Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám, kedd

— Ügye mondtam — kezdte az SS- ruhás orvos, aztán a pokrócot a halott arcára borította. Az autóban Elért rágyújtott egy szí vurra, a füstüt a hadnagy arcába fújta. — Ne felejtse el, hogy számomra ön Vormann hadnagy lesz mindig. Semmi­féle von-nak számomra nincs jelentő­sége. Világos? Nagyon elégedett len­nék, ha ezt a disznóságot is eldobná — mutatott a monoklira, amelyet Erik ide­gesen megigazított. Elhallgatott, mint­ha a hadnagy válaszára várna. — Visz- szatérve az ügyünkhöz — mondta egy pillanat múlva —■ felejtse el ezt a jel­szót. Ezzel én magam foglalkozom. Majd én magam ellenőrzőm — mosoly­gott. — Engem érdekel a Pigalle-téri gesztenye íze. Megértette, Vormann hadnagy? — Megértettem, ezredes úr. De semmi szándékában nem volt el­felejteni a jelszót. Tudta, hogy olyan alkalom ez, amely egyetlen az életében, hogy megmutassa ennek a primitív ez­redesnek, hogy ki a jobb Abwehr tiszt. Látásból ismerte Elért városban kószá­ló embereit, a titkos ügynököket, akik­nek az volt a feladatuk, hogy fejtsék meg, milyen íze is van a Pigalle téri gesztenyének. Ostobán kezdtek munká­jukhoz. Az egyik fickó még von Vor- mannt is elkapta, és a gesztenye ízéről faggatta. — Takarodj, te hülye — mondta nyu­godtan a hadnagy — és még egyszer a szemem elé ne kerülj! Ö azonban hitt a szerencséjében, an­nál is inkább, mert a megmenekülése után elhitte, hogy ő, Erik von Vormann. a gondviselés különös kegyét élvezi. Aki korábban nem ismerte von Vor mann hadnagyot, megesküdött volna-, hogy ez az ember rendkívül barátságot., társaságkedvelő. Meglátogatta a közeli garnizonokat, elbeszélgetett a tisztek­kel, megvendégelte őket borral, ko~ nyakkal, és mindegyiket tájékoztatta, hogy milyen különös kalandja volt Pá- rizsban a Pigalle téren m ízletes gesz~ tenyével. Amikor elutazott színésznő nővéré­hez, Renátához, aki a Le Havre-ban élő tisztek életét édesítette meg, ott találta nála legújabb kedvesét, Tiede ezredest^ Tiedének, amikor egyedül maradtak, eb mondta a jelszót. Hiába. Az ezredes> akárcsak mások, nem értette miről van szó, meg kellett magyaráznia, hogy a Pigalle-téren és a környékbeli utcákon nem a gesztenye a legjellemzőbb. Von Vormann azonban nem vesztette el reményét. Bízott abban, hogy ráakad valakire, aki a jelszó második felével válaszol és akkor... Hogy mi lesz ak­kor, azt még nem tudta. Biztosan nem rohan rögtön Elerthez, mert akkor ők sütnék meg a maguk gesztenyéjét. Ö, nem, von Vormann nem olyan na­iv. Ha megtalálja azt az embert, aki a jelszó második felével válaszol, meg­próbál bejutni a csoportba és csak az­után ad hírt Elertnek, amikor befejezte a felderítést! Vagy talán másképpen cselekszik majd? A háborús helyzet nem olyan jó, hogy a patriotizmusból hasznot lehes­sen húzni. Ha a Gefreiter elveszti a há­borút ... No, mindenesetre meg kell találni azt, aki közli vele, hogy Zuzanna nagy­néni csak ősszel szereti a gesztenyét. (Folytatjuk). Ne kezeljük mostohán a kulturális-nevelő munkát KENYÉRCSATA Negyven évvel ezelőtt más volt ennek a szónak az értei- mezése, mint manapság. Csa­tát, harcot, küzdelmet jelen­tett nemcsak a természet viszontagságaival, hanem az intézőkkel, aratógazdákkál, gyakran még a csendőrökkel is. Negyven évvel ezelőtt Csen­ke pusztán nem jutott részara­tás a muilai (Muzslaj föld munkásoknak. Huszonnégy család évi kenyeréért kellett megszervezni a kenyércsatát. Nagy János elvtárs vezetésé­vel kezdték. Az aratók kivo­nultak az urasági földekre és vágni kezdték a rendet. Úgy­nevezett „kényszeraratás“ jog­címén. Szerződés, megállapo­dás nélkül. Az intéző azonnal mozgósította a csendőrséget, de a mindenre elszánt embe­rek nem hátráltak. Első kaszásuk Maliié Jenő elvtárs volt. Rövidlátó lévén, fejét leszegve dolgozott még akkor is, amikor a csendőr a kasza elé tartott puskával meg akarta akadályozni a munka folytatását. Összecsendült a két vasdaráb, a fegyver és a szerszám. Hiába rivalít a csendőr — Mi az? Nem látja, hogy nem szabad folytatni a munkát? — a kaszás erőseb­ben tartotta kezében a szer­számot, mert arra gondolt, hogy otthon hat éhes gyermek várja a kenyeret. A bátor kiállás nem volt hiábavaló. Megnyerték a ke­nyércsatát. Ogy, hogy munka- I szerződést írt velük az intéző. I Okoskodott ugyan, hogy más csoportokba szétosztja az ara­tókat, de ezt a szándékát sem tudta érvényesíteni. Végül a munkaszerződés megírásánál nemcsak a búzatábla, aratását kapták meg, hanem a hüvelye­sek vágását is, ahol viszonylag elég jól kerestek. GÁBRIS JÓZSEF VONZÓ FORMÁKAT KELL VÁLASZTANI. A nyári hónapokban a vá­lasztás előtti időszakkal és a lavaszi hónapokkal szemben lényegesen csökkent a „kérdés­felelet estek“ megrendezése, amilyeneket például a járásbí­róságok bíráival, a jnb-k szak­osztályainak vezetőivel tartot­tak, akik nem egy időszerű kérdésre tudnak választ adni a polgároknak. Több helyi nem­zeti bizottság nem gondosko­dik a községek hangosbeszélői­nek programjáról, tartalmáról. Ez a tevékenység csupán köz­lésekre, tájékoztatásokra és zene közvetítésére szorítkozik, ezzel szemben a községekben rádióköröket, adáselőkészítő­köröket lehetne létesíteni, ame­lyek a helyi problémák felveté­sével foglalkoznának, értékel­nék a polgárok kezdeményezé­sét, a társadalmi szempontból érdemes munkát. A választások után minden járásban megmaradtak az agi- táCiós központok. Több ilyen központ elveszítette jellegét, gyűléshelyiségekké, olvasóter­mekké változtak, amivel MEGSZŰNT AZ AGITÁTOROK RENDSZERES MUNKÁJA. Több községet átutazva megál­lapíthatják, hogy a szemléltető agitáció szerepét azzal könnyí­tették meg, hogy a tájékoztató táblákra, a propagáclós táblák­ra jelszavakat, békejelszavakat ragasztottak a helyi jellegű, közvetlenül időszerű jelszavak helyett. A kifüggesztő-szekrény- kékbe helyi aktualitások tartoz­nak, nem pedig egész évi jel­szavak. A polgárok nevelésére jó ha­tást gyakorolnak a nemzeti bi­zottságok nyilvános ülései, ame­lyeken a polgárokat közvetle­nül érintő problémákat tárgyal­nak, továbbá a felsőbb fokú képviseleti szervekbe választott képviselőkkel tartott találko­zók, a képviselők beszámolta­tása. Vajon a nemzeti bizottsá­goknak e kötelességeit miért most, nyáron, a szabadságok idején említjük, amikor úgyis elég gondjuk van az aratással és a felvásárlással? Azért, mert augusztust szeptember és a to­vábbi hónapok követik, amikor nagyobb mértékben kibontakoz­hatna a nemzeti bizottságok eszmei-nevelő munkája. És eh­hez már most meg kell terem­teni a kedvező feltételeket. JAROSLAV MEŠKO (Igor Grossmann felvétele) Von Vormann gyorsan fordított, de Elért jelezte, hogy hallgasson el. A hal­dokló megremegett. Tenyere jobbra- balra kúszott a pokrócon, mintha kere­sett volna valamit, ujjai görcsösen ösz- szerándultak, aztán ismét kisimultak. — Ezredes úr, nem hiszem, hogy si­kerülni fog — mondta az orvos. Elért elfordult, a kisasztalon keres­gélt valamit. Az egyik üvegből kihúzta a dugót, megszagolta. — Spiritusz? — kérdezte és amikor az orvos bólintott, azt mondta: — Meg­próbáljuk ezzel, szeretem az egyszerű módszereket. — Ebből minden csepp a halálát je- . lentheti — mondta az orvos. — Kérem, öntse a torkába. Nincs je­lentősége, hogy két órával korábban, vagy későbben hal meg. Erik elfordult, mintha ki akart volna menni. Az ezredes megragadta a karját. — Egy pillanatra, Vormann hadnagy, tanuljon. Ez a mi igazi munkánk, és nem az, amit ön Münchenben csinált. Vagy talán nem tetszik önnek az én módszerem? — Nem, ezredes úr! — Nincs jelentősége — mondta, oda­Fordította: Bába Mihály lépett az orvoshoz, segített szétfeszí­teni a beteg fogsorát. A sebesült ver­gődött, kapkodta a levegőt, nem nyitot­ta ki a szemét. — Párizsban a Pigalle-téren árulják a legízletesebb gesztenyét — szótagol­ta Élért. — Zuzanna csak ősszel szereti — suttogta a beteg, aztán egy pillanat múlva hozzátette: — Űj partnert kül­dött. Kinyitotta a szemét, és mintha meg­értette volna, hogy valami rettenetes dolog történt vele. Három föléhajló egyenruhás férfit látott, s abban a pil­lanatban a kétségbeesés és a gyűlölet görcsei torzították el az arcát. Az ez­redes megfogta a vállát, hevesen meg­rázta: — Beszélj! Kinek szólt ez a jelszó? — rázta. — Élni fogsz, ha beszélsz. Már így is eleget elmondtál. A csoportodhoz már soha nem térhetsz vissza, elintéz­nek ... Ekkor megérezte, hogy a férfi teste elernyedt. Undorral engedte el. — Megyünk! — vetette oda von Vor- mannak. Nálunk valahogy már beidegződött, hogy a nemzeti bizottsá­gok feladatainak megállapításakor a kulturális-nevelési köte­lességeket csak az utolsó helyen, a gazdasági-tervezési, a közigazgatási és egyéb kötelességek után említik, s ilyen sor­rendben is teljesítik. Ezek azok a kötelességek, amelyekre a sok munka miatt kevés idő és erő jutott, amelyeket a válasz­tási programokban nemegyszer csak elvből dolgoztak ki, min­den ötletesség érvényesítése nélkül, a már szokott formákban, amelyeket gyakran nem is ellenőriznek. nyelvtanfolyamok, a főző-, a varrótanfolyamok, az érdekkö­rök munkájának fejlesztése, és a járásban jó eredményeket ér­tek el az időszerű témáról szó­ló villámröplapok kiadása, 63 agitációs központ munkájának fejlesztése terén stb. Hasonló eredmények k el d i csekedhetnek más járások is. A népművelési dolgozók különböző — hol jobb, hol kevésbé sikerültebb — rendezvényeket szerveznek, kihasználják a kultúrházak le­hetőségeit, amelyekből az utób­bi években elég sokat építet­tek. Kulturális-nevelési akció tehát volt bőven. Ezzel kapcso­latban azonban sokkal igénye­sebben kell felvetnünk a kér­dést: vajon a nemzeti bizottsá­gok eszmei-nevelési munkája minőségi szemponból A KÍVÁNT SZÍNVONALON TELJESÍTI-E KÜLDETÉSÉT? A válaszok — ilyen megfo­galmazásban a nemzeti bizott­ságok részéről — már kevésbé kedvezően hangzanak. Köteles­ségeiket nem csupán az egyes akciók mértékével kell mér­nünk, hanem teljes hatásukkal, a polgár rendszeres állampol­gári, politikai és világnézeti nevelésének mércéjével, örven­detes, hogy elég sok volt a po- litikai-világnézeti témáról szó­ló előadás és akció. Ám ezek milyen hatást váltottak ki? Ez­zel kapcsolatban figyelembe kell venni például a tv-adás széles körű hatását. A kulturá­lis-népnevelési hatást az álta­lános témákról tartott előadá­sok helyett a helyi problémák­kal kapcsolatos kérdések fel­vetésével kell érvényesíteni. Tehát nem szükségesek a szo­cialista törvényesség megszilár­dításának fontosságáról tartott általános előadások, hanem in­kább a polgárokkal tartott ilyen témákról szóló megbeszé­lések, mert itt elkerülhetetlen a konkrét jelenségek, a jog­rendet megbontó, a polgári együttélést megrontó személyek bírálása. Tehát ne mutassanak rá általánosan a munkaidő rossz kihasználására, a munka- fegyelem megbontására, hanem konkrétan elemezzék a helyze­tet a helyszínen. Ennek végrehajtására Ez a megállapítás nem azt jelenti, mintha a nemzeti bi­zottságok részéről nem bonta­koztatták volna ki a kulturális­nevelési tevékenységet. Ezt ha­tározottan nem erősítjük. En­nek ellenkezőjéről tanúskodik e feladatok mérlege az idei év első felében. A trnavai járás­ban például az idei év első hat hónapjában a nemzeti bizottsá­gok 1451 KÜLÖNFÉLE NÉPMŰVELÉSI JELLEGŰ RENDEZVÉNYT SZERVEZTEK. Itt említhetjük meg a Piešťa- nyban megszervezett „Beszél­getünk a fiatalokkal“ című né­pi akadémia tanfolyamot, amelynek keretében a fiatalok­kal vonzó, érdekes formában ismertették meg az időszerű politikai kérdéseket, a társa­dalmi illemtan, a divat stb. kérdéseit. Sikert arattak a De jó ez a fagyi...! IFülöp 1. felvétele) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Andrzej Zbych:

Next

/
Thumbnails
Contents