Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám, szerda

Jirásek síüliviitsikan jártunk... Az észak-cséhországi Hronov városában az idén már negyvenkettedszer került sor az Alois Jirá- sek nevét viselő országos műkedvelő színházi fesztiválra. A hronovi Jirásek Napok augusztus 5-től 12-ig tartottak, s ez a rendezvény csúcspont­ját jelenti a cseh és szlovák köztársasági mű­kedvelő versenyeknek. Jirásek városába a külön­böző területi versenyek legjobbjai érkeztek. A fesztivál fölött a cseh és szlovák Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Központi Taná­csa és a SZISZ központi bizottsága vállalt véd­nökséget. A rendezést ismét a prágai Kulturális Nevelő Intézet és a bratislavai Népművelési Inté­zet, valamint a kelet-csehországi kerületi nemze­ti bizottság, a náchodi járási és a hronovi helyi szervek vállalták magukra. A fesztivál nagyszerű alkalom arra, hogy a mű­kedvelő színjátszás irányítói kicseréljék tapasz­talataikat és elképzeléseiket az amatőr színját­szás jövőjéről. Az egyhetes fesztiválon három szlovák és négy cseh műkedvelő együttes mulat­ta be tudását. Az Űstí nad Labem-i STZ üzemi klubjának kis színpadja Gorkij Vassza Zseleznova című darabját, a České Budéjovice-i 111-es szín­ház Václav K. Klicpera Mindenki valamit a ha­záért c. klasszikus színművét, a plzefti Škoda Mű­vek üzemi klubjának együttese Július Zeyer Régi história, a kromäŕížiek pedig K. Čapek Az anyu c. darabját hozták Hronovba. A szlovák műked­velő színjátszást a Spišská Nová Ves-i Hviezdo- slav-együttes képviselte Osvald Záhradník Szóló ütő lórára) c. mai tárgyú darabjával, amely két nemzedék gondolkozásmódját, érzésvilágát bon­colgatja. A bratislavai Dimitrov Vegyi Művek üze­mi klubjának színjátszói Július BarC Ivántól a Kettő c. darabot mutatták be, a Spišská Nová Ves-i vasutas klub együttese pedig ugyanettől a szerzőtől Az anya c. darabbal reprezentálta a szlovák «műkedvelő színjátszó mozgalmat. A hronovi fesztivál újabb hagyománya, hogy minden évben meghívnak egy külföldi műkedvelő együttest. Az idén a tatabányai Bányász Színház együttese járt Hronovban. A kollektíva többsége fiatal lány és fiú, s amint Ivák István és Földes Károly, az együttes tagjai a szünetben elmond­ták, van közöttük gimnazista, szakközépiskolás, ács, bányász, technikus, pedagógus, mérnök, egészségügyi dolgozó is. Ezek a fiatalok vagy nyolc évvel ezelőtt elhatározták, hogy irodalmi színpadot alapítanak. Elképzelésük megvalósítá­sában támogatta őket a bányász-szakszervezet, valamint annak központja, a tatabányai Népház vezetősége is. — A fiatalok tiszta indulatai és tenniakarása hajtott bennünket. Verseket és novellákat adtunk elő, zenével műsorokká kombináltuk őket; majd néhány szép mai magyar darab következeit, ame­lyeket kevés színpadi kellékkel, könnyen moz- gathatóan mutathattunk be klubokban és a mun­kásszállók szűkös helyiségeiben ... Alapvető cél­kitűzésünk az egyetemes művészet szolgálata, a lehető legjobb és legkomolyabb produkciók vál­lalása, az amatőrökkel szemben támasztható ma­ximális igénnyel. Szeretnénk az amatőr színház tekintélyét elismertetni minden társadalmi réteg előtt — nyilatkozott Éless Béla, a Bányász Szín­pad rendezője, a tatabányai Népház Igazgatója. A tatabányaiak Hronovban Éless Béla Kukabú várok c. dokumentumjátékával és Az ember já tékái „az ősköltészet modoraban előadott gro­teszk játékkal“ (saját meghatározásukJ, valamint Éless Béla és László Tibor feldolgozásával, a Mesejáró Apró Jánossal érkeztek. A felsorolásból is j^itűnik, hogy az együttes tulajdonképpen szerzői színház is. A vendégszereplés műsorának megválasztása szerencsésnek mondható. Az ember játékai c. groteszk játék szövege minimális, de ez a nagy­szerű, a színházi környezetről szinte tudomást sem vevő, de a szereplőknek a legbelsőbb énjüket kifejező művészi játék szinte kicsalta a tapsot a magyarul nem tudó, de a színpadi kifejezés mű­vészetéhez az átlagosnál többet értő hronovi kö­zönség tenyeréből. Nagyon tanulságos volt a Kukabúvárok fogad­tatása. Az egyfelvonásos darab tényanyagát a ta­tabányai gyermekek két százalékának, az elha gyott, mostoha sorsra került utcagyerekek életé­ből meríti. Éless Bélának ebben a darabban kivá­lóan sikerült megelevenítenie a szociográfiát. A 2 százalékba tartozó gyermekek vallanak a je lenről, azokról a problémákról, amelyeknek meg­oldása továbbra is a fontos társadalmi feladatok közé tartozik. Ez az alkotás olyan kritika, amely a társadalom tagjainak, a szülőknek és a közélet embereinek mélyen a lelkiismeretébe nyúl. A da­rab hatása mozgósító, de nem romboló, segíteni- akarásra ösztönöz. Az utcákra, a szemetesládák környékére jutó gyermekekért nemcsak a szülő, de a társadalom és a lényeget mellőző bürokrá­cia is felelős. Szívbe markolóan hangzik a szín­padról a vád: „A felnőttek csak felnőttek, nem is voltak gyerekek!“ Gyermeki, de, sajnos, sok eset­ben mennyire igaz megállapítás ez! Elragadó volt az a lángoló szenvedély, amellyel ezt a társadal­mi problémát a tatabányaiak tolmácsolták. Ez az egyfelvonásos játék a legjobb értelemben vett po­litikum, amely segít egy társadalmi probléma mélyére látni. A Mesejáró Apró János c. Játékot Éless Béla és László Tibor a hronovi fesztiválra írta. Noha a közönség számára itt több nyelvi nehézség adód­hatott, mégis: a hronovi Jirásek Színházban egy estére megelevenedett a magyar mesevilág — és ez már maga is értékes kultúrdiplomáciai tett. A világot járói Apró János egyszerűnek tűnő ka­landsorozata a dramaturgia leleményességéről ta­núskodik. A közönség értékelte a csupán szimbo­likus jelmezeket, amelyek nagyobb igényt tá­masztottak a szereplőkkel szemben. (Elragadó volt Szabó Annamária a boszorkány- és Takács Mihály a címszerepben. Juharos Róbert magyaros motívumú kísérőzenéje és Szendőfi Pál díszletei is hozzájárultak ahhoz, hogy a cseh néző belefe­ledkezzen a magyaros népmese világába.) Hronov városának intézményei, valamennyi la­kosa szívből jövő vendégszeretettel fogadta a fesztivál valamennyi résztvevőjét. Minden együt­tes fölött egy üzem, vagy efsz vállalt védnöksé­get. A fesztivál így fontos küldetést is teljesített: elmélyítette nemzeteink barátságát, egymás kul­túrájával gazdagította a résztvevők tudatát. Nagy pozitívum volt a fiatalság magas aránya a sze­replők között. A fesztivál azonban azt is jelezte, hogy főleg a cseh műkedvelő színjátszó mozga­lom számára mennyire szükséges a mai tárgyú, friss alkotás. somogyi mátyás Időben elkészül? Minden munkának megvan a maga ideje és „hajrája“. Az is­kolák építésének hajrája júli­usra és augusztusra esik, ami magától értetődő, hiszen ezek­ben a hónapokban szünetel a tanítás. Vagyis szeptember el­sejéig kellene átadni az épülő iskolákat, hogy később, a taní­tás megkezdése után a költöz­ködés és az épület átadása már ne zavarja az oktató-nevelő munkát. Hogy milyen sok komp­likációt okoz és milyen káros hatással jár, ha nem készül el időre, tehát a tanítás megkez­déséig az új iskola, azt a pe­dagógusok tudják a legjobban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iskolák időbeni átadá­sa csak a pedagógusok, eset­leg a tanulók érdeke. Az iskolák mielőbbi átadásá­nak fontosságát akkor értjük meg igazán, ha arra gondolunk, hogy országos viszonylatban va­lóban számottevő az épülő tan­intézetek száma. Csak a Szlo­vák Szocialista Köztársaság te­rületén 101 iskoláról és 585 tanteremről van szó. Igaz, en­nek egy része már az első fél­évben elkészült. Egyebek közt a levicei (Lévaj, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) já­rásban adtak át új iskolát az első félévben. Ugyancsak szá­mos új óvoda is elkészült már. Örömmel állapíthatjuk ' meg, hogy ebben az évben aránylag jó ütemben halad az iskolák építése. Az első félévben az egész évi tervet az építkezési vállalatok 48,5 százalékra tel­jesítették. Különösen a kelet­szlovákiai kerületben figyelem­re méltó az évi terv teljesítése az első hat hónapban: 58 szá­zalékos. Ezzel szemben a kö­zép-szlovákiai kerület 44 száza­lékra, a nyugat-szlovákiai pedig mindössze 44 százalékra telje­sítette az évi tervet az említett időszakban. Az egyes járások közül a Košice-vidéki, a vrano- vi és a humennéi (Homonna) ért el különösen figyelemre méltó eredményeket. Elmarasz­talóan kell szólni viszont töb­bek közt a trnavai és a Brati- slava-vidéki Járás építkezési vállalatairól. Az egyes járásokban jól tud­ják, hol forog veszélyben az is­kolák időbeni átadása. Ezért az illetékes szerveknek mindent el kellene követniük annak érde­kében, hogy mindenütt késés nélkül átadhassák rendelteté­süknek az épülő iskolákat, óvo­dákat. Ugyanez vonatkozik a tanin­tézetek tatarozására, festetésé- re. Tanulni kellene végre az előző évek tapasztalataiból, amikor mindig akadt egy-két hely, ahol valamilyen okra hi­vatkozva nem készült el időben az új iskola, illetve elkéstek a már meglevő iskolák tatarozá­sával, festésével. F. I. A múlt, a jelen és a jövő dia­lektikus egységét, az ezeréves száztornyú Moldva-parti arany Prága sokrétűségét tárja a lá­togató elé a bratislavai Városi Múzeumban megrendezett kiál­lítás. A tárlat anyagát fehér- fekete és színes fényképfelvé­telek, nyomatok, térképek, új­ságcikkek, modellek és maket­tek, tárgyi emlékek s néhány képzőművészeti alkotás képezi. S meggyőzően hirdeti a közis­mert tényt, hogy Prága a világ egyik legszebb, legértékesebb történelmi városa. Csodálatos egységben olvad benne össze a természet varázsa s az emberi szellem alkotókészsége. Róma és Párizs után Európa harma­dik legnagyobb városa volt a XIV. században — politikai, gaz­dasági és kulturális vonatkozás­ban egyaránt. Első egyetemét IV. Károly alapította. Az alapí­tó levél eredetijét a nácik meg­semmisítették, itt látható a fak­szimiléje. A tudomány mellett a művé­szetek is termő talajra találtak itt. A tárgyi emlékek sorában a legértékesebb a pergamenre írt XI. századi Vyšehrádi Kódex hasonmása, s Vencel ékes arany­koronájának a montreáli világ- kiállításra készült ezüst kópiá­ja. A Vitus Székesegyház kincs­tárából Prágán kívül először ke­rül bemutatásra V. Orbán feke­te zománcos, gótikus aranyke­resztje és egy kézformájú ara­nyozott ezüst Szentgyörgv ereklyetartó, amelyek a XIV. századi prágai ötvösművészet remekei. A város építészete a román kortól fogva valamennyi stílus jegyeit magán viseli, pe­dig itt izgalmas korszakok vál­tották fel a békés, nyugodt éle­tet. A huszitizmus emberségért, szabadságért küzdő forradalmi mozgalmát vérbe fojtotta a zsar­noki önkény. De a népi erő s akarat törhetetlenül munkálko­dott tovább, és megszülettek a későgotika s a reneszánsz mo­numentális emlékei. Majd a fe­hérhegyi gyászos csatavesztés után a szenvedélyességet és mél­tóságot éreztető barokk fonna- nyelvén szólaltatták meg a kor szellemét az építészek (Dient- zenhoffer), a szobrászok (M. Braun), a festők (Brandl, Skré- ta). Páratlan szerencse, hogy nem sikerült mindezt a hat évig dúló fasiszta rémuralomnak el­pusztítania. A végig hősiesen ellenálló prágaiak 1945. május 5-i felkelése és a szovjet had­sereg áldozatos emberiségmentő harca május 9-én vetett véget a nácizmus borzalmainak. Az elnyomatásból újraéledő Prága a győzelmes februári munkástorradalommal éri el az ország teljes szabadságát s a szocialista rendben alakul mo­dern fővárossá. E rend műem­lékvédelme féltve őrzi a múlt időtlen kulturális emlékeit, a történelmi városrészeket, me­lyek a