Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám, kedd

Távolsági vasútvonalak építése a Szovjetunióban Értékes hozzászólások A választási program az erők mozgósításának eszköze # Milliárdos akciók Fokozottabban egyesíteni q pénzügyi, a beruházási eszközöket és forrásokait A nyolcadik ötéves tervidő­szakban 3700 km hosszú vasút­vonalat, 2000 km hosszú távol­sági utat és több mint három és fél ezer kilométernyi válla­latokhoz és mezőgazdasági üze­mekhez vezető iparvágányt épí­tettek és adtak át a forgalom­nak a Szovjetunióban. Az olvasó bizonyára nehezen fogná fel az új közlekedési épít­kezések jelentőségét, ha nem venné tekintetbe, hogy mekkora területen fekszik a szovjet gaz­daság. Területét tekintve a Szovjetunió a legnagyobb or­szág a világon, szárazföldünk egy hatodán terül el. Éppen ezt a körülményt helyezi előtérbe a közlekedés-építészeti minisz­térium tanácsának tagja, Roman Anpilogov is az APN riporte­rével folytatott beszélgetésében. — Hazánk rendkívül gazdag természeti kincsekben — mond­ja. — Az Októberi Szocialista Forradalom előtt a gazdasági fejlődés egyenlőtlen volt, ezért a szovjet hatalom első napjai­tól kezdve különleges gondot fordított a termelőerők elhelye­zésére. Emellett nagy szerepe volt a közlekedési hálózat fej­lesztésének. Azóta sikerült felhasználni a népgazdaság számára a Szov­jetunió keleti területeiben levő gazdag tüzelő-, nyersanyag- és energetikai forrásokat is. Az Ural hegvvomilatán túl leraktuk a nehézipar alapjait. Nyugat-és Kelfit-Szibéria hatalmas gazda­sági területté változott. Mind­ezt több tízezer kilométer hosz- szúságú vasútvonal építése se­gítette elő, amelyek e távoli helyeket az ország központjá­val kötik össze. A jelenlegi ötéves terv a ter­melőerők tökéletesebb elhelye­zésének új szakaszát jelenti. A Szibériában talált saimi olaj­mező 11 évvel ezelőtt adta az első kőolajat. Az idei év végén a Szovjetunió kőolajtermelésé­nek egynegyedét a tyumeni és a tomszki terület adja. E vi­szonylag kis terület gázterme­lése eléri az egész Szovjetunió által 10 évvel ezelőtt termelt mennyiséget. A tyumeny-szurguti 700 km hosszú vasútvonal jelentősen' hozzájárul ahhoz, hogy az itte­ni természeti kincseket a lehe­tő legjobban kihasználják. Ez elsősorban Nyugat-Szibéria er­deinek gazdaságosabb kihaszná­lására vonatkozik. Juraj Csernobajev, az uráli és szibériai építkezések vezetőjé­nek helyettese a szibériai köz­lekedésről így nyilatkozott: — A tyumeny-szurguti vasút­vonal nagy részét már üzembe helyeztük. Tobolszktól nem messze új híd épült a folyó fölött. E távolsági vasútvonal kedvező hatással lesz az ipar és a falvak fejlődésére, minde­nekelőtt az öreg Tobolszkra, amely a petrokémiai ipar egyik központjává válik. Gyors tempóban folyik egy további jelentős vasútvonal épí­tése is, amely az uszty-ilimszki vízi erőmű építkezéseihez vezet. Ez a vasútvonal rendkívül fon­tos mind az irkutszki vidék északnyugati részén elterülő gazdag erdőtömbök, mind a nagy kiterjedésű vasérclelőhelyek kihasználása szempontjából. A vasúti forgalom Szibéria teherforgalmának több mint 90 százalékát bonyolítja le. A 9. ötéves tervben tovőbbi vonalak építését kezdjük meg Szibériában és a Távol-Keleten. Befejezzük az Amur folyón őt vezető egyik legnagyobb híd és az Amur mentén Komszomolszk közlekedési csomópont építé­sét. Kazahsztánban hasonlóan je­lentős szerepük van a vasútvo­nalaknak. A jelenlegi ötéves tervben új távolsági vasutak épülnek itt is, amelyek a Kusz- tanagból Barnaul vidékére ve­zető közép-szibériai távolsági vasút befejezéséi fogják jelen­teni, amely itt találkozik a dél­szibériai vasútvonallal. Határo­zatot hoztak a bejneu—kungra- di vonal befejezésére is, amely Közép-Ázsia és a központi terü­letek összeköttetését fogja biz­tosítani. Ivan Bargyejevnek, a kazah­sztáni és a közép-ázsiai vasút­építések vezetőjének szintén az a véleménye, hogy az új vasút­vonalak gyors ütemű építésé­nek nagy nemzetgazdasági je­lentősége van. 1975-ig Szibériá­ba, a Távol-Keletre, Kazahsztán­ba és Közép-Ázsia köztársasá­gaiba összpontosul az ipari ter­melés egyötöde. A nagyüzemek csaknem egyharmada a keleti körzetben épül. Oj vasútvona­lak vezetnek a nyersanyaglelő­helyekhez — a kelet-kazahsztá­ni Szajaka rézbányához és a közép-kazahsztáni turgaji bau- xithoz. Oj vonalak vezetnek Közép- Ázsia szomszédos szövetség! köztársaságainak számos ipari üzeméhez is. Ezen üzemek egyi­ke a javanszki elektrokémiai kombinát Tadzsikisztánban. A termezjavani új vasútvonal ha­marosan összeköti a már meg­épített vasútvonalakkal. További új vasútvonal épül Szibériában amely nyugati irányba vezet. Ez a 200 km hosszú vasútvonal a dél-szibé­riai távolsági vasút befejezését jelenti. Ezzel jelentős mérték­ben lerövidül az Uraitól a Szov­jetunió nyugati részeibe veze­tő teherszállítás útvonala. Folytatódik az európai terü­letek fejlesztése is. A kurszki övezetben épül az ország leg­jelentősebb vasércbányászati komplexuma. Innen az orel-mi- hajlovszki vasúton szállítják majd a vasércet a kohóművek- be. A Szovjetunió déli részén el­terülő nagy ipari központból, Rosztovból is hamarosan kifut­nak az első vonatok a Fekete­tenger partvidékére. Mihail Golman, a miniszté­rium technikai osztályának he­lyettes vezetője megmutatta a térképen azokat a szakaszokat, melyeket még az ötéves terv folyamán villamosítanak. Az idei év kezdetén a villa­mosított vasútvonalak hossza több mint 35 000 km volt. Ez több, mint egyharmada a kül­föld összes villamosított útvo­nalainak. A villamosítási munkálatok nagyon gyorsan folynak. A vil­lamos vonatok sokkal gyorsab­ban közlekednek majd sok kau­kázusi vonalon, Közép-Ázsiában, a Kola-félszigeten és az Ural mentén. A taskenti, a minszki és a kazanyi csomópontokhoz kapcsolódó vonalak villamosí­tására is számítanak. A jelen ötéves tervben nagy jelentőséget tulajdonítanak a vasútvonalak korszerűsítésének, a jelzőberendezések és az ösz- szeköttetés automatizálásának. Az Ural európai részében le­vő és az egyes nagy forgalmú szibériai vonalak kisegítő új vonalak építésével igyekeznek tehermentesíteni. A 9. ötéves terv első éve sikeres volt. Több mint 460 km új fő vasútvonalat és 862 km mellékvonalat építet­tek, 1191 km hosszú vasútvona­lat pedig villamosítottak. Ez azt jelenti, hogy az említett vasút­vonalak közül több már a szov­jet gazdaságot szolgálja. Vt. SZINYEDUBSZKIJ A kelet-szlovákiai kerületben tavaly több mint 324 000 lakos vett részt a választás előtti gyűléseken. Hozzászólásaikban a népgazdaság, az élet- és mun­kakörnyezet s a lakosság élet- színvonalának további fejlődé­sével kapcsolatos problémák megoldásával foglalkoztak. Fel­szólalásaikban érintették a szervezés kérdését, foglalkoz­tak a nemzeti bizottságok, az állami és gazdasági szervek, és az intézmények munkájával. El­hangzottak hozzászólások a be­ruházással és a pénzügyi bizto­sítással kapcsolatban is. Ahhoz, hogy a választási programok az erőforrások moz­gósításának eszközeivé válja­nak, szükséges volt értékelni és osztályozni a választók hoz­zászólásait és igényeit, ötezer hozzászólásban foglalkoztak a beruházás és anyagi biztosítás kérdésével, ezeknek értéke meghaladja a tizenkét és fél­milliót. A nemzeti bizottságok által irányított 1045 akció ér­téke hatmillárd 158 millió ko­rona. 3212 önsegélyes akciót java­soltak a választási programok­ba való beiktatásra, értékük 1 milliárd 524 millió korona. A dolgozók, a falvak és városok lakossága hozzászólásaikat és követelményeiket szocialista kö­telezettségvállalásokkal támasz­tották alá. 21 millió brigádóra ledolgozását vállalták. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa ha­tározatot fogadott el a javasla­tok megvalósításának és bizto­sításának lehetőségeiről, a tár­sadalmi érdekek és a népgaz­daság szükségleteinek, lehetősé’- geinek összehangolásáról. A választók hozzászólásainak értékeléséből kitűnik, hogy a központilag irányított gazdaság tervében foglalt 349 akció érté­ke 4 milliárd 324 millió korona. A kerület nemzeti bizottságai hatáskörébe tartozó gazdasá­gok 377 akciója 2 és félmilliárd korona értékű. A „Z“ akció ke­retében az ötéves tervben 2416 akció befejezését vállalták, ér­tékük 1 milliárd 704 millió ko­rona. Minden észrevételt és köve­telményt természetesen nem ik­tathatnak be az állami végre­hajtási tervbe, azonban az ed- diginél nagyobb mértékben kell egyesíteni a beruházási pénz­ügyi eszközöket és forrásokat a választási programokba foglalt társadalmi akciók teljesítésé­nek érdekében. B. N. A žilincii vasútállomáson felállított új biztosító rendszert 11 nap­pal határidő előtt szerelték fel. A korszerű rendszer az áttekintő táblán lehetővé teszi az egyes vonalak és a váltók figyelemmel kísérését és biztosítja a vonatszerelvényeknek az állomáson történő biztonságos áthaladását. Kiküszöböli az eddigi fizikai munkát és a kétszeresére növeli az állomás befogadóképességét. A tábla se­gítségével hárman irányít fák a közlekedést. IFelvétel: M. Mendrej — CSTK) — Fel kell tételeznünk — mondta Henri —, hogy Vormann még nem tett jelentést Elertnek. Gondolni kell arra is, hogy Vormann az SD számára is dol­gozik és könnyen csőbehúzhat bennün­ket. — Persze, beszélni kellene Klossal is — mondta feane. — Egy pillanat, egy pillanat — mintha hirtelen valami eszébe jutott volna, — az a százados azt mondta, hogy ma Le Havre-ban volt Vormann. Vormann nővére ott színész­nő. — Igen mondta Kloss —, nála le­hettek, és valószínűnek tartom, hogy ott helyezték el azt a bizalmas jelen­tést, amit Vormann Elért számára ké­szített el. — Hirtelen megérezte a fog­ínyéhez ragasztott ampulla szagát és képtelen volt gondolkodni. — Ha kell... — Jeanne vállát rándí­totta — nem tudom, hogy elhiszitek-e, de kész vagyok meghalni... — Hagyd abba ezt az ostobaságot —, szakította félbe Henri —, ez a legol­csóbb megoldás. Értsd meg már végre, hogy nem csak rólad van szó. Ki kell szabadítanunk Mareket. —■ Figyelembe kell venni mindent — mondta Kloss, lezökkent a székre és ettől a pillanattól kezdve már nyílt kártyákkal játszott. Fordította: Bába Mihály Négy napig nem történt semmi érde­kes. Kloss néhányszor találkozott von V ormannal, elsősorban az irodában, ahol a hadnagy jelentést tett felettesé­nek, Klossnak, arról, hogy az angolok egy kémcsoportot készülnek átdobni Franciaországba. Délután billiárdoztak, de Vormann egyetlen egyszer sem tért vissza ahhoz a beszélgetéshez, amióta mindketten megtudták, hogy egymás kezében a sorsuk. Kloss állandóan em­lékezett arra a mondatra: — Hans! Tíz nap a végső határidő! Számolta a napokat, mert tudta, hogy von Vormann a lehető legbiztosabb üz­letet kötött vele. Kloss érezte, hogy el­veszti a játszmát, ezért ragasztotta a kis üvegfiolát fogínyéhez. Az a tudat, hogy elegendő egyetlen mozdulat, és