Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám, péntek

PORTRÉ EGY SOKOLDALÚ PEDAGÓGUSRÓL

Nemcsak középiskolás fokon...

Csóka Ede tanítót az idei Jókai- napokon lezajlott irodalmi színpadok országos fesztiváljának legjobb férfi alakítóját Kyseli- cán (Keszőcés), szülei lakóhelyinek rácsos kerítéssel körül vett udvarán találom. Régi ci- terával való bajlódása közben zavarom meg. Amikor megtudja, hogy mi járatban vagyok, félreteszi az öreg hangszert, melyről a húrok már régen le pattogtak, és bevezet az ismeretlen, de mégis olv ismerős ľ i lusi házba.

— Hát itt nőttem fel — néz körül elmerengve, majd hellyel kínál. Előkeresi a családi albumot, s miközben lapozgatja, ezernyi emléket elevenít fel if jókorából. Aztán a munkájáról kezd 1:3szélni.

— Pályafutásomnak két állomása van: Vők és Lég. Az előbbi faluban a négyéves pedagógiai iskola befejezése után mindössze két hónapig dolgoztam, az utóbbiba a bratislavai Pedagógiai Iskola matematikafizika szakán végzett tanulmányaim befejezése után, 1958-ban kerültem. Azóta ott működöm és ott is lakom. Pedagógiai munkám színvonalának emeléséhez az elmúlt iskolai évben nagy mértékben hozzájárultak a marxizmus—leninizmus esti egyetemén szerzett ismereteim. Régi tanítványaim közül már többen szakképzett emberek, de számukkal nem vagyok elégedett. A továbbtanulás iránti érdektelenséget főleg azzal magyarázom, hogy Légen fejlett és jól fizető egységes földművesszövetkezet működik, mely- ban a fiatalok megtalálják számításukat, Tehát nincs, ami az ismeretek elsajátítására ösztönözze őket. A baj nem csupán ebben van, hanem abban, hogy kevesen látják az érem másik oldalát. A további fejlődés során ugyanis a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalát csak szakemberekkel lehet megtartani vagy emelni, s ez szükségessé teszi a tanulást.

Csóka Edének pedagógiai munkáján kívül még sok elfoglaltsága van, melyek közül taCSOKA EDE

Ián a műkedvelő tevékenység viszi el a legtöbb szabad idejét. Eddigi kulturális téren végzett munkájáról így beszél:

— A kultúra iránti vonzalmam gimnáziumi éveim alatt alakult ki. Kezdetben verseket szavaltam, később színdarabokban játszottam. Légen, a CSEMADOK helyi szervezetében számos egész estét betöltő színdarabban és esztrádinűsorban szerepeltem. Műsoraink közül talán a „Dalol a nyár“ és a „Nem olyan világot élünk" című összeállítás, valamint a Dan- kó Pista emlékest volt a legsikeresebb. Nemcsak helyben, hanem más községekben is felléptünk. Traktoron vagy teherautón utaztunk, s a kulisszákat is ott vittük magunkkal. Egy alkalommal szerepeltünk a magyarországi Rábapatonán Is. A faluval akkor baráti kapcsolatot létesítettünk, mely azóta is tart. Itt szeretném megemlíteni, hogy tagja vagyok a dunaszerdahelyi járási művelődési központ mellett működő Fókusz Irodalmi Színpadnak.

— A szereplésen kívül a CSEMADOK légi helyi szervezetében é;> az iskolában számos színdarabot rendeztem, s egy időben két zenekarban is játszottam. Az egyikben hegedűn, a másikban klarinéton és szaxofonon.

Amint a hangszerek nevét hallom, akaratlanul is a régi citera jut eszembe.

— Egy nagybácsim készítette eperfából — mondja Ede. — Talán már 30 éve is van annak, hogy utoljára hallottam a hangját. Ma reggel találtam meg a padláson. Nem véletlenül, hiszen a népi hagyományainkat ápoló clterazenekarok juttatták eszembe. Megjavítom, s talán majd egy citerazenekart is alakítok az iskolában.

Elgondolkodik, aztán újra beszélni kezd. Megtudom tőle, hogy a lehnicei művelődési otthon vezetője, s így nem nagyon nyaralhat a kéthónapos szünidőben. Ezenkívül a CSKP-ban való tagsága, a Nemzeti Frontban betöltött titkári funkciója és a szemléltető agitációs csoportban betöltött vezetői tisztsége is kötelezi. Hobbyja a fényképezés, s ennek az agitációs munkában nagy hasznát veszi.

TÖZSfiR LAJOS

Mitől irövskednú felfelé a fák?

A növények rendszerint felfelé növekednek. De hogyan ismerik fel a függőleges irányt? Ezt a kérdést eddig nem sikerült véglegesen megoldani.

Angol tudósok a következő hipotézist kockáztatták meg: Sok állatnál, a medúzáktól kezdve egészen a gerincesekig, a térbeli tájékozódásért felelős szerv egy gömb alakú üreg. Felületét kívülről cslllószőrők borítják, amelyek a legcsekélyebb nyomásváltozást is érzékelik. Az üregen belül egy apró kövecske gurul. Az állat helyzetétől függően különböző csil- lószőrőkre fejt ki nyomást és az állat ily módon ismeri fel a függőleges irányt. A növényeknél hasonló szerepet játszhatnak a növény keményítő szemcséi. Ezek rendszerint a sejt belsejében vannak.

(Nauka i Zsizny)

Miiyen is a görögdinnye?

Elönevem ellenére nem vagyok ipolysági. A Perec-parti szép kisvárosban, Léván születtem és gyermekkorom jelentős részét is ott éltem át. Még élénken él emlékezetemben a régi lévai piac és a hatalmas görögdinnyehegyek, melyek ilyenkor, augusztusban megjelentek az Ozmán téren, végig a Szent István utcában egészen a Denk- sarokig, sőt a főidényben még a városháza körül is feltűntek a dinnyeárusok és annyi jó, érett és olcsó dinnyét kínáltuk, hogy még azok is vásároltak, akiknek eszük ágába se jutott volna dinnyét enni. Állítom, hogy nemcsak a libafertály, hanem a dinnye árusít ás is egyik jellemzője volt gyermekkorom Lévájának.

Mindezt azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy megindokoljam: miért is szeretem olyan nagyon a görögdiny- nyét még ma is. Felnőtté érve meglehetős elégedettséggel állapítottam meg magamról, hogy sem a nikotint, sem az alkoholt nem kedvelem. Ezzel a ténnyel magyarázható, hogy annál inkább hive vagyok az édességeknek és mindenfajta gyümölcsnek. A ribizlitől az ananászig minden gyümölcsöt nagyon szeretek. Egyik kedvencem a görögdinnye.

Tessék azonban elképzelni a lehetetlen szituációt: én már nem emlékszem rá, milyen is a görögdinnye. Erre mifelénk ugyanis évek hosszú sora óta a ögdinnyevásárlás egy különleges szertartás, amely mindig egyformán zajlik le. így: kitekintek az ablakon és látom — boldogan látom —, hogy mindenki cipeli a hóna alatt az isteni eledelt. Bármilyen sürgős munka is van, felugróm, rohanok a zöldség- és gyümölcs' boltba, s odaérve csüggedten állapi torn meg, hogy ott nem énrám várnak. Körülbelül százötvenediknek beállók a sorba és

drukkolok, hogy mire rám kerül a sor, jusson még nekem is ebből a mennyei eledelből. Rövid félóra alatt rám kerül a sor.

— Lehelne lékelni? — kérdezem némi ijedtséggel a hangomban.

Vevőtársaim gúnyosan végig- mérnek, a kiszolgáló pedig ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki:

— Lékelés nincs! Ez mind kitűnő! Exportáru, kilója három korona. Ez jó lesz?

— Kisebb nincs? — kérdem.

— Nem válogatunk! — kiált rám hátulról egy türelmetlen vevő.

Rendben van, nem válogatunk. Öt kiló, az annyi mint tizenöt korona. Hónom alá veszem és ügetek haza. Egyre szaporábban ver a szívem. Milyen is lesz az imádott gyümölcs? A nyál összefut a számban. Vörösbélű, ikrás, mézédes lesz bizonyára. Miért is csak egy ötkilósat vettem? Mi az nekem? Fél fogamra sem elég!

Annyira rohanok, hogy patakokban ömlik rólam a veríték. Végre hazaérkezem. Rohanás a konyhába. Remegő kézzel megragadom a legnagyobb konyhakést, helyet csinálok az élének a görögdinnye sötétzöld héján. Behunyom a szemem és nyissz! Belevágok az isteni gyümölcsbe. Amikor ismét kinyitom a szemem, egy szelet, bágyadtan rózsaszínű valami van a kezemben. Kedvetlenül harapok bele. Recseg a fogam alatt és egyszerre érzem a poshadt uborka, a nyerstök és a DDT porral beszórt burgonya ízét. Lelkemben gyászindulók szálúinak meg, dühömben talán sírni tudnék és a gyászmenetet idéző lassú léptekkel kiszállítom a tizenöt koronás csodadinnyét a kukába. Olyan mérgesen vágom bele a poshadt ízű, görögdiny- nyének álcázott nyamvadt tököt, hogy attól félek, kilyukasztja a kuka alját, és vala hol a földgömb másik oldalán bukkan majd elő, mint valami titokzatos vulkanikus kitörés.

