Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-05 / 183. szám, szombat
eh IMI 1972. VIII. 5. j Hétvégi hirm a g y arázatunk | NASSZERI ÚT? • Az egyiptomi—líbiai egyesülés bejelentése aligha lepte meg különösebben a világpolitikai eseményeket élénk figyelemmel kísérő közvéleményt. A régebbi keletű terv megvalósításának kitűzött határideje (1973. szeptember 1.) jelzi: az elvi megállapodást követően a fontos és kevésbé fontos problémák sokaságát szükséges feltétlenül megoldani ahhoz, hogy az unió ne váljék illuzórikussá, kiállja az esetleges belső megingások erózióját, ugyanakkor nemzetközi politikai vonatkozásban követni tudja az arab felemelkedés haladónak minősíthető áramlatait. A végső következtetések ideje tehát még nem érkezett el, az egyesülés pozitívumait általánosítani és a kizárólagosság kritériumaiba foglalni egyoldalú, az unió fölött pálcát törni viszont tán korai lenne... Kétszer mérj!... Szadat elnök ez év februárjában öt hónapi gondolkodási időt kárt, hogy válaszolhasson Tripoli indítványára. Nes, a kairói döntés egyértelműen pozitívnek tűnik, bár inkább csak sejthetjük, vajon Kadhafi eredetileg milyen feltételekhez kötötte a teljes egyesülést. Nyilvánvaló, hogy az Izraellel szemben álló Egyiptom számára Líbia stratéfiiai szempontból a hátország tekintélyes megnövekedését jelenti, míg gazdasági vonatkozásban „nyomós érv“ az ország mesés olajkincsei közös kiaknázásának lehetősége, a túlzottan szilárdnak éppen nem nevezhető ökonómiai bázis megerősítése. Líbia ezzel szemben feltehetőleg társadalmi, szociális felemelkedését várja a csatlakozástól, míg a jóval fejlettebb Egyiptom műszaki lehetőségeire számítva képzeli el ipara fejlesztésének távlatait. Gazdasági, de nem utolsósorban katonai vonatkozásait tekintve az egyesülés terve tehát nem nélkülözi a logikát, viszont a társadalmi-politikai hátteret, annak aktív közrejátszá- sát, determináló szerepét semmiképp sem iktathatjuk ki, sőt feltétlenül meghatározó jellegűnek szükséges értékelnünk. Az egyesülés ezzel egyidejűleg elkerülhetetlenül befolyásolja az arabközi kapcsolatok alakulását, kihatása a kontinens politikai folyamataira nyilvánvaló. A „kétszer mérj, egyszer vágj“ elvének, a döntések fontosságát, politikai hatósugarát tekintve tehát múlhatatlanul érvényesülnie kellene. A múlt árnyai Az arab egységtörekvések hagyományai közismerten a történelmi múltba nyúlnak vissza. Tagadhatatlan viszont, hogy az újkori kísérletek különböző okok folytán rendre zátonyra futottak. Egyiptom és Szíria uniója (1958—1961) szintén kérészéletűnek bizonyult, s ez a tény ugyancsak óvatosságra int. Feltehetőleg ez a kudarc késztette Nasszer elnököt 1969-ben arra, hogy legalább átmenetileg „hidegre tegye“ Kadhafi javaslatát, elhamarkodott lépések helyett „alapos előkészítést“ indítványozzon, az oly sokszor hangoztatott kellő társadalmi és politikai feltételek kialakítására helyezze a hangsúlyt. Kétségtelen ugyanis, hogy az egyes arab országok álláspontjának más-más irányú és szintű különbözősége, az egyes problémák megítélésében mutatkozó nézeteltérések indokolt aggályokat .keltettek Nasszer elnökben. Járhatóbbnak mutatkozott a lazább szövetségek, a föderáció útja, pontosabban: politikai realitásként az adott helyzetben egyedül ez a lehetőség kínálkozott. Az Arab Államok