Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

„Fokozni kell a dolgozók szocialista nevelésére

dásť, harcolni az individualizmus, az önzés és a

maradványai ellen, el kell mélyíteni a vezetpk

közti elvtdrsias kapcsolatokat, tovább kell fejleszti

deményező készségét a szocialista műnk a verseny- lom útján."

(Az efsz-ek VIII. országos kongresszu

01FELTETEIEK KÖZÖTT

A termelési ágazatok közül a mezőgazdaságnak van a legnagyobb múltja, a legtöbb hagyománya, s az utóbbi évtizedekben ez az ágazat ment át a legtöbb változáson. A természettel szemben folytatott harcban a földművelés és az állattenyésztés eleinte kizárólagos formái voltak a termelő munkának.. S hogy ez a munka még kezdetleges eszközökkel is gyümölcsöző volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a termelékenység növekedésével párhuzamosan létrejöhettek a különböző kézművesipari ágazatok, megvalósulhatott az ipari forradalom, létrejöhettek a szellemi tevékenység kútforrásai, az iskolák és a tudományos intézetek.

A társadalom egyre nagyobb hányada különült el a mezőgazdasági termeléstől, fogyasztóként azonban továbbra Is szoros kapcsolatban maradt vele. A mezőgazdasági termelők egyre inkább az összekötő kapocs, a híd szerepét töltik be az egész emberi társadalom és a természet között. Ennek a szerepnek a vállalása egyre súlyosabb és állandóan növekvő felelősséggel jár.

A szocialista államokban az utóbbi két évtized a termelési ágazatok fejlődésének objektiven szükségszerű összhangja jegyében zajlott le. Az egységes földművesszövetkezetek létrehozása megnyitotta a kaput a nagyüzemi termelési módok bevezetése, a mezőgazdasági munka termelékenységének soha nem tapasztalt növekedése előtt. A felszabaduló munkaerő meggyorsította az iparosítás folyamatát és a szolgáltatási ágazatok fejlődését. Előfordult ugyan, hogy tervezgetéseinkben itt-ott elszámítottuk magunkat, s a helyes arányok betartásához utólagos intézkedésekre volt szükség. Ez azonban mindig előfordul, ha valamilyen új, eddig még ismeretlen úton járunk. Az eredmény azonban elvitathatatlan; mezőgazdasági termelésünk a világ legkorszerűbb termelési feltételeivel rendelkezik — amit nagyon sokan irigyelnek tőlünk —; tervgazdálkodásunk a szocialista integráció keretében a kooperációban történő gépipari termelés és a vegyipar fejlesztésének útjára lépett. Mindez maximális mértékben biztosítja a mezőgazdasági termelés anyagi-technikai alapjának fejlesztését. A mezőgazdasági termelők tehát a jövőben is rendelkezni fognak minden szükséges eszközzel, hogy nemes hivatásukat, a társadalom és a természet közötti összekötő kapocs szerepét betölthessék, s az egész társadalmat elláthassák a szükséges élelmiszerekkel.

Ez azonban a dolognak csupán egyik oldala, az, amelyik nem a mezőgazdasági dolgozókon múlik. Nagyon sok függ azonban a mezőgazdasági termelőktől is, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel, a gondosan és céltudatosan nemesített, nagy hozamokra képes élő anyaggal, a bonyolult gépi berendezésekkel és a különböző vegyszerekkel hogyan fognak bánni.

Mindez nemcsak nagyon komoly elméleti és gyakorlati szakmai felkészültséget igényel, de bizonyos szervezettséget, az üzemek közötti kapcsolatok megfelelő koordinálását is. Valahogy úgy fogalmazhatnánk ezt meg, hogy a mezőgazdasági dolgozók társadalmi tudatának fejlődésében egy újabb minőségj változás küszöbén állunk. Ez a minőségi változás a szű- kebb értelemben vett szövetkezeti, üzemi szempontok kereteinek túllépését jelenti és gyakorlatilag az üzemek közötti szoros, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben nyilvánul meg. Ez természetesen nélkülözhetetlenül együtt jár a szövetkezeti dolgozók általános társadalmi felemelkedésével, műveltségük, kulturális életük sokoldalú kibontakoztatásával.

