Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-30 / 204. szám, szerda

A szövetségi hadsereg csapatainak és törzseinek közös gyakorlata (ČSTK) — fán Gábel, a szö­vetségi műszaki- és beruházás- fejlesztési miniszter első helyet­tese nyitotta meg tegnap Prá­gában a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában a szovjet ipar- teryező kiállítást. A kiállítást a moszkvai üssz- szövetségi Műszaki Esztétikai Tudományos Kutatóintézet és a prágai Ipari Tervezési Intézet rendezte meg. Az ünnepélyes megnyitón je­len volt Ján Gregor, a szövetsé­gi kormány alelnöke, Évien Er­ban, a Cseh Nemzeti Tanács el­nöke, František Ružička, a ke­reskedelmi miniszter első he­lyettese, Ludvík Černý, a Cseh­szlovák Kereskedelmi Kamara elnöke, valamint irtás közéleti személyiségek. Megjelent Viktor Gyenyiszije- vics Purfjonov, a Szovjetunió prágai nagykövetségének első titkára, valamint a szocialista országok prágai diplomáciai testületének képviselői. A prágai kiállítás szeptember 16-ig tart nyitva. Emlékünnepély Brezinán (ČSTK) — A trenőlni járás­ban, a halálra kínzottak brezi- nai emlékművénél megrendezett Emlékmű leleplezése (ČSTK) — A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulóját teg­nap megünnepelték a rožňavai (Rozsnyó) járás polgárai is. Rakovnica és Rudná (Rudna) községek határán ebből az al­kalomból leleplezték a Ján Go- nos-Markuš partizánnak állított emlékművet. Az ünnepségen részt vettek a II. világháború harcosai, a rož- ňavai járás képviselői és több mint 1500 lakos. Az emlékművet a két község SZISZ-tagjal vet­ték gondozásba. koszorúzási emlékünnepéllyel vette kezdetét a Szlovák Nem­zeti Felkelés 28. évfordulójának járási ünnepsége. A koszorúzási emlékünnepé­lyen részt vett Ján Janik, az SZLKP KB elnökségi tagja, a KB titkára Peter Dudáš, az SZAHSZ KB főtitkára. A jelen­levők szívélyesen köszöntötték Nyikolaj Petrovics Csunyihin al­tábornagyot, a Varsói Szerző­dés Egyesített Parancsnokságá­nak képviselőjét, Vlagyimir Szergejevics Gorjacsev egyko­ri partizánparancsnokot, Grigo- rij Szergejevics Milnyikovot, a fegorov partizánbrigád volt ko­misszárját, továbbá a baráti Uherské Hradišté-i járás vala­mint a trenčínl járás párt- és állami szerveinek képviselőit. A fejlődés problémái Túr istaforgalmi szerveink napirenden tartják a „ZemplínMó megoldatlan kérdéseit Amikor a mezőgazdaság cél­fait szolgálni hivatott Vihorlat alatti víztároló építését elkezd­ték, senki sem gondolt arra, hogy ennek környéke és vize az egész országból, sőt külföld­ről is ide csalogatja a turistá­kat. Ám a víztároló partja nem felelt meg a vendégek foga­dására. Kezdetben rengeteg problé­mával kellett megküzdeni és még ma sem mondható megfe­lelőnek mindaz, ami itt a für- dőző vendégeket szolgálja. A michalovcei járási, de a ke­rületi szervek sem voltak ké­pesek megbirkózni a „Zemplín“- tó fejlesztésével kapcsolatos szervezési és anyagi problémák­kal, hiszen ezek túlnőtték a ke­rület hatáskörét és országos jelleget öltöttek. Érthető tehát, hogy miért ülésezett a napokban a Cseh és Szlovák SZK Turistaforgalmi Bizottsága a .,Zemplín“-ló mel­lett. Megállapítást nyert, hogy az 1966-ban átadott víztároló