupán 2000 darab juh takar­mányszükségletét fedezi. A szarvasmarhák ellátását szán­tóföldi takarmányokból kell biz­tosítani. Vincze elvtárs a társulás nagy horderejét és jelentőségét ab­ban látja, hogy az összefogás eredményeképpen a közeljövő­ben a talajjavítás szakszerű el­végzése lehetővé teszi az inten­zívebb gabonafajták termeszté­sét. A gortvai, gemerčeki és ky- selkai szövetkezetből egyesült gazdaság a korszerű nagyüzemi gazdálkodás keretében brojler tenyésztéssel is foglalkozik, amely egyik legjövedelmezőbb termelési ága a közösnek. — A csirketenyésztés megho­nosítását — magyarázza Vincze elvtárs — kezdetben bizalmat­lanság fogadta. Nálunk nem volt hagyománya ennek az ágazat­nak, ezért a tagok eléggé tartóz­kodóan fogadták a bevezetését. Az eredmény azonban nem ma­radt el, hiszen például az idén is ötszáz mázsa csirkehúst ér­tékesítünk és már eddig is si­került 25 ezer darabot eladnunk. Kit illessen ezért a dicséret? Elsősorban a szövetkezet előre­látó vezetőségét és nem utolsó­sorban a gondozókat, Odler Ve­ronikát és Vincze Irmát, akik 4 hetes korukig kellő hozzáértés­sel ápolják az egyedeket, vala­mint Eli Ilonát és Minik Gizel­lát, akik már a másfél kilós csirkéket küldik a piacra. Nekik is köszönhető tehát, hogy a szö­vetkezet a csirketenyésztésből évente 900 ezer korona jövede­lemmel gyarapíthatja gazdálko­dását. A társult szövetkezet terme­lési irányát az állattenyésztés fejlesztése kedvezően befolyá­solja, hiszen az állattenyésztés bevitelei csaknem 70 százalé­kát teszik ki az összjövedelem­nek. Ha a tejtermelést az évi 2700 literes átlagról feljebb tud­nák mozdítani, akkor az arány még kedvezőbb lenne. — Ezen is igyekezünk segíte­ni — mondja búcsúzóul az efsz elnöke. — A szalmabetakarítás után nagy ütemben láttunk hozzá az őszi- talajelőkészítő munkákhoz, hogy a jövő eszten­dőben a szemestakarmányok ter­mesztésében is lépést tudjunk tartani a fejlődéssel. Ezért lel­kesítő valamennyiünk számára az idei ősz ígérete. SZOMBATH AMBRUS Szeptember 17-e a csehszlovák légierők napja LÉGITERÜNK MEGBÍZHATÓ VÉDELMEZŐ! A látóhatáron megjelennek a második hullámban bombázó légi kötelék gépei. Mire az ember jobban szemügyre venné őket, gyil­kos terhüket kiszórják az „ellenség“ állásaira. A „Pajzs 72“ had­gyakorlat során hasonló jelenségnek gyakran voltunk szemtanúi. A csehszlovák felségjelet viselő gépekben ülő pilóták — akik ma ünnepelnek — megmutatták, hogy mestereik fegyverüknek. Vessünk egy röpke pillantást repülőseink múltjára. A Szovjet­unióban alakult első csehszlovák vadászrepülő-ezred az SZNF harcaiban esett át a tűzkeresztségen. Az ezred 1944. szeptember 17-én Zvolen mellett ért földet, és bekapcsolódott a német meg­szállók elleni harcba. A csehszlovák légi egység jelentős mérföld­köve antifasiszta ellenállásunk történetének. Az egység magvát csehszlovák pilóták képezték, akik Nagy-Britanniában tevékeny­kedtek, és 1944 tavaszán önként jelentkeztek a szovjet—német frontra. Szovjet személyzettel és felszereléssel való kiegészítés után megalakult az önálló csehszlovák vadászrepülőraj. Hozzájuk csatlakoztak a szlovák állam hadseregéből megszökött pilóták, és június elején létrejött az első csehszlovák vadászrepülő-ezred. A csehszlovák pilóták a Szlovák Nemzeti Felkelésben Ostrava, Opava és Tešín felszabadításában tűntek ki. A Nyugaton harcoló pilótáink gépeik mesteri kezelésével és elszántságukkal váltak ismertekké. A Nagy-Britannia és Afrika elfoglalásáért vívott csa­ták, az Olaszország és Normandia elleni támadások a pilóták te­vékenységének legjelentősebb állomásai. Légierőnk 1950-ig angol, szovjet és német repülőgépekkel volt felszerelve. A következő években szovjet sugárhajtású repülőgépe­ket kapott a csehszlovák légierő, és a Varsói Szerződés tagállamai légierejének jelentős részévé fejlődött. A fejlődés jelenlegi szaka­szában térnek át a szuperszonikus repülőgépek és a több célra alkalmas helikopterek használatára. Az utóbbi években nemcsak a repülőgéptechnika, hanem a pilóták tudásszintjének a színvonala is emelkedett. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1968—69-es válságos években — a bonyolult politikai feltételek közepette — a légierő egyetlen tagja sem élt vissza helyzetével, nem árulta el hazáját. A csehszlovák légierők napja alkalmából az elismerés hang­ján kell szólnunk azokról, akik kivették részüket légierőnk fej­lesztéséből, és azokról is, akik szilárdan állnak helyükön, és a „Pajzs 72“ hadgyakorlaton is bebizonyították, hogy a béke és a szocializmus megbízható őrei. (némethj A pilóta hitvallása Húsz év nem nagy idő. A pilótaképző tanintézet megala­pítása utáni első évekre emlé­kezve, az Il-10-es repülőgépeken tett első útra gondolunk. Ezen a gépen — mint abban az idő­ben a pilóták többsége — is­merte meg választott hivatásé nak első örömeit és gyötrelmeit Rövidesen megismerte a köz­ismert MIG-15 szovjet sugárhaj­tású repülőgépet. Ezen a gépen több mint 1500 órát töltött a fellegekben. Nem egy keserves pillanatot, álmatlan éjszakát élt át, míg otthonosan kezdte magát érezni a kabinban. Sok mindent el kellett sajátítania, míg kellő önbizalomra tett szert. A harci alakulatnál töl­tött négy év után került a pi­lótaképző tanintézetbe. Itt más­fél évig mint oktató működött. 17 évig maradt hű a MIG-hez. — Ez alatt semmilyen rend­kívüli esetem nem volt — mondja Karol Bruckner őrnagy. Rövid hallgatás után pedig hoz­záteszi. „Egy esetem azért még­iscsak volt. 1967 májusában történt. Egy berepülésnél ki­hagyott a motor, és ezt csak akkor vettem észre, amikor gázt akartam adni. Ebben a pilla­natban még nem voltam a kellő magasságban. A hibát azonnal jelentettem a repülés irányító­jának, és az parancsot adott a gép elhagyására. A kínos hely­zetet a magam módján akartam megoldani. A repülőtér kifutó pályáján sikerült motorműködés nélkül végrehajtanom a kény­szerleszállást. Örültem, hogy a gép nem rongálódott meg. Azóta nem történt hasonló eset Bruckner őrnagy első osztá­lyú pilóta. Elbeszéléséből érez­hető, hogy szereti hivatását. Büszke arra, hogy kapcsolatba került a legkorszerűbb techni­kával. Valójában ez volt az ő nagy vágya. A Košicei Felsőfokú Pilótaképző Intézetben történt továbbképzése és az első önálló repülése óta egy év telt el. Ez alatt az új típusú gépen körül­belül 50 órát tartózkodott. Nem egy szép pillanatot élt át a le­vegőben, élvezte a repülést és kellő önbizalomra tett szert. Sok mindent átélt a repüléssel töltött évek alatt. Rajparancs- noki tisztségét tíz éve tölti be sikerrel. Beszélgetésünk természetesen különféle témák körül forgott. Mint ez a pilóták között már lenni szokott, a legérzékenyebb húron játszottunk — a pilóta­képzésről, a repülés biztonsá­gáról volt szó. KAROL BRUCKNER (B. Černý felv.J — Tapasztalt első osztályú pilótákkal vagyok körülvéve, akik felelősséggel végzik a ki­képzést — mondja a parancs­nok. — Teljes mértékben tá­maszkodhatok rájuk. Baráti kapcsolatok fűznek össze ben­nünket. Mint kommunista sze­mélyes példával igyekszem hat­ni rájuk. Ez az agitáció legbe- váltabb módja. A munkában sikereket érünk el. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az el­múlt évi repülési akciók tervét száz százalékra teljesítettük. A2 idén is legjobb úton haladunk feladataink végzésében. Arra tö* rekszünk, hogy ne maradjunk el semmiben és biztonságosan repüljünk ... “ Milyen céljai vannak Karol Bruckner őrnagynak? Minde­nekelőtt befejezni a hangsebes­ségnél gyorsabb gépekre való áttérést, és sikerrel folytatni tanulmányait az Antonín Zápo- tocký Katonai Akadémián. Bár a gondokból alig látszik ki, akarata és igyekezete a biztosí­téka, hogy célját eléri. —dfk— Helyszíni közvetítés , (ČSTK) — A Csehszlovák Rádió szeptember 13-án, szombaton 10.30 órakor a Prága, a Bratislava és a Hviezda rádióállomáson a prágai Letnáróll helyszíni közvetítést ad a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői közös „Pajzs —72“ hadgyakorlatának be­fejezése alkalmából rende­zett szemléjéről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents