Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám, péntek
Atompribékek és végzetük A Zelovcei (Zsély) Mezőgazdasági Szaktanintézetben gyorsan halad az aratás, mert kevés a gyom a gabonában. Bolgár Lajos, a gazdaság vezetője, és Hutyan János közgazdász — aki egyébként kisegíti Veszelka István kombájnost — ott jártunkkor épp a gabonát ürítették a pótkocsiba. Pár perc múlva máris in- Wnltak, mert minden perc drága. IBalia J. felvétele) Az USA egyik déli államának — Texasnak — becsületes, jóakarattá polgárai gyakran illetik a „szégyen városa“ megbélyegző jelzővel Dallast, szűkebb hazájuk azóta hírhedt városát, amióta onnét röppent világgá a megdöbbentő hír, hogy lesipus- kás oi’gvilkosok 1Í163. XI. 22-én ott oltották ki I. F. Kennedy, az USA elnöke életét. Dallasról addig vajmi keveset, vagy éppenséggel semmit sem tudtunk. Bizonyára azt sem, hogy a „szégyen városa“ nem is egy csapásra, máról holnapra, lett azzá. Egész gengsztergenerációk, piszkos iizelmekben anyagilag érdekelt, megvesztegetett, vagy egyébként sakkban tartott köz- igazgatási, igazságszolgáltatási és közbiztonsági tényezők „egyengették“ az elnökgyilkosságig vezető utat. A titokzatos útonálló Még 1954 elején történt. Dallas egyik forgalmas utcáján egy atléta termetű, egyébként korrekt „úriember“ benyomását keltő ismeretlen, valamilyen ürüggyel megszólította, majd nagy erejű, villámgyors ökölcsapással leütötte egy gyarmatárukereskedés mit sem sejtő pénztárosát. Azután az el kábult pénztáros bankjegyekkel teli kézitáskáját megragadva beugrott a járda peremén álló gépkocsijába s elrobogott zsákmányával. Ez a detektívregénybe illő eset nyilván nem volt szokatlan a gengszterek városában. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy egy hidegvérű járókelő azonnal feljegyezte a gépkocsi rendszámát. A rendőrség így egyhamar kinyomozta a vakmerő tettest — Eatherly, az USA többször kitüntetett, volt repülőőrnagya személyében. A rendőrségen régi ismerősként üdvözölték, hiszen már többször letartóztatták különböző kihágások miatt, postahivatalok kirablásáért, csalásért, zsebmetszésért, és kisebb betörésekért. Vajon ki lehetett ez a kivételesen kegyelt gengszter, akit hosszú bűnlistája s megismétlődő visszaesése ellenére mindig rövidesen szabadon bocsátották, jóllehet mindenkor kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát és szigorú büntetést kért? A nemzeti hős Hirosima és Nagaszaki japán városokat 1945 augusztusában amerikai repülőgépekről ledobott atombombák döntötték pillanatok alatt romba, s változtatták lángtengerré. A békés, ártatlan emberek tízezreinek életét oltották ki, és további tízezreket tettek nyomorékká. Az egyik repülőgép parancsnoka Eatherly őrnagy volt. Amikor a háború után érdemrendekkel, kitüntetésekkel dekorálva tért vissža szülővárosába Texas Citybe —, elkápráztató pompával fogadták. A nap hőse azonban még a polgár- mester szóvirágos, hazafias szónoklatát sem hallgatta végig. Egy óvatlan pillanatban eltűnt. Sokáig keresték, míg végül megtalálták... egy pajtában. A derék texasiak hinni sem akartak szemüknek. A földön fet- rengő, „rettenhetetlen hős“ a szénába fúrta reszkető fejét és görcsösen rázkódott a zokogástól. Különös válóok Hozzátartozói s barátai később úgy vélték, hogy Eatherly boldog családi élete visszaadja lelki nyugalmát. Nagy port vert fel tehát egy újabb váratlan esemény: Eatherly felesége benyújtotta a válókeresetet! — Nem élhetek tovább vele — jelentette ki a bíróságon —, pedig most is úgy szeretem, mint amikor egybekeltünk. Sajnos, nem bírom már idegekkel. Férjem csaknem minden éjszaka felriad álmából és velőtrá- zóan sikoltozik: „Hagyjatok békén! Nem, nem akarom! Jaj, elégnek a kisgyermekek!“ — Remeg a teste, csurog róla az izzadság és ijesztően tágra nyílt szemét borzadva mereszti valami távoli látomásra. Egyszer váratlanul útibőröndjét kérte. Lázasan csomagolt. Azt mondta, hogy a Pentagonba idézték, ahol jelentést kell tennie a Hirosimában elpusztult gyermekekről. Szegény férjem megőrült. Félek, nagyon félek tőle... Eatherlynét elválasztották férjétől, aki csak azért lett gengszter, mert azt akarta, hogy elítéljék, s börtönbe zárják, és legalább Jgy vezekelhessen borzalmas bűnéért, amelyet egyetlen amerikai bíróság sem minősíthetett gaztettnek, s „ezért“ el sem ítélhette. Egy szemtanú Leonard Cheshire, az angol királyi légierő volt ezredese megfigyelőként vett részt a borzalmas következményű utom- bombázásban. Amikor egy pillantást vetett az egekig felcsapó, szinte végeláthatatlan láng- és füsttengerre, megdöbbenve tudatosította e végítéletszerű borzalom felmérhetetlenségét. A legendás hírű kemény katona, az oxfordi egyetem egykori kitűnő diákja, akit írói tehetségéért gyakran hasonlítottak Oscar Wilde és John Milton halhatatlan angol írókhoz, egy csapásra elvesztette „angol hidegvérét“ és „gentlemanhoz“ illő „önuralmát“. Meghasonlottan, lelke legmélyében feldúlva kolostorban keresett menedéket, megbékülést, de hiába ... Az elborult elméjű ezredes sohasem szabadult a borzalmas élményt felidéző rémlátomásoktól. Soha többéi Egyetlen termonukleáris bomba mérhetetlenül pusztítóbb hatású, mint azok a „kezdetleges“ atombombák, amelyek 1945. augusztus 6-án és 9-én kioltották több mint negyedmillió ember életét. Nem vagyunk babonásak, nem hiszünk a bosszúálló sorsban. Nem hiszük, hogy a tömegpusztító fegyverek megszállottaira egyszer lesújt a mindent megtorló végzett. Mélységesen hisz- szük azonban, hogy eljön az az idő, amikor a világ békeszerető embereinek milliói egyszer s mindenkori érvénnyel kijelentik: „Soha többé háborút! Pusztítsunk el minden atom-, hidrogén- és egyéb bombát, minden emberirtó, természetpusztító fegyvert. Készítsünk helyettük egyre több és tökéletesebb gépet, hasznos szerszámot, tudományos műszert, állítsunk mindent kizárólag az emberiség szolgálatába, hogy boldogan, békében élhessünk, s ne kelljen rettegve gondolnunk gyermekeink jövő'ére. Ezért ne merüljön sohasem feledésbe Hirosima és Nagaszaki tragédiája. KOLÁR MARCELL Korszerűsítik a párizsi könyvtárakat Párizsban hét évvel ezelőtt kezdték meg a városi könyvtárak korszerűsítését. A programban többek között szerepelt nagy központi könyvtárak építése, 1500— 1800 négyzetméteres területen és kisebb fiókkönyvtárak létesítése kb. 600 négyzetméteren. Ez utóbbiak feladota a 40—50 ezer töt számlaló negyedek könyvtári el lutásH. A korszerűsítési terv keretében ez évben kerül sor egy nagy központi könyvtár megnyitására, ahol a látogatók bő könyv- és le mezválasztékot találhatnak. Az első ilyen típusú könyvtár 1967 ben nyílt meg a város 18. kerüte tében. Még három ilyen központ építését tervezik és a terveket 1972 végén vagy 1Ö73 elején realizálják. Valamennyi új könyvtár típus terv alapján készül: lemeztár, fel nőtt részleg, ifjúsági részleg, elő adó és lemeztehatlgató termek, továbbá tv-terem 15—20 személyre. Az új könyvtárak létesítése mellett folyik a már meglevők átépítése és bővítése is. (UNESCO Bulletin) Ilyen hosszan tartó, nehéz aratásra még a község legidősebb lakosai sem emlékeznek... Ezzel fogadtak érkezésemkor a Štvrtok na Ostrove-i (Csallóközcsütörtök J Állami Gazdaság részlegének dolgozói. Az aratást' július 7-én kezdték, és a kedvezőtlen időjárás miatt egy hónap elteltével sem tudták befejezni. A 700 hektár aratnivaló gabonához 5 saját SZK-4 típusú kombájnnal és a magyarországi Bábolnai Állami Gazdaságból érkezett 3 kombájnnal kezdtek munkába. A két gazdaság között gazdasági kooperációt létesítettek, elsősorban a kukoricatermesztés szakaszára, de szükségben más munkákban is segítik egymást. Kállay Mihály és Mészáros Gyula csoportvezetők, valamint Bugár Imre gépésztechnikus magasba emelik tekintetüket, kémlelik, figyelik az időjárás alakulását. Két hétig szinte megszakítás nélkül esett az eső. Nem volt olyan nap, hogy egész nap aratni lehetett volna. Pedig szépnek ígérkezett- az idei termés. Még az itteni kavicsos határban termett kalászok is gazdag hozamokat ígértek. Árpából 40 métermázsás, búzából 45 métennázsás hektárhozamot. A túlélés és a gabonabetegsé- gek elterjedése miatt most hektáronként 8 métermázsás veszteséggel számolnak. Jócskán túllépik így is a tervezett hozamokat, hisz búzából a tervezett 27 q helyett 36 q, árpából a tervezett 26 q helyett 32 q termést takarítanak be. A tisztításra és szárításra minden lehetőséget kihasználnak. Három műszakban, éjjel-nappal dolgoznak. Eddig 160 vagon gabonát szállítottak be az állami raktárakba. A nehéz körülmények ellenére a kombájnosok, a kazalozók, a tarlóhántók derekasan helytállnak a munkában. Részt vesznek a szocialista munkaversenyben, melyet a Hubicei (Gomba) Állami Gazdaság igazgatósága hirdetett meg a részleggazdaságok dolgozói számára. A kombájnosok közül Vízen! Béla és Greguss Mihály állnak a verseny élén, mert SZK-4 típusú gépeikkel már több mint 100 hektáron learatták, kicsépelték a gabonát. Nyomukban haladnak a tarlóhántók, egy KIROVEC és két ZT-300-as traktorral. Bár a nap nagyobb részében ezek a gépek is kihasználatlanul vesztegellek, mivel nem lehetett velük a süppedős talajon dolgozni. A szalmasze- dő kocsikat sem üzemeltethették. Az emberek és a gépek készen állnak, minden percnyi időt kihasználnak a még menthető megmentésére. Kívánságuk: Süss fel nap! Várják az időjárás fordulását. Úgy látszik, hogy az időjárás „megem* bereli“ magát. Vasárnap reggeltől estig dolgoztak, mert kedvező volt az időjárás. A még hátralevő aratnivaló nagy részét a vetőmag képezi, melyet csak teljes szárazon lehet aratni, tekintettel arra, hogy mesterséges szárítás közben elvesz tené csíraképességét. Ha minden jól megy... Éü amikor kimondják ezt, az időjárás alakulására gondolnak-. Azután a gazdaság vezetői kii mondják szándékukat: Ha minden jól megy, két nap alatt végzünk az aratással! SV1NGER ISTVÁN KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE A táj monoton, egyhangú volt. Igaz, Erik nem volt kíváncsi a francia tájra, undorral gondolt mindenre, ami nem porosz volt. Von Vormann órájára tekintett. Ha igaz, negyven perc múlva Saint Gille- ben kell lennie. Kinyitotta az ablakot, hideg szél vágott arcába. Közel lehet a tenger. Egy kanyar után már látni lehetett Saint Gille házainak tetőit és azokat a hatalmas betonerődítményeket, amelyeknek az a jeladatuk, hogy az angol és az amerikai támadást feltartóztassák. De vajon jéltartóztatják-e? Erik von Vormann jelhajtotta köpenyének gallérját, s levette a polcról az elegáns neszesszert. Megérkezett Saint Gille-be. Este, amikor a kaszinóba ment, ugyanazt a kérdést tette fel önmagának, mint amikor a betonerődöket látta a vonat ablakából. Vajon feltartóztatják-e a szövetségeseket, vajon meg tudják-e akadályozni a partraszállást? Bort ivott, s apjára gondolt, aki valahol Ukrajnában „elszakadó hadmozdulatokat“ végzett, ahogy a hadijelentések erről hírt adtak. Elért ezredes lépett be a kaszinóba. Von Vormann gyorsan felemelte az újságot és úgy tett, mintha elmélyülteti Fordította: Bába Mihály olvasna. Nem volt kedve beszélgetni Elerttel. Nem szerette a hahotázó, kövér, primitív ezredest. Amikor átnyújtotta a papírokat, Elért így szólt hozzá: Vormann hadnagy? „Von Vormann a nevem” hangsúlyozta ekkor Erik, tudtára adva, hogy nemes és a „von" hozzátartozik nevéhez. Elért úgy tett, mintha nem hallotta volna, továbbra is Vor- mannak hívta. Az újságban váló elmélyedés semmit nem jelentett. Elért megállt az asztala mellett. — Kérem, hadnagy, ne zavartassa magát, — mondta, amikor von Vormann meglepetést tettetve vigyázzba állt. Elért lábával odábbtolta az egyik széket, leült és bort töltött magának. — Még mindig egyedül, hadnagy? Nincsenek barátai? Ha akarja, bemutatom a kollégáimnak. Köszönöm, ezredes úr, feletteseimnek már bemutatkoztam, — válaszolta von Vormann hűvösen. Társaságot kell keresnie, itt rettenetesen unalmas az élet. — Én soha, sehol nem unatkozom, ezredes úr. — Értem, — nevetett az ezredes — magányosan üldögélve érzi magát a legjobb társaságban. Vagy tálán anekdotákat mesél önmagának? — gúnyolódott. — Ne jelejtse el, hogy nekünk Abwerh tiszteknek a legszorosabb kapcsolatot kell megteremteni az emberekkel. Kedves Vormann, mi szolgálatban nem hivatalnokok vagyunk. Ezt jó1 jegyezze meg. — Parancs — válaszolta Vormann. Elért néhány pillanatig nem vette 'le tekintetét Vormannról. — Kendben van, hadnagy, kérem, ismerkedjen meg Saint GiÚe-el, bár istenemre mondom, nem sok látnivaló van itt. És egy-két nap múlva munkához lát. Felállt. Még csak nem is bólintott, elindult az ajió jelé. Erik letette az újságot, körültekintett a kaszinóban. Érezte, hogy valaki figyeli. Oldalt tekintett. Az ablak melletti asztalnál a Todt szervezet fekete egyenruhájában eSU férfi feszített. Amikor észrevette, hogy von Vormann felé tekintett, felállt és az asztalához ült. — Bocsánat, hadnagy úr. — Tessék? — kérdezte hűvösen. Todt fekete mundérját viselő férfi bizonytalanul mosolygott. — Le szabad ülnöm, hadnagy úr? Én is most érkeztem, egyedül vagyok, senkit sem ismerek. A főkormányzóságban szolgáltam ... — Tessék — vont vállat —, ha úgy gondolja, hogy kettesben mulatságosabb lesz, foglaljon helyet. — Eszébe jutott Elért ezredes oktató hangja arról, hogy kapcsolatot kell teremtenie az emberekkel. Hadd lássa Elért, hogy már meg is kezdte. — Ormel a nevem — mutatkozott be a férfi. — Nagyon örülnék, ha meginna velem egy pohár konyakot. Három napja vagyok itt, de már tudom, hogy a bor rossz, viszont a konyak. . — Két konyakot, kisasszony — kiáltotta —, de háború előttit — tette hozzá — és hangosan nevetett, mint egy ió vic’ cén. — A nevem: von Vormann — mondta Erik — és igazat szólva, szeretem a magányt. Nem iszom konyakot, kár volt sietnie a rendeléssel. — Sebaj, kénytelen leszek egyedül meginni, — válaszolta Ormel és von Vormann felé nyújtotta a cigarettatárcáját. — Ma reggel érkezett, igaz? Párizson át? — Más út nincs. — Remélem, megnézte Párizsi? — Úgy gondolja uram, hogy érdeke* város? — Párizsban — mondta a Todt egyen, ruhás egyenesen von Vormann szemébe nézve — a legízletesebb gesztenyét a Pigalle téren lehet kapni. — A legízletesebb gesztenyét a Pt- gallé téren lehet kapni? — ismételte meg von Vormann. — Lehetséges, de miért közli ezt velem? Ormel hangosan nevetett. Erik úgy erezte, hogy ez a nevetés hamis. — Ha Ön hosszab ideig lett volna Franciaországban, akkor tudná, hogy a Pigalle téren árulják a legízletesebb gesztenyét, de ... — olyan mozdulatot tett, mintha valamit szeretett volna von Vormannak súgni. Erik elhúzódott. \ — Sejtem, hogy mit akar mondani, és nem érdekel, hogy a Pigalle téren mit árulnak. (Folytatjuk / SÜSS FEL NAP! Andrzej Zbych:
