Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám, szombat

1972. VIII. 19. 5 MfG MÄSOK ALSZANAK Éjszaka és csend, Kömárno lakóházaiban az utolsó villany­fények Is kialszanak. Nyugovó­ra tér a város. Csupán a tova- száguldó éjszakai autóbusz töri meg a csendet. Éjfél után két óra lehet. Kilépek a szálloda ajtaján és elindulok a Vág ét­terem felé vezető úton. Felke­resem azokat az embereket, akik a város vendéglátóüzemeiben Teggel hat órától kapható étele­ket most, éjszaka készítik. Középkorú férfi nyitja ki a Vág étterem ajtaját. — Hrabovszký Mihály fősza- kács — mutatkozik be, és kitár­ja a konyhaajtót. Éppen magyar gulyást főzünk — mutat az elektromos tűzhelyen fazekak­ban gőzölgő illatos ételekre. A főszakácson kívül két kise­gítő: egy idősebb asszony és egy fiatal lány szorgoskodik az asztalok körül. Feltűnő, hogy milyen fürgén dolgoznak. Igaz, a főszakács is jó példát mutat. Szinte művészetnek nevezhető, miként szeleteli a káposztát. Míg minden anyagot előkészí­tenek a sütéshez, főzéshez, ad­dig én a konyhával ismerke­dem. Vidáman beszélgetnek, dalolgatnak — látom, nem za­varja őket jelenlétem. 22 órakor kezdték el a munkát, reggel fél hatra el kell készíteniük a megrendelt ételeket. Sietniük kell. Munka közben beszélge­tünk. Elsőként Hrabovszký Mi­hály főszakács vall a mestersé- géről: — Már a gyermekkoromban is nagyon szerettein a tűzhely kö­rül settenkedni. Akkor még ti­tokzatos dolognak tartottam a főzés tudományát. Mindenáron szakács akartam lenni. Szándé­komat közöltem is édesanyám­mal. Persze abban az időben ilyen helyre nem volt könnyű bejutni. Sok utánjárásba ke­rült, míg végül felvettek a bu­dapesti Hungária-szállóba inas­nak. Négy évig ismerkedtem ott a főzés titkaival. A főszakácsi képesítés megszerzése után Csehszlovákiába kerültem. Azóta itt élek. Mesterségemet már 29 év« folytatom. 1971 novembe­rétől — a konyha üzembe helye­zésétől kezdve — itt dolgozom. Hárman vagyunk főszakácsok. Minden harmadik nap kerül ránk a szolgálat. Ilyenkor éjfél után két órától este 22 óráig egyfolytában dolgozunk. Kisegí­tőink vasárnaptól péntekig min. den este 22 órától reggel (3 óráig dolgoznak. A Raj válla­lathoz tartozó vendéglátóüzeme, két mi látjuk el különböző été lekkel. — Milyen ételeket készíte nek? — ötféle levest, 7—8 fajta készételt, többféle fánkot, lán- gost, valamint hideg ételeket. — A város lakossága mely ételeket szereti a legjobban? — Szeretik a fűszeres étele­ket, a gulyásféleségeket, de leg jobban a halászlét. — ön Magyarországon ismer­kedett meg a konyha titkaival. Most is a tanultak szerint készíti a halászlét? — Igen. Hrabovszký Mihály fősza­kács. — Elárulná olvasóinknak a jó halászlé készítésének mód­ját? — Megtisztítom a halat. A fejét, a farkát, az uszonyokat levágom, de nem dobom el. ha­nem a hússal együtt a fazékba teszem, majd hagymát vágok rá, továbbá paradicsomot, zöldpap­rikát, sót, sok pirospaprikát adok hozzá. Ezeket leöntöm víz­zel és főzni kezdem. (Borsot egy szemet sem szabad bele tenni). A halászlét úgy kell főzni, mint a húslevest. Nem szabad túlfor­ralni, mert akkor zavaros lesz, elveszti színéi. Mikor megfőtt, az egészet átszűröm. A lét és a tiszta húst tálalom. — Milyen megrendelések ér­keztek tegnap, mit készítenek most? — Ilyenkor, hétvégén, pénte­ken van a legkevesebb megren­delés. Komárnóban sokan dol­goznak a járás területéről. Ezek az emberek hét végén ha­zamennek családjukhoz, így nincs szükség annyi ételre, mint hétköznap. Reggelre 35 ká. posztalevest, 50 adag bablevest, 10 adag székélykáposztát. 10 adag magyar gulyást, 20 adag zólyomi gulyást, 15 adag rizot- tót, 28 buktit, 00 lángost, 300 pogácsát, 55 knédlit, 40 fánkot és 30 kg fagyasztott halat kell elkészítenünk. Marsalik Etel néni már nvugrH • ?! ~ ' ?71-tői. iphát a Marsalik Etel néni és Zsidek Júlia Aun ka közben. Tóthpál Gyula felvételei konyha üzembe helyezésétől kezdve dolgozik itt. Milyen munkát végzett azelőtt? — Hat gyermekem volt, őket neveltem. Most már felnőttek, férjhez mentek, megnősültek. Magunkra maradtunk férjemmel, aki néhány évvel ezelőtt szív infarktust kapott és munkakép­telen lett. Úgy határoztunk, hogy nyugdíjunkhoz — amíg bírok — keresek valamennyi nénzt. A főzés állt legközelebb hozzám, azért jöttem ide. — Vasárnaptól péntekig min­den éjjel itt dolgozik, nem ta­lálja fárasztónak ezt a foglal­kozást? — A hét utolsó napja van, nem vagyok fáradt és még ál­mos sem, hisz láthatja. — Mennyit alszik naponta? — Nyolc órától féitizenkettő- ig, de aztán felkelek, mert ott­hon is rendet kell csinálnom, és természetesen ebédet főz­nöm. — Hogy érzi itt magát? — Jó itt dolgozni. Ha vala melyikünk hamarabb elvégzi a munkát, segít a másiknak. Ha valamit szívesen csinál az em­ber és a munkahelyén jó a kö­zösségi szellem — öröm dol­gozni. Elégedett vagyok. Zsidek Júlia fiatal lány. Az alapiskola elvégzése után Nové Zámkyban (Érsekújvár) szerzett szakácsképesítést. 19/1-től ő is ebben a konyhában dolgozik. A hideg ételeket készíti. A komár­nói járásból Búč (Búcs) köz­ségből jár minden este munká­ba. — Miért választotta a sza­kácsmesterséget? — Nagyon szeretek főzni. — Hányféle ételt tud készí­teni? — Három év alatt a szakács­képző iskolában nagyon sokat megtanultam. Pontosan nem is tudom. —- Saját elhatározásából vá. lasztotta az éjjeli műszakot? — Tulajdonképpen nem én döntöttem így. Ide helyeztek. Bevallom őszintén, eleinte nem nagyon tetszett, de most már megszoktam — nem i-ossz itt.. * * * Hajnalodtk. A konyha dolgo­zói elkészítették a megrendelt ételeket. A különböző ételféle­ségek becsomagolva várják az autó érkezését, lugy rendeltetési helyükre — az ét­terembe — szállít­sák őket. A dolgo­zók elrakják az edényeket, letisztít­ják „műhelyüket“ — pedig az nem is az ő feladatuk, de negcsinálják —, zereti'k a rendet. — Ne dicsérjen ■ninket — mondják —, munkánk ml- íősógéről készít­ményeink beszélje­nek. SZÁSZAK GYÖRGY Az aratók helytállása meghozta gyümölcsét A íEGíSZTRAIJ TAGOK ÄKTIV1ŤÄSA Lassan két éve lesz, hogy a CSKP KB titkársága elrendelte: az üzemi pártszervezetek tag­jai jelentkezzenek regisztrálás­ra lakhelyük alapszervezeté- ben. Pontosabban: 1970. novem­ber 18-án született meg ez a határozat, melynek célja, hogy a kommunistákat lakhelyükön bekapcsolják a tömegpolitikai munkába, illetve a falusi é* ut­cai szervezetek pontos átjfekin- tést nyerjenek arról, hány párt­tag lakik a községben vagy az utcában. Régebben ugyanis többször megtörtént, hogy a fa­lusi pártszervezetek nem tud­ták, ki kommunista a község lakosai közül és ki nem. Csak azokról volt teljes áttekintésük, akik a helyi szervezet rendes tagjaiként szerepeltek. Az üze­mi pártszervezetek tagjai kö­zül sokan teljesen passzívak voltak lakóhelyükön. Sőt, egye­sek el is titkolták, hogy tagjai a pártnak. A kötelező regiszt­rálás elrendelése tehát min­denképpen helyes volt. Ennek ellenére a nyilvántar­tás elég lassan ment végbe, egyes helyeken még nem is ért véget. Például Űfany n/Zitavou (Zsitvafödémes) községben sok kommunista még mindig nem jelentkezett lakóhelye pártszer­vezetében regisztrálásra. Ezért a falusi szervezet kérte a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járási pártbizottságot, hogy hasson oda az illető üzemeknél a re­gisztrálás meggyorsítása érde­kében. Ám a járási pártbizottság se tudott segíteni, mivel olyan párttagokról van szó, akik a já­rás határain túl, főle» a cseh országrészekben dolgaZBak. Az igazsághoz tartozik, hogy az állandóan távol levő kommu­nistákat a falusi pártszervezet úgysem tudná bekapcsolni a tömegpolitikai munkába. Ugyanakkor állandó távollé­tük nem lehet ok arra, hogy ne regisztrálják őket lakhelyükön. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzemi szervezetek tagjai általában nagy segítséget nyújtanak a fa­lusi szervezeteknek a tömegpo­litikai munka minden területén. Főleg ott veszik nagy hasznát a regisztrált tagoknak ahol sok a nyugdíjas, idős és beteg kom­munista a rendes tagok között. A regisztrált tagok aktivizálása nemcsak azon múlik, milyen kezdeményezők maguk a re­gisztrált tagok, hanem azon is, hogyan bízza meg őket külön­böző feladatokkal a falusi vagy utcai pártszervezet. Sajnos, olyan helyek is akadtak, ahol nem hívták meg rendszeresen a falusi szervezet gyűléseire a regisztrált tagokat, ezért az egyes járásokban meg kell vizsgálni a regisztrált tagokkal végzett munkát. Általában olt sikerül a re­gisztrált tagok bekapcsolása a tömegpolitikai munkába, ahol mind a tagok, mind az alap­szervezetek igyekeznek eleget tenni kötelességüknek. Például Palárikovón Kamenný Moston (Kőhídgyarmat), Svodínban (Szőgyénes) és Chlabán (He lemba). A jó eredményeket el­érő falusi pártszervezetek pél­dája bizonyítja, hogy a regiszt­rált tagok bekapcsolhatók a mindennapi pártmunkába lak­helyükön is. F. I. A kora reggeli órákban nagy volt a sürgés-forgás a nitrai já­rásban gazdálkodó Podhoranyi Efsz udvarán. Az őrbódéban szolgálatot teljesítő Nergešova Anna a kombájnokat látta el üzemanyaggal, melyek hét óra tájban már a határ felé tartot­tak, hogy az utolsó hektárok ter­mését is betakarítsák. Miután ellátta fontos teendőit, röviden felvázolta, mi minden történt náluk a szövetkezetben. — Vasárnap aratási műszakot szerveztünk. Az efsz tagjain kí­vül a faluból 67-tagú brigád vo­nult ki a határba. A kézikaszá­sok azokon a helyeken csipeget­ték kaszaheggyel a gabonát, ahol a kombájnok nem boldogul­hattak. Estig 14 hektár terméséi 'juttatták zsákokba. A rokonszenves, kétgyermekes családanya a benfentesek tájé­kozottságával áttekinthető képet nyújtott a szövetkezet mai lük­tető életéről, mely a bédi, a menyhei és a szalakuzi korábbi kis efsz-ek társulása nyomán immár 12 éve több mint 1500 hektáron egyre eredményeseb­ben gazdálkodik, és Podhorany közös nevén ismeretes. Jozef Zaja mérnök, az efsz elnöke tovább szőtte a megkez­dett beszélgetés fonalát. — Az aratást egy hónapig tar­tó nehéz munkával, gondokkal sikeresen befejeztük. Árpából 29, búzából 35 mázsa termett hektáronként. Az idén ez is szép eredmény. Most a szalma leta- karításáva] foglalkozunk, hogy a szántást is mielőbb elvégezhes­sük. Ezzel egyidőben a szövet­kezet asszonyai 25-lagú brigád segítségével megkezdték az 50 hektáron termelt mák betakarí­tását. Ha négy keze lenne szö- vetkezeteseinknek, akkor is tud­nánk számukra elegendő mun­kát biztosítani. A szövetkezet — miután pon­tot tett az aratási munkák végére — a felszabadult kombájnjai kö­zül kettőt elindít a trečíni járás megsegítésére, ahol még több mint 7000 hektáron ki van téve a gabona az időjárás viszontag­ságainak. • Az új kenyér ünnepén Az idén a hagyományokhoz híven tartották meg Milanovcén (NagykérenJ az új kenyér ünne­pét. A falu kulturális és pihenés parkja méltó ünnepi köntösbe öltözött. A hűs Iák árnyékában elhelyezett asztalok mellett a jelenlevők kíváncsian lesték a koszorú átadásának szertartását. A jól végzett munka tudata és öröme az árnyékban is ragyo­gott napbarnította arcukon. Amikor Saladecsek Béla Efsz- elnök a szövetkezet és a község vezetőinek kíséretében elfoglal­ta helyét a szabadtéri színpa­don, már csak a parkot övező sudár nyárfák leveleinek zizegé- sét lehetett hallani. — Örömmel jelenthetem a tagságnak, hogy a kenyércsatát sikeresen megvívtuk. 590 hek­tárról a legkisebb veszteséggel takarítottuk be termésünket. A hektárhozamok túlszárnyalták számításainkat, s ezért 226 va­gon helyett 228 vagonnal telje­sítettük gabonaeladási tervün­ket. Ezzel egyidőben a szövetke­zet valamennyi alapját kellő­képpen feltöltötte. Külön ki kell emelnem a kombájnvezetők szorgalmát, akik derekasan helytálltak a megpróbáltatás napjaiban és nem csüggedtek el, ha eleredt az eső. Név szerint Száraz Ferenc nevét említem, aki Durček Július segédjével 6052 mázsás teljesítményt ért el. Kevésbé marad mögöttük Szabó Béla és Veres László tel­jesítménye, akik 5398 mázsa ga­bonát csépeltek ki. Vendégkom- bájnosaink Uherské Hradistéről, Liptovský Mikulásról, a Komja- tícei és a Tvrdošovcei Efsz-ből közel 10 000 mázsa gabonát jut­tattak a zsákokba. Az elnök beszédét kísérő vas­taps közepette népviseletbe öl­tözött diáklányok kezükben két koszorúval jelentek meg a szín­padon. Meghitt, kellemes jelenet­nek voltam tanúja, amint átadták a megbámult búzakalászokból font aratási koszorút a szövet­kezet és a község képviselőinek. Az ünneplő szövet kezetesek további bizakodásuk jeléül ez­után boldogan koccintottak az új kenyér ünnepének örömére, egymás egészségére. Már az őszre gondolnak A Nové Zámky i (Érsekújvár) Efsz határában a kombájnok zúgását a talajelőkészítést vég­ző traktorok dohogása váltotta fel. — Igyekeznünk kell a szán­tással — tájékoztatott Viliam Korec mérnök, az efsz elnöke —, mert az őszi munkák már az ab­lakon kopognak. Eddig 215 hek­táron már az új agrotechnikai irányelveknek megfelelően vé­geztük el a talajelőkészítést, jó magágyat készítettünk a búzá­nak. — Milyen búzafajtákat ter­mesztenek? — Talajviszonyainkhoz mér­ten az Aurórából 150, a Jubilej- nából pedig 400 hektárt ve­tünk. Egyébként el kell monda­nom, hogy az aratás elhúzódása nyomán keletkezett idővesztesé­get még az őszi betakarítás megkezdése előtt kell pótol­^OMR\TH AMBRUS (Igor Grossmann telvetele)

Next

/
Thumbnails
Contents