Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
MoToRoSoK A VONTATÁSRÓL A leggondosabb autóssal is megeshet, hogy valamilyen meghibásodás következtében a nyílt úton reked. Egyedül tehetetlen, segítségre vár. Ha viszont a hiba nem távolítható el a helyszínen, vontatásra kerül sor. A gépkocsivezetők nemigen örülnek az ilyen kényszermegoldásnak, s talán éppen ezért gyakran vétenek a közlekedési szabályzat ellen. Gyakran megfigyelhetjük például, hogy a vontató kötél vagy túl hosz- szú, vagy túl rövid. Sőt előfordul, hogy a karambolozott kocsi nehezen irányítható, mégis vontatják hosszabb távolságra. Efért nem árt, ha felelevenítjük a vontatásra vonatkozó legfontosabb szabályokat. A közlekedést szabályzat 25. paragrafusa többek között kimondja: a gépjármű vontatása nem történhet 6 méternél hosz- szabb és 2,5 méternél rövidebb vontatókötéllel. A vontatórúd hossza sem lehet 2,5 méternél kevesebb. Rossz látási viszonyok esetén a vontatott gépjármüvet is az előírásoknak megfelelően ki kell világítani. Tilos olyan gépkocsit vontatni, amelynek nincs rendben a kormányművé és a fékjei. A vontatott kocsi vezetőjének is rendelkeznie kell jogosítvánnyal, s vontatásra nem lehet használni oldalkocsi nélküli motor- kerékpárt. Ezek a főbb szabályok. Mi tehát a teendő, ha a karambolozott gépkocsit nagyobb távolságra kell j&ljuttatni? Ilyen esetben fel kell keresni a vontatószolgálatot, vagy pedig teherautót kell biztosítani a szállításra. A karambolozott autó vontatása ugyanis veszélyes nemcsak a művelet végzőire nézve, hanem a közúti forgalom szempontjából is. A vontatásnál általában ügyelni kell a vontatókötél rögzítésére is, főleg pedig, hogy a kanyarban ne akadjon a vontatókötél a futómű vagy az alváz részeibe. Fontos továbbá, hogy a vontató és a vontatott jármű vezetői előre megbeszéljék a vontatás mikéntjét, s megegyezzenek a vontatáshoz szükséges közös jelzésekben. A vontatott gépkocsi vezetőjének ügyelnie kell arra, hogy a vontatókötél állandóan feszüljön, — ez enyhe fékezéssel elérhető. Természetesen a vontatásnál le kell mondanunk a gyorsaságról, mert itt valóban érvényes: „lassan járj, tovább érsz". Végül még egy jótanács: gyakran előfordul, hogy a bajba jutott gépkocsivezetőn nem tudunk segíteni csak azért, mert sem a segíteni akarónak, sem a segítségére szorulónak nincs vontató kötele. Ezért azt tanácsoljuk, hogy minden autós gondoskodjék vontatókötélről, mert sosem tudhatjuk, mikor segíthetünk magunkon és másokon. (KJ ■ TOKIÓ is sokat szenved attól a sok százezer autótól, amely a város-óriás utcáin futkos. Most újabb intézkedéssel próbáltak enyhíteni az ebből eredő bajokon: hetenként egy napra kitiltották az autókat a japán főváros négy legnagyobb negyedéből. E napokban a legforgalmasabb utcákat a gyalogosok veszik birtokukba. Az intézkedés nyomán a hét több napján elviselhetőbb a levegő. Autósaink bizonyára szívesen fogadják a kisipari szövetkezetek képünkön látható termékét — az összecsukható garázst, melynek használata igen egyszerű: mindkét vége felnyitható. Különböző nagyságban gyártják, tehát kocsitfpus szerint választhatunk. A garázs aránylag jól védi a kocsit télen Is. Azonban ezzel az újdonsággal Összecsukható garázs is v annak problémák. így például a garázs fel-1 állításához hely kell (a ház előtt nem garázsok» hatjuk a kocsit), s az ügyes kezű tolvajok az au.« tót a garázzsal együtt el tudják lopni. A víkend* háztulajdonosok számára azonban, valamint ai gyárak udvarain garázsoló kocsik számára hasznos szolgálatot tesz. EZ IS — AZ IS Azok az autósok, akik Angliában tavaly nyáron legalább 15 liter benzint vásároltak a Mobil Oil üzemanyagtöltő állomásain, értékes dijakat nyerhettek: első díj volt az 1929. évi gyártmányú Bentley kocsi, második az 1930. évi gyártmányú Rolls Roys, a harmadik pedig az 1937. évi gyártmányú Mercedes Benz. Az utak veteránjainak értéke tehát emelkedik. Angliában tavaly 1 200 000 gépkocsivezetőt büntettek meg szabálysértésért. Az államkassza ezáltal kb. ötmillió font sterlinggel gazdagodott. Franciaországban a személygépkocsik száma egyre emelkedik. 1975-ig a családok 75 százaléka fog gépkocsival rendelkezni. Érdekes, hogy a jelenleg forgalomban levő mintegy H millió személygépkocsi felét nők jvezetik. Majna-Frankfurtban a taxisofőrök díjmentesen vehetnek részt Judo-tanfolyamon. A kiképzés a gépkocsiban, utazás közben történik. így kívánják felkészíteni a gépkocsivezetőket a banditák gyakori támadásainak elhárítására. ^ 1LYNSZKY LEOPOLD Periszkóo a visszaniltantó tükör helyett Úgy látszik, hogy a mai értelemben vett visszapillantó tükör az „utolsó éveit éli“. Ha ugyanis valóra válnak a szakemberek tervei, akkor már négy év múlva periszkópot szerelnek az autókra a visszapillantó tükrök helyett. A periszkóp kiküszöböli az úgynevezett holt látószöget, amely a belső és a külső visszapillantó tükör között keletkezik. Ezt a holtteret két külső visszapillantó tükör alkalmazása sem küszöbölte ki. S az a tény, hogy a gépkocsivezető nem láthat mindent, mi történik mögötte — különösen a többsávos úton, ahol jobbról-balról előzni lehet —. sok balesetveszélyt rejteget. A periszkóppal kétszer akkora vízszintes teret lehet „befogni", mint a visszapillantó tükörrel. Ugyanis a tükör látószöge negyvenöt fokosl a periszkóp esetében ez a szög 80 fokra bővül. A periszkóp bevezetése azonban nem lesz problémamentes. A gépkocsivezetőknek hozzá kell szokniuk. Feltételezhető azonban, hogy ez nem^ okoz majd különösebb gondot, mert a periszkópos visszapillantás előnyösebb és biztonságosabb lesz. Sokkal gondterheltebbek a konstruktőrök. A periszkópot ugyanis az autó tetején kellene elhelyezni — hasonlóan, mint a jelenlegi taxijelzések —, ez viszont igényes feladat, főleg abból a szempontból, hogy a periszkóp ne bontsa meg a kocsi esztétikai hatását. ROBOTPILÓTA A VOLÁN MÖGÖTT Ez a kocsi már teljesen automatikus irányítással és mintegy 50 km/óra sebességgel halad a próbapályán. 1972 VIII. 6. Automatikusan vezérelt kormányszerkezet a Ford Cortiná- ban. A kocsi irányítására vonatkozó parancsokat ebben az eset- ben az ajtó oldalfalán látható kis tárcsába rejtett szerkezet továbbítja. Bizonyos ellentmondás rejlik abban, hogy míg a technika mind újabb és korszerűbb autókat és autópályákat tud előteremteni a motorizációnak, ugyanakkor az ilyen eszközöket uralni hivatott ember mégsem tud ezekkel lépést tartani. Egyszerűen azért, mert teherbírása véges, nem tud elszakadni fiziológiai adottságaitól, egyéni kor- látaitól. Éppen ezért látszott reálisnak az az elképzelés, hogy robotot kellene ültetni a nem is olyan távoli jövő autójának a kormánya mögé. A jól megszerkesztett gépsofőr ugyanis mentes minden olyan emberi gyengétől, ami napjainkban és az esetek többségében az országúti katasztrófák kiváltója. A robotpilóta nem iszik, nem bravúroskodik, nem fárad el, s mégcsak a stressz hatása alá sem kerül. Ogy tűnik tehát: ina már nincs elháríthatatlan technikai akadálya annak, hogy automatikus vezérlésű autók a nagv sebességű autópályákon, autóutakon már a második ezredforduló táján szerephez jussanak. Az angliai ŔRL • (Közlekedésbiztonsági Kutató- intézet) szakemberei tulajdonképpen azt tűzték maguk elé. hogy az autók robotvezetőjét úgy kell megalkotni, mint a repülőgépek robotpilótáját, amely képes mindenfajta mozgás ellenőrzésére és minden manőverre. Természetesen ehhez a géppel irányított mozgáshoz a megfelelő környezetet is meg kell teremteni. Kísérleteikhez szériagyártású autót használtak fel, olyan szerkezeti kiegészítésekkel, hogy a kocsi automatikusan (tehát a robotpilóta által) vezérelt mozgása mellett, egvszerű átkapcsolással azért a hagyományos utakon, a hagyományos módon is vezethető legyen. Első ütemben ugyanis csak az képzelhető el, hogy először a nagy forgalmú utak és autópályák forgalmi sávjait tennék alkalmassá az automatikusan is vezérelhető autók mozgására. A mellékútvonalakon viszont — a csatlakozópontok megfelelő kiképzésével — ugyanezek az autók a továbbiakban már közvetlen emberi irányítással, tehát kézzel is vezethetők. Nagy távlatban viszont ez a háztól házig való utazást nyújtó, csatlakozásmentes és biztonságos közlekedési rendszer a személy- és teherszállító járművekre egyaránt. valamennyi útvonalon kiterjeszthető lenne. ' Előzetes számítások szerint az automatizálás bevezetése 75—100 fontot jelentene járművenként és mintegy 3000 fontot a forgalmi sávok minden kilométerén. Ez az összeg később azonban jelentősen csökkenne e közlekedési rendszer szélesebb körű bevezetésével. A földi robotpilóta szerkesztésénél a hangsúly tulajdonképpen két fő feladat megoldására irányult: az oldalirányú mozgások, manőverezések biztosítására (kormányzás). valamint a hosszirányú vezérlésre (a gázadagolás és a fékezés). A kutatóknak dönteniük kellett a mechanikus és elektronikus megoldások között. A mechanikus kivitelezés szerint a járművek mozgását až út teljes hosszában vezető sínek és a kormánynyal összeköttetésben álló — ugyanakkor egyben áramfelszedő — vezérlőkarok révén vizsgálták. Ez a megoldás azonban a sáv-váltó helyek és á forgalmi csomópontok kiépítésével járó nagy költségek miatt gazdaságtalannak mutatkozott. Ugyanakkor a járművek mozgásával keletkező zajok és a súrlódó vezérlő, irányító elemek kopása szempontjából nem is egy nehezen áthidalható problémákat okozott. Éppen ezért, az RRL kutatói most az elektronikus vezetési módszer kidolgozására összpontosították munkájukat. Ennek a változatnak az a lényege, hogy az útburkolatba — sávonként — kábeleket, hurokdetektorokat fektetnek le, amelyen gyenge váltóáramot vezetnek. A mágneses mező 31tal indukált jeleknek engedelmeskedik azután a megfelelően elektrifikált szerkezettel felépített autó, illetve az autóban elhelyezett robot, a kapott impulzus-parancsoknak megfelelően. A kísérleti autó kormányzása, manőverezése, gyorsítása, lassítása, sávváltása üres úton ezzel a robottal máris megoldottnak tekinthető. A problémát ez idő szerint „csak“ az jelenti, hogy nem tudják pontosan: milyen programot dolgozzanak ki a zsúfolt forgalomra, amikor ezek az elektronikusan vezérelt járművek sűrű közökben és viszonylag nagy tempóval követik egymást, sávot változtatnak, letérnek, vagy bekapcsolódnak egy más forgalmi áramba. És nem kis problémát jelent ez idő szerint az sem. hogy külön tudják választani, ki tudják szűrni a konvojban haladó járművek érzékelői (külön-külön) a hamis jelzéseket, vagy a másik jármű részére szóló elektronikus parancsokat. Ennek a problémának az áthidalására viszont biztató segítséget ígér a tökéletesedő radartechnika, amely a vakrepülésben és leszállásban már jól bevált. Mindent összevetve, az előrebecslések szerint körülbelül 50 évre van még szükség ahhoz, hogy; a gépjárművek automatikus irányítása széles körben tőrt hódítson. ía—m)
