Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám, csütörtök

A közönség szolgálatában Sokáig szinte kihasználatla­nul állt Safárikovón (Tornai­ján az egykori gépállomás épü­letkomplexuma. Az utóbbi idő­ben azonban jó gazdára talált, amely ezknek az állóalapoknak nemcsak alapos kihasználását, hanem további fejlesztését is biztosítja. Az egykori magánmíí- helyből kialakult gépkocsijaví­tó üzem az elmúlt évtizedek, de különösen az utóbbi néhány év alatt a motorizmus rohamos nö­vekedése következtében telje­sen kinőtte a szárnyai úton rendelkezésére álló szűk műhe­lyeket és udvart. Az igények gyors növekedése sürgetően ve­tette fel a javítói kapacitás bő­vítése követelményeinek meg­oldását. Nagyon célszerű és ésszerű megoldásnak mutatko­zott és most már múlt időben ki is jelenthetjük, hogy annak bizonyult a gép- és traktorál- lomás tágas épületeinek és ud­varának kihasználása a gépko­csijavító üzem kapacitásáinak kibővítésére. Kiss Dezső elvtárs, a zvole­ní Kovohron termelőszövetke­zet šafárikovói autójavító üze­mének vezetője elmondta, hogy az új munkahelyek lehetővé tet­ték, a dolgozók számának je­lentős gyarapítását. A javító részleg dolgozóinak száma meg­duplázódott, ötvenhatra emel­kedett, az alkalmazottak össz- létszáma jelenleg hetvenhét. Lényegesen növekedett a mun­katermelékenység is. Igaz, a technológiai színvonal ma még nem éri el a csehszlovákiai át­lagos szintet, azonban az 1973 —-1974-es évekre tervezett nagy­arányú átépítés és korszerűsí­tés keretében ez is megoldódik. 'A beruházás költségeire nyolc és fél millió koronát irányoztak elő. A rekonstrukció után, az 1975-ös évtől kezdve a javítá­sokat végző dolgozók száma százötvenre növekszik. Az üzem munkakollektívája jól képzett, gazdag tapasztala­tokkal rendelkező szakemberek­ből áll. Ez egyrészt annak kö­szönhető, hogy az üzem régi műhelyből fejlődött ki, s a ré­gi, kiváló dolgozók nem rejtik véka alá tudásukat és tapaszta­lataikat, hanem szívesen átad­ják ezeket fiatalabb munkatár­saiknak. Másrészt pedig az üzem sem fukarkodik az anyagi eszközökkel, amikor a szakkép­zettség növeléséről, a tovább­képzésről van szó. A Mototech- na és a Motokov vállalattal kar­öltve biztosítják az alkalma­zottak szakmai továbbfejlődé- isét. Az üzem dolgozói a Szov­jetunióban, az NDK-ban és Ro­mániában is voltak iskolázá­son, közvetlenül a termelő vál­lalatokban ismerkedtek meg azokkal a gépkocsitípusokkal, amelyek javítását és karbantar­tását végzik. Az alapos felké­szülés és a gondos munka ered­ményeképpen a tornaijai autó­javítók jó nevet szereztek ma­guknak a környéken. A Zsiguli kocsik tulajdonosai például a Kosicétől Žiar nad Hronomig terjedő körzetből felkeresik a šafárikovói autójavítót, s gyak­ran megfordulnak az üzemben bratislavai rendszámú gépjár­művek is. Megrendelésekben nem szenvednek hiányt. Ezek­ben a napokban is új* szerző­dést kötnek a ČSAD bratislavai üzemével gépkocsik és moto­rok javítására. Az üzem javító szolgáltatásai­nak skálája elég változatos. Szerződéses kötelezettsége vau a román gyártmányú gépkocsik javítására és karbantartására. Ezenkívül a Skoda típusú gép­kocsik minden fajtáját, a Moszkvics 408 és 412-es, a Vol­ga, a Zsiguli és a lengyel Fiat autók javítását és karbantar­tását végzik. Az idén még fog­lalkoznak a Wartburg és a Tra­bant típusú autókkal is. A kollektíva jó munkája meg­mutatkozik a gazdasági eredmé­nyeik teljesítésében. Az első fél­évi ötmillió koronára tervezett bruttó teljesítményt 106 száza­lékra, a redukált tervet pedig 113 százalékra szárnyalták túl. Az óránkénti 44,40 koronára tervezett produktivitást 50,60 koronára teljesítették. Az első félévben, főképpen a Wartburg és Moszkvics típusú karosszé­riák hiánya miatt, a lakosság­tól tervezett bevétel tervét csak 89 százalékra teljesítették. Ezt a lemaradást azonban már a nyári hónapokban behozták. A gazdasági eredmények július­ban az első félévi átlagnál még kedvezőbben alakultak. A brut­tó tervet 127 százalékra, a re­dukált tervet 117 százalékra, az egy órára eső produktivitást 55,30 koronára, a lakosságtól való bevétel tervét pedig 155 százalékra valósították meg. A sok jó dolgozó közül nem könnyű a legkiválóbbakat kie­melni. Kiss Dezső elvtárs leg­szívesebben az összes alkalma­zott nevét felsorolná. Elsőnek említette a motoros műhely hat­tagú szocialista munkabrigád­ját, melynek vezetője Farkas István,'az üzem legrégibb dol­gozója. Nagyon jő munkát vé­gez a karosszéria műhely kol­lektívája, amely a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyez. Az autóbádogosok és a nagyjavításokat végző kol­lektíva tagjai közül Gergely Ist­ván, Bacsó Géza, Kovács Gyula, Szénási János, Cókoly Zoltán és Homoly Zoltán tűnik ki pél­damutató igyekezetével. Hiá­nyos lenne az értékelés, ha nem említenénk meg a műszaki dolgozókat, köztük Várady Já­nos mestert, az üzem egyik leg­régibb dolgozóját, Szabonya Alf­réd helyettes vezetőt és Je­néi Aladár anyagbeszerzőt akiknek nagy részük van az eredmények elérésében. Kiss Dezső elvtárs búcsúzóul hangsúlyozta, hogy az üzem kollektívájának legfőbb célja a megrendelők egyre növekvő igényeinek kielégítése. Arra tö­rekszenek, hogy kifogástalan munkájukkal tovább szilárdít­sák a szolgáltatásaik iránti bi­zalmat. GÁL LÁSZLÖ ISMERETLEN, NEHÉZ TEREPEN A magyar táborban azzal fo­gadnak bennünket, hogy Cseh­szlovákiába történt elindulásuk után emlékezetes eset történt velük. Vasúti szerelvényük ép­pen szabad jelzésre várakozott valahol, amikor Fábián Béla honvéd, a mozgókonyha szaká­csa kilöttyintett egy vödör mo­sogatóvizet a vagonajtón. Te­kintete körbepásztázta a kör­nyezetet és megakadt egy nyu­gati rendszámú elegáns kocsin, amely a leeresztett vasúti so­rompó mögött állt. A kocsiból, csábos mosolyú útitársnője mel­lől egy férfi nagy buzgalommal és sietséggel fényképezgetett, a (Könözsi felvétele) JÓ ÖTLET Noha a szlovákiai vállalatok termékei az egész országban kaphatók és keresettek, a prá­gai Darex és Perla áruháznak a gyermekházzal együtt meg­rendezett új akciója mégis öt­letes kezdeményezésnek tekint­hető, amilyenre eddig nem volt példa. A prágai Hyberniumban szep­tember 11—27-e között megte­kinthető — elárusítással egybe­kötött — kiállításon az 1300 négyzetméternyi területen levő 20 pavilonban Szlovákia 26 vál­lalatának legjobb termékei so­rakoznak fel a fogyasztók előtt. Tény, hogy van miből válogat­niuk, akár a partizánskel diva­tos cipőkre, akár a trenčíni ru­haüzem különlegességeire, vagy a púchovi Makyta kötöttárujá­ra gondolunk. A Žilina,i Drevo- industria, sőt a topol'čany-i Bé­ke üzem mutatós bútoraiban és a híres poltári üvegáruban sincs hiány a kiállításon. Aki­nek jégszekrényre vagy mosó­gépre van szüksége, az a bra- tislavai Strojsmalt vagy a Zla­té Moravce-i Calex pavilonját keresi fel. A rádió- és a tv-ké- szülékeket az oravai és a bra­tislavai Tesla Üzem árusítja. Sok csodálója akad újdonsá­guknak, a színes tv-készülék- nek is, melyből — amint mond­ják — elegendő áll majd ren­delkezésre a karácsonyi pia­con. A Hyberniumban bemutatott és megvásárolható áru 5 mil­lió 700 000 korona értéket kép­visel. A szlovákiai vállalatok ter­mészetesen a szolgáltatásokról sem feledkeztek meg. A kiál­lításon eladott áramfogyasztó­lkat díjmentesen házhoz szállít­ják, üzembe helyezik és a ke­zelésével kapcsolatos tudniva­lókra is kioktatják a vevőket. Az áramfogyasztók javításáért sem kell fizetni a kiállításon. A bemutató nagy előnye, hogy az egy helyen összponto­sított szlovákiai termékekről megbízható áttekintést szerez­nek a fogyasztók, akiknek er­re ezentúl minden évben lehe­tőségük nyílik. —km— is lengyel néphadsereg ^ egységeit járva .egyre többször találkozik az ember e jelszóval: „Legyünk méltók apáink fasizmus felett aratott győzelmének hagyomá­nyához!“ E jelszó mondaniva­lója különösen meggyőzően hat az olyan ember szájából, mint Leszek Chimiak zászlós. A fiatal harckocsizó apja tag­ja volt a Szovjetunióban meg­alakult lengyel hadseregnek és hosszú harci utat tett meg az I. harckocsizó egység so­raiban. A zászlós nem emlékszik és nem is emlékezhet erre az időszakra, hiszen már a fel­szabadult Lengyelországban született, négy évvel a hábo­rú befejezése után. A második világháború keletkezésének okait azonban jól ismeri, s nemcsak a tankönyvekből, ha­nem édesapja elbeszéléseiből is. Ezek során sok szó esett a lengyel és a szovjet kato­nák baráti együttműködéséről, azokról az elvtársakról, akik­gép lencséje a katonai szerel­vényt pásztázta végig. Fábián honvéd a konyhában dolgozó Károly Máriára tekintett, majd a gépkocsira mutatott, össze­néztek. Talán csak másodper­cekkel mérhető az az idő, ami az észlelés és a cselekvés kö­zött eltelt. Az esetet azonnal je­lentették egy csehszlovák had­nagynak, aki tüstént felszólí­totta a fényképezgető férfit, ad­ja át a fényképezőgépet. Rövidesen teljesen egyértel­művé vált az eset. A laborató­riumban előhívott filmtekercse­ken láthatóvá vált a szisztema­tikus precizitással végigfényké­pezett katonai szerelvény, a raj­ta szállított fegyverekkel, harci járművekkel és egyéb harci esz­közökkel. A férfit azonnal átad­ták az illetékes hatósági szer­veknek. Az ellenség tehát dolgozik. Dolgozik, mert szeretné kifür­készni felkészültségünket, sze­retne reális képet nyerni ar­ról, milyen erők ős eszközök állnak rendelkezésünkre, ame­lyek keresztezhetik az agresz- szorok terveit, szándékait. A szovjet Alekszejev Seszternyev százados, a lengyel Zenon Frac- kowiak főzászlós katonaújság­író kollégával együtt mindhár­man errď a következtetésre ju­tunk. — Hát akkor lássunk is va­lamit — indítványozta Fracko- viak. A magyar tüzérek és gépko­csizó lövészek rekordidő alatt felépült, igen tetszetős és jól berendezett táborából az egyik politikai munkás a gyakorlótér­re kalauzolt bennünket. A magyarországi gyakorlóte­reket már számtalanszor beba­rangolták, gyalogosan is, gép­járművel Is. Tudják, hogy ott is vannak alattomos, szittyós lapályok, kákával és zsurlófűvel benőtt terephorpaszok, sziklá­val teleszórt galagonyabokros meredélyek, horhosok, vízmosá­sok. Ott is bőségesen van le­küzdeni való akadály, de még­iscsak más az otthoni, megis­mert és megszokott táj, mint az, amelyet életében először lát az ember. Németh József őrnagynak, az egyik gépkocsizó lövészalegy­ség parancsnokának is ez az első megjegyzése, amikor a „Pajzs“ hadgyakorlatról beszél­getünk. — Nehéz a terep, és ráadásul ismeretlen. Azazhogy ... Most kezdünk ismerkedni vele. Ebben sok segítséget kapunk csehszlo v á k f eg y ver bará ta i nk- tól, akik itthon vannak és ter­mészetesen kitűnően ismerik a területet, sok jó tanácsot tud­nak adni. Csupasz, szélfútta dombolda­lon állunk, onnan tekintünk le a völgyben tovadübörgő, por- uszályos páncélozott szállító harcjárművek tucatjaira. Hor­váth István őrnagy, az alegység egyik technikai szakembere sze. méhoz emeli látcsövét. Hirtelen felrikkant. Valami baj van ta­lán? Kocsiba ugrunk. Ködsűrű porfelhőt keverve ro­bogunk, vagy inkább bukdácso­lunk a sütőtök nagyságú szik­lák között (és rajtuk keresz­tül) a Horváth őrnagy által jel­zett irányba. A kocsi akkorákat zökken, ugrik, hogy hasztalan kel Bardisewnél, a Nisa felé vezető úton találkozott. Itt ke­mény harcok zajlottak le a fasisztákkal, éppen úgy, mint igyekszünk megkapaszkodni, fe­jünkkel újra meg újra a bámu­latosan szívós és masszív pa­rancsnoki „Gaz“ vászontetejét verdessük. Egy dombvonulaton áthatol­ván elénk tárul a látvány: az egyik páncélozott szállító jár­mű megrekedt egy alattomos mélyedés fekete iszapjában. A motor hasztalan erőlködik, a két hátsó kerék annál jobban belesüllyed a dágványba, az el­ső kerekek pedig nem képesek megkapaszkodni a meredélyen: kétségbeesetten forognak, de csak annyi az eredmény, hogy almányi murvadarabok tucatját „fröcskölik“ ki maguk alól. Horváth őrnagy beavatkozá­sára tulajdonképpen nincs is szükség. Máris farol visszafelé a legközelebbi páncélozott szál­lító harcjármű, mellette pedig vontatókötél horgát fogva fut egy katona. A többi már szinte gyerekjáték. A bajba jutott jár­művet játszi könnyedséggel ki­vontatja a másik. — Nem nagy eset — mondja Horváth őrnagy. — Az a lényeg, hogy a katonák azonnal tudták, mi a tennivaló. Nem vártak kü­lön parancsra, hanem cseleked­tek. Az elakadt harcjármű veze­tője Lukács Alajos honvéd, és aki segített: Bicsák Jenő hon­véd. Kiderül, hogy kettőjük ba­rátsága és együttműködése nem újkeletű. Lukács is sokszor se­gített már Bicsáknak, ha a hely­zet úgy kívánta. Ha nem vonta­tásban, hát valamilyen kisebb technikai akadály elhárításá­ban. Mert harcban élet-halál kérdése az összetartás, az elv­társi siegítőkészség. És e tulaj­donságnak már békében ki kell alakulnia. A laktanyában és a gyakorlótereken. — Hogyan állják a sarat a magyar gyártmányú páncélozott járművek a távoli és az isme­retlen csehszlovákiai gyakorló­tereken? Horváth őrnagy válasza meg­nyugtató. Semmi baj. Eddig egyetlen harcjármű sem hagy­ta cserben a katonákat. Ennek persze az a magyarázata, hogy a katonák sem hagyják cser­ben a harci technikát. A min­dennapos nehéz gyakorlat után elmaradhatatlan a harcjármű- vek technikai ellenőrzése, kar­bantartása. Ez is a korszerű harc igényei által diktált szigo­rú törvény. Hiszen az emberek egymásrautaltságán kívül, a harcban az ember és a techni­ka kölcsönös egymásra utaltsá­ga is fontos forrása, tényező­je a sikernek, a győzelem kiví­vásának, s ennek feltételeit bé­keidőben, kiképzés hétköznap­jain kell megteremteni. Kitűnő lehetőséget nyújt erre az olyan nagy nemzetközi erőpróba, ami­lyen a „Pajzs“ hadgyakorlat, amelyen csehszlovák fegyver­barátaik oldalán több testvéri hadsereg katonái vesznek részt. Ebben is egyetértünk a len­gyel Frackowiak és a szovjet Seszternyev kollégával. Hiszen bennünket, katoinaújságírókat is közös célok fűznek egymás­hoz. Éppen úgy, mint testvéri hadseregeink sok-sok ezernyi* tízezernyi, százezernyi parancs­nokát és közkatonáját. BERTALAN ISTVÁN Budisin térségében is. Tadeusz Chimiak harckocsivezetőnek, a fiatal zászlós édesapjának nemegyszer szüksége volt a szovjet katonák segítségére, amit alkalomadtán ő is vi­szonozott. Az évek múltak, de az em­lékek éltek. Leszek Chimiak felserdült és apja példája nyo­mán — aki máig hű maradt az egyenruhához s a hadse­regben szolgál — jelentkezett tiszthelyettesi iskolába, ame­lyet 1969-ben végzett el. „A szovjet hadsereg hősei" elne­vezésű alegységbe osztották be. Ez az alegység a háború alatt ugyanazon a helyen harcolt, ahol Leszek édesapja. Ez a véletlen nagy örömet szerzett az apának és fiának, aki apja nyomdokain halad: példásan teljesíti a beosztá­sával járó feladatokat. Egysé­génél a harckocsik mindig Jizem-, illetve harcképesek. A legutóbbi víz alatti átkelést a nehéz terep ellenére sikere­sen hajtották végre. S ebben neki is naqy érdeme van. Apjához hasonlóan Leszek ts tagja a kommunista párt­nak, és mint vezetőségi tag aktívan, hozzáértően vesz részt a katonák eszmei-politikai ne­velésében. A baráti beszélge­tések során gyakran meséli beosztottjainak apja emlékeit és élményeit, beszél az egy­kori lengyel harckocsizók har­cáról és a lengyel—szovjet fegyverbarátságról. ilyen ember a közös had­gyakorlaton részt vevő Leszek Chimiak. Eqy a sok közül..* (németh) ■■■■■■■■ 1972. IX. 14. 4

Next

/
Thumbnails
Contents