jelent gazdagítják. A vá­rosból mégsem árad a múzeu­mok hűvössége, hanem az élet, a szocialista valóság meleg lük­tetése. A tegnap és a ma teljes harmóniában olvad össze. A Csehszlovák Szocialista köztársaság milliós lakosságú fő­városa az új ember igényeinek kielégítésén és megfelelő élet­környezetének megteremtésén fáradozik. A legsürgetőbb a la­kásépítés és a közlekedés prob­lémájának megoldása. Ezen lét- fontosságú kérdéseket a prágai városi és körzeti bizottságok érdemes, lelkes vezetői és dol- ozói törekszenek megoldani. Hogy elgondolásaik és munkás, ságuk célravezető, azt legfő* képp az elmúlt három év s a tavalyi választások eredményei, meg az életszínvonal emelkedé­se igazolják. A XIV. pártkong­resszus lenini szellemben fogal­mazott határozatai alapján lát­tak hozzá a komplex városfej­lesztési program megoldásához. Ám mindennél kifejezőbbek a konkrét számadatok. 1984-től 1970-ig ezer lakás, s ezzel pár­huzamosan üzletek, áruházak, szállók, éttermek s különböző szolgáltatási házak épültek, amelyek a lakosság jobb ellá­tottságát biztosítják. A tárlat bemutatja az említett időszak­ban készült 36 csecsemőotthont és óvodát, 22 kilencosztályos alapiskolát, ahol 21 500 gyermek értelmét fejlesztik. A szakisko­lák hálózata is bővült. A kulturális élet magas szín­vonalát jelzi a 36 színház, 20 képtár, 21 múzeum és 83 film­színház. A világhírű prágai ze­ne nemcsak évi átlag ezer hang­versenyen csendül fel, hanem a hagyományos Prágai Zenei Ta­vaszon nemzetközi művészek részvételével gyönyörködteti sokrétű közönségét. Száznál több könyvtárának polcain so­rakoznak az ember szellemét és jellemét formáló könyvek. Prága ipari termelése az or­szágos produkció 10 százalékát képezi. Alapvető fontosságú a meg­növekedett népességű város közlekedésének megoldása. A kommunista párt és az * ’ unt szervek gondoskodásával .öz- lekedési hálózat rekonstrukció­ja és kibővítése, a járművek számának növelése folyamatban van. A jövő perspektíváját jelzi a földalatti vasút nagyszabású építkezése. Első szakaszán már 1974-ben megindul a forgalom. A hatalmas műszaki munka fő­tanácsadója a szovjet Fedorov elvtárs. A főváros vízellátásá­ban jelentős szerepe lesz a Že- livka folyó bekapcsolásának. A szovjetunióbeli gázvezeték ré­vén az energiaellátás is foko­zódik. Az új Prága tudományos el­vek alapján épül. Tágas lakó­negyedek: Pankrác I., II. és III. új típusú modern technológiá­val épült háztömbjei több mint 112 ezer ember számára bizto­sítanak otthont. Ezek egész kü­lönálló kisvárosok, melyek kü­lönböző intézményeikkel az em­berek egészségét, kénveimét, testi és szellemi szükségleteit szolgálják Eszményi program az 1971 — 1980 között felépülő Déli Vá­ros, ahol az első lakások 1974- re készülnek el. A lakók zaj­ártalomtól mentes környezet­ben, zöld övezettel körülvéve élhetnek. Külön útvonalakon bonyolítják le a gyalogos és járműforgalmat. A dolgozók otthonait és munkahelyeit ra­cionálisan megtervezett útháló­zat köti össze. Szinte fantasztikus az ember­ről való gondoskodás nagyvo­nalúsága. A megvalósítás szel­lemi és fizikai munkájában, akárcsak az elmúlt századok folyamán, ma is tevékenyen részt vesznek a szlovákok, s a csehekkel kölcsönösen segítik egymást. Közös tevékenységük, energiájuk szocialista hazasze­retetből táplálkozik. Céljuk va­lóban nagyszerű: a béke, a nem­zetköziség, az ember zavarta­lan boldog jövőjének építése BÄRKÄNY JENÖNÉ 1972. VIII. 23. Prága tegnap, ma és holnap PÁRATLAN KIÁLLÍTÁS BRATISLAVÁBAN Práyu új városnegyede------- A* » mtr- -«bc. W ^ . v. ^ „A ranykakas a neve ennek a szép, meghitt vendéglőnek, amelyet a turisták számára létesítettek a'. O^ZSZSZK európai részében, Penza város közelében. A faház orosz faragóműveszek mesteri alkotása. (Felvétel ČSTK — TASZSZJ

Next

/
Thumbnails
Contents