Szövetségének megalakulásakor minden kétséget kizáróan a nasz- szeri elv érvényesült, Egyiptom, Líbia és Szíria hármas föderációja célkitűzéseiben tulajdonképpen felölelte az unió távlatát. Meglepő viszont, hogy Kadhafi Szíriának nem ajánlotta fel az egyesülést, bár elképzelhető a damaszkuszi távolmaradás okaként Asszad kormányának tartózkodó magatartása is. Előtérbe tóiul azonban egy kérdés, vajon a benghazi csúcson miként döntöttek az Arab Államok Szövetsége további sorsáról, illetve Szíria föderációra lép-e az egyiptomi—líbiai unióval, esetleg később csatlakozik- e hozzá, avagy éppen az unió tartja-e távol magától Szíriát? Vitathatatlan azonban, hogy amennyiben az unió megalakulása a hármas föderáció felborulását eredményezné, úgy Kairó eltért a Nasszer elnök által kijelölt úttól, s ugyancsak kérdéses, vajon szélesebb dimenziók vetületeként mennyiben lenne ez a lépés pozitiven értékelhető. Arról nem is szólva, hogy a tripoli vezetés eltérő álláspontot foglal el a szovjet— arab imperialista-ellenes együttműködés szempontjainak megítélésében. Az egyesülés tényét tudomásul véve tehát feltétlenül kísértenek a múlt árnyai, függetlenül a benghazi záróközlemény megállapításától, amely leszögezi: „... az imperialista és cionista kihívás, amelyet az 1967-es agresszió jelképezett, valamint az amerikai imperializmus és a világcionizmus ama kísérletei, hogy az agressziót befejezett ténnyé tegyék, a barátainktól kapott mindenfajta segítség ellenére sem küzdhe- tők le másképpen, csak úgy, ha az arabok Egyiptomnak, e harc élcsapatának a vezetésével egyesülnek.“ Őrjárat A benghazi bejelentéssel egyidejűleg aligha kerülhetik el figyelmünket a közel-keleti válsággal összefüggő egyéb diplomáciai lépések, amelyek tükrében nyilván élesebb megvilágítást kap az egyesülés bejelentésének ténye. Bár a kairói és tripoli sajtó feltűnően nagy publicitást biztosított az eseménynek, aligha nevezhetjük azt különösképpen időzítettnek. A pillanatnyi helyzetet inkább bizonyos elmerevedés jellemzi, a politikai megnyilatkozások végeredményben huzamosabb ideje nem tartalmaznak új elemeket. Ebben a „hadállásban“ ugyancsak kérdéses, vajon Gun- nar Jarring újabb közvetítési kísérlete eredménnyel jár-e? New York i tapogatózó megbeszéléseiről mindeddig vajmi kevés szűrődik ki s bár ezt éppen nem lehet kedvezőtlen előjelnek tekinteni, a politikai megfigyelők általában nem sok eséllyel kecsegtetnek. Az izraeli vezetés, amely ismét a közvetlen tárgyalások megtartása mellett tört lándzsát, nem nézi jő szemmel Jarring akcióját, Kairóban viszont változatlanul a közvetett eszmecserét tartják a rendezés első és alapvető szakaszában elfogadhatónak. A benghazi csúcs eredményét Tel- Avivban enyhén szólva is szkeptikusan fogadták, mondván: egy esztendő hosszú idő ... Másrészt viszont az egyiptomi-líbiai egyesülés ténye esetleg közvetve befolyásolhatja a jelenlegi helyzetet. Nem véletlen, hogy az Izraelt támogató nyugati országok, az Egyesült Államok huzamosabb ideje bizalmatlanul figyelik az arab egységtörekvéseket. Az arab világ olajkincsei ugyanis mágnesként vonzzák Közel-Keletre a különböző érdekeltségeket. Vitathatatlan, hogy alaposan és megfontoltan összehangolt intézkedésekkel az arab államok komoly bonyodalmakat okozhatnak esetleg a szóban forgó országok gazdasági életében. így az AP az egyiptomi—líbiai egyesülés kapcsán máris rámutat: a két ország olyan intézkedéseket hozhat, amelyek_ veszélyeztetik az Egyesült Államok olajérdekeltségeit. Ez a momentum azonban szintén kidomborítja, mennyire körültekintően, az adott belső és külső körülményeket objektiven elemezve szükséges az arab unióra vonatkozó távlati elképzeléseket valóra váltani. Végeredményben ezeket a megfontolásokat szemmel tartva alkotta meg Nasszer elnök koncepcióját, amely nyilvánvalóan mind a mai napig érvényes, a legkönnyebben járható út. BALOGH P. IMRE A Francia KP Politikai Bizottsága a gazdasági és szociális helyzetről Párizs — Az FKP PB csütörtökön Párizsban ülést tartott, amelyen megvizsgálták az ország gazdasági és szociális helyzetét. A PB úgy értékelte, hogy a jelenlegi Messmer-kormány az előző kabinet gazdasági és szociális politikáját folytatja. Az 1973-ra szóló költségvetési előirányzatok a közszolgáltatások árainak emelése az általános drágulás közepette ezt világosan tanúsítják — húzták alá a PB ülésén. Az FKP PB felhívta a figyelmet arra, hogy a katonai költségek 11 százalékos növelése lefékezné a szociális beruházásokat. Miközben a kormány egyre-másra teszi demagóg nyilatkozatait, nem folytat igazi tárgyalásokat a legégetőbb követelések teljesítésére vonatkozóan. Ezek a követelések: a minimális munkabér és a nyugdíjak felemelése, nyugdíjkorhatár hatvan évre való leszállítása, a vásárlóerő szavatolása, valamint a munkakörülmények javítása. A PB állást foglalt amellett, hogy a választói korhatárt szállítsák le tizennyolc évre. A vietnami néppel vállalt szolidaritás erősítésének fontos tényezőjeként értékelte a Politikai Bizottság az európai kommunista- és munkáspártok Párizsban tartott konferenciáját. Az amerikai szenátus ratifikálta a SALT-szerződést Washington — Az amerikai szenátus csütörtökön 88 szavazattal kettő ellenében ratifikálta a Szovjetunió és az Egyesült Államok között Moszkvában aláírt szerződést a rakétaelhárító fegyverrendszerek korlátozásáról: A stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodás ratifikációs vitája hétfőn kezdődik. A szenátusban Henry Jackson szenátor egy fenntartásokat tartalmazó kiegészítés csatolását javasolta. A szenátor módosítási javaslata figyelmeztetné a Szovjetuniót, hogy minden olyan lépés, amely „veszélyezteti“ az amerikai stratégiai erőket, ellentétes az Egyesült Államok érdekeivel. Ugyanakkor felszólítja az amerikai kormányt: a jövőben csak olyan szerződést kössön, amely a Szovjetunióval szemben „nem kényszeríti az Egyesült Államokat az interkontinentális erők területén a Szovjetuniónál alsóbbrendű helyzetbe“. Jackson határozati javaslatának „társszerzője“ Hugh Scott, szenátusi republikánus vezető, ami — megfigyelők szerint — azt jelenti, hogy a Nixon-kor- mány áll a terv mögött. A ratifikációs vitában Edward Kennedy azzal vádolta a Nixon- kormányt, hogy aláássa a SALT-szerződést, mert engedve a Pentagon követeléseinek, újabb összegeket biztosít új, a szerződés által nem korlátozott fegyverrendszerek kidolgozására. Csütörtökön éjszaka Nixon elnök nyilatkozatban juttatta kifejezésre elégedettségét a SALT-szerződés szenátusi ratifikálása felett. A szerződés hatályba léptetéséhez még az elnöknek is alá kell írnia a dokumentumot. McGovern Muskie-t választja alelnök jelöltnek? Washington — George McGovern az amerikai Demokrata Párt elnökjetöltje valószínűleg Edmund Muskie szenátort kéri fel, hogy vállalja az alelnökje- löltséget. McGovern közölte, hogy mielőtt hivatalosan felkérné Muskie-t, előbb beszélni kíván vele. Kijelentette, még nem döntötte el, kit állít a visszalépett Eagleton helyére. Egyelőre folytatja tanácskozásait a politikai és szakszervezeti vezetőkkel. Legkésőbb hétfőn közölnie kell döntését, mivel a Demokrata Párt országos bizottsága kedd délután ül össze, hogy megválassza az alelnökjelöltet. McGovern esetleges jelöltjei közül eddig hárman közölték, hogy nem hajlandók vállalni az alelnökjelöltséget — Edward Kennedy, Hubert Humphrey és Abraham Ribicoff szenátor. RÉSZLETEK A VÉNUSZ—8 ÜRSIKERERÖL Moszkva — A TASZSZ tudományos kommentátora a Vénusz-8 szovjet űrállomás által végzett kísérlet jelentőségét méltatva rámutat, hogy a feladat bonyolultabb volt, mint a Vénusz-7 esetében, amely elsőnek közölt információkat a bolygó sötét oldaláról. A Vénusz-8 117 napos repülése sikerrel végződött. A leszálló berendezés simán leszállt a Vénusz megvilágított oldalának felszínén. A bolygó légköréből és felszínéről értékes adatokat továbbított a gázburok összetételéről és fizikai paramétereiről, a hőmérsékletről és a légnyomásról az ötvenperces rádióadás során. A Vénusz-8 elé tűzött feladatok megkövetelték a leszálló berendezés belső konstrukciójának modernizálását. Változatlan súly {mintegy 500 kilogramm J és térfogat mellett bővíteni kellett a fedélzeti tudományos berendezés összetételét. Ezen felül az űrállomás konstrukciós elemeit és rendszereit szilárdabban, tartósabban kellett elkészíteni. A Vénusz-7 tapasztalatai alapján kiderült például, hogy a berendezés teste megfelelő szilárdságú, de a műszerkamrában a megengedettnél magasabbra emelkedett a hőmérséklet. Ennek kiküszöbölésére a kamra külső és belső hőszigetelését megnövelték és a kamrában olyan hőelemeket helyeztek el, amelyek a belső ventillátor által keltett légáramlatból elnyelték a felesleges meleget. A Vénusz-7 repülésének elemzése azt mutatta, hogy a sima leszállást biztosító ejtőernyőrendszer működési feltételei a feltételezettnél nehezebbnek bizonyultak. A Vénusz-8 megszerkesztésekor el kellett hárítani azt a veszélyt is, hogy a bolygó felszíni szele feldöntse a leszállt berendezést és ezáltal megszakítsa a rádióösszeköttetést a Földdel. További elméleti munkára, gyakorlati kísérletekre volt tehát szükség, amíg elérkezett a Vénusz-8 létrehozásában közreműködők által any- nyira várt nap. A szovjet űrállomás sima leszállása az égitest felszínére, pontos munka bebizonyította a konstrukciós megoldások helyességét. Augusztus 10-én folytatódnak az NDK—finn tárgyalások Helsinki — Helsinkiben pénteken befejeződött a Finn Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság delegációinak a két ország közötti kölcsönös diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről folytatott tárgyalásainak első szakasza. A finn külügyminisztérium által kiadott hivatalos közlemény szerint, „a tárgyalások tárgyszerű és konstruktív légkörben zajlottak le és azokon haladást értek el“. A két delegáció megállapodott, hogy megbeszéléseit a jövő héten, augusztus 10-én Helsinkiben folytatja. Perón visszatér? Buenos Aires — Hector Cam- pora, Argentína egykori elnökének, Juan Perónnak Buenos Aires-i személyes képviselője csütörtökön Madridba utazott, hogy az ott élő Perónnal tárgyaljon. Elutazása előtt kijelentette: nem hiszi, hogy 1973 márciusában megtartják az általános választásokat, hacsak a katonai kormány nem változtat a jelenlegi viszonyokon. Alejandro Lanusse, a jelenlegi elnök március 25-re tűzte ki a választásokat, de több feltételt kötött ki. Ezek egyike, hogy a választáson induló jelölteknek legkésőbb ez év augusztus 25-től Argentínában kell tartózkodniuk. Megfigyelők szerint ezzel a rendelettel arra akarják kényszeríteni Perónt, hogy vagy visszatérjen az országba, vagypedig mondjon le az indulásról. EDWARD GIEREK, Henryk Jabloňski és Piotr Jaroszewicz lengyel vezetők táviratban mondtak köszönetét Brezsnyev, Podgornij és Koszigin szovjet vezetőknek a lengyel államünnep alkalmából kifejezett jókívánságaikért. NICOLAE CEAUSESCU, a Román KP főtitkára, az Államtanács elnöke fogadta a szabadságát Romániában töltő Fock Jenőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a magyar kormány elnökét. A találkozón megállapították, hogy a két párt és a két állam baráti kapcsolatai és sokoldalú együttműködése eredményesen fejlődik. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit is megvitatták. BARÁTSÁGI VONAT indult tegnap az összes tartományokat képviselő 330 olasz kommunistával a Szovjetunióba. AZ INDIAI felsőház is nagy szavazattöbbséggel jóváhagyta a Szimlában aláírt indiai—pakisztáni megállapodást. A parlamenti vitában Szvaran Szingh indiai külügyminiszter hangoztatta, hogy a megállapodás mindkét ország népeinek javát szolgálja. HSZIUNG HSZIANG-HUI, az első kínai nagykövet megérkezett Mexikó-városba. A két ország február 14-én állapodott meg a diplomáciai kapcsolatok felvételében. Mexikó is rövidesen elküldi nagykövetét Peking- be. TAJVAN a továbbiakban minden formában megszűnik létezni az ENSZ számára. A kínai delegáció követelésére Konsz- tantin Sztavropulosz, az ENSZ jogi tanácsosa utasította a világszervezet funkcionáriusait, hogy a különböző kiadványokban többé ne említsék Tajvan nevét. Vonatkozik ez a különféle statisztikai évkönyvekre, egészségügyi, meteorológiai és egyéb kiadványokra. NIXON elnök John Conally volt pénzügyminsztert a hírszerző szolgálati tanácsadó bizottság tagjává nevezte ki. Conally, Texas volt demokrata párti kormányzója a demokratáknak Nixon újraválasztását szorgalmazó bizottságát irányít- ja. MERLEBACHBAN 540 francia bányász 24 órás sztrájkot kezdett a bányabiztonsági intézkedések megjavításáért. NICOLAS GUILLEN kubai költőt 70. születésnapja alkalmából társadalmi és irodalmi tevékenységének a kubai—szovjet barátság és együttműködéséhez való hozzájárulása elismeréséül a Munka Vörös Zászló érdemrendjével tüntették ki. LENINGRÄDBA érkezett háromnapos látogatásra az indiai hajóhad két őrnaszádja. TOKIÓBAN tegnap véget ért az atom- és hidrogénfegyverek ellen rendezett háromnapos világértekezlet, amely egyhangú felhívást adott ki a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek, e fegyverek gyártásának, tárolásának és alkalmazásának betiltására. ARTHUR LEWIS, munkáspárti képviselő az alsóházban megvádolta a kereskedelem- és iparügyi minisztériumot, hogy lehetővé teszi egyés cégeknek a törvények megkerülését.