Bosszankodom. Igen, ám, csak hát én a görögdinnyét rettenetesen szeretem! Mit tehe tek? Rohanás vissza a boltba. Sorban állás. „Kérem szépen, lékelni...?“ „Nincs lékelés, ez mind jó!“ Hat és jel kiló, tizenkilenc ötven. Rohanás. Verítékezés. Hazaérkezés. Konyha, nagykés, nyissz. Tök. Kuka. Szitkozódás.

Harmadik futam. Bolt. Sor ban állás. ,,Kérem szépen .. „Ez mind jó!“ Öt és fél kiló, tizenhat ötven. Száguldás, drukkolás, konyha. Nagy kés, nyisz- szantás. Halványzöld, uborkaszínű, fűízű, poshadt, rágós, nyamvadt, pocsék, semmihez sem hasonlítható, minőségen aluli silótakarmány keresztez ve a disznótökkel.

V érnyomásom kétszázhúszra emelkedik. A két kezem a ma gusba és a következő pillanatban a konyha közepén miszli kekre megy szét az odavágott isteni eledel. S ami a legször nyűbb, a nyálam folyik, mint a viselös asszonyoknak. Úgy ennék görögdinnyét!!!

Egy héttel később a zöldség- és gyümölcsboltba újabb szállítmány érkezik ebből a görögdinnye ... vagy izé ... szóval ebből az uborka, tök, DDT-s burgonya, silótakarmány stb. keverékből. Valami fanatikus elszántsággal és Nobel-díjra méltó optimizmussal ismét sorba állok háromszor, és az eredmény ismét ugyanaz, mint az előző héten. És ez így megy már évek óta! s

Polgártársak! Ha valaki valahol felfedez finom, piros bélű, édes, omlós, ikrás húsú, dús nedvű, igazi görögdinnyét, kérem, közölje velem táviratilag. Címem: Šahy, postafiók 34. Kö szőnöm szépen.

SÁGI TÚTH TIBOR

Dohánygyári látogatás

Több-mint fél évszázad telt már el azóta, hogy a Rimavská Sobota-i vasútállomáson felállított néhány fabarakkban megkezdték az 1921. évi dohánytermés felvásárlását. Ettől az időtől kelteződik a rimaszombati dohánygyár létezése. Az eltelt évtizedek alatt jelentős utat tett meg a gyár és alapvetően megváltozott a dolgozók munkafeltétele.

A dohánygyár munkájáról, gazdasági eredményeiről és problémáiról Emil Valent igazgatóval beszélgettem. Valent elvtárs a felszabadulást követő évben, 1946-ban a katonaságtól visszatérve került az üzembe. Ez az első munkahelye. Az igazgatói tisztséggel 1969-ben bízták meg.

Az első fél év a terv mutatói teljesítését tekintve eredményesnek tartható. A bruttó termelési tervet 101,8 százalékra teljesítették, a növekedés indexe az előző év ugyanazon időszakához viszonyítva 126,8 százalék. Az árutermelési terv teljesítésében 102 százalékot értek el, a növekedés indexe itt 123 százalék. A pipadohány gyártásának tervét az első fél évben 100,3 százalékra valósították meg, az 1971-es év első feléhez viszonyított index 92,6 százalék; s bár e termék értékesítési tervének teljesítésében

100,2 százalékot értek el az év első felében, a tavalyi azonos időszak eredményéhez viszonyított index csak 88,2 százalék. Az utóbbi adatok azt mutatják, hogy a pipadohánynál — melyet hazánkban egyedül az itteni dohánygyárban készítenek — az utóbbi időben folyamatos csökkenés tapasztalható.

Valent igazgató szerint a pipadohány iránti érdeklődés lanyhulása 1967 óta nyilvánul meg. Abban az évben köztársaságunkban még 2500 tonnát készítettek ebből a termékből, az idén azonban már csak mintegy ezer tonna az előirányzat. A kereslet csökkenésének számos oka van: mind kevesebb a pipakedvelő idős emberek száma; ugyanakkor főképpen a faivakban az életszínvonal rohamos növekedésének eredményeképpen ma már általában nem dohányból csavarnak cigarettát a dohányosok, hanem kész cigarettát vásárolnak, ami valamikor fényűzésszámba ment; további ok a külföldről behozott pipadohány, amely főképpen a hazai Admiral és Pikant nevű termékek komoly versenytársa. E dohányfélék iránt kezdetben nagy érdeklődés mutatkozott, az utóbbi időben azonban ez Is alábbhagyott. Nálunk összesen hétféle pipadohányt készítenek — az említett két fajtán kívül, amelyeket polietilén csomagolásba töltenek — papírzacskókban kerül forgalomba a Bača, a Táras Búiba, a Nová smes, a Kapitan és a Favorit.

Mivel a pipadohány előállításában további csökkenő irányzattal számolnak, a kieső termelési kapacitás pótlására más árucikkek gyártására kell gondolniuk. Főképpen olyan termelési tartalomra lenne szükség, amely célszerűen kitöltené a januártól augusztusig terjedő időszakot, és ezzel csökkentené a munka idényjellegét. Remélik, hogy a szakágazati igazgatóság

segítségével ezt a problémát sikeresen megoldják.

Az idei tervmutatók teljesíté se növekedést mutat a dohány fermentálásában, ahol a múlt év első hat hónapjával szemben 136 tonnával többet dolgoztak fel. A fermentálás az a folyamat, melynek során hőkezeléssel, szárítással, nedvesítéssel, érleléssel stb. különféle vegyi és fizikai folyamatokat idéznek elő a dohánylevélben. Ezekkel jelentősen csökkentik, esetleg teljesen kiküszöbölik a kellemetlen anyagokat, ugyanakkor fokozzák az előnyös tulajdonságokat — az éghetöséget, a kellemes illatot, ízt, az erősség fokát stb. A fermentált dohányt hatalmas bálákban raktározzák, majd folyamatosan a cigaretta- gyárakba szállítják.

Az idei termés felvásárlását július közepén kezdték meg. Három járás — Veľký Krtíš, Lúče- nec és Rimavská Sobota dohánytermesztő gazdaságai, szállítják termésüket a rimaszombati dohánygyárba. A középszlovákiai kerület déli részén kedvező feltételekkel rendelkezik a dohánytermesztés. Az idei szeszélyes nyár azonban nagy károkat okozott a dohánytermésben is. Még a nyár elején rekordhozam mutatkozott, a későbbi zivatarok és a jégverés azonban a 620 hektár összterületből 211 hektáron negyvenhatvan százalékban tönkretett» a termést, ezenkívül komoly károkat okozott a perenoszpóra is. Ennek következtében a vártnál körülbelül harminc százalékkal kevesebb dohányt vásárolnak fel.

A rimaszombati dohánygyár a kisebb üzemek közé tartozik, alkalmazottainak átlagos száma 140 körüli. Mostani épületeit tizenhárom millió koronás beruházással 1957-ben kezdték építeni. Munkahelyi, berendezése megfelel a kor követelményeinek, továbbra is igyekeznek javítani a munkafeltételeket és a műszaki berendezést. A pipadohány gyártása előkészítésének egyes termelési vonalait most építik át. A termelési technológiában a legkorszerűbti módszerek alkalmazására törekszenek.

Az üzem dolgozói között régi hagyománnyal rendelkezik a szocialista munkaverseny. Az összüzemi kötelezettségvállalást az első fél évben 165 százalékra teljesítették, a felajánlást most, a harmadik negyedévben kiegészítik. A kötelezettségvállalás megvalósítása nyersanyag, anyag és energia megtakarításában stb. 942 000 korona értéket jelent. A dolgozók igyekezetének eredményeképpen megkapták a példás minőség üzeme és a felszabadítás 20. évfordulójának üzeme címet. A gyár termelési részlegei és egyes dolgozói is számos tiszteletbeli címet nyertek a versenyben. Két kollektíva megkapta a szocialista munkabrigád címet, a pipadohány készítő munkahely pedig a szocialista munka részlege címet.

Az új termés és a külföldről behozott dohány feldolgozására jól felkészültek a dohánygyár dolgozói. Céljuk a lehető leggazdaságosabb munka és a legjobb minőség elérése.

GÁL LÁSZLÓ

A libereci Textilana vállalatban tíz éve lengyel üllampolgut ok is dolgoznak. Kezdettől fogva észrevehető volt, hogy érdekli őket a munka, és nagymértékben kiveszik részüket a vállalat tervének teljesítéséből. Jelenleg 500-an dolgoznak az üzemben. Közülük tavaly nyolc megkapta a „Textilana n. v. legjobb dolgozója“ jelvényt; a kitüntetettek száma az idén tizeneggyel nőtt. Az 1-es számú üzemben Klapkowska elvtársnő vezetésével kollektívát alakítottak, amely a Csehszlovák—Lengyel Barátság Szocialista Munkabrigádja címért versenyez. Felvételünkön a kollektíva egy része. (Felvétel: Z. Humpálová — CSTKJ

1972.

VIII. 18.