Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám, szombat
Hétvégi hírmagyarázatunk I di Amin tábornok, ugandai államelnök szereti a meglepetéseket. Mármint ő szereti meglepni a közvéleményt. A becsvágyó katonatiszt neve tavaly januárban vált közismertté, amikor katonai puccsal megdöntötte a külföldön tartózkodó John Milton Obote állam- és kormányzó hatalmát. A haladó politikát folytató Obote félreállítása reakciós puccsra engedett következtetni, amit az is megerősített, hogy Amint, (t gyarmati hadsereq tisztjét, aki a háború idején a burmai fronton harcolt, később Afrika ökölvívó bajnokaként lett híres, szoros szálak fűzték bizonyos izraeli körökhöz, sőt erősen kacsingatott London felé. Politikája kezdetben ellenzésre talált kelet-afrikai szomszédai részéről, később amolyan barátságos modus vivendi alakult ki köztük, s a jelekből arra lehetett ítélni, hogy változás következett be Uganda politikájában. 1972. IX. 2. £ Változás? Milyen? Az ugandai politika, illetve pontosabban Arain elnök politi. kaja változásainak furcsa, olykor megmagyarázhatatlan okuk van. Obote eltávolítása után az afrikai országok joggal tartottak tőle, hogy Uganda felhagy addigi haladó antikolonialista politikájával és veszélybe jut az ország függetlensége, így a nép jövője is. Különösen kiéleződött Uganda és Tanzánia viszonya az után, hogy Obote ex- elnök a szomszéd országban telepedett le, s ma is 1500 főnyi hadsereget tart, amely bármikor betörhet Ugandába. Ugyanakkor Amin tábornok rendszere igényt tartott Tanzánia területének egy részére, s ezt erőszakkal is kész lett volna megszerezni, természetesen, külföldi segítséggel. Ez pedig elmaradt. Ekkor fordított hátat Amin Londonnak, majd az afrikai közgyűléseken élesen ostorozta a débafrikai fajüldöző rendszereket, noha nem is olyan régen még az ördöggel, azaz a pretoriai Vortster-rendszerrel is szövetkezett volna és erkölcsileg magára hagyta volna fekete fajtestvéreit, cserében a terület- foglaláshoz nyújtandó segítségért. Az elmaradt segítség miatt végül az izraeli katonai szakértőket is kiebrudalta országából, noha igazságot tartalmazott e lépésének hivatalos indokolása, hogy az izraeli szakértők kémkedtek. Amin pálfordulása tehát inkább politikai kudarcaival magyarázható, mint az afrikai szabadsággondolat felkarolásával. £ Nehéz örökség Obote elnök haladó politikája nem volt mentes a hibáktól, s főként bizonyos gazdaságfejlesztési túlméretezéseket és elsietett államosítási akciókat ró. nak fel neki hibául. Tény az, hogy Amin terhes örökséget vett át elődjétől, s a bajokat még növelte is. A zavaros gazdaság- és közigazgatási irányításból kivezető utat nem tudott mutatni, de bűnbakot talált. Az indiaiak! Nem újkeletű probléma az, amelyet Amin elnök úgy kíván megoldani, hogy november 7-ig mintegy 50—80 ezer főként brit állampolgárságú indiai és pakisztáni személynek el kell hogynia az országot. Ez az intézkedés ingatlanelkobzással ts jár. Az indiaiak kérdése Obote elnök kormányát is foglalkoztatta, de nem jöttek létre megoldásának feltételei. Tény az, hogy az indiai származású brit alattvalókat a gyarmatosítás korszakában az angol gyarmat- tartók telepítették be Afrikába, hogy a páriák tartalékseregét hozzák létre, akikkel mindent el lehet végeztetni. Ez a vállalko. zás visszaütött, de nem a gyarmatosítókra, hanem az elnyomott afrikai bennszülöttekre. Az indiai lakosság ugyanis élelmességével és ügyességével módos középréteggé szülte fel magát, nagy pozíciói vannak a kereskedelemben, a feldolgozó iparban, a közlekedésben, s az indiaiak és pakisztániak híres kézművesek. Milliomosok is akadnak köztük, mint például a Madhavai család. Mondhatjuk, az Afrikában letelepedett indiaiak akaratuk ellenére váltak a gyarmatosítók eszközeivé; Afrika testébe ékelődött idegen testté. Ma már a harmadik nemzedékük él itt, s akkor is idevalónak érzi magát, ha nincs is itteni állampolgársága. Mintegy 350 ezer indiai és pakisztáni polgár sorsáról van szó, akik Ugandában, Kenyáben és Tanzániában élnek. Itt is problémát jelentenek, de az utóbbi két ország kormánya más módon kívánja rendezni az indiaiak sorsát. 0 Megtévesztő frázisok és londoni reagálás Amin az „Afrika az afrikaiaké" és hasonló progresszív jelszavak hangoztatásával próbálja indokolni lépését, váltig hangoztatja Ugandának azt a jogát, hogy önállóan intézze belügye- it és afrikanizálja közéletét. Az afrikanizálás feltételeit azonban meg kell teremteni. Miután az ugandai kormány kitelepítési intézkedése az indiai szakemberekre is vonatkozik, nagyon reális az a veszély, hogy komoly nehézségek támadnak az ország gazdasági életében, bizonyos ágakat megbénulás fenyeget. Amin mereven ragaszkodik az indiaiak kitelepítéséhez s ezt a hirtelen támadt radikális elhatározását eddig még senki sem tudta megmagyarázni. Puszta szeszély-e ez, vagy valaki sugallja ezt a háttérből (nem „isteni sugallatra“ gondolunk, amire Amin hivatkozik j? Nem mellőzhetetlen körülmény ugyanis, hogy a kitelepülőknek nincs hová menniük. Anglia évente csak 3—3 és fél ezer ázsiait fogadhat be, India 10—15 ezer brit állampolgárságú indus befogadására hajlandó. Kanada hatezer személy befogadását ajánlotta fel. Ám ez mind kevés. Ugyanakkor kérdés, mi sors éri a rendezetlen állampolgárságú indusokat? Az afrikai kormányok többsége az afrikanizálási politika helyeslése mellett elítéli, és embertelennek tartja Amin módszereit. Nyerere tanzániai elnök egyenesen fajüldözést lát benne. Kinek az érdeke különbséget tenni, testvérviszályt szítani afrikaiak és ázsiaiak között? Erre Amin hivatott válaszolni. Egyébként Aminnak az ugan- daiak között is van mit tennie a családi béke megteremtése érdekében. Obote eltávolítása óta a törzsi viszályok még inkább kiéleződtek, s a 23 ezer főre duzzasztott katonaság fenntartása felemészti a költségvetés tetemes részét. A jelek szerint Amin tábornok hiányában van politikai tapasztalatoknak, Mivel nem volt hajlandó kompromisszumos megoldásokba bocsátkozni, London azzal válaszolt Amin rebelliójára, hogy nem hajlandó tárgyalni a megígért tízmillió font sterling segély folyósításáról. Amin erre hangzatos frázisokkal válaszolt, s mivel sok afrikai ország is helyteleníti eljárását, kilátásba helyezte, hogy az afrikai menekülteket is kiűzi országából (kongóiak, szudániak, burundiak). íme a nagy afrikai „patrióta“! Meddig tart Amin szeszélyeskedése, meddig terjednek lehetőségei, ezt csak a jövő mutatja meg. Esetleg az is bebizonyosodhat, mily neokoloniallsta erők érdekében nehezíti hetven- kedő magatartásával a fekete földrész bajainak megoldását. L. L. AMERIKAI-JAPÁN CSÖCSTÁRGYALÁSOK Honolulu — Csütörtökön, helyi idő szerint délután 2 órakor — közép európai idő szerint már pénteken éjjel — a Hawaiiszigeteken megkezdődtek Nixon elnök és Tanaka japán miniszterelnök tárgyalásai. A két vezető kétórás négyszemközti megbeszélést folytatott egymással, majd csatlakozott hozzájuk Rogers amerikai külügyminiszter, Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadója és Chira Ma- szajosi japán külügyminiszter. Mint Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, a tárgyalásokon a ké1! ország közti gazdasági kapcsolatokkal, a Kínai Népköz- társaság irányában folytatott politika kérdéseivel, Tajvan problémájával és a japán—amerikai biztonsági szerződéssel foglalkoztak. Ziegler és más amerikai vezető tisztségviselők tájékoztatása szerint Nixon és Tanaka között alapvető egyetértés volt a megvitatott kérdésekben. Ami a köt ország közti kereskedelem amerikai deficitjének megszüntetését illeti, bár végső megállapodás még nem született, de már „kibontakoznak egy rövid lejáratú kereskedelmi megállapodás körvonalai“. Az amerikai fél a Kína irányában folytatandó politika tekintetében nem kíván beleszólni Japán politikájába — állította Ziegler. Ezek szerint Nixon szabad kezet adott Tanakának a Kínával való kapcsolatok normalizálására. E megállapodással egyidőben az amerikai elnök bizalmasan tájékoztatta a japán miniszterelnököt kínai látogatásának tapasztalatairól is. A tárgyalásokról érkezett hírek szerint Japán drága árat fizet ezért az amerikai „engedélyért“ — egyrészt jelentősen hozzájárul — saját kereskedelmi érdekei ellenére — az amerikai deficit csökkentéséhez, másrészt, mint a tárgyaláson a felek megállapodtak — változatlanul érvényben marad a két ország közötti „Biztonsági szerződés“, amely többek között lehetővé teszi az amerikai támaszpontok fenntartását Japán területén. Mind Ziegler mondotta, az amerikai elnök megelégedéssel vette tudomásul Tanaka kijelentését, amely szerint Japán semmi módon nem fog fellépni az amerikai érdekekkel ellentétben a biztonsági szerződést illetőleg. A tajvani kérdésről tárgyalt a vezetőkkel egyidőben Rogers külügyminiszter és japán kollégája, Obira is — megbeszélésükről részletek nem szivárogtak ki. Japán washingtoni nagykövete, aki jelenleg a Nixon—Tanaka csúcstalálkozó helyszínén tartózkodik, csütörtökön sajtó- tájékoztatón számolt be a tárgyalások első fordulójáról. A nagykövet közölte, hogy Japán és az Egyesült Államok tájékoztatja egymást a Kínával való diplomáciai kapcsolatok problémáját illető lépéseikről és e tekintetben szoros kapcsolatot tartanak fenn. A tárgyalásokon Nixon és Tanaka foglalkozott az indokínai háború állásával is. A japán fél az amerikaiaknál valamivel részletesebb tájékoztatást adott a csúcstalálkozóval egyidőben lezajlott külügyminiszteri tanácskozásról. Ennek során Ohira japán külügyminiszter közölte amerikai kollégájával, hogy Japán nem tarthatja fenn diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, amennyiben sikerül normalizálni viszonyát Peking- gel. Rogers válaszul csupán annyit mondott: reméli, hogy Japán nem tesz olyan lépéseket, amelyek sértenék a japán és az amerikai érdekeket. Élesedik az elnökválasztási kampány McGovern a támadások célpontjában Washington — George McGovern demokrata párti elnökjelöltnek ismét számos támadással kell szembenéznie. Élesen bírálta az indokínai háborúval kapcsolatos kijelentései miatt Dél- Vietnam washingtoni nagykövete. Ugyanakkor McGovern csütörtökön egy televíziós interjúban ismét megpróbálta megmagyarázni, miért követeli az amerikai csapatok kivonását Indo- kínából. Mint mondotta, az amerikaiaknak a vietnami háborúban való részvétele több kárt okozott nemzetközi téren az ország érdekeinek, mint bármi más az Egyesült Államok történelme során. McGovern hangsúlyozta, hogy az Európában állomásozó amerikai csapatok általa javasolt csökkentése nem sértené sem az Egyesült Államok, sem a NATO érdekeit. McGovern elleni hadjáratba csütörtökön bekapcsolódott Schultz pénzügyminiszter és Peterson kereskedelemügyi miniszter is, támadva a demokrata párti elnökjelölt gazdaságpolitikai terveit. A szenátor pozícióját azonban a „kívülről jövő“ támadásoknál talán még jobban gyengíti saját táborának számos problélná- ja. Hírek szerint O’Brien, McGovern elnökválasztási kampányának vezetője összeütközésbe került fiatal munkatársaival és egyes hírek szerint az sem elképzelhetetlen, hogy amennyiben nem kap nagyobb hatalmat saját elképzelései érvényesítésére, kiválik McGovern segítői közül. Ennél is veszélyesebb azonban, hogy Thomas Eagleton, McGovern volt alelnökjelöltje csütörtökön bírálta a szenátor indokínai politikai platformját. Eagleton bírálta Clark volt igazságügyminisztert is, amiért az Hanoiban tett látogatást. KORMÁNYALAKÍTÁSI tárgyalások helsinkiben Helsinki — Helsinkiben csütörtökön megbeszélésre ültek össze az új középbal kormány megalakításában részt vevő négy párt vezetői, hogy eldöntsék hány helye lesz egy-egy pártnak az új kormányban. Helsinki politikai körökből származó értesülések szerint a szociáldemokraták hét helyet kapnak a kormányban, beleértve a miniszterelnöki posztot is. Az új négypárti kormány a 200 tagú parlamentben 107 képviselő támogatására számíthat. Mint ismeretes, a Paasio vezette kisebbségi szociáldemokrata kormány a nyár elején lemondott, mert egyedül nem kívánta vállalni a felelősséget Finnországnak a Közös Piaccal szemben tanúsítandó jövőbeli magatartásáért. Kekkonen elnökkormányalakítással Kalevi Sorsát, a Paasio-kormány külügyminiszterét bízta meg. KITERJESZTETTEK IZLAND FELSÉGVIZEIT Reykjavik — Olafur Johan- nesson, izlandi miniszterelnök csütörtökön beszédet mondott, amelyben a többi között kijelentette, hogy országa a külföldi halászhajók tevékenységével szemben „minden rendelkezésre álló eszközzel" megvédi ötven tengeri mérföldre kiterjesztett területi vizeit. Ugyanakkor közölte, hogy országa kész tárgyalásokat folytatni Nagy-Britan- niával és Nyugat-Németország- gal Néhány órával a területi vizek kiszélesítéséről hozott határozat érvénybelépése után az angol és az izlandi kormány egyaránt közölte, hogy el akar kerülni mindennemű „halászati háborút“ a két ország között. Az angol kormány úgy határozott, hogy nem kísérteti haditengerészeti egységekkel az izlandi területi vizeken tartózkodó mintegy 65 halászhajóját, az Izlandi kormány pedig értésére adta, hogy őrhajói „nem támadják meg“ az angol hajókat, mindössze arra szorítkoznak, hogy feljegyzik nevüket és számukat, s fényképfelvételeket készítenek róluk. Londonban közölték, hogy az angol kormány örömmel vette tudomásul Reykjavik álláspontját, hogy hajlandó tárgyalni Nagy-Britanniával. Bupfcer visszavonul Honolulu — Ellsworth BunMier, az Egyesült Államok most 78 éves, hat évvel ezelőtt kinevezett «‘goni nagyköve^ lemondani készül posztjáról, — jelentette be csütörtökön Romáid Ziegler, a Fehér Ház sajtótttká- ra. A csütörtöki Nixon—Bunker találkozóról adott korábbi tájékoztatást Ziegler kiegészítette azzal, hogy szó volt a nagykövet „jöWJJ&fŐl“ is. Ziegler elmondotta, hogy Bunker nein azonnal kíván nyugalomba vonulni. Bizonyos, hogy a uGvcmber 7-i amerikai elnök- választásig Saigonban marad. néhány A GENFI leszerelési értekezlet jelenlegi ülésszaka a tervek szerint a jövő héten fejeződik be. A két társelnök — a szovjet és az amerikai fődelegátus — a közgyűlés 27. ülésszaka elé terjesztendő beszámoló összeállításán dolgozik. TAftlR DZSAZRAVI, a Szovjetunióban tartózkodó iraki gazdasági küldöttség vezetője kijelentette, hogy hazája számára rendkívül fontos a Szovjetunió nyújtotta gazdasági segítség. NICOLAE CEAUSESCU, a Román Államtanács elnöke és felesége Baudoin belga uralkodó és Fabiola királyné meghívására október 24-e és 26-a között hivatalos látogatást tesz Belgiumban. FRANCISCO MANRIQUA volt argentin népjóléti miniszter bejelentette, hogy jelöltetni kívánja magát az 1973 márciusában esedékes elnökválasztásra. A KALIFORNIAI Oaklandben ma teszik partra az első Kínából érkező konténerizált áruszállítmányt — 1300 láda kínai sört. PAUL NICULESCU MIZIL román miniszterelnök-helyettes fogadta több szocialista ország atomenergia szakértőit, akik a román atomenergia-bizottság meghívására érkeztek Bukarestbe. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának meghívására Moszkvába érkezett a Zaire Köztársaság Nemzetgyűlésének küldöttsége. A delegációt Lobongai, a Nemzetgyűlés elnöke vezeti. HELSINKIBEN tegnap megkezdődött az északi országok — Dánia, Izland, Norvégia, Svédország és Finnország külügyminiszteri értekezlete. A részvevők megvitatják, milyen magatartást tanúsítsanak az északi országok az ENSZ-köz- gyűlés soron következő ülésszakán. EDOUARD LONGERSTAEY belga ENSZ-nagykövetet pénteken Huang Hua kínai fődelegátus váltja for a Biztonság^ Tanács elnökének tisztében. ENSZ jogainak helyreállítása óta első ízben áll Kína diplomatája a Biztonsági Tanács élén. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának meghívására néhány napos látogatásra Tas- kentba érí,*szett Sri Laika Köztársaság képviselőházának küldöttsége. A delegációt Stanley Tilakaratne, a képviselőház elnöke vezeíi. FIDEL CASTRO, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának eJső titkára fogadta Pedro Antonio Saadot, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkárát és Elias Munozt, a ^árt titkárát. HELMUT SCHMIDT nyugatnémet gazdasági és pénzügyminiszter Bonnban megbeszélést folytatott Valentyin Főiin szovjet nagykövettel a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. CARACASBAN a csehszlovák kereskedelmi küldöttség és venezuelai üzlettársai jegyzőkönyvet írtak alá a. befejeződött kereskedelmi tárgyalásokról. Az ünnvjpi aktus allka'ltnából Jósé Albwto ZainVnaib* külügyminiszter $»gadttf J& 1 Hustolest, külrWJttséfcüríK v VI ® Vét. AFRIKANIZÁLÁS VAGY FAJÜLDÖZÉS? 1
