Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

A tankönyvellátásról Beszélgetés dr. BERTÖK IMRÉVEL, a bratislavai Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat főszerkesztő helyettesével Az új tanév előkészítése felelősségteljes munkát igényel nemcsak a pedagógusoktól, hanem a kü­lönböző intézmények és vállalatok dolgozóitól is. Ez a sokoldalú munka az iskoláztatás gondos megszervezésében, a tankönyvek és a tanszerek biztosításában nyilvánul meg. A zökkenőmentes és eredményes oktatás szempontjából a tankönyvek és a tanszerek legalább annyira fontosak, mint a termelésben a szerszámok vagy a gépek. Iskoláink tankönyvellátásáról a bratislavai Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat gondoskodik. A tanév megkezdése előtt felkerestük dr. Bert ók Imrét, a kiadó főszerkesztő-helyettesét, a ma­gyar szerkesztőség vezetőjét s megkértük, tájékoztasson, hogyan készültek fel a tanévre és milyen a tankönyvellátás. A magyar tankönyvszerkesztőség — mint a Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat szer­ves része — jelenlegi és távlati munkater­vének kidolgozásánál a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból, valamint az I. és II. ciklusú iskolák tanítóinak és vezető dolgozóinak szlovákiai aktíva­értekezlete fő feladataiból indult ki. — A szerkesztőség tagjainak többsége aktívan részt vett a tan tervek, tankönyvek és módszertani segédkönyvek értékelésében, melyet az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma szervezett. Az átérté­kelést az a tény indokolta, hogy a válságos évek­ben kiadott társadalomtudományi tankönyvek né­melyikébe nyíltan vagy burkoltan helytelen eszmei-politikai nézetek kerültek, vagy szerzőik hűtlenül elhagyták szocialista hazánkat, ezért né­hány nevet törölnünk kellett a forgalomban levő tankönyvek névjegyzékéből. A szerkesztőség dol­gozóinak gyakorlata és pedagógiai tapasztalatai azonban nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy tár­sadalomtudományi tankönyveink jobbára megfelel­tek az eszmei-politikai kritériumoknak; ez azt is tanúsítja, hogy a kiadó pártvezetősége és a magyar tankönyvszerkesztőség tagjai a legválságosabb időkben is éberen őrködtek tankönyveink marxis­ta—leninista jellege felett. — A tankönyveket, a segédkönyveket és a mód­szertanokat az ideológiai elbírálás során három kategóriába sorolták: az elsőbe a politikailag ki­fogástalan tankönyvek, a másodikba a kisebb kiegészítéseket és korrekciót igénylő könyvek — ezekhez a bratislavai Pedagógiai Kutató Intézet módszertani levelet ad ki —, a harmadikba pedig a törölt tankönyvek kerültek, amelyeket rövidesen pótolni tudunk. % Milyen a nemzetiségi iskolák, kivált­képp a magyar iskolák tankönyvellátása? — A minisztérium által kiadott tankönyvjegyzé­kek, amelyeket az iskolák igazgatói megkaptak, azt mutatják, hogy nincs okunk aggodalomra. Az alapiskolákban szeptember elsején a polgári nevelést kivéve — amelyet átmenetileg szlovák nyelvű tankönyv pótol, de már fordítják magyar nyelvre — minden tankönyvet megkapnak a tanu­lók. Az általános középiskolákban, gimnáziumok­ban és szakközépiskolákban csak néhány tan­könyvet helyettesítünk [gazdasági földrajz, köz- gazdaságtan) szlovák nyelvű kiadvánnyal, de ezek magyar nyelvre való fordítása is megkezdődött. A fordítási munkában hathatós segítséget nyújtot­tak a nitrai Pedagógiai Fakultás dolgozói. Az ipa- ritanuló-iskolák és a szaktanintézetek tankönyvei­ben nem történt lényeges változás. A rugalmas tankönyvellátást az üzem vezetőségének, illetve a magyar tankönyvek szerkesztőségének gondossá­ga és a többi szerkesztőség önzetlen segítsége és együttműködése teszi lehetővé. 0 Mi .a helyzet azv iparitanuló-iskolák és a szaktanintézetek könyvellátása terén? r— Az üzem pártszervezete és vezetősége magáé­vá tette a CSKP XIV. kongresszusának határozatait és igyekszik kedvező feltételeket teremteni, hogy a legigényesebb követelményeknek is eleget tehes­sen. Az utóbbi időben a szerkesztőség gondos és alapos munkája révén több szlovákiai tankönyv színvonalas fordításban látott napvilágot. Példa­ként említem meg az E. Brhlík—J. Romaftuk szerzői kollektívától az így főzzünk című, az iparitanuló­iskolák szakácsnövendékei számára kiadott, színes illusztrációkkal ellátott, a magyar szakterminoló­giát szakszerűen tükröző, ízléses kivitelezésű tan­könyvet. % Milyen a kapcsolatuk a külföldi tan- könyvkiadókkal? — Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy a prágai Állami Pedagógiai Kiadóval évek hosszú során megértő, egymást kölcsönösen segítő baráti kapcsolatok alakultak ki. Kiadónk a szocialista országok legtöbb tankönyvkiadójával baráti kap­csolatot tart fenn. A magyar tankönyvek szerkesz­tőségét elsősorban az újvidéki (Növi Sad) Tarto­mányi Tankönyvkiadó Intézethez és a budapesti Tankönyvkiadóhoz fűzik baráti szálak. E három kiadó közös gondozásában jelent meg a Képes nyelv­könyv, amely a modern nyelvoktató módszerek segítségével a magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelvoktatásának hatékonyságát hivatott émelni. A budapesti Tankönyvkiadóval fenntartott baráti kapcsolatok lehetővé tették, hogy a gimnáziumok­ban átmenetileg a magyarországi „Magyar nyelv­tant“ használtuk és az 1972—73-as tanévben a gimnáziumok 1. és 2., az 1973—74-es tanévtől kezdődően pedig a 3. és 4. osztályban az orosz nyelvkönyveket használhassuk. A tankönyvekhez a bratislavai Pedagógiai Kutató Intézet módszerta­ni utasítást ad Isi. 9 Hogyan tükröződnek a kiadó munkájá­ban az oktatás korszerűsítését célzó törek­vések? — Kiadói tervünkbe rendszeresen tanulmány­gyűjteményeket iktatunk be. Az 1974-es kiadói tervünk az alsó fokú szlovák nyelvoktatás korsze­rűsítésével kapcsolatos problémáknak szentel egy tanulmánygyűjteményt, egy másikat pedig a cseh­szlovák szocialista hazafiság, a csehszlovák állami­ság és a proletár nemzetköziség kérdéseinek — a szlovákiai aktívaértekezlet határozatainak meg­valósítása érdekében. Tervbe vettük A törökök Dél-Szlovákiában című történelmi tanulmány kia­dását, amely gazdag dokumentumanyagot szolgál­tatna a történelem szakos pedagógusoknak a re­gionális ismeretek reális bemutatásához és a szülőföld történelmének illúziómentes megismeré­séhez. A szlovákiai aktívaértekezlet feladatul tűzte ki a tanítók eszmei-politikai továbbképzését is. Szerkesztőségünk ezen a téren is a magyar peda* gógusok segítségére lesz és már 1973-ban megje­lentet két figyelemre méltó publikációt, Kotor— Kačani: Hazafias és internacionalista nevelés, Matuščák: Harc a revizionizmus ellen a pedagó­giában. % Milyenek a szerkesztőség távlati ter­vei? — Szerkesztőségünk az összállami tankönyvek mellett a sajátos tankönyvek, tanítói kézikönyvek és módszertanok fokozatos kiadását tűzte ki célul. Részt vállaltunk a Középiskolások könyvtára soro­zatának fordításából és szeretnénk bővíteni kap­csolatainkat a szülőkkel. A korszerű anyanyelv­oktatás az egyes tankönyvekhez munkafüzetek és feladatlapok kiadását teszi szükségessé. A termé­szettudományi tantárgyak tankönyveiben a két­nyelvű szakterminológiát úgy szeretnénk biztosítani, hogy a magyar nemzetiségű tanulók nyelvi nehéz­ségeiket a továbbtanulás és a szakkönyvek tanul­mányozása során leküzdhessék. — Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának nemzetiségi osztályával azon fáradozunk, a magyar nemzetiségű tanulók kezébe olyan nyelvkönyveket adhassunk, hogy fokozatosan és tudatosan felszá­molhassuk a munkás- és parasztszármazású tanu­lók nyelvi hátrányait és elejét vegyük a nagyará­nyú lemorzsolódásnak. ftölgyessyf A „sémia“, különösen a sokfelé megforduló újságíró számára, sajnos eléggé ismert. Amikor egy-egy helyi jellegű problémáról, hiányosságról akar tájékozódni a helyszínen, gyak­ran fogadják ezzel a szöveggel: mi ugyebár nagyon szeretnénk, ha ..., mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy ..., nem rajtunk múlik, mert mi akarjuk, de... és pillana­tokon belül valós és valótlan kifogá­sok, indokok, olykor kibúvók özöné­vel árasztják el. Annál jólesőbb érzés — s ezt napjainkban egyre gyakrabban tapasztaljuk — olyan emberekkel találkozni, akik nem vár­nak arra a bizonyos galambra, más szóval a felsőbb szervek teljes anya­gi támogatására, hanem a helyi erőforrásokra támaszkodva ésszerű, lelkes munkával szinte csodákra ké­pesek. Például Hurbannvón (Úgyal- lán). A történet itt is szokványosán kez­dődött. A járási magasépítő vállalat 1969 őszén átadta a magyar tannyel­vű kilencéves alapiskola új épületét. Égetően szükség volt erre az isko­lára, mert addig több iskola egy épületben volt összezsúfolva, s két- váltásos tanítással igyekeztek eny­híteni a helyhiányt. Szóval elkészült az iskola, a tanulók beköltöztek az új épületbe. A környék azonban le­hangoló képet nyújtott, leginkább a szemétdombot juttatta az ember eszébe. Azonkívül tornaterme és ebédlője sem volt az iskolának. Az indok: ez már nem fért be az elő­irányzott keretbe. S itt kezdődik az a bizonyos más történet. Az igaz­gató és a tanítók ugyanis nem vártak ölbe tett kézzel, amíg valami „csöp­pen felülről“, hanem munkához lát­tak. — Nálunk már évtizedek óta min­den alkalommal hangsúlyoztuk, hogy lakosságunk érdeklődik a társadalmi >munka iránt, jó a kapcsolatunk az iskolákkal is, tehát szívükön viselik szülővárosuk problémáit — kezdi a beszélgetést Kender Gyula igaz­gató. Egészen 1970-ig azonban nem volt alkalmunk ezt az állítást való­ban számottevő közös munkával bi­zonyítani. Ekkor kitűnő lehetőség kínálkozott erre. Ügy véltük ugyanis, hogy az új épülethez tornaterem és ebédlő is „dukál“, s az sem mellé­kes, milyen környezetben tanulnak diákjaink, összehívtuk a szülőket, s elhatároztuk, hogy „Z“-akcióban tesszük szebbé, korszerűbbé iskolán­a tájékoztatást Kender Gyula — ter­mészetesen sokkal korszerűbb körül­mények között végezhetjük oktató­nevelő munkánkat. Két jól felszerelt szaktantermünk van, ahol gyakorlati jellegű oktatás folyik. Nagy figyel­met szentelünk az iskolán kívüli te­vékenységnek is. Jól működő sport, méhészeti, kémiai és természetrajzi szakkörünk van, énekkarunk is gyakran hallat magáról. Különösen ifjú biológusainkra vagyunk büsz­kék, akik országos viszonylatban is kiváló eredményeket értek el. EGYSZERŰ TORTrNET kát és környékét. Szavainkat tett követte, s munkánkban nem marad­tunk egyedül. Segített a vnb, a jnb iskolaügyi osztálya, s a járási ma­gasépítő vállalat is. Szombaton és vasárnap serény munka folyt itt. Szülők, pedagógusok, tanulók dol­goztak együtt és az eredmény nem maradt el. 1970-ben elkészült a tágas tornaterem és a szép ebédlő, egy évvel később pedig sportpályákat, zöld övezeteket, virágoságyakat léte­sítettek, s bekerítették az iskolát. A társadalmi munka érteke 1970-ben 300 ezer, tavaly pedig 200 ezer ko­rona volt. Vakáció van, csendes az iskola. Az igazgató és Lacza jenő igazgató­helyettes társaságában nézzük az épületeket, a korszerűen felszerelt osztályokat, gyönyörködünk a szép környezetben. Itt szinte bűn rosszul tanulni, ötöst kapni — mondom fé­lig tréfásan kísérőimnek. A közelmúlt után a jelenről s a kö­zeljövőről beszélgettünk. — Az új iskolában — folytatja Körülnézek az igazgató szobájá­ban. A falon számos elismerő okle­vél, kitüntetés: a jó munka egyik tükörképe. Erről is részletesen le­hetne írni, ám valahogy a jó munka itt természetesnek tűnik. Pedig az eredményekért itt is keményen és céltudatosan dolgoznak. — A sok pozitívum mellett nem szeretném, ha megfeledkeznénk problémáinkról. Elsősorban az okoz itt komoly gondot, hogy iskolánkban járási és országos viszonylatban is meglehetősen magas a bukási szá­zalék (9,5). Bonyolult probléma ez, mégis mielőbb szeretnénk jelentős javulást elérni, ismét a szülők segít­ségével. Apropó, a szülők. Elkészültek az épületek, köröskörül zöldell a fű, s ezzel vége a példásan jó együttmű­ködésnek? „Kapásból“ jön a válasz: — A szülőkkel kialakított jó kap­csolatunk természetesen ezután sem szakad meg, hiszen az már nálunk évtizedes hagyomány. Most más jel­legű problémákat szeretnénk közö­sen megoldani. Ezek is legalább olyan időszerűek és fontosak, mint az építkezés volt. Pártunk legutóbbi kongresszusa határozatainak megfe­lelően megkülönböztetett figyelmet fordítunk a tanulók világnézeti ne­velésére, s ehhez igényeljük a szülők segítségét. E téren is lépést akarunk tartani a korral, szeretnénk felszá­molni a már elavult szokásokat, s a még mindig tapasztalható úgy­nevezett kettős nevelést. Vagyis arra törekszünk, hogy a szülők is olyan szellemben neveljék gyermekeiket, mint itt az iskolában. Ezután a tanulók elhelyezkedésé­ről beszélgettünk. Megtudtuk, hogy évente átlag a kilencedikesek egy- harmada tanul tovább, a többi szak­munkásnak jelentkezik. Ügy vélem, ezen az arányon is javítani kell a jövőben. Mielőtt elbúcsúzunk, még megte­kintjük a klubhelyiséget, ahol képek, faliújságok, emlékkönyvek dokumen­tálják a pionírszervezet aktív mun­káját. Kísérőimmel az iskola elé értünk, amikor észrevettük, hogy szolgálati gépkocsink sofőrje nincs az autó körül. Néhány perc múlva tért visz- sza. — Az iskolát nézegettem. Gyö­nyörű itt minden — mondja. Az igazgató neki is elmeséli, miképpen épült fel az iskola. Tulajdonképpen egyszerű történet, hiszen végső soron minden jó cse­lekedet, értelmes tett az. A bonyo­dalmakat, a gondokat rendszerint azok okozzák, akik keveset, vagy semmit sem tesznek. Ügy tűnik, nemcsak a rossz, ha­nem a jó példa is „ragadós“: mielőtt hazafelé indultunk, betértünk egy feketére, s itt mesélték, hogy Ögyal- lán társadalmi munkában most kezd­ték el a kultúrház építését. SZILVÁSSY IÖZSEF ni ö át e* Dk á­'JÉ 51} v típusa), i munkás- székben a sélt nyelv i, mint az az anya­bizonyos :alában a családok ak éppen n értékelt ;1 kell fi- ídniök az- lönbségei- gyermek Íja. A ta- igy az is- ha a kör- rokat csu- az alapis- zépiskolá- . Az örö- hátrányok alában az nozódnak. égköre se- loké rend­íti) a tan- különbö- illetve az ínyelvként n tanuló i fogadják skben pro- tékekből). rag (szak­tanulóknál nűvelődési yozásában megelőzése ílő „start- upán a fö. kiépítésé- inkább az ta ellensú- §rt az elő- ilapiskolá- t erősítet- ményeket, gos tudás- ol a ma- Tiindenben , a jövő­lett — fi* skola alsó iseire kell szeretném kell tenni et összné- Jgyen elő- í, amelyet en munka, bonák, a k...“ Ma lóink van- már min- hogy sok- ré válhas- »égeink is, nyes mun- s pedagó- t útról új 5 eredmé- lebb pers- ak ezt az omolnunk, ^3-as isko- ös ktizdel- ti a tanu- z oktatás- nt. S hadd küszöbén I FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents