Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

MoToRoSoK A VONTATÁSRÓL A leggondosabb autóssal is megeshet, hogy valamilyen meg­hibásodás következtében a nyílt úton reked. Egyedül tehetet­len, segítségre vár. Ha viszont a hiba nem távolítható el a helyszínen, vontatásra kerül sor. A gépkocsivezetők nemigen örülnek az ilyen kényszermegoldásnak, s talán éppen ezért gyakran vétenek a közlekedési szabályzat ellen. Gyakran megfigyelhetjük például, hogy a vontató kötél vagy túl hosz- szú, vagy túl rövid. Sőt előfordul, hogy a karambolozott kocsi nehezen irányítható, mégis vontatják hosszabb távolságra. Efért nem árt, ha felelevenítjük a vontatásra vonatkozó leg­fontosabb szabályokat. A közlekedést szabályzat 25. paragrafusa többek között ki­mondja: a gépjármű vontatása nem történhet 6 méternél hosz- szabb és 2,5 méternél rövidebb vontatókötéllel. A vontatórúd hossza sem lehet 2,5 méternél kevesebb. Rossz látási viszo­nyok esetén a vontatott gépjármüvet is az előírásoknak meg­felelően ki kell világítani. Tilos olyan gépkocsit vontatni, amelynek nincs rendben a kormányművé és a fékjei. A von­tatott kocsi vezetőjének is rendelkeznie kell jogosítvánnyal, s vontatásra nem lehet használni oldalkocsi nélküli motor- kerékpárt. Ezek a főbb szabályok. Mi tehát a teendő, ha a karambolozott gépkocsit nagyobb távolságra kell j&ljuttatni? Ilyen esetben fel kell keresni a vontatószolgálatot, vagy pedig teherautót kell biztosítani a szállításra. A karambolozott autó vontatása ugyanis veszélyes nemcsak a művelet végzőire nézve, hanem a közúti forgalom szempontjából is. A vontatásnál általában ügyelni kell a vontatókötél rögzí­tésére is, főleg pedig, hogy a kanyarban ne akadjon a von­tatókötél a futómű vagy az alváz részeibe. Fontos továbbá, hogy a vontató és a vontatott jármű vezetői előre megbeszél­jék a vontatás mikéntjét, s megegyezzenek a vontatáshoz szükséges közös jelzésekben. A vontatott gépkocsi vezetőjé­nek ügyelnie kell arra, hogy a vontatókötél állandóan feszül­jön, — ez enyhe fékezéssel elérhető. Természetesen a von­tatásnál le kell mondanunk a gyorsaságról, mert itt valóban érvényes: „lassan járj, tovább érsz". Végül még egy jótanács: gyakran előfordul, hogy a bajba jutott gépkocsivezetőn nem tudunk segíteni csak azért, mert sem a segíteni akarónak, sem a segítségére szorulónak nincs vontató kötele. Ezért azt tanácsoljuk, hogy minden autós gon­doskodjék vontatókötélről, mert sosem tudhatjuk, mikor segít­hetünk magunkon és másokon. (KJ ■ TOKIÓ is sokat szenved attól a sok százezer autótól, amely a város-óriás utcáin futkos. Most újabb intézkedéssel próbáltak enyhíteni az ebből eredő bajokon: hetenként egy napra kitiltották az autókat a japán főváros négy legnagyobb negyedéből. E napokban a legforgalmasabb utcákat a gyalo­gosok veszik birtokukba. Az intézkedés nyomán a hét több napján elviselhetőbb a levegő. Autósaink bizonyára szívesen fogadják a kis­ipari szövetkezetek képünkön látható termékét — az összecsukható garázst, melynek használata igen egyszerű: mindkét vége felnyitható. Külön­böző nagyságban gyártják, tehát kocsitfpus sze­rint választhatunk. A garázs aránylag jól védi a kocsit télen Is. Azonban ezzel az újdonsággal Összecsukható garázs is v annak problémák. így például a garázs fel-1 állításához hely kell (a ház előtt nem garázsok» hatjuk a kocsit), s az ügyes kezű tolvajok az au.« tót a garázzsal együtt el tudják lopni. A víkend* háztulajdonosok számára azonban, valamint ai gyárak udvarain garázsoló kocsik számára hasz­nos szolgálatot tesz. EZ IS — AZ IS Azok az autósok, akik Angliában tavaly nyáron legalább 15 liter ben­zint vásároltak a Mobil Oil üzem­anyagtöltő állomásain, értékes dijakat nyerhettek: első díj volt az 1929. évi gyártmányú Bentley kocsi, második az 1930. évi gyártmányú Rolls Roys, a harmadik pedig az 1937. évi gyártmá­nyú Mercedes Benz. Az utak veterán­jainak értéke tehát emelkedik. Angliában tavaly 1 200 000 gépko­csivezetőt büntettek meg szabálysér­tésért. Az államkassza ezáltal kb. öt­millió font sterlinggel gazdagodott. Franciaországban a személygépko­csik száma egyre emelkedik. 1975-ig a családok 75 százaléka fog gépkocsival rendelkezni. Érdekes, hogy a jelenleg forgalomban levő mintegy H millió személygépkocsi felét nők jvezetik. Majna-Frankfurtban a taxisofőrök díjmentesen vehetnek részt Judo-tan­folyamon. A kiképzés a gépkocsiban, utazás közben történik. így kívánják felkészíteni a gépkocsivezetőket a banditák gyakori támadásainak elhá­rítására. ^ 1LYNSZKY LEOPOLD Periszkóo a visszaniltantó tükör helyett Úgy látszik, hogy a mai értelemben vett vissza­pillantó tükör az „utolsó éveit éli“. Ha ugyanis valóra válnak a szakemberek tervei, akkor már négy év múlva periszkópot szerelnek az autókra a visszapillantó tükrök helyett. A periszkóp kikü­szöböli az úgynevezett holt látószöget, amely a belső és a külső visszapillantó tükör között kelet­kezik. Ezt a holtteret két külső visszapillantó tü­kör alkalmazása sem küszöbölte ki. S az a tény, hogy a gépkocsivezető nem láthat mindent, mi történik mögötte — különösen a többsávos úton, ahol jobbról-balról előzni lehet —. sok balesetve­szélyt rejteget. A periszkóppal kétszer akkora vízszintes teret lehet „befogni", mint a visszapillantó tükörrel. Ugyanis a tükör látószöge negyvenöt fokosl a pe­riszkóp esetében ez a szög 80 fokra bővül. A periszkóp bevezetése azonban nem lesz prob­lémamentes. A gépkocsivezetőknek hozzá kell szokniuk. Feltételezhető azonban, hogy ez nem^ okoz majd különösebb gondot, mert a periszkópos visszapillantás előnyösebb és biztonságosabb lesz. Sokkal gondterheltebbek a konstruktőrök. A pe­riszkópot ugyanis az autó tetején kellene elhe­lyezni — hasonlóan, mint a jelenlegi taxijelzé­sek —, ez viszont igényes feladat, főleg abból a szempontból, hogy a periszkóp ne bontsa meg a kocsi esztétikai hatását. ROBOTPILÓTA A VOLÁN MÖGÖTT Ez a kocsi már teljesen automatikus irányítással és mintegy 50 km/óra sebességgel halad a próbapályán. 1972 VIII. 6. Automatikusan vezérelt kormányszerkezet a Ford Cortiná- ban. A kocsi irányítására vonatkozó parancsokat ebben az eset- ben az ajtó oldalfalán látható kis tárcsába rejtett szerkezet továbbítja. Bizonyos ellentmondás rejlik abban, hogy míg a technika mind újabb és korszerűbb autókat és autópályákat tud előteremteni a motorizációnak, ugyanakkor az ilyen eszközöket uralni hivatott ember mégsem tud ezekkel lépést tartani. Egy­szerűen azért, mert teherbírása véges, nem tud elszakadni fiziológiai adottságaitól, egyéni kor- látaitól. Éppen ezért látszott reálisnak az az elképze­lés, hogy robotot kellene ültetni a nem is olyan távoli jövő autójának a kormánya mögé. A jól megszerkesztett gépsofőr ugyanis men­tes minden olyan emberi gyengétől, ami napja­inkban és az esetek többségében az országúti katasztrófák kiváltója. A robotpilóta nem iszik, nem bravúroskodik, nem fárad el, s mégcsak a stressz hatása alá sem kerül. Ogy tűnik tehát: ina már nincs elháríthatatlan technikai akadálya annak, hogy automatikus ve­zérlésű autók a nagv sebességű autópályákon, autóutakon már a második ezredforduló táján szerephez jussanak. Az angliai ŔRL • (Közlekedésbiztonsági Kutató- intézet) szakemberei tulajdonképpen azt tűzték maguk elé. hogy az autók robotvezetőjét úgy kell megalkotni, mint a repülőgépek robotpiló­táját, amely képes mindenfajta mozgás ellenőr­zésére és minden manőverre. Természetesen eh­hez a géppel irányított mozgáshoz a megfelelő környezetet is meg kell teremteni. Kísérleteikhez szériagyártású autót használtak fel, olyan szerkezeti kiegészítésekkel, hogy a kocsi automatikusan (tehát a robotpilóta által) vezérelt mozgása mellett, egvszerű átkapcsolás­sal azért a hagyományos utakon, a hagyományos módon is vezethető legyen. Első ütemben ugyanis csak az képzelhető el, hogy először a nagy forgalmú utak és autópályák forgalmi sávjait tennék alkalmassá az automati­kusan is vezérelhető autók mozgására. A mellék­útvonalakon viszont — a csatlakozópontok meg­felelő kiképzésével — ugyanezek az autók a to­vábbiakban már közvetlen emberi irányítással, tehát kézzel is vezethetők. Nagy távlatban vi­szont ez a háztól házig való utazást nyújtó, csat­lakozásmentes és biztonságos közlekedési rend­szer a személy- és teherszállító járművekre egy­aránt. valamennyi útvonalon kiterjeszthető len­ne. ' Előzetes számítások szerint az automatizálás bevezetése 75—100 fontot jelentene járműven­ként és mintegy 3000 fontot a forgalmi sávok minden kilométerén. Ez az összeg később azon­ban jelentősen csökkenne e közlekedési rendszer szélesebb körű bevezetésével. A földi robotpilóta szerkesztésénél a hang­súly tulajdonképpen két fő feladat megoldására irányult: az oldalirányú mozgások, manőverezé­sek biztosítására (kormányzás). valamint a hosszirányú vezérlésre (a gázadagolás és a fé­kezés). A kutatóknak dönteniük kellett a mechanikus és elektronikus megoldások között. A mechani­kus kivitelezés szerint a járművek mozgását až út teljes hosszában vezető sínek és a kormány­nyal összeköttetésben álló — ugyanakkor egyben áramfelszedő — vezérlőkarok révén vizsgálták. Ez a megoldás azonban a sáv-váltó helyek és á forgalmi csomópontok kiépítésével járó nagy költségek miatt gazdaságtalannak mutatkozott. Ugyanakkor a járművek mozgásával keletkező zajok és a súrlódó vezérlő, irányító elemek ko­pása szempontjából nem is egy nehezen áthidal­ható problémákat okozott. Éppen ezért, az RRL kutatói most az elektroni­kus vezetési módszer kidolgozására összpontosí­tották munkájukat. Ennek a változatnak az a lé­nyege, hogy az útburkolatba — sávonként — kábeleket, hurokdetektorokat fektetnek le, ame­lyen gyenge váltóáramot vezetnek. A mágneses mező 31tal indukált jeleknek engedelmeskedik azután a megfelelően elektrifikált szerkezettel felépített autó, illetve az autóban elhelyezett robot, a kapott impulzus-parancsoknak megfele­lően. ­A kísérleti autó kormányzása, manőverezése, gyorsítása, lassítása, sávváltása üres úton ezzel a robottal máris megoldottnak tekinthető. A problémát ez idő szerint „csak“ az jelenti, hogy nem tudják pontosan: milyen programot dolgoz­zanak ki a zsúfolt forgalomra, amikor ezek az elektronikusan vezérelt járművek sűrű közökben és viszonylag nagy tempóval követik egymást, sávot változtatnak, letérnek, vagy bekapcsolód­nak egy más forgalmi áramba. És nem kis prob­lémát jelent ez idő szerint az sem. hogy külön tudják választani, ki tudják szűrni a konvojban haladó járművek érzékelői (külön-külön) a ha­mis jelzéseket, vagy a másik jármű részére szó­ló elektronikus parancsokat. Ennek a problémá­nak az áthidalására viszont biztató segítséget ígér a tökéletesedő radartechnika, amely a vak­repülésben és leszállásban már jól bevált. Mindent összevetve, az előrebecslések szerint körülbelül 50 évre van még szükség ahhoz, hogy; a gépjárművek automatikus irányítása széles kör­ben tőrt hódítson. ía—m)

Next

/
Thumbnails
Contents