Mindez hosszú évekre szóló program, melynek gyakorlati megvalósítása a fiatalabb és az egészen fiatal generációra vár. Alapjait azonban most rakjuk le, mai intézkedéseink hosszú időre meghatározhatják a fejlődés ütemét. A szövetkezetek közötti újszerű együttműködés számos példája igazolja, hogy ez az út járható, s talán még többet is ígér, mint amennyit várunk. Egyre jobban öntudatosodik a szövetkezeti földművesek osztálya és erősödik közös, ma már osztályjelleggel bíró felelősségérzetük az egész társadalommal szemben. A mezőgazdasági üzemek vezető tisztségeibe egyre több, elméletileg is jól felkészült fiatal kerül, akik rendkívül fogékonyan megértik a kibontakozó fejlődésben rejlő lehetőségeket.

Biztató tehát a helyzet a mezőgazdasági termelők hozzáállása szempontjából is. Most már csak arra van szükség, hogy ezt a pozitív hozzáállást jól átgondolt, a társadalom érdekeinek megfelelő tettek kövessék. A jövőt építő cselekvés a termelési beruházásoktól kezdve a napi feladatok ellátásán át az általános és a szakmai művelődésig mindenre kiterjed. Nagyon sok múlik tehát .azon, hogy milyen felelősséggel végezzük napi munkánkat, hogyan gazdálkodunk a kitermelt javakkal és az elért jövedelemmel, hogy milyen feltételeket teremtünk a termelés állandóan bővülő megújításához.

A céltudatosan, tudományos alapokon folytatott szocialista nagyüzemi gazdálkodás az utóbbi években szövetkezeteink többségének termelési és gazdasági színvonalát szinte ugrásszerűen felemelte. Az elért eredmények köny- nyen önelégültségre késztethetnék az embert, ez azonban a fejlődés tagadását jelentené, ellentétben lenne a természet és a társadalom objektiven ható törvényeivel. A jó eredményeket úgy kell tehát tudomásul vennünk, mint a még jobb eredmények elérésének eszközeit, így biztosan teljesíteni tudjuk majd azokat az igényes feladatokat, amelyeket a társadalom fejlődése a mezőgazdasági dolgozók elé állít.

MAKRAI MTKLÖS

A BECSÜLETES MUNKA ER

A Velký Krtíš-i (Nagykürtös] járás nagy ipari központokkal ugyan nem dicsekedhet, de annál inkább a mezőgazdasági termelésben elért eredményekkel. A járás területén sok jól működő szövetkezet található. Ezek egyike a Vinicai (Ipolynyék) Efsz.

Molnár Imre, a szövetkezet elnöke nagyon elfoglalt ember. Az SZLKP KB választmányának, valamint a járási pártbizottság elnökségének is tagja. Elnöki funkciójával járó kötelességei mellett hol a járási székhelyen, hol Bratislavában intézi a közösség érdekeit szolgáló ügyeket.

A Vinicai Efsz 1950-ben alakult, jelenleg 380 tagja van, ebből 286 az állandó dolgozó. 1336 hektár területen gazdálkodnak, 460 darab fejőstehenet és 250 darab növendékmarhát tartanak. A termelést a szarvasmarha-tenyésztés mellett a baromfitenyésztésre szakosították. Tavaly 27 ezer tojótyúktól 6 200 000 darab tojást termeltek. Baromfiállományuk jelenleg 42 000 tyúkot számlál. Ogy tervezik, hogy 1975-ig baromfitelepük befogadóképességét ,70 000 darab tojó korszerű elhelyezéséhez méretezik. Amint elmondották, főleg dekalb és NickChik tyúkokat tartanak. Az egynapos csibéket Magyarországról vásárolják. Eladásra is nevelnek szárnyasokat. Tavaly 27 vagon baromfihúst adtak el.

Amint a község nevéből is kitűnik, a szőlőhöz, a borászathoz is közük van. A szövetkezetnek 36 hektár újonnan telepített szőlője van. Szőlészetüket a tervek szerint 1975-ig 100 hektárra bővítik. Főleg burgundi, veltlíni, Müller-Thurgau, szilvá- ni és tramin szőlőfajtákat termesztenek.

Az efsz gazdagságáról tanúskodnak a korszerű gazdasági épületek, a három kombájn, a 24 traktor, az aszfaltozott utak és gyalogutak a gazdasági udvar területén. Az öltözők, mosdók, zuhanyozók a dolgozókról való gondoskodás korszerű jelei.

Az utóbbi időben lényegesen megváltozott a szövetkezeti tagok szociális helyzete is. A Vi- nica-i Efsz-ben 1961-ben áttértek a szilárd pénzjutalmazásra. Nem sokkal ezután bevezették a fizetett szabadságokat, tavalytól kezdve pedig a szabad szombatokat is. Ezeket, a csúcsmunkák időszakán kívül, bármikor kivehetik az efsz dolgozói. A szabad szombatok bevezetése munka- szervezési szempontból is előnyös volt. A szövetkezeti tagság

nag

deli

mia

zösl prol zavi zösl mű\ A neír vezi jutt. kézi 15- vetl egy tele alá! szö^ any Ház az e kor min 400( A Jól

köz;

vált

épü

kon

E:

szo(

mez

lete

nék, — mondja Kosztyu András, — hogy tejbekása volt a lakodalomban a fő étel. Hétköznap puliszka, krumpligaluska, dara, szalonna és aludttej járta.

Ha beszélgetünk a falu öregeivel, egy pillanatra elszomorodunk, de már ők sem rabjai a gyötrelmes emlékezésnek, mert ma már BaCkára sem jellemzők az éles kontrasztok, elmosódtak a múlt ösvényei. A gyorsan kibontakozó jelen eltüntette a faluból a szalmatetős, nyomorúságos vályogviskókat. A szövetkezet dolgozói vadonatúj, szép házakban laknak, olyanokban, amelyekben ezelőtt csak a gazdagok lakhattak. A házak takarosak, bennük sok az új bútor, és ami még örvendetesebb, nagyon sok lakásban van fürdőszoba. A tv-készü- lékek, motorkerékpárok, rádiókészülékek, valamint hűtőgépek, mosógépek és egyéb háztartási gépek számát

már nem is tartj ség minden tized személygépkocsi. J kát kétoldalt bel Az utóbbi tíz évb( kényesebb igényel férőhelyes kultúrl a modern napközi pontjának parkos! sorban a községi az eredményeket hnb csak úgy érh népe egy emberké azért is könnyű a falu társadalmá a gazdasági egyt valamikor.

A bacskaiak szó rető emberek. En pen a felszabadu gazdasági eredméi lentősen átformál társadalmi élete is

H

úsz évvel ezelőtt, amikor híre ment, hogy Abaházi Bertalan, Jáger Bertalan, Katkó János és Polá- gyi István aláírta a belépési nyilatkozatot az egységes földművesszövetkezetbe, megbolygatótt méhkassá változott a falu. Ekkor, 1952 június 26- A -'írsz.ak kezdődött Bačka történetében. Az ingadozóknak komoly kérdésben kellett dönteniük: vagy

felülnek a vonatra, amíg el nem indul, vagy lemaradnak. A mezőgazda- sági földterülettel rendelkezők több mint kilencven százaléka a haladást választotta. Másnap már Bodzás Imre, Dajka Gyula, Fekete Gyula, Jáger Ferenc és Tóth István neve Is a szövetkezeti tagok listáján szerepelt. A

jó példa ragadós, s az eredmény nem maradt el. Rövid egy hónap leforgása alatt befejezett tény volt a falu szo- cializálódása.

Igaz, a kezdetben úgy érezték magukat, mint aki mély vízbe pottyant, s nem tud úszni. Az állatállomány 45 istállóban volt szétszórva. A leltárt az elavult mezőgazdasági felszereléseken felül 89 tehén, nyolc pár ökör, 54 sertés, 197 malac, 55 tyúk, 71 ló és 4 csikó jelentette. A párt és a társadalom messzemenő támogatása nélkül ebből a nehéz helyzetből talán sohasem tudtak volna kilábalni.

így emlékeznek az alapító tagok. Már csak ők tartják számon, hogy a falunak melyik utcáját hívták Zsellérkertnek, hol állt a Bucsay- és Dajka tulajdonában lévő szárazmalom, mi volt a dézsmakönyv. Ők emlékeznek a rövid életű tanácsköztársaságra, a „veres világra“ és a „veres bíróra“, Katkó Jánosra.

Még a II. világháborút megelőző években is sanyarú volt itt a földművelő, többnyire nincstelen ember sora. Gyér napszámért hajnaltól estig kellett kapálni, kaszálni. Amit a föld megtermett, olykor az adósság kifizetésére is kevés volt. Ogy mint más községeknek, Bankának is voltak földesurai, erről tanúskodnak ma is az egyes dűlőnevek, mint pl. Pásztorféle, Langféle és Veinbergerféle.

— Ma már a fiatalok el sem hinA szövetkezet alapító tagjai, Jáger Bertái kó János, Abaházi Bertalan és Palágyi