Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

T alán megbocsát az olvasó, hogy augusztus végén, két nappal a nyári olimpiai játékok megkezdése előtt a „téli futballról“, a jégkorong­ról „köteles“ olvasni. De igazán sem­mi okosabbat nem tudtunk kitalálni. Ugyanis az időt nem lehet megállíta­ni; augusztus ide, olimpia oda, köze ledik szeptember másodika, a jégko­rongsport nagy világeseménye, amelv- ről az előző nemzedékek csak álmod­tak, de sohasem érték meg; az emlí­tett napon találkozik először Kanada és a Szovjetunió válogatottja, hogy aztán még hét alkalommal mérje ösz- sze tudását, négyszer a tengeren tú- lon, négyszer Moszkvában A nyolc mérkőzés „pikantériája“, hogy a jég­korong bölcsőjét most a legjobbak képviselik, tehát profi jégkorongozók- kal állhat ki Kanada a nagy érdek­lődéssel várt összecsapásokra' Tehát szeptemberben szertefoszlik egy mítosz, amely hosszú éveken ke­resztül vitatéma volt a szakemberek és a nézők körében egyaránt: a szin te természetfölöttivé felnagyított ka­nadai „jégkorong-mondára“ („a pro­fik a legjobbak a világon“ 1 nemsoká­ra választ kapunk. Ahogy közeledik szeptember máso dika, úgy fokozódik az izgalom világ­szerte. Mindkét félnek vannak „párt­fogói“, mindkét ország korongozói számára nagy a tét — Kanada szá­mára azonban még nagyobb! Hiszen olyan sportág világelsőségéről van szó, amely 125 évvel ezelőtt éppen ott keletkezett, amely azóta bősége­BoDoy Utt, az eszaK-amerikai hiva­tásos liga legjobb védőjátékosa. sen ontja az örömöket száz- és száz­ezer korongozónak és semmivel sem pótolható élményekkel, izgalmakkal szolgál millió nézőnek a stadionok­ban, a televízió és a rádió előtt. A szó szoros értelmében Kanada nemzeti sportjáról van szó. Az átla­gos kanadai gyerek még most is csak nagyon ritka esetekben tudja meg­mondani, hogy mikor is kezdett el tulajdonképpen korcsolyázni és mikor tanult meg korongozni. Kanadában tél­ien mindenütt kergetik a korongot: az utcán, a befagyott tócsákon, tava­kon és sok száz műjégpályán. Nincs falu, melynek ne lenne jégkoronghő­se. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a ka­nadaiak nemzeti önérzetét mélysége­sen sértette az a tény, hogy amatőr válogatottjuk 1961-ben Genfben állt utoljára a világbajnoki győzelmi do­bogó legmagasabb fokán. Habár azt is meg kell mondanunk, hogy a ten­geren túlon eleinte nem nagy „tragé­diát“ csináltak ebből. Főleg azért nem, mert egész Kanada figyelme tel­jesen és egyöntetűen a profiligára koncentrálódik. Az úgynevezett „ama­tőr jégkorong“ Kanada számára ugyan, is csak lokális jelentőséggel bír. Az Allan Kupa elnyerése (az országos bajnoki cím) maximálisan az illető tartományban jelent dicsőséget. A másik oldalon a Stanley Kupa fa pro­fik bajnoksága) már évtizedek óla lázban tartja egész Észak Amerikát. Szóval, ha a kanadai ember a jégko­rongról beszél, akkor kizárólagosan csak a profi „hokistákra“ gondol. Te­hát az örök kanadai hit („mi voltunk és vagyunk a világ legjobbjai“) is a profi * jégkorong felsőbbrendűségéből fakad. Valamikor az amatőr kanadai klub­csapatok „fél kézzel“ nyertek világ- bajnokságokat az európaiak előtt. A hatvanas évektől kezdve aztán már csak kétségbeesett kísérletezések tör­téntek a világelsőség visszaszerzésé re, mert az európai jégkorong, főleg a szovjet, annyira megerősödött, hogy a tengeren túliak sok esetben nem voltak méltó partnerei öreg földré­szünk válogatottjának. A világhege­mónia. visszaszerzésén fáradozott Bobby Kromm edző, akárcsak utódja, Dávid Bauer atya is. Bauer atya ál­ma csak álom maradt, nem segítettek az exprofik sem a világbajnokságo­kon (Brewer, Bownas, McLeod). En­nek ellenére a kanadaiak továbbra is esküdöztek, hogy ők a legjobbak, mert a profiknál nincsenek jobb ko- , rongozók a világon, de azok nem sze­repelhetnek VB-ken. Az állítás igazá­ban lassanként kételkedni kezdtek az emberek Egyszerűen azért, mert Eu­rópában a profi jégkorong „világ­nagyságát“ csak nagyon kevesen tud­ták elképzelni, s az európai koron- gozóknak nem volt alkalmuk „meg­simogatni“ közelebbről a hivatásoso kát. Amikor három évvel ezelőtt a ka­nadaiak látták, jobban mondva ta­pasztalták, hogy amatőr jégkorong- sportjuk nem képes konkurrálni Eu­rópával. a Kanadai Amatőr Jégkorong Szövetség azzal a javaslattal állt elő, hogy válogatottjában profik is szere­pelhessenek. Mert mégiscsak szégyen, hogy a jégkorongozás őshazájának vá­logatottja alárendelt szerepet játsszon a világbajnokságokon. A nemzetközi szövetség hat profi szerepeltetéséhez járult hozzá, de amikor a javaslat megvalósulni látszott, kisült, hogy az NHL (National Hockey League — Nemzeti Jégkorong Liga) nem volt hajlandó az amatőr szövetség, tehát a kanadai válogatott részére bocsá­tani semmilyen profi korongozót, leg­feljebb kiöregedett játékosokat, akik­nek képességei kételkedésre adtak okot. Később a Nemzetközi Jégkorong Szövetség hatálytalanította az erede­tileg elfogadott határozatot, mert nyil­vánvalóvá vált, hogy a profik elleni játék veszélyeztette volna az európai korongozók olimpiai részvételét. Ka­nada erre úgy válaszolt, hogy meg­szakított mindennemű kapcsolatot kontinensünkkel. De amint az várható volt, nem so­káig bírták saját „száműzetésüket“, s elhatározták, hogy újra kontaktust teremtenek Európával. Az amatőrök­kel azonban már nem akarják lejárat­ni magukat. így jött létre Prágában az a szenzációként ható megállapo­dás, amelynek értelmében a nyolc Kanada—Szovjetunió mérkőzésen a legjobb kanadai korongozók szerepel­hetnek, tehát a profik is. Kanadai részről Harry Sinden ed­ző már ki is jelölte a 35 tagú keretet. (A neveket felesleges felsorolnunk, úgy sem sokat mondanának, hiszen nem láttuk ezeket a korongozókat ját­szani, és különben sem biztos, hogy ők jönnek-e Európába.) Most már csak az a kérdés, hogy csakugyan megváltoztatta-e álláspontját az NHL és véglegesen beleegyezett a játéko­sok szerepeltetésébe. Ugyanis három évvel ezelőtt ilyesmiről hallani sem akart. Igaz. most „holt idényben“ ke­rülne sor az európaiak elleni talál­kozókra, amikor még nőm indult meg a profiliga könyörtelen körforgása, amikor még nem fenyegeti veszély a profiliga üzletembereinek dollármil­lióit. Ennek ellenére sok még a bi­zonytalanság akörül, hogy ki Is fog tulajdonképpen játszani, ki vállalja majd a felelősséget a profik esetleges sérüléséért stb. A „honoráriumokkal“ bizonyára nem lesz fennakadás, hi­szen az amerikai tv-társaságok nem kímélik a milliókat, ha ilyen történel­mi nevezetességű eseményről van szó. A kiválasztott 35 korongozó névso­rából kitűnik, hogy Sinden edző mi­lyen elveket is követett, amikor ösz- szeállította keretét. A játékosok kö­zött találunk keménykötésűeket. akik szinte keresik a testtel való játékot, de legalább annyi a keretben a tech­nikás korongozó, akik nagyszerű testcselekkel képesek „menekülni“ testi közelségből. Sinden arról sem feledkezett meg, hogy a profiklubok teljes ötösei szerepeljenek a váloga­tottban, akárcsak az összeszokott vé­dőhármasokról sem. Amint az első kommentárokból ki­tűnik, Sinden edző figyelembe vette a játékosok egyéni képességeit is, amikor kijelölte a keretet. Kanadában is vannak különleges alkotóképessé­gekkel rendelkező korongozók, de akadnak olyanok is, akiket be kell „húzni“ a játékba, irányítani kell őket. Mindkét kategóriából kitűnő já­tékosok kerültek a keretbe. Kanadá­ban mégis az a nézet uralkodik, hogy a válogatottban olyan korongozóknak kell fölényben lenniük, akik egyedül is megbízhatóan képesek reagálni a játék folyamán kialakult helyzetekre, akik intuitív érzéssel rendelkeznek, akik tudják, melyik a legjobb „húzás“ az adott pillanatban. Ezek a koron­gozók nem szeretik, ha utasításokat kapnak, ha tanácsokat adnak nekik, hogy mit kellene cselekedniük. Sin­den kerete azt mutatja, hogy majd­nem minden kiválasztott játékosa ilyen típusú korongozó. Állítólag ilyen egyéniségekből álló csapat sohasem „veszítheti el a fejét“, nem esik két­ségbe. Hát majd meglátjuk . . . A nyolc mérkőzés eredményét ille­tően megoszlanak a vélemények. Egyesek gőgös kanadai büszkeséggel azt állítják, hogy „no, majd most megmutatjuk az oroszoknak, hogy kell játszani a jégkorongot“, mások viszont figyelmeztetik Kanadát, ha nem készül fel alaposan, akkor kel­lemetlen csalódások érhetik, s az bi­zony a világ legnagyobb szégyene len­ne a jégkorong őshazájára. Vszelovod Bobrov, a szovjet válogatott edzője a prágai világbajnokságon szerényen ki­jelentette: „Azt nem állítom, hogy nem kaphatunk ki a profiktól, de azért mi sem maradunk adósak. Eb­ben biztosak lehetnek!“ Bobby Orr, a profiliga legjobb vé­dőjátékosa így vélekedik a Szovjet­unió korongozóiról: „Én már játszot­tam a szovjet korongozók ellen. Igaz, akkor még csak 16 éves voltam és ta­pasztalatlan, de nagyon jól emlékszem rá, hogy a szovjetek nem nagyon ijed­tek mep a keménységtől. Bizonyára így lesz ez most is. Az is kérdés. Bizonyára ilyen izgalmas jeleneteket is láthatunk inajd a nyolc kanadai—szovjet mérkőzéseken. hogy ki lesz kitéve nagyobb nyomás­nak, mi vagy ők. Talán az dönti majd el javunkra a találkozókat, hogy mi több kiváló egyéniségekkel rendelke­zünk. És még egy tanács: védelmünk­nek tapasztalt játékosokból kell áll­ni, mert a szovjet játékosok nagyon gyorsan és pontosan kombinálnak. Ké­pesek »lesöpörni« a iégről a tapasz­talatlan védőket.“ A legtöbb kanadai szakember biza­kodóan tekint a nyolc mérkőzés elé. Toe Blake, a Montreal Canadiens ed­zője: „Ügy gondolom, hogy válogatot­tunk mind a nyolc mérkőzést meg­nyeri.“ William Jennings, a New York Rangers elnöke: „Nem tartom szeren­csésnek az őszi időpontot. Télen jobb lett volna. A szovjetek hamarabb len­dülnek formába. Amikor először lát­tam őket, meglepődtem: tiszta töké­letesség. Még egyszer ismétlem: nem biztos, hogy ősszel sikerrel álljuk majd a sarat.“ De nemcsak jóhiszemű és sport­szerű nyilatkozatok látnak napvilá­Valerij Harlamov, a szovjet váloga­tott egyik legjobb játékosa. got a tengeren túlon, hanem olyanok is, amelyek már most igyekeznek min­denáron megmérgezni a találkozók előtti légkört. A torontói Daily Star így ír: „A kanadaiaknak mind a nyolc mérkőzésen meg kell verniük az oro­szokat.“ Tehát nyíltan kimondják, hogy őket nem a sportvetélkedés ér­dekli, hanem a profi jégkorongozás fölényének a mindenáron! bebizonyí­tása. Amint már említettük, az első négy találkozóra Kanadában kerül sor: szeptember 2. Montreal, szeptember 4. Torontó, szeptember 6. Winnipeg és szeptember 8. Vancouver. A vissza­vágókat Moszkvában, a Luzsnyiki sport, csarnokban bonyolítják le szeptember 22-én, 24-én, 26-án és 28-án. Egy-egy mérkőzést játszanak a kanadai profik Stockholmban és Plzeňben Svédország, illetve Csehszlovákia ellen. Még néhány érdekesség a mérkő­zések körül. A játékvezetők európai felfogásban fognak bíráskodni. A ka­nadai találkozókon négy amerikai (köztük az ismert Gagnon és Lee), a moszkvai mérkőzéseken nyugatnémet, csehszlovák és svéd bírók működnek" közre. Kanadában 60X26, Moszkvá­ban 61X30 méteres pályákon játsza­nak a csapatok. A szovjet válogatott Vszelovod Bobrov és Borisz Kulagin edzők vezetése alatt augusztus 30-án utazik a tengerentúlra. Taraszov és Csernyisov. a szovjet válogatott volt edzői már évekkel ez­előtt kijelentették: bármikor készek játszani a profik ellen. Most aztán a kocka el van vetve ... Egyes európai szakemberek szkeptikusan néznek a találkozók elé. Félnek, hogy a nagy eseményből ne legyen majd nagy csa­lódás és kiábrándulás. Nem is annyi­ra a számszerű eredményről van szó, hanem elsősorban a játékról, a játék­felfogásról. A találkozók határozottan alkalmasak lesznek majd az ellenfe­lek tudásának az összehasonlítására, de a játékfelfogásról, a játék kollek­tív és sportbeli értékéről sem szabad megfeledkezni. És erre vagyunk első­sorban kíváncsiak. Mi fog dominálni a mérkőzéseken? A kemény, sztereo­tip kanadai játék, vagy az improvizá­ciós, szellemes szovjet „hoki“? Mi dönt majd? Az egyéni játékfelfogás, vagy a kollektív játék? Amint látjuk, kérdések bőven akadnak. A rejtvény megfejtésére azonban csak szeptem­berben kerül sor. TOMI VINCE ÚJ SZÚ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava Gorkij utco 10. Telefon: 169. 312-52, 323-01. főszerkesztő 532-20. titkárság 550-18. sportrovat 505 ?9 gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 09308 Pravda Kadóvádalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzem«. Bratislava, Štúrovo 4 Hirdetőiroda. Jesenského 12 Telelőn 551 93 F'őf'jetés' dl' havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0| Szá negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hiriapszolgá'at Előfizetéseket efogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. egy mítosz szertefoszlik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents