Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám, csütörtök
1 SZ ü LÖK, NEVELŐK FÓRUMA Megvalósul a párthatározat Bozó János elvtárssal, a Rimavská Sobotai (Rimaszombat) járási pártbizottság titkárával beszélgettem a járás mezőgazdasági termelése fejlesztéséről, az időszerű feladatokról és a mezőgazdasági szakaszon működő pártszervezetek munkájáról, valamint a XIV. pártkongresszuson és a CSKP Központi Bizottsága ez évi áprilisi plenáris ülésén kitűzött célok elérése érdekében foganatosított intézkedésekről. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG titkára elmondta, hogy a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból kiindulva a járási pártve- eetőség 1970 végén és 1971 elején számos intézkedést tett a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítésére. A mezőgazda - sági termelés helyzete és további fejlődése tudományos alapossággal elvégzett elemzése alapján szabták meg a további előrehaladás útját a termelés minden egyes szakaszán. Az elemzés megmutatta, hogy a járás mezőgazdasági termelésének intenzitása nem éri el Szlovákia fejlett járásainak színvonalát, számos mutatóban pedig a közép-szlovákiai átlagot sem. Az ötödik ötéves tervben ezért az országos feladatoknál gyorsabb ütemben tűzték ki a termelés és a felvásárlás növelésének feladatát. A mezőgazdasági bruttó termelésnek a terv szerint 41,8 százalékkal^ az árutermelésnek 40,9 százalékkal, a vágóállatok felvásárlásának az 1970-ben elért eredményekhez viszonyítva az ötéves terv végére 31,3 százalékkal, a tej felvásárlásának 34 százalékkal, a tojás felvásárlásának 32,7 százalékkal, a gabona eladásának 57,2 százalékkal, a cukorrépa felvásárlásának pedig 54,3 százalékkal kell növekednie. E célok elérésének szavatolására kitűzték a feladatokat a föld termékenységének fokozása és a talajjavítás terén is. Alapvető jelentőségű intézkedéseket valósítottak meg a mezőgazdasági termelés szervezésében. Ezek közül a leglényegesebb a szövetkezetek nagyobb gazdasági egységekbe való összevonása volt. A járási pártbizottság a feladat megoldásánál abból indult ki, hogy a további fejlődés megkívánja az egységes földmüvesszövetkezetek szakosítását, a gépek eddiginél jobb kihasználását és az élő munkaerő átcsoportosítását. A járás 114 szövetkezete 1971 elejétől 40 szövetkezetben egyesült. A szövetkezetek 600 hektáros átlagos területe az egyesítés után 1600 hektárra növekedett. A szövetkezetek egyesülése nagymértékben hozzájárul a káderkérdés megoldásához is. A volt 114 szövetkezetből a 40 efsz élére összpontosították a legjobb szakembereket, akik szavatolják a feladatok megvalósítását. Az elért eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezetek egyesülése a további fejlődés helyes útja. Tavaly a mezőgazdasági bruttó termelés az előző évhez viszonyítva 23 százalékkal növekedett. A szövetkezet gazdálkodási színvonala növekedésének megfelelően fejlődött a szövetkezeti dolgozók élet- színvonala is. BOZÓ ELVTARS beszélgetésünk további részében kifejtette, hogy a járási pártbizottság teljes mértékben megértette a CSKP Központi Bizottsága áprilisi plenáris ülésének jelentőségét. Az ülés határozatát a mezőgazdaság szakaszán az elkövetkező évekre munkája alap jának tekintette. A járási párt- bizottság e határozat teljesítésének megalapozása érdekében először is elemezte a járás politikai és gazdasági helyzetét. Az elemzést a szövetkezetek elnökeinek és az állami gazdaságok vezetőinek részvételével aprólékosan megtárgyalták. Ezen az ülésen meghatározták az 1972. évre szóló és az 1975 végéig szükséges tennivalókat. Ezt