Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám, szombat
KÖRÚT ELŐTT BESZÉLGETÉS KULCSÁR TIBORRAL, AZ IFJÚ SZÍVEK IGAZGATÓJÁVAL A következő napokban több hete« szlovákiai körútra indul az; Ifjú Szívek együttese. Ez a tény, g az, hogy az együttes tevékenységével az utóbbi időben aránylag keveset logla-lkoztunk, teszi időszerűvé az alábbi beszélgetést. • Idestova egy esztendeje annak, hogy lapunk hasábjain, mint az Ifjú Szivek új igazgatója számos elképzelésének, céljának adott hangot. Arra kérem, most egy év múltán számoljon be olvasóinknak arról, mit sikerült ezekből megvalósítania, mit nem, s vajon miért? — Múll évi körutunk előtt arról beszélgettünk, milyen célokkal és reményekkel indul útjára a megfiatalított IFJÚ SZÍVEK Magyar Dal- és Tánc- együttes. Azóta épp egy esztendő telt el, mögöttünk van a tavalyi háromhetes nyári körút, amelyet együttesünk történetében az egyik legsikeresebb körútnak könyvelünk el, s az őszí, novemberben megrendezett németországi külföldi út, amelyről szintén szép emlékeink vannak. Ha arra kell válaszolnom, mit sikerült az elmúlt időszak alatt céljainkból elérni a következőkben foglalnám össze: Az évad elején végbement eredményes tagtoborzás révén sikerült megoldanunk együttesünk tánccsoportjában és énekkarában az előirányzott taglétszám betöltését és állandósítását. Ez főleg az énekkar esetében örvendetes tény, mert itt már évek óta állandó gondol okozott az énekesek hiánya, s tavaly ráadásul még a négy-öt évenként jelentkező „generációs probléma“ is elérte az énekkart. Ennyi ugyanis az az idő, amit általában egy-egy tag az együttesben eltölt. A* NDK-ból való hazatérés után az énekkar egyharmada maradt meg, a többi (mintegy negyven tag), csak az új idény elején jött az énekkarba s a próbaidő letelte után, ez év február elsejétől kapcsolódott be a rendszeres munkába. Örömmel tapasztalhattuk, hogy ez alatt az idő alatt — amely egy énekkar életében valóban rövid időszak — töretlen fejlődésen ment keresztül a kórus. Művészi színvonalának emelkedését bizonyította többek között a II. Kodály-napokon való szereplése is, ahol a CSEMADOK Központi Bizottsága által kiírt minősítő pályázaton az arany köszörűs énekkarok között sorakozott fel. Ez a sok kitartó és fegyelmezett munkának és nem utolsósorban Kovács Kálmán karnagy eredményes tevékenységének köszönhető, aki asz- szisztensével, Havasi Józseffel együtt a mostani idény elejétől vezeti a kórust. Számottevő eredménynek tartom, hogy együttesünk munkájában sikerült felszámolnunk az időszakiságot, a „kampányszerűséget“. A múltban ugyanis az évi munka gyakorlatilag az új műsor tanulásával kezdődött októberben, s márciusig, áprilisig nem volt az együttesnek fellépése. így a közönséggel való kapcsolat meglehetősen gyér volt. Csak a májusi—júniusi hónapokra és a hosszú, gyakran egy hónapig tartó körútra korlátozódott. A tavalyi idénytől kezdve változtattunk ezen: nem volt olyan hónap, hogy ne lett volna fellépésünk. A jelenlegi évadban egy új műsortípust iktattunk fellépési tervünkbe. 100 tagú együttesünket ugyanis nem célszerű (nem szólva arról, hogy nem is gazdaságos) évente 50—60 fellépésre szállítani, utaztatni, étkeztetni, elszállásolni, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kisvárosi, falusi kultúrházak nagy része nem képes ilyen nagy létszámú együttes befogadására, vagy technikai felszerelése nem felel meg a minimális követelményeknek sem. (Mellesleg: láttam már olyan, nemrég épített, új kultúrházat is, díszes erkéllyel ellátva, ahonnan a nézők csak azért nem láttak a színpadra, mert a mennyezetről lelógó, hat hatalmas „templomi“ csillár eltakarta a kilátást. Azt hiszem, másképpen kellene a kultúrhá- zakat a művészet templomaivá tenni.) Visszatérve az eredeti gondolathoz: a fenti körülményeket mérlegelve a kisebb községeket, illetve a kisebb színpadokkal rendelkező helyeket kisebb létszámú együttessel látogatjuk. Természetesen ez a műsorunk is egész estét betöltő, kétórás produkció, de énekkar nélkül. A műsort tánccsö- portunk, zenekarunk és szólistáink, Kovácsné Balogh Margit, Havasi József és Németh Inire számai alkotják. ürömmel és jóleső érzéssé] állapíthatom meg, hogy az együttes műsora hétről hétre telt házak, zsúfolt nézőterek előtt kerül előadásra. A múlt évben s az idei év első felében közel száz előadást tartottunk, s csupán két alkalommal kapcsán, melyek bizonyos vonatkozásban az együttes jelenlegi színvonalának a tükörké- . pei, a szlovák sajtó hasábjain meglehetősen szerteágazó szak- véleményeket olvashattunk. Dicsérőt, elmarasztalót egyaránt. Mi erről az ön véleménye? — A szlovák lapok közül a július 8—9-i Východnán megrendezett országos népművészeti fesztiválról közölt írásokat a Pravda, a Práca és a Smena az ott fellépő valameny- nyi együttesről, így az Ifjú Szívekről is. A Smena cikkírója három és fél sorban marasztalja el (igaz, csak részben) az ott bemutatott műsorunkat nagy általánosságban, meglehetősen modortalan hangnemben, s mindezt anélkül teszi, hogy Az Ifjú Szivek énekkara találkoztunk érdektelenséggel vagy rossz szervezéssel. Ezt nagyon lényeges ténynek tartom. Minden művészetnek csak akkor von értelme, jelentősége, s így létjogosultsága is, ha hatást tud gyakorolni a tömegekre, mert — a szórakoztatáson kívül — csak így teljesítheti népnevelő, népművelő funkcióját, s mint azt a párt XIV. kongresszusának határozatai is hangsúlyozzák, ez minden művészet elsőrendű küldetése és feladata. Már egy évvel ezelőtti beszélgetésünk alkalmával szóltam azokról a nehézségekről, problémákról, amelyek az együttes zenekarával kapcsolatosak. Az ügy évek óta ismert, nem akarom újra részletezni: jelenlegi feltételeink mellett nem vagyunk képesek zenekarunk számára elegendő képzett zenészt biztosítani. Ez pedig kulcskérdés: ha rövid időn belül nem nyer megoldást, képtelenek leszünk a jövőben a kellő művészi színvonal biztosítására. A nagyközönség azt hiszi, amikor az IFJÜ SZlVEK-et félhivatásos együttesként emlegetik, hogy tagjaink a hivatásos művészeknek kijáró anyagi juttatások felében részesülnek, pedig az a havi 200 korona, amit tagjaink „időveszteségpótlék“ címén kapnak, nem tekinthető díjazásnak vagy jutalomnak. Ma az országban számos olyan úgynevezett „amatőregyüttes“ tevékenykedik (főleg egyes üzemek mellett), amelyeknek a tagjai sokkal több jutalmazást élveznek. A tánccsoportba, az énekkarba szívesen jönnek a fiatalok ügyszeretetből, öntevékeny, a szó szoros értelmében vett műkedvelő alapon is, mivel közülük — talán egy- kettő kivételével — senki sem tekinti az éneket, táncot jövőbeni hivatásának. A legtöbbje balettiskola, zeneiskola és kottaismeret nélkül kerül az együttesbe, itt tanulja meg sokszor az alapokat is. Viszont a zenészeknél alapvetően más a helyzet: ahhoz, hogy valaki a zenekar tagja lehessen, több éves szaktanulásra és gyakorlatra van szüksége, s azért tanul, hogy valamikor hivatásos zenész legyen. Tehát manapság 20—25 képzett zenészt amatőr feltételek között merő lehetetlenség biztosítani az együttes számára. 8—10 évvel ezelőtt ezt a problémát részben megoldották a konzervatórium diákjai, ma azonban ezek működését az iskola igazgatósága nem engedélyezi, mivel szüksége van rájuk az iskola saját zenekarában. • Az Ifjú Szívek tevékenységével kapcsolatban számos elismerő méltatás látott napvilágot. Az elmúlt hónapokban azonban a legutóbbi fellépések akár egyetlen konkrétumra vagy általa vélt hibára is rámutatna. Ezt a három és fél sorban kifejtett véleménynyilvánítást, azt hiszem, a legnagyobb jóakarattal sem lehet szakvéleménynek nevezni. Különben az olvasó is képet alkothat a cikkíró tárgyilagosságáról, főleg akkor, ha a Smena recenzióját összeveti a két nappal korábban megjelent Pravda és Práca cikkeivel. Különben nagyon örülnénk, ha a Smena és a többi szlovák lap is több érdeklődést tanúsítana együttesünk munkája iránt. • Az előbbi kérdést folytatva: évek óta azon kesergünk, hogy hazai magyar vonalon népművészeti együttesünknek nincs tevékenységüket szakmai szempontból is méltató kritikusa. Ezt ön is többször felvetette az Ifjú Szívek működése kapcsán. — Tudomásom szerint a művészet minden ágazatában arról panaszkodnak országos viszonylatban, hogy nincs kritika. Ügy hiszem, ez nem is alaptalan. A szilárd elvi és művészi alapokon álló, s mindamellett segítő szándékú bírálat a csehszlovákiai magyar szellemi élet szféráiban is nagyon időszerű és kívánatos lenne. Ehhez azonban kellő elméleti felkészültség, szakértelem és az illető művészet iránti beható érdeklődés szükséges. Lapjainkban azonban — az Oj Szó képzőművészeti és az utóbbi időben színházi kritikái kivételével — alig olvashatunk olyan írást, ami jó — rosszul megírt recenziónál többnek nevezhető. • Az Ifjú Szívek a közeli napokban szlovákiai körútra indul. Hol láthatjuk az együttest és milyen műsorral szerepelnek ezen a körúton? — Együttesünk augusztus 11- én egynapos összpontosítással kezdte meg idei nyári körútját, A 17 nap alatt néhány ismert fürdőhelyet látogatunk meg (Piešťany, Sliač), majd a közép-szlovákiai és a kelet-szlo- vákiai kerületben tartunk előadásokat. Ezek színhelyei többek között Lučenec (Losonc), Hajnáčka (Ajnácskő), Jesenské (Feled), Veiké Kapušany (Nagykapos), Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely), Kráľovský Chlmec (Királyhel- mec), Sečovce, Strážské, Slanec (Nagyszalánc). Utolsó három fellépésünket Morvaországban: Brnóban, Hodonínban és Luhačovicén tartjuk, majd pár nappal a körút befejezése után, szeptember 2—3-án Nitrán lépünk fel az országos aratóünnepélyen. Minden fellépésünkön az egész együttessel és a teljes műsorral szerepelünk. SZILVÁSSY JÓZSEF Cikk a nemzetiségi kérdésről A cseh kormány hetilapjában* a Národní výbory augusztus 10-i számában Karéi Bouček, n CSKP Központi Bizottsága államigazgatási osztályának dolgozója a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik az államhatalmi és a közigazgatási szervek munkája szempontjából. Az elméleti jellegű cikk főbb megállapításait ismertetjük: Csehszlovákiában az állam politikui rendszerében a nemzetiségi kérdés fontossága abból a tényből fakad, hogy a CSSZSZK két egyenrangú testvérnemzet, a csehek és a szlovákok államszövetsége, amit a föderációs alkotmánytörvény is lerögzít. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság szervei gondoskodnak a cseh és a szlovák nemzet és valamennyi nemzetiség igényeinek és érdekeinek valóra váltásáról. A magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű polgártársak számára, nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelően, a törvények adta feltételek köze- pette biztosítja az anyanyelvi művelődés, a széles körű kulturális fejlődés jogát, a nemzetiségek lakta területeken a hivatalos kapcsolatban az anyanyelv használatának jogát, továbbá nemzetiségi, kulturális, társadalmi szervezetekben való egyesülés jogát és a nemzetiségek nyelvén megjelenő sajtóra és tájékoztatásra való jogot. Államunkban a nemzetiségi kérdés megoldása a nemzetiségi politika lenini értelmezése szerint történik, s az államban élő nemzetek és nemzetiségek fejlődését célozza, nem tesz különbséget az egyes nemzetek és nemzetiségek jogában azok lé- lekszáma szerint. A cikk szerzője rámutat: a CSKP XIV. kongresszusának dokumentumai bizonyítják, hogy nemzetiségi politikánk irányvonala szilárd és elvi alapokon nyugszik, ami megfelel a köztársaság valamennyi lakosa érdekeinek is. Az államigazgatási szervek gyakorlata is igazolja, hogy ez az irányvonal meg is valósul. Ennek ellenére az államigazgatási szervek munkájába szükséges a kongresszusi határozatok idevágó gondolataihoz való állandó visz- szatérés. Mivel a CSSZSZK nemzetiségi szempontból tagolt állam, a nemzetiségi kérdés közvetve vagy közvetlenül áthatja az államigazgatás minden aktusát. Ezenkívül a nemzetiségi kérdés nemcsak a belföldi kapcsolatokat érinti, kihat az ország határain kívül élő nemzetekhez fűződő kapcsolatokra is. Az államigazgatási szervek tevékenysége a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldása terén jelentős szerepet tölt be a szocialista államnak olyan állammá való átalakulásában, amely állandóan fejleszti szoros kapcsolatait a szocialista közösség országaival. A sikeresen fejlődő KGST távolról sem a legfelsőbb állami szervek ügye, hanem része mindazoknak a politikai tényezőknek, amelyek befolyásolják a csehszlovák állampolgár szocialista arculatának kialakulását... A szocialista államok és a nemzeteik közti kapcsolatok továbbfejlesztése megköveteli a szűk nemzeti szemlélet állandó leküzdését, és internacionalista szemléletté való átalakítását. A Národní výbory cikkírója ezután érinti a Szovjetunió tapasztalatait a nemzetiségi kérdés marxi-lenini megoldásában, és megemlíti a nemzeti elfogultság egyes megnyilvánulásainak példáit. Megállapítja, hogy a nemzeti érzésnek korunkban is megvan a rendkívüli pozitív jelentősége. A nemzet, a haza fogalma, a hazaszeretet napjainkban is jelentős politikai stabilizáció és haladó tényező. Ezek a fogalmak nincsenek ellentétben az internacionalizmussal, ellenkezőleg: jelentős tényezők lehetnek a társadalmunkba kívülről becsempészett kozmopolita nézetek elleni küzdelemben. Az államigazgatási szerveknek minden szinten kötelességük megtenni mindent annak érdekében, hogy erősödjön u lakosság szocialista hazaszeretete. Ez a tevékenység a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldásának részét képezi munkájukban. A mi viszonyainkban a csehszlovák szocialista államiság állandó továbbfejlesztéséről van szó. Az államigazgatás szerepét a nemzetiségi kérdés megoldásában végigkövethetjük a tőkésországok államgépezeteinek ellenkező irányú hatásban, például a kompakt nemzetiségi csoportok problémáinak megoldása terén [Írországban, Skóciában, vagy a vietnami háború nemzeti vonatkozásaiban, ahol a nemzet egyes részeinek tejles fizikai megsemmisítésének lehetünk tanúi, vagy pedig a Közel-Keleten, a palesztinai kérdés megoldása esetében stb.). Mivel a nemzetiségi kérdés a mi viszonyaink között is teljesen reális és élő kérdés, nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a megoldás helyes lenini elméleti kiindulópontját rögzíti az alkotmánytörvény és más, fontos pártdokumentumok. Az állandó megoldásban levő gyakorlati feladatokból kell kiindulni. E realitás figyelmen kívül hagyása éppen annyira káros lenne, mint bármilyen inás reális társadalmi probléma mellőzése. Mind a szovjet elvtársak tapasztalata, mind pedig a ml gyakorlatunk bebizonyította, hogy e kérdés bármilyen lebecsülése és formális kezelése hiba lenne, azért is, hogy a cseh és a szlovák nemzet épp úgy, mint a többi nemzetiség, még távolról sem aknázta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista állam nyújt a nemzetek és a nemzetiségek fejlődéséhez. Ezzel a kérdéssel az államigazgatási szerveknek állandóan, minden szinten kell foglalkozniuk. „Nemcsak magyar évforduló..." A Večerní Praha ezzel a címmel közli cikkét Fábry Zoltán születése 75. évfordulójának alkalmából. A lap kiemeli, hogy Fábry Zoltán, a neves publicista és kritikus a csehszlovákiai magyar szellemi élet legjelentősebb személyiségei közé tartozott. Fábry tevékenységét méltatva rámutat, hogy azok közé az európai publicisták közé tartozott, akik az elsők közt hívták fel a figyelmet a fasizmus veszélyére. Fábry szerkesztői és műbíráló munkássága mellett a legnagyobb figyelmet a csehszlovákiai magyar irodalomnak, továbbá a háborúellenes és az antifasiszta német irodalomnak szentelte — olvassuk a méltatásban. A cikk aláhúzza, hogy Fábry következetesen harsolt a nacionalizmus és a provincializmus ellen. „Fábryt bensőséges kapcsolatok fűzték a cseh és a szlovák kultúrához és a haladó hagyományokhoz. A Csehszlovákia létét fenyegető legsúlyosabb időszakban (1937—39) nyíltan kiállt a köztársaság védelmére. Ez az állásfoglalása teljes mértékben feljogosította őt az 1945—1948-as időszakban a csehszlovákiai magyar kisebbség kollektív megvádolásával szembeni elkeseredett tiltakozásra" — írja a CSKP prágai fővárosi bizottságának lapja. (sm). ■ A košicei Kelet-szlovákiai Könyvkiadó Vállalatban megjelent a michalovcei gimnázium 100. évfordulójáról szóló kiadvány, amelyet a gimnázium kollektívája Ernest Širocman vezetésével állított össze. Az évfordulót szeptember 29-én tartják. E jelentős esemény emlékére a michalovcei postahivatal alkalmi pecséttel látja el a leveleket. ■ Szlovákiában Žilinán építik a második legnagyobb Prior áruházat. Az 55 millió korona ráfordítással épülő áruházban naponta 20, sőt 30 ezer vevőt szolgálnak majd ki. A žilin ii Priorban élelmiszeri cikkeket, iparcikkeket, bútort minden választékban megtalálnak a vevők.
