Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám, szerda

Elad, vásárol, étkeztet A dolgozók 67,9 százaléka nő 0 Évi forgalmuk 680 millió korona ^ Kik az elárusítás mesterei és művészei? & Az idén 9 ezer kg csigát vásároltak £ A nyilvános étkez­tetés fejlesztésének problémái Uj bevásárlási központot építettek Veľký Grob /Nagygurab) köz­ségben is. Ha találósdira játszanánk, akkor fogalmaznék így: Elad, vásárol, étkeztet, intézmény, a neve hét betűből áll, mi az? De nem találósdiról van szó, hanem egy nagyon kis komoly kereskedelmi szervezetről, a JEDNOTA fogyasztási szövetke­zetről. Mégpedig Szlovákia má­sodik legnagyobb fogyasztási szövetkezetéről , a galántairói (Galánta), mely a 130 ezer la­kosú járás legalább 100 ezer lakosának fogyasztását igyek­szik kielégíteni azzal, hogy el­ad, vásárol, étkeztet. Nagyságáról meggyőződhe­tünk Novomesky Lajos elvtárs, a tervezési osztály vezetőjének tájékoztatása alapján: a szövet­kezetnek 453 munkahelye van, ebből 337 elárusítóhely, 116 pe­dig a nyilvános étkeztetés üze­mei, vendéglők, éttermek, bü­fék. Tavaly 1633 dolgozója volt a szövetkezetnek. Az idén már 1672 dolgozót foglalkoztat. Je­lentős a nők arányszáma, hisz a dolgozók 67,9 százaléka asz* szony vagy lány. Legjellemzőbb a szövetkezet nagyságára vo­natkozólag a tervezett évi for­galom: az idén 680 millió ko­rona, de jövőre már 721 millió korona lesz. Ugyancsak a szövetkezet nagyságára vonatkozó adal, hogy 32 533 tagja van. Mindjárt kínálkozik is a kérdés: Mennyi haszonrészesedést kaptak? A múlt évi forgalom alapján ed­dig 803 000 koronát fizettek ki. A szövetkezet kereskedelmi és vendéglátóipari hálózata a maga részéről mindent megtesz, hogy az ellátás zavartalan le­gyen. A maradi elárusítási és kiszolgálási módszerekkel sza­kítanak, amilyen gyorsan csak lehet, mert az élettempó gyor­sulása is sietteti ezt. Csakhogy, új épületekre, új raktárakra van szükség. Építési lehetősé­geik viszont korlátozottak. Bár­milyen nagy is a szövetkezet, bármilyen nagy is az igénye ezen a téren, az Ismert kor­mányrendelkezés értelmében az idén csak 3 millió 850 ezer ko­ronát fordíthat építésre. Safán (Vágsellye) és Veľký Grob (Nagygurab) községben új bevásárlási központot épí­tettek. Hamarosan befejezik Sa- fán ÍVágsellyeJ a hűtőraktár építését, mely 900 négyzetmé­ternyi rakodóterülettel bővíti majd a raktározási lehetősé­get. Dolné Saiiby (Alsószeli) községben is újjáépítik a 192 négyzetméternyi raktárat. Jövő­re Vlčany (Farkasd), Šintava, Soporna, Trstice (Nádszeg), Diakovce (Deáki) községekben építenek majd. Az eladás, az árusítás nem egyszerű áruelosztás. Valamivel több. Nem csak szervező mun­ka. Több. Egy kicsit művészet is. Ez a szövetkezet vezetőinek véleménye. A vásárlók bizonyá­ra örvendenek ennek. Bár so­kan kétkednek, s szeretnének a saját szemükkel olyan el­árusítót látni, aki legalább ici­picikét művészi színvonalon va­lósítja meg az elárusítást. Felsorolnak néhány nevet. Persze sietve hozzáteszik: Fő­leg idősebbekről van szó, a fia­talok még nem értik, hogy mi­lyen az igazi eladás, árusítás ... Azután felkészülök a jegyzete­lésre, úgy hiszem, hogy hosszú­hosszú névsor következik, hisz majdnem kétezer dolgozója van a szövetkezetnek, s közülük ugyebár eddig csak néhányat említettek. A folytatás azonban elmaradt. Csak a következő ne­veket emlegették: A šaľai (Vágsellye) üzletház dolgozói közül Birnslein Ján, Farkas András és Vince Jenő. Horné Saiiby (Felsőszeli) köz­ségben Brezansky Jozef és oDl- né Saiiby (Alsószeli) községben a 60-613 számú vendéglő veze­tője, Mészáros István, aki már 20 éve dolgozója a szövetkezet­nek, az üzemi pártszervezet ve­zetőségének tagja, de nemcsak a pártszervezet munkájának ha­tékonyságával törődik, hanem ügyesen, jól szervezi a keres­kedelmi munkát is. öten dol­goznak, három váltásban, havi átlagos forgalmuk 140—150 ezer korona, pedig nyugdíjaso­kat is étkeztetnek. Viszont a panaszkönyvben nincs egyetlen bejegyzés sem. Vásárlással is foglalkozik a szövetkezet. Ebben az évben 27 millió 52 ezer korona értékben vásárolnak gyümölcsöt, zöldsé­get és egyebeket a termelők­től. Hazai és külföldi termelgk- töl. Az AGROFR1GOR vállalat közvetítésével biztosítják be a lakosság számára a burgonyát és a déligyümölcsöt. Közel 10 millió korona értékű árut. Gyümölcsöt, zöldséget és egyebeket vásárolnak. Egyebe­ket ...? Mégis, mit? Mézet és csigátl A hazai fogyasztók szá­mára mézet, s a franciák szá­mára csigát. Különösen jó év volt az idei a csigagyűjtés szempontjából. Ügy tervezték, hogy legalább 3000 kg csigát vásárolnak. Versenyt hirdettek, gondolták, hogy az emberek idegenkedni fognak a csiga­gyűjtéstől, de a verseny ösztön­zésére majd sikerül legalább 3000 kg csigát felvásárolni. Vé­gül 9000 kg csigát gyűjtöttek össze. A nyilvános étkeztetés megszervezése komoly gond. A statisztika adatai szerint a nyil­vános és az üzemi közétkezte­tésben részt vevők száma évek óta meglehetősen egy helyben mozog, holott helyes törekvés az, hogy a vendéglátóipar és az üzemi konyhák a dolgozó nők háztartási gondjait enyhít­sék. Tavaly egy asztal átlagos napi forgalma 670 korona volt. Az idén 708 koronás napi forga­lom elérését tűzték ki célul. A szövetkezet elvállalta a nyugdí­jasok étkeztetését. Szép, nemes, emberi feladat. Állami hozzájá­rulással meg is valósítható. Vi­szont a nyugdíjasok étkezteté­se, — az eddigi tapasztalatok alapján állítják — csak nagyon kis mértékben növeli a forgal­mat. Másik tényező, mely fékezi a nyilvános étkeztetés fejlődését, az építkezés hiánya. Jelenleg 7338 asztal szolgálja a nyilvá­nos étkeztetés ügyét. Az átépí­tések, javítások miatt jövőre kénytelenek 120 asztal kiesé­sével számolni. Viszont Vlčany A népgazdasági terv első fél­évi eredményes teljesítéséről nyilatkozott Jifí Hustoles, a kül­kereskedelmi miniszter első he­lyettese: — Az elmúlt év első feléhez viszonyítva a kivitel 8,1 száza­lékkal, a behozatal 6,7 százalék­kal nőtt. E növekedés tényezői között igen fontos, hogy a szocialista országokkal gyorsabban nőtt az árucsere-forgalom, és már az első negyedévben sikerült tel­jesíteni az egész évi feladatok időarányos részét, s ezt az üte­met az első fél év végéig bizo­nyos mértékig sikerült túltelje­síteni. A behozatalban azonban kb. 2 százalék hiányzik a terv- teljesítéshez. A kivitel a tőkésországokba a múlt év azonos időszakához viszonyítva 2,7 százalékkal ma­gasabb volt, s a behozatalban nem értük el a tavalyi első fél­évi szintet. Az első félévi kedvező külke­reskedelmi eredmények elsősor­ban annak köszönhetők, hogy kedvezőbb volt az együttműkö­dés a termeléssel, ami lehetővé ette, hogy rugalmasabban elégít­hessük ki a külföldi partnerek (Farkasd) községben az étte­rem építését befejezve ugyan­csak 120 asztal számára nyer­nek helyet. És a következő évek során megvalósítandó építkezések sem ígérnek újabb lehetőségeket a nyilvános ét­keztetés fejlesztésére, az aszta­lok számának növelésére. Elő­reláthatólag hosszú ideig még egy helyben fog topogni. Ha bepillantunk a szövetke­zet raktáraiba, vagy végigjár­juk elárusítóhelyeinek eladóte­rét, meggyőződhetünk róla, hogy készletei mind a válasz­ték, mind a mennyiség szem­pontjából imponálóak, jó ke­reskedelmi kapcsolatokat épí­tettek ki a szövetkezet vezetői. Ez kétségtelen. Kisebb, na­gyobb problémák persze min­dig adódnak. Ügy az árusítás, mint a felvásárlás, mint az ét­keztetés terén. Az olcsó és szé­delgő feldicsérés hibájába es­nénk azonban, ha általánosíta­nánk. Mondjuk ki a valót: az árusítás terén nagyobbak a problémák. Főleg a kiszolgálás terén. Szerencsénkre azonban a JEDNOTA fogyasztási szövetke­zet galantai vezetősége hivatá­sának tekinti: olyan kedvező légkört teremteni, hogy a ve­vők számára a bevásárlási köz­pontokban, az üzeletekben való vásárlás és tartózkodás kelle­mes időtöltés, és egyben olyan hasznos elfoglaltság legyen,, melynek során igényeit kielé­gítik, s megtalálja a válogatás és vásárlás örömét. HAJDÜ ANDRÁS igényeit. A tervfeladatok teljesí­tése tartalmazza a KGST-tagál­lamok szakosított és kooperált termelését, ami a szocialista in­tegráció komplex programjának az eredménye, s aránya a jövő­ben tovább emelkedik. Hustoles elvtárs a csehszlo­vák—szovjet kereskedelmi szer­ződések első félévi teljesítéséit értékelve kijelentette: — Kereskedelmi kapcsola­tunk eredményei az első fél év­ben nagyon kedvezőek. Az évi feladatok időarányos részét az első fél évben a kivitelben 6 százalékkal, a behozatalban 1,7 százalékkal túlteljesítettük. A szovjet partner elsősorban a közszükségleti cikkek iránt érdeklődik, míg a behozatalban a nyersanyagok a legfontosab­bak. Kétségtelen, hogy a kedvező eredmények eléréséhez hozzájá­rult a Csehszlovák—Szovjet Ke­reskedelmi Kamara vezetőségé­nek az a felhívása, hogy a Szov­jetunióba irányuló kivitelt de­cember 20-ig, a szovjet állam megalakulásának 50. évforduló­jáig teljesítsük. A külkereske­delem és a termelés dolgozói­nak eddigi lelkesedése előrejel­zés, hogy e feladat teljesíthető. Ha gazdag az árukészlet, mint a salai fVágsellye} bevásárlási központban, a vevők valóban megtalálják a válogatás és a vá­sárlás örömét. Jó kereskedelmi mérleg Von Vormann nagyon meglepődött, amikor korán reggel Kloss belépett hoz­zá. — Ö, te vagy az? — szorította össze magán háziköpenyét — parancsolj, fog­lalj helyet. — Egy nagy szobába vezette Klosst, leültette. — Minek köszönhetem korai látogatásodat? — A monoklit az oly jól ismert mozdulattal a szeméhez illesztette. Vajon pózol, vagy csakugyan rövidlá­tó? — töprengett Kloss. Azután szó nél­kül átnyújtotta Vormannak a szürke, vastag borítékot. — Máris? — csodálkozott Vormann. Kibontotta, gyors mozdulatokkal számol­ta a pénzt, aztán dühösen az asztalra csapta. — Kloss, mit képzelsz? Ez csak há­romezer. Azt mondtam, hogy tízezer kell. — Nem tudtam több dollárt szerezni. — Még négy napod van, nekem az egész kell, vagy ... A dollárcsomót Kloss felé tolta: — Vidd el ezt is. Kloss alig tudta elrejteni elégedettsé­gét. Igen, ő ezt várta, nem számított rosszul. Az arisztokrata gőg győzött von Fordította: Bába Mihály Vormann mohósága felett. A von Vor- mannok nem alkudoznak. — Ahogy akarod —■ mondta Kloss kö­zömbösen — nem vette le kesztyűjét, úgy fogta meg a bankjegycsomót és a pénztárcájába tette. — Ne felejtsd el — szólt idegesen von Vormann —, hogy a végső terminus 10 nap. Hosszabbításról szó sem lehet. —- Majd vendégszeretően, nagyon udva­riasan hozzátette: — Iszol valamit? — Boldogan — válaszolta Kloss. Fel­használta azt a pillanatot, amikor Vor­mann elfordult, hogy kivegye a bár­szekrényből az üveget és a dollárokkal teli borítékot a kanapé karfája alá rej tette. • • • Elért ezredes töprengve hajolt az író asztalára kiterített térkép fölé. Remek — gondolta Kloss, ez a leg­jobb pillanat. — Kérem, fáradjon be, Kloss. Éppen hivatni akartam. Már kijelöltem az idő­pontot, hogy mikor dobjuk át a csopor­tot. A pontos tervet Vormannal közösen dolgozzák ki. — Ezredes úr, félek, hogy a határidőt meg kell változtatni. — Amikor Elért kérdően pillantott rá, hozzátette: — Na­gyon komoly ügyben szeretnék jelen­tést tenni, ezredes úr. Elért szivarra gyújtott és kutatva né­zett a fiatal tiszt arcába. — Úgy hallottam, hogy ön gyakori vendég a „Le Trou“ panzióban. Szeren­cséje van a hölgyekhez. — Igen, éppen ezért jövök önhöz. Kloss elővette a mikrofilmet és átad­ta Elertnek. — Mi ez? — Egy térkép része, azé, amely most ön előtt fekszik, amelyen ön most pon­tosan meghatározta azt a helyet, hogy hol dobják le az embereinket Angliá­ban. — Hogy került ez önhöz? -— kérdez­te. Arca vérvörös volt. — Ez az én szívbéli sikerem eredmé­nye — válaszolta nyugodtan Kloss. — A „Le Trou“ panzió tulajdonosnője, Jeanne Mole púder t art Ójában találtam. — Tehát mégis... — Elért lezökkent a fotelbe. — Természetesen csak egy részét hoztam el, ön érti, ezredes úr, hogy miért. — Tudom, — válaszolt Elért, — az­az sejtem. Ön nagyszerű szakember, fő­hadnagy úr. Különben azt tudja, hogy régen figyelemmel kísérjük azt a höl­gyetI — Egy dühödt mozdulattal lesö­pörte a térképei az asztalról: — Erre már nincs szükség. Csak hárman lát­tuk ezt a térképet. Én, ön és Vormann. Ez tehát azt jelenti, hogy... Mi a ja­vaslata? — Ügy kell tenni, mintha semmi sem történt volna. Természetesen a ledobás színhelyét azonnal meg kell változtat­ni. Vormannt tájékoztatni kell a határ­időről, természetesen hamis határidőről, és várni, várni, hogy történjék valami. — Helyes, Kloss. De véleményem szerint érdemes lenne elbeszélgetni mademoiselle Mole-val. Ha jól tudom, Vormann sohasem járt oda. Tehát máš kapcsolatuk van. — Ezredes úr, ön roppant tájékozott ember. — Vormannt sohasem vettem figye­lembe, de a panziót már régen figyel­tetem. Azonnal indulunk. Jeanne nyitott ajtót. Kloss lépett be elsőnek, mögötte Elért, keze a piszto­lyon. Mögöttük Elért három civilbe öl­tözött munkatársa. Jeanne nagyszerűen megjátszottá a csodálkozó teremtést. — Nem értem, mit jelentsen ez? — Vezessen, Kloss. Mole asszony ha­marosan megérti. Van fegyvere? Már nem tudott válaszolni, mert oda­ugrott hozzá az egyik titkosrendőr, gondosan végigtapogatta. — Nem értem, mivel vádolnak? Kloss főhadnagy lehet a tanúm ... Beléptek a szobába. Kloss a toalett- asztalkáról felemelte a púdertartót és szó nélkül átnyújtotta Elertnek. Elért megtalálta benne azt, amit meg kellett találnia. Jeanne a székre zökkent és tenyeré­vel eltakarta arcát. Zokogott. Nagyszerű színésznő, gondolta Kloss. — Kitől kapta a mikrofilmet, kinek kellett volna átadnia? — És ha nem mondom meg? — kér­dezte jeanne szipogva. — Nincs más választásod, Jeanne — mondta Kloss. Én találtam meg a mik­rofilmet a púdertartódban. Ha mindent elmondasz, megkíméljük az életedet. (Folytatjuk) Andrzej Zbych:

Next

/
Thumbnails
Contents