kö­rül e néhány rövid esztendő alatt nem lehetett tökéletesen biztosítani — koncepció és anyagi eszközök hiányában — mindazt, ami az évente ideláto­gató közel másfél millió turis­ta alapvető igényeit kielégítené. A felmérések alapján ebben az ötéves tervben legalább további kétezer ággyal kell bővíteni a szálláskapacitást és közel négy­ezer székkel növelni a vendég­látóipari létesítmények befoga­dóképességét. Az illetékes szer­vek véleménye szerint „csúcs­forgalom“ idején naponta 70 ezer látogatóval kell számolni. Ehhez mérten szükséges a szol­gáltatásokat biztosítani. Éppen ezért a turistaforgalmi szükség­letek biztosításának kérdésével az országos jellegűvé vált „Zemplín“-tó esetében is a köz­ponti szerveknek is foglalkoz- niok kell. (•k) Kitüntetés (ČSTK) — Bohuslav Chňou­pek csehszlovák külügyminisz­ter tegnap a Cernín palotában átadta a Munkaérdemrendet“ Josef Chalupának és az „Építés­ben szerzett érdemekért“ kitün­tetést dr. Václav Tylnernek és dr. Zdenék Vernernek. A magas állami kitüntetése­ket a köztársasági elnök ado­mányozta a külügyi szolgálat dolgozóinak sikeres és odaadó munkájukért. Kedvező a bérszint alakulása A Szlovák Szocialista Köztár­saságban az év első hat hónap­jában 4,9 százalékkal emelke­dett az ipari dolgozók nominál­bére. Ez havi átlagban 95 koro­nát tett ki. A létfenntartási költségek az előzetes adatok alapján 0,6 százalékkal csök­kentek, és ilyformán 5,5 száza­lékkal emelkedett a reálbér. Az ipari dolgozók jövedelme a ta­valyi ütemnél gyorsabban gya­rapodott. (ČSTK) KÖZÉLET — MICHAL SABOLCÍK, a Szövet ségi Arhivatal vezetésével megbí­zott miniszter tegnap Prágában fogadta a Csehszlovákiában tartóz­kodó dr. I.smail Sabrí Abdallahot, az Egyiptomi Arab Köztársaság állami tervezésügyi miniszterét. — BOHUSLAV CHŇOUPEK kiil iigyminiszter tegnap Prágában fo­gadta lord Daviest, a Brit—Cseh­szlovák Társaság elnökét és fele­ségét. A fogadáson részt vett Jirí Meisner, a Nemzetközi Kapcsola­tok Csehszlovák Társaságának ve zető titkára. a tialászidény (ČSTK) — Szeptember elején Szlovákia azon vizeiben, me­lyekben nem honos a pisztráng, kezdetét veszi a halászidény, a ponty, a harcsa, a keszeg és a csuka halászata. A halak invá­zióját legnagyobb folyónkon, a Dunán várják, amely a halászok valódi paradicsoma. Az előző években Komárno (Komárom) térségében volt a leggazdagabb a Duna halállo­mánya. Ebben a térségben gya­korta megesik, hogy akár 50 kg-os harcsát is fognak. A Komárno környéki halá­szoknak nem csupán szerencsé­jük van, hiszen jól ismerik a folyót. A halászatban szerzett tapasztalatok nemzedékről nemzedékre szállnak. A halá­szatról szóló első írásos feljegy­zések 1019-ből származnak, ami­kor I. István magyar király ha. lászati joggal ajándékozta meg a Bencés-rendet. 1546-ban alapí­tották Komáromban az első halászcéget. A halászcég tagjai zsákmányukat a bécsi császári udvarnak, Csehországba és Szé­kesfehérvárra szállíthatták. A tenger a letűnt korok leggazdagabb múzeuma Salomon Reinach mondta a XIX. század végén: „A tenger a letűnt korok leggazdagabb múzeuma“. A letűnt korok hajó­zásának történetére vonatkozó ismeretek gyökerei nagyrészt a tenger mélyére süllyedt civi­lizációk ismeretéből sarjadnak. Amint az UNESCO által 1971- ben kiadott terjedelmes gyűjte­mény előszava hangsúlyozza, búvárok nélkül soha nem fej­lődhetett volna ki igazán a ten­gerekben rejlő kincs feltárása és egyes múzeumokat nem is lehetett volna létrehozni. 1908 és 1913 között a ruhát­lanul lemerülő tuniszi szivacs­halászok bronz- és márvány műalkotásokat hoztak fel 40 méter mélységből. 1948 óta ezt a mélységet az e célra begya­korolt búvárok könnyen elérik. A búvárfelszerelések, a kutatá­si technika tökéletesedésével gyarapodott a tengerek mélyé­ből előkerült régi emlékek, ma­radványok listája. Különösen értékes leletek a szép, kecses amforák. A vízalatti régészeti kutatá­sok eredményei rendkívül sok­félék. Például: a leletek közé tartozik a Wasa.'a tengerből ki­mentett hajó, amely sok min­dent elárul Svédország XVIII. századi történetéről, a törté­nelemelőtti cölöpfaluk, amelye­ket svájci búvárok kutattak fel, a Finnország közelében talált fegyverek és roncsok, az óriási hajótemető a Caymann szige­teknél. Az USA-ban a Champlain-tó- ban könnyű tüzérségi fegyve­rekkel felszerelt folyami és ta­vi bárkákat találtak. Ezek nagy érdeklődést keltettek a függet­lenségi háborút tanulmányozó történészek körében. Hasonló szenzáció volt — egyebek kö­zött — egy XVII. századbeli holland hajó roncsainak meg­találása Madagaszkár partjai­nál. A tengerben rejlő régészeti emlékek kiemelését számos művelet előzi meg, s a kieme­lés után azonnal el kell kez­deni a lelet anyagának konzer­válását, ami szintén külön szak­értelmet igényel. Ma már több­ségükben megszűntek a hajdani ellentétek a régészek és a bú­várok között: a mai búvárok, akik régészeti feltárásoknál dolgoznak, megfelelő szakisme­rettel és felszereléssel rendel­keznek, a hivatásos régészek új nemzedéke pedig már nem bürokrata és nem is zárkózik elefántcsont-toronyba, hanem gyakran maga is lemerül a vi­zek mélyére, hogy helyben ta­nulmányozza a leleteket, vagy irányítsa a kiemelési munkála­tokat. Az amforák vándorlása egyébként néha meglehetősen bonyolult dolog. Ha egy görög amforát találnak a Fekete-ten­gerben, nem biztos, hogy köz­vetlenül az Égéi tenger, vagy a Pontus Euxinus (a Fekete-ten- ger ókori neve) partjáról szár­mazik. Lehetséges, hogy Szicí­liába, vagy Spanyolországba szállították, onnan került to­vább Galliába és Germániába, a Dunán át eljutott Dáciába s ott került a tengerbe, de előbb négyszer, vagy ötször változott a tartalma. Egy monda szerint a tenger­ből felszállt istenek ruházták fel tudással a Föld lakóit. A XX. században pedig a Föld lakói vallatóra fogják a legyőzött óceánok mélyét s a múlt elstily- lyedt kincseit kutatják. (Science et Vie) Brezsnyev Krasznojarszkban Moszkva — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára tegnap Krasz­nojarszkban beszédet mondott a párt- és gazdasági aktíva érte­kezletén. Az értekezlet részvevői meg­vitatták az 1972. évi népgazda­sági terv teljesítésében a párt­szervezetre háruló feladatokat; nagy figyelmet szenteltek az aratásnak, a gabona és más me­zőgazdasági termékek felvásár­lásának. Amerikai hadihajók agresszív provokációi Saigon — A saigoni amerikai katonai parancsnokság kedden közölte, hogy a vietnami fel­ségvizeken cirkáló amerikai 7. flotta négy hajója vasárnap „vakmerő“ rajtaütésszerű táma­dást hajtott végre a VDK leg­nagyobb kikötője, Haiphong el­len. Az amerikai hajók — a pa­rancsnokság szerint — meg­semmisítettek több objektumot és elsüllyesztettek két észak­vietnami torpédónaszádot. Ojabb részletek váltak isme­retessé a VDK ellen folytatott amerikai támadó háború eszka­lációjáról. Az amerikai 7. flotta négy hadihajója a haiphongi kikötő térségében a várostól mintegy három kilométerre lévő objek­tumokat ágyúzott. A VDK partvédelmi ütegei heves tüzet zúdítottak a négy hajóra — a Newport News ne- hézcirkálóra, a Providence könnyűcirkálóra, valamint a Rowan és a Robinson romboló­ra"— s lövedékeik eltalálták a Robinson rombolót. Gyorsjáratú észak-vietnami torpedónaszádok üldözőbe vet­ték a támadó amerikai nehéz­cirkálót, ez azonban — ameri­kai állítás szerint — az egyiket elsüllyesztette, a másikat pedig eltalálta és lángba borította. Ekkor a Midway nevű amerikai repülőgépanyaha jóról felszállt vadászbombázók egyike vette célba a lángoló észak-vietnami hajót, s az állítólag szintén el­süllyedt. Hanoi — A Nanh Dán, a Viet­nami Dolgozók Pártjának lapja kedden cikket közölt a vietna­mi felségvizeken augusztus 22- én amerikai repülőgépek által elsüllyesztett kínai csónak ügyéről, az öt kínai tengerész haláláról. „E kínai elvtársak életüket áldozták az amerika* agresszió ellen küzdő vietnan,. nép igaz ügyéért, a két ország népeinek harcos szolidaritásáért — írta a lap. — Az amerikaiak a kí­nai hajók és az országunkkal kereskedelmi kapcsolatot fenn­tartó más országok hajóinak megtámadásával cinikusan meg­sértették a VDK szuverenitását és biztonságát, semmibe vették a nemzetközi közvéleményt, s lábbal tiporták a nemzetközi kereskedelem és hajózás sza­badságával kapcsolatos összes jogokat. Ez az újabb bűncselek­mény nem elszigetelt bűntett. A kínai néppel és más szocia­lista országokkal, az egész ha­ladó emberiséggel szembeni fe­nyegetőzések és módszeres pro­vokációk hosszú sorának részét képezi.“ A Nhan Dán végezetül nyo­matékosan aláhúzza: az ameri­kaiak ördögi iizelmei nem ren­díthetik meg Vietnam és Kína forradalmi harcokban megedzett régi keletű barátságát. C i p r u s i—görög tanoc s ko z ás ok Athén — Xantopulosz-Pala- masz görög ügyvezető külügy­miniszter kedden sajtónyilatko­zatot tett a foannisz Hrisztoft- desz ciprusi külügyminiszterrel folytatott kétnapos tanácskozá­sok befejeződése alkalmából. Mint mondotta, Görögország és Ciprus megállapodott abban, hogy közös erőfeszítéseket tesz a ciprusi görög és török kö­zösség között megkezdődött tár­gyalások eredményes befejezése érdekében. Hozzáfűzte, hogy Hrisztofidesz athéni látogatása jelentősen hozzájárult az Athén és Nicosia közötti szorosabb együttműködés helyreállításá­hoz. Ki van a báltérben? Belgrad — Jugoszláviában nagy érdeklődéssel várják a választ arra a kérdésre, hogy mi rejlik a Szevo család múlt héten Olaszországban történt meggyilkolása mögött. A bűn- cselekményről és előzményei­ről az olasz rendőrség eddig semmi érdemlegeset nem kö­zölt. Jugoszláviában azonban bi­zonyosra veszik, hogy szabadon működő Usztasa-szervezetek belső harcáról és egymás kö­zötti leszámolásáról van szó. Szevo is hírhedt usztasa volt, akinek stuttgarti vendéglőjében, a fasiszta' terroristák rendsze­res találkozóhelyén a rendőr­ség többször tartott házkuta­tást, fegyvereket is találtak, a bűnbarlangot azonban mégsem zárták be. A jugoszláv sajtó szerint a „Horvát Forradalmi Testvérek“ fasiszta szervezet, amelynek Szevo is aktív tagja volt, jelen­tős szerepet játszott abban a példátlan akcióban, amelynek során Ausztráliából és több nyu­gat-európai országból 19 terro­ristát csempésztek Jugoszlávia területére, különféle bűncselek­mények elkövetésére, és akiket azután a biztonsági szervek a lakosság közreműködésével megsemmisítettek. Kommentár a nap eseményéhez Megvétózott megbékélés Űj-Delhiben indiai—pakisztáni tárgyalások folynak, a hivata­los fogalmazás szerint „a szim- lai megállapodás gyakorlati vég­rehajtásának kérdéseiről.“ Eb­ben így nem is lenne semmi kü­lönös. Mint közismert, Szimla indiai fürdőhelyen néhány hét­tel ezelőtt számos alapvető kér­désben elvi megállapodás jött létre Indira Gandhi indiai mi­niszterelnökasszony és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök kö­zött. Megfelel a diplomáciai életben kialakult szokásjognak, hogy az ilyen magas szintű m e gá 11 a po d á so k a t a 1 a eso n y abb régiókban, diplomaták és szak­értők bevonásával váltják fel a gyakorlat aprópénzére. Csakhogy Új-Delhiben a jelek szerint korántsem az történik. A pakisztáni delegáció vezető­jével, Aliz Ahmeddel immár má­sodszor tárgyal Indira Gandhi, márpedig biztosan nem tenné, ha — amint az logikus lenne — csupán a technikai végrehaj­tás részleteiről lenne szó. Saj­nos, most már nemcsak valószí­nű, hanem egészen biztosnak tűnik, hogy a helyzet nem az. Indira Gandhinak minden bi­zonnyal azért kellett személye­sen beavatkoznia az ügybe, mert a Pakisztáni Iszlám Köz­társaság delegációja az alapel­veket illetően is eltért a mind­össze néhány hetes szimlai megállapodástól. Attól az egyez­ménytől, amelyről maga Ali Bhutto is úgy nyilatkozott, hogy új korszakot nyithat a két or­szág kapcsolatainak történeté­ben. Mi történt? A legfőbb okot talán nem is Rawalpindiben, hanem pakisz­táni kerületen kívül kell keres, ni. A megfigyelők mindenesetre megjegyzik; az indiai főváros­ban tárgyaló pakisztáni delegá­ció magatartásában akkor kö­vetkezett be az éles fordulat, amikor — hétfőn — Rawalpin­di!» érkezett Csao Kuan-Hua kínai külügyminiszterhelyettes. A kínai ENSZ-vétó a Bengáli Népi Köztársaság felvételének ügyében olyan akció nyitányá­nak bizonyult, amely megálla­píthatja a szubkontinens meg­békélésének minap még bíztató folyamatát. Nem tudni, mit hoz a jövő, de most úgy tűnik, Ali Bhutto — a szimlai megál­lapodás betűjével és szellemé­vel ellentétben — csatlakozik ehhez az akcióhoz. 1972. Vili. 30. A Varsói Szerződés tagálla­mai Egyesített Fegyveres Erői Parancsnokságának terve alap­ján ez év őszén a szövetséges hadseregek csapatai és törzsei a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság területén közös gya­korlatot tartanak. Szovjet ipartervező kiállítás Prágában

Next

/
Thumbnails
Contents