követően az évzáró taggyűlésekhez hasonlóan tervezetet dolgoztak ki az alapszervezetek taggyűléseire, amelyeknek napirendjén a mezőgazdasági termelés további fejlesztése szerepelt. összehívták az alapszervezetek elnökeinek és a járási pártbizottság aktivistáinak értekezletét, s pontosan megbeszélték a taggyűlések előkészítését, napirendjét és időpontját. Az elvtársak segédanyagként megkapták a járási párt- bizottság tárgyalásának anyagát. A járási pártbizottság ko- missziókat létesített azzal a céllal, hogy az alapszervezetekben ellenőrizze a taggyűlés előkészítését és segítséget nyújtson az elvtársaknak az áprilist plénumülés határozatának a saját feltételekre történő apli- kálásában. A májusi taggyűléseken, amelyeken az említett anyaggal foglalkoztak, a párttagság 92 százaléka vett részt, ami azt mutatja, hogy a mező- gazdaság szakaszán dolgozó kommunisták megértették a CSKP Központi Bizottsága áprilisi ülése határozatának fontosságát. A járási pártbizottság titkára néhány adatot említett az elért eredmények közül, melyek azt mutatják, hogy a további fejlődés helyes útját választották és a járás mezőgazdasági , dolgozói elkötelezetten megvalósítják a CSKP XIV. kongresszusának és Központi Bizottságának határozatait. 1971 július végéig a járásban 22 844 799 liter -tejet vásároltak fel, ez év július végéig pedig 2ü 753 333 liter tejet adtak el a mezőgazdasági üzemek. A múlt év július végéig 73 667 mázsa húst vett át a felvásárló vállalat, míg az idén ugyanabban az időszakban 82 457 mázsa húst vásároltak fel. NAGYON ÍGÉRETESNEK mutatkozott a növénytermesztésben az 1972-es év. Tavaly a járásban gabonából 31,6 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Az idei nyár előtt a tavalyi átlagnál legalább két mázsával nagyobbnak mutatkozott a termés. Az időjárás azonban kedvezőtlenre fordult, a nagy esőzések, zivatarok a gabona mintegy nyolcvan százalékát megdöntötték. A járási pártbizottság idejekorán intézkedéseket tett az igen nehéznek mutatkozó aratás megoldására. A szövetkezetekben részletes tervet dolgoztak ki az aratási és a begyűjtési munkákra. Az idei aratást az jellemezte a járásban, hogy a múlt hét végéig nem volt három olyan nap, amikor teljes lendülettel dolgozhattak volna az emberek és a gépek. A hét közepére a járás mezőgazdasági dolgozói a nehézségek ellenére becsülettel eleget tettek gabonaeladási feladataiknak, a tervezett 990 vagon gabonát beszállították az állami magtárba. Az aratás folyamán rugalmasan átcsoportosították a kombájnokat azokra a helyekre, ahol az esőzések szünetelése lehetővé tette munkájukat. Itt is megmutatkozott az egyesült szövetkezetek előnye. A hét végére kijavult időjárást jól kihasználták a még kint levő gabona betakarításának meggyorsítására. Vasárnap is a mezőgazdasági dolgozókon kívül háromszázötven brigádos segített az aratásban. Vasárnap estig több mint kétezer hektárról begyűjtötték a termést és ha még néhány napig kedvező marad az idő, akkor összpontosított erőfeszítéssel az utolsó szál gabona is bekerül a földekről. A járásban tovább folytatják a gabona felvásárlását, az a céljuk, hogy a tervezett feladatokat tíz százalékkal túlszárnyalják. KÖSZÖNET ILLETI azokat a dolgozókat, elsősorban a kom- bájnosokat, akik nem nézték, hogy nappal van-e, vagy éjszaka, amikor lehetett, kihasználtak minden percet a termés betakarítására. A legjobbak közé tartozik a Bálkai Állami Gazdaságban llenz Géza, aki a múlt hét csütörtökéig 171 hektárról takarította be a gabonát és testvére, Henz László, aki ugyanaddig 158 hektárt aratott le. Sok más nevet említhetnénk még, akik érdemes munkát végeztek és végeznek az idei nehéz aratásban. Bozó elvtárs a továbbiakban a mezőgazdaság szakaszán tevékenykedő pártszervezetek életéről tájékoztatott. Az egységes földmüvesszövetkezetek egyesítése megkívánta, hogy pártvonalon is megtegyék a szükségek szervezési intézkedéseket és az eddig több alapszervezetben dolgozó kommunisták egy szervezetben tömörüljenek. A negyven egységes földművesszövetkezetben ugyancsak negyven pártalapszervezet működik. Az egyes alapszervezetekben részlegszervezetek tevékenykednek. Az alapszervezetek bizottságát a részlegszervezetek tagjaiból választják. Minden részlegszervezeti bizottság egy tisztségviselője tagja az alapszervezeti pártbizottságnak. A pártmunka említett megszervezése a járásban még kísérleti jellegű. A járási párttitkár kifejtette: e szervezés előnyei főképpen abban mutatkoznak meg, hogy míg ezelőtt elaprózva tizenöthúsz tagot számlált egy-egy alapszervezet a kisebb szövetkezetekben, ma az alapszervezetek tagjainak száma sok esetben meghaladja a százat. Ez olyan erőt jelent, amire megbízhatóan támaszkodhatnak a feladatok teljesítésénél. Az új feltételek között végzett pártmunka egyszersmind fokozott igényeket támaszt a szervezetek elnökeivel szemben, megkívánja magas színvonalú politikai felkészültségüket. Ezért szükségesnek mutatkozik, hogy fokozatosan elvégezzék a marxista—leninista esti egyetemet, vagy pedig az egyéves pártiskolát. A MEZŐGAZDASÁGBAN MŰKÖDŰ pártszervezetek is kidolgozták a múlt év elején a CSKP Központi Bizottsága határozatának szellemében a párttagság minőségi színvonala emelésére vonatkozó távlati tervet. A részlegszervezetek terveiben névre szólóan feltüntették azokat, akiknek tagjelölti felvételével az elkövetkező időszakban számolnak. Bekapcsolják őket a pártoktatásba és más módon is foglalkoznak velük, hogy megismerjék pártunk alapszabályzatát, munkáját és programját. A mezőgazdaságban a pártszervezetek e tervek alapján 117 tagjelöltet vettek fel, az új tagjelöltek átlagos életkora 28 év. Főleg a fiatalokat igyekeznek megnyerni a pártba. A szövetkezeti pártszervezetek jó munkájának egyik mutatója, hogy ez év elejétől a gyűléseken még nem volt 85 százalékon aluli megjelenés. Pedig a mezőgazdasági munka jellege sokszor megköveteli, hogy a kommunisták gyűléseiket vagy a kora reggeli, vagy pedig a késő esti órákban tartsák. A pártszervezetek bizottságai figyelemmel kísérik a gyűléseken való részvételt, elbeszélgetnek azokkal, akik indokolatlanul mulasztanak és figyelmeztetik a párttagsági kötelességek betartásának fontosságára. *■ A pártalapszervezetek a kádermunkában is jelentős lépést tettek előre. Kidolgozták, milyen tisztségek betöltését hagyják jóvá a pártszervezetek, elkészítették a vezető dolgozók továbbképzésének tervét, hogy kellő felkészültséggel irányíthassák munkaszakaszukon a mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítését. Fontos feladat, melynek megoldását az elkövetkező időszakban a pártszervezeteknek az eddiginél jobban kell szorgalmazni: a regisztrált párttagok bekapcsolása a falvakon végzett politikai munkába. Az üzemekben dolgozó párttagok sok helyen mindmáig nem vesznek kellőképpen részt lakóhelyükön a politikai tömegmunkában, nem kapcsolódnak be a párt- munkába, pedig az alap- és részlegszervezetek rendszeresen meghívják őket a pártgyűlésekre. Ezen a téren határozott változásra van szükség, a regisztrált párttagoknak minden községben tudatosítaniuk kell, hogy kötelességük a lehető legnagyobb mértékben részt venni a községekben a párt feladatai teljesítésében. A RIMASZOMBATI JÁRÁS mezőgazdasági termelésének eddigi fejlődése azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói a párt- szervezetek vezetésével következetesen megvalósítják a CSKP XIV. kongresszusának határozatát. GÁL LÁSZLÖ NEMCSAK JOGI PROBLÉMA HAZÁNKBAN minden tizedik házasság közül egy, kettő, sőt a nagyobb városokban néha három is válással végződik. Ezek a száraz statisztikai adatok a kegyetlen és kíméletlen valóságot tükrözik, a normális és harmonikus családi együttélésre való sikertelen törekvésről tanúskodnak. Ebben a könyörtelen „játékban“ külön kategóriát alkotnak a gyermekek. Az ő sorsuk jogi és nevelési szempontból sajátos problémát jelent. Az alábbi cikkben ezzel a kérdéssel kívánunk foglalkozni. A házastársak válása tulajdonképpen jogi aktus, mely a két fél közti konfliktust hivatott megoldani. Ezzel a jogi eljárással azonban távolról sem oldódnak meg a volt házastársak közti vitás kérdések. Számos nyitott probléma ugyanis sorsdöntőén érinti és befolyásolja a gyermekek további sorsát. Alaposabb mérlegelés nélkül bárki azt gondolhatná, hogy a válás a két fél közti viszályok végét jelenti, vagy annak a jele, hogy a férj elidegenedett a feleségétől, esetleg rabja az alkoholnak, s ha válás után elhagyja a házat, ezzel megszűnik mindennemű probléma. Kétségtelen, nem kevés az ilyen esetek száma sem. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy lényegesen gyakoribb az olyan eset, amikor a konfliktus kizárólag csak a házastársakat érinti, a gyermekekhez érzelmileg ugyanis mindketten egyaránt erősen kötődnek; azaz egymás viszonyát tekintve kibékíthetetlen ellenfelek, gyermekeiktől azonban semmiképpen sem szeretnének megválni. VÁLÁS UTÁN a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeikkel rendszeresen találkozhassanak. Az esetek többségében a bíróság a gyermeket az anya gondjaira bízza, s ezzel az a biológiai és társadalmi igény jut kifejezésre, hogy a nevelés, a gyermekről való gondoskodás az anya feladata. Szó volt már arról, hogy a válás, mint bírósági eljárás a válás tulajdonképpeni okát még nem számolja fel; a későbbiekben a régi problémák még csak megszaporodnak a gyermekkel való rendszeres érintkezés során. Nagyon szomorú, hogy a szülők éppen ezzel tetőzik be a köztük levő konfliktust. Ha a bíróság egyiküknek sem adott igazat, jóllehet elválasztotta őket, a gyermeket eszközként használják fel arra, hogy az egyik fél a másikkal szembeni győzelmét bizonyítsa. A volt házastársak rendszerint nem tudnak megállapodni abban, ki mikor találkozzon a gyermekekkel, azért ismételten a bírósághoz folyamodnak, mely az anyának elrendeli, tegye lehetővé, hogy pl. minden második szombaton az apa is foglalkozhasson a gyerekkel stb. Ez nem más, mint adminisztratív beavatkozás az érzelmek világába. Elgondolkoznak ezek a szülők azon, hogy ebben a játékban hol a gyermek helye? Bizonyára ezt csak ritkán vagy egyáltalán nem tudatosítják. A gyermek érdekeinek figyelmen kívül hagyásával ismét csak saját önző érdeküket tartják szem előtt. A békéltető tárgyalás során a gyermek kedvéért sem voltak hajlandók engedni álláspontjukból, most viszont arra törekszenek, hogy minél több bizonyítékot szerezzenek arra vonatkozóan, melyiküket szereti jobban a gyermek. Természetes, hogy egy ilyen lényegbevágó kérdés eldöntésénél az egyik félnél sem zárható ki a részrehajlás. A győzelmet különféle úton-módon akarják kiharcolni. S ennek ismét mi az eredménye? A legtöbb esetben megint a bíróságnak kell beavatkoznia, hogy megoldja a szülők és a gyermekek érintkezésével kapcsolatos problémákat. Nem könnyű dönteni az ilyen esetekben. Az alábbiakban megemlítenék egy konkrét esetet, egy bírósági pszichológiai szakértő gyakorlatából — s ä döntés jogát az olvasóra bízom. A bíróság felbontotta a házasságot, s a család egyetlen fiúgyermekét az anya gondozására bízta. A volt házastársak közti viszony annyira elviselhetetlen volt, hogy az anya más városba költözött. Itt azonban lakáshiány miatt a kiskorú gyermekkel kicsiny, elégtelen szobácskábán húzódott meg. Az apa viszont kerttel körülvett családi házban lakik, tehát remek lehetőség nyílik a játékra, a szórakozásra. A szülők nem tudtak megállapodni a gyermekkel való érintkezést illetően, az apa ezért a bírósághoz folyamodott, hogy hivatalosan állapítsák meg ennek formáját. A gyermek egyaránt szereti apját és anyját, a házastársak közti konfliktus még nem rendítette meg a szülők iránti érzelmét. S itt merült fel a probléma. A gyermek az anyától újra és újra az apához készül, bár nem részesítette őt előnyben az anyával szemben, nem is tehette ezt, mert az anya gondoskodott róla és törődött vele. Ám, a vonzóbb, gazdagabb, érdekesebb családi környezetet választotta mivel a családi házban az apán kívül ott laknak a nagyszülők is, ez a hely tehát mindenképpen vonzóbb számára, mint a barátságtalan, zsúfolt kis szobácska, melyben az anyjával kell szorongania. A gyermek csak a külsőségeket s a köztük levő különbségeket látja, saját felfogása szerint bizonyos elhatározásra jut, ám a szülők ebből más következtetést vonnak le. Számukra ez diadalt jelent, vagyis győzelmet a másik felett, mondván, „bizonyíték“ áll rendelkezésükre a gyermek érzelmeit és vonzalmát illetően. A bíróság újfent tanácskozik, az esettel foglalkozik, figyelembe veszi az anya helyzetét, aki jogosan követeli a gyermeket, mérlegeli az apa érveit, melyek tulajdonképpen semmit sem bizonyítanak, vagy csak nagyon keveset... Mit gondol a kedves olvasó, ez esetben mely kategóriába sorolható a gyermek, a győztesekébe, vagy a vesztesekébe? A SZÜLŐKNEK tudatosítaniuk kellene, hogy a gyermek semmiképpen sem lehet eszköz, mellyel a konfliktust megoldhatnák. A házasság felbomlása a gyermekben egyébként is mély sebet hagy, mely befolyásolja szellemi fejlődését. Ha a szülők szeretik a gyermeket és a válás után is látni akarják öt, a találkozásoknak nem lenne szabad „verseny jellegűek- nek“ lenniük, vagyis az egyik fél se törekedjék arra, hogy mindenáron gyengítse a gyermek érzelmét a másik szülő iránt. Az esetek többségében rendszerint az apa keresi fel a gyermeket, s bizonyos vonatkozásban ilyenkor az anya kedvezőtlen helyzetbe kerül. A nevelés, a gyermekről való gondoskodás az anyára hárul, mely foglalkozása mellett néha meglehetősen megterhelő. Az apa a bírósági döntésnek megfelelően csak időnként látja a gyermeket, a nevelési problémákról tehát halvány fogalma sincs. Ilyenkor a gyermeket többnyire magával viszi, ajándékokkal halmozza el, a mindennapok szürkeségében tehát változatosságot jelent. Nem vitás, hogy az anya az ilyen találkozásokat nem szívesen veszi. A pszichológus véleménye az említett esetben is az volt, hogy a gyermek egészséges fejlődése szempontjából igényli az apával való találkozást is. A bírósági döntés is hasonlóképpen hangzott. LEHETSÉGES tehát a különféle érzelmek, érdekek, vágyak és csalódások bonyolult „játékát“ összehangolni a gyermek érdekeivel? Véleményünk szerint igen, ám minden esetben szem előtt kell tartanunk a gyermeket, ne pedig arra a másodrendű kérdésre keressük a választ, hogy a válásnál kinek volt igaza! Dr. CZAKÖ MÁTYÁS 1972. VIII. 10.