már kiszédül ebből a világból — Klosst félelmetes óvatosságra intette. Az ötödik napon kisurrant az irodá­ból és elment a legközelebbi bisztróba. Henri, aki nem találkozott Klossal az emlékezetes beszélgetés óta, a sarok­ban üldögélt, aperitifet ivott és úgy tett, mintha elmélyülten olvasná a pári­zsi bulvárlapot. — Az, amit kértél, már Jeanne-nél van — mondta anélkül, hogy Klossra pillantott volna. — Mi van Le Havre ban? — kérdezte Kloss. — Én rögtön elmegyek innen — vá laszolta Henri —, az asztalon egy pa­pírszalvétában itt találod Benita von Vormann kisasszony lakásának kulcsát és a címét. Minden nap este 9-től 11-ig fellép egy német kaszinóban. Felállt, odament a büféhez, uhol egy 40 év körüli asszonyság trónolt, fizetett és elment. Kloss felhasználta azt a pil­lanatot, amikor Henri fizetett és a tu­lajdonosnő el volt vele foglalva, az asz­talról felvette a szalvétába csomagolt kulcsot és zsebébe rejtette. Az autóbusz 9 óra előtt érkezett Le Havre-be. Benézett a kaszinóba, mert szerette volna legalább egyszer látni azt, akinek néhány perc múlva a laká­sán lesz. Benita von Vormann magas, testes, vöröshajú lány volt. Hangja cér­navékony, szentimentális dalokat éne­kelt. Benita von Vormann nagy, modern la­kásban lakott egy szép park közelében. Az egész házban csak németek laktak, a lépcsőházban egy német katona őr­ködött. Kloss elment mellette és fölgya­logolt a harmadik emeletre. Nem sie­tett, tudta, hogy sok ideje van. Gon­dosan átvizsgált mindent. Nem, nem talált semmit. Már éppen indulni akart, amikor lé­péseket hallott az ajtó előtt és egy pil­lanat múlva a zárban megfordult a kulcs. Lehetséges, hogy Benita már ha­zatért volna, hiszen alig múlt el 10 óra. Az ajtó kinyílt, Klossnak csak annyi ideje volt, hogy az elsötétített függöny mögé rejtőzzön. Ä szobába egy ezredes lépett be. Körülnézett és meghökkent, amikor mindenütt világosságot látott. Kloss azonnal megismerte. Ugyanaz a Tiede ezredes volt, aki vele szemben ült, amikor támadást intéztek a vonatszerel­vény ellen. Tiede úgy érezte magát a lakásban, mintha otthon lenne. Maga az a tény, hogy kulcsa volt a lakáshoz, már mindent elárult. Az ezredes odalépett a bárszekrény­hez, elővett egy üveg vermutot, töltött magának, ivott. Csak erre a pillanatra várt Kloss. Egyetlen ütéssel leterítette. Milyen jó, hogy megtanították erre a fogásra a Jereván melletti kiképzőtá­borban. Tiede elterült a szőnyegen. Ar­cán, mellén, ruháján végigfolyt a ver­mut. Most már nyugodtan kutathatott tovább, mert a rendőrség azt fogja meg­állapítani, hogy rablók törtek be Beni­ta lakásába. Kloss a WC-ben egy fado­bozra lett figyelmes. Kinyitotta, tele volt gyűrűkkel, karkötőkkel, brossokkal. Az asztalra borította az egészet és ak­kor vette észre a kis ládikó aljára ra­gasztott levelet. Kiszakította. A fehér borítékon gótikus betűkkel a következő állt: „Halálom után Elért ezredes saját kezébe kérem átadni“. A levél a családi címeres pecséttel volt lepecsételve. Az ékszereket elszórta a kapualjak­ban. Aztán betért egy kis kávéházba, hogy elolvassa a levelet, amelyben részletesen le volt írva a vele való be­szélgetés. Von Vormann pedáns volt, az utolsó sorokban megmagyarázta Elertnek, hogy miért nem tett eddig je­lentést és miért hallgatott ilyen sokáig. Kiderült, hogy von Vormann be akart férkőzni az ellenség kémelhárító szer­vezetébe, hogy pontos és részletes in­formációt juttasson el felettesének. No, ez sikerült, gondolta Kloss. Az első pontot teljesítettem. A játékot holnap folytatjuk. (Folytatjuk) Andrzej Zbych:

Next

/
Thumbnails
Contents