Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám, péntek
Ä y5!ág filmművészetének tükre Jegyzetek a XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválról A nemzetközi fesztiválok a világ filmművészetének a tükrei, s hoqy e tükör milyen képet mutat, vagyis a seregszemlék milyen alkotásokat vonultatnak fel a közönségnek, elsősorban attól függ, milyen eredményeket értek el, milyen csúcsokat hódítottak meg a világ különböző tájain élő és munkálkodó alkotók. S még ha tőre- dékes képet kapunk is a filmgyártás egészéről, mégis megismerhetjük a filmművészet fő folyamatait és törekvéseit. Követendő példa Ilyen nyári napokon, amikor a stószi fenyőfák tűlevelei re megni látszottak a napsütésben, szoktam Fábryt meglátogatni. Ez természetesen annyit jelent, hogy többnyire születésnapján jelentem meg nála. Ótt voltam hatvanadik, hatvanötödik, hetvenedik születésnapján és végül élete utolsó esztendejében is. Mindig szívélyesen fogadott. Amint megérkeztem, azonnal megüzente Schreibernének — aki gondját viselte —, hogy vendéget kapott, ami annyit jelentett, hogy számítson rám is az ebédnél. Itallal és kávéval kínált meg, és zavartalanul beszélgettünk mindenről, ami eszünkbe jutott. Amilyen igazságszerető, olyan szerény volt és örülni tudott minden jó hírnek. Emlékszem, boldogan mutatta meg azokat a képeslapokat, amelyeket egy-egy neves író, költő, Illyés Gyula, Németh László, Győri Dezső küldött neki. Szerénységére mi sem volt jellemzőbb, mint hogy zavarba, izgalomba hozta a vendégsereg, amely egy-egy születésnapján meglátogatta. Emlékszem, hatvanadik születésnapján, amikor a postás egy csomó ajánlott levéllel és sürgönnyel érkezett és neki alá kellett írnia, hogy a küldeményt átvette, zavarában hozzám fordult, és megkérdezte, hányadika van ma. Erre nevetve azt válaszoltam, hogy nézzen körül a lakásában és meg tudja. Elmosolyodott, és zavartan, mint egy diák, gyorsan oda- firkantotta a dátumot. Mosolygott a postás is, aki igen szíve sen látott vendég volt Fábry Zoltánnál. Mindenki szerette. Felnőtt és gyermek egyaránt... Utolsó találkozásunkkor, utolsó könyvét rendezte sajtó alá. Arról beszélt, hogy Ne sírj kislány címet akarja neki adni. A szokatlan cím meglepett. Erre megmagyarázta, hogy 1919-ben, Ady halálakor egy diáklány zokogva hozta neki ezt a szomorú, fájdalmas hírt. A kép ma is élénken él benne, de ma már vigasztalni tudná azzal, hogy megmondaná neki: „Ne sírj kislány, Ady nem halt meg, Ady halhatatlan.“ Innen eredt volna a könyv címe. Ma Fábry születésének 75. évfordulóján híveit az ó szavaival vigasztalom. Fábry Zoltán nem halt meg, Fábry halhatalan. Igazságszeretete ifjúnak, felnőttnek követendő példa marad. SZABÓ BÉLA Hét évszázad LÁTOGATÁS CIČMANY KÖZSÉGBEN A MÚLT HÉTEN befejeződött XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválra éppúgy vonatkozik ez a megállapítás, akárcsak bármelyik más szemlére, hisz már a megalapításakor körvonalazott koncepciója azt a feladatot tűzte ki, hogy átfogó képet nyújtson a világ filmterméséről, kiváltképp a haladó filmművészetről. S Karlovy Varyt — akárcsak Moszkvát — mindig is éppen ez a sajátosság különböztette meg a többi, nyugati filmszemlétől, vagyis az, hogy rendkívüli figyelmet szentelt a szocialista filmművészetnek, az itt vetített filmek tehát új lehetőségeket én egv új világot tártak a nézők elé. A Nyugatról érkezett filmszakemberek egy újfajta, értő, a haladó áramlatok fejlődésében érdekelt közönséggel találták magukat szemben, s a látott filmek alapján jobban megismerhették a szocialista művészetet és az általa képviselt világot. Itt találkozhattak a fejlődő afrikai és ázsiai film- művészettel, azaz a „harmadik világot“ reprezentáló alkotásokkal, a gyarmati rabságból felszabadult országok műveivel, melyek igyekeznek létrehozni saját nemzeti filmgyártásukat, hogy harcukat és munkájukat méltóképpen örökíthessék meg. A filmfesztivál ünnep, de egyben komoly viták színtere is. A kéthetes találkozó ugyanis nemcsak versenyt, az egyes országok filmgyártását képviselő filmek seregszemléjét és vetélkedőjét, a művészet versengését, hanem a népek közeledésének ügyét is jelentette. A különféle országok — öt világrész — küldötteinek tapasztalatcseréje, a magánbeszélgetések azonos célt szolgáltak: segítették az egyíi- vétartozás, a népek közti béke és barátság ügyének ápolását, a fesztivál jelszavának — A népek közti nemes kapcsolatokért, a nemzetek közti tartós barátságért — valóra váltását, amit a hétköznapok nyelvén békés egymás mellett élésnek szoktunk nevezni. A hírek szerint az idén a korábbiaknál még inkább tekintetbe vették az egyes filmek tartalmi, eszmei erényeit, vagyis azt, hogy a bemutatásra került művek mennyiben járulnak hozzá az emberi haladáshoz, ápolják a béke, a népek közötti barátság eszményeit, azaz menynyiben felelnek meg a fesztivál hagyományos jelszavának. A szemlén azok a filmek nyerték el a zsűri és a közvélemény elismerését, amelyek realista élet- és emberigenlő jellegükkel tűntek ki és korunk létfontosságú problémáival foglalkoztak. A vetélkedőn bemutatott filmek többsége ugyanis korunk időszerű haladó eszméit tükrözte, másrészt képet adott azokról a művészi keresésekről, amelyeket egy-egy ország alkotói folytatnak a szocialista film kimunkálása terén. A VERSENY KERETÉBEN hu szonöt ország huszonhét játékfilmjét tűzték műsorra, s ha ezek után felvetődik a kérdés, van-e közös vonása, jellegzetessége a látott filmek sokaságának, azt kell mondanunk: általában igen. Bármennyire is más-más kultúra, ízlés, műfai megnyilvánulásai, valamiféle egységes irányzatot, különbözőségük ellenére Is mutatnak. Igényességük a gondolatébresztésben közös. A hagyományos értelemben vett mese helyét egyre inkább az elemzés, az elmélkedés foglalta el, a kérdezés, a vallatás és a vizsgálódás került előtérbe. Jelenünk prob lémáit, az ember lelkiismeretét, a cselekvés és az emberi akarat hatalmát és erejét mutatják, erkölcsi-etikai kérdéseket boncolgatnak, társadalmi és eszmei kérdéseket vetnek fel. Az alkotók többsége közvetlenül az élethez fordult, hogy belőle szűrje le tapasztalatait és fejtse ki mondanivalóját. Ha néhány szóval értékelni akarnánk a fesztivált, elmondhatjuk, hogy a versenyfilmek, illetve a díjnyertes alkotások a jó középszert képviselték (a flimek azonban nem voltak érdektelenek), a verseny színvonala nem emelkedett a korábbi szemle szintje fölé, a bíráló bizottság rangsorolása azonban kifejezésre juttatja azokat a valós értékeket, melyek ez évben Karlovy Varyban a világ filmművészetét képviselték. A nemzetközi zsűrinek kétségkívül nem volt könnyű dolga, hiszen olyan objektív mércét kellett találnia, melynek segítségével mérni lehetett az eltérő politikai és társadalmi rendszerű országok különböző értékű és színvonalú filmjeit, s közös nevezőre hozhatták a szocialista országok, a fejlett kapitalista államok és a függetlenségért harcoló, illetve forradalmi változásokat élő fejlődő országok alkotásait. A bíráló bizottság azokat a filmeket igyekezett kiemelni, amelyek arra késztetik a nézőt, hogy elgondolkodjék a jelenkor komoly problémái felett. vagy művészi megoldásban hoztak újat. Ezeket a szempontokat és követelményeket figyelembe véve a rangsorolás a zsűri megfontolt ítéletéről tanúskodik. A FESZTIVÁL egyik legérdekesebb, s legnagyobb visszhangot kiváltó alkotása A tűz megszelídítése című szovjet film volt, mely nemcsak mondanivalója, hanem művészi kifejezési eszközei révén a szemle nagydíját nyerte. A film rendezője Danyiil Hrabrovickij, akit eddig jobbára forgatókönyvíróként ismert a világ. Az ő nevéhez fűződik az olyan emlékezetes művek forgatókönyve, mint pl. Csuhraj Tiszta égboltja és Mihail Romm Egy év kilenc napja. Hrabrovickij filmjének középpontjában a tudomány, a kutatás áll; a rendező Andrej Bas- kircev, a híres rakétakonstruk- tőr életén keresztül bemutatja az űrrepülés történetét, a kutatómunka. az emberfeletti áldozatvállalás morális problémáit elemzi, a főhős etikai dilemmájára helyezve a súlyt. Az alkotó célja, hogy a világon elsőként felívelő szovjet űrkutatásnak, ennek a hősi korszaknak állítson emléket. A vetélkedő négy egyenértékű födijat nyert filmjeinek — a szlovák Elég jó férfiak, az olasz Olyan nagy szerelem, az NDK-beli A harmadik és a lengyel Veszélyes útszakasz című alkotásoknak — közös vonása a valóság, a szociális problémák boncolgatása. Munkáskörnyezetben játszódik a csehszlovák versenyfilm cselekménye, mely erkölcsi, etikai kérdéseket feszeget és számos égető problémára keres választ. Az éledező neofa- siznuis veszélyére figyelmeztet az éles társadalomkritikát tartalmazó olasz film. Az NDK versdnyfilmje egy fiatal anya életét kíséri nyomon a háború végétől napjainkig, s ennek kapcsán a női egyenjogúság kérdéseivel foglalkozik. A lengyel film egy hamis életformát bemutatva derűsen, szellemesen mond bírálatot a fiatalok egy részének magatartásáról. A bolgár folklórra emlékeztet a Kecskeszarv című külön díjat nyert bolgár versenyfilm, mely témáját tekintve történelmi mű, időszerű mondanivalója azonban vitathatatlan. Japán ebben az évben olyan nagyhatású háborúellenes filmet mutatott be, mint A felkelő nap lobogója alatt című alkotást, melyet a „Lidice rózsái“ díjjal tüntettek ki. A seregszemlén szereplő versenyfilmek mellett bemutatták a harmadik világ — az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok — alkotásait is. A szimpózium keretében vetített filmek azt a célt szolgálták, hogy a filmművészetben fejlett országok a tapasztalatcsere és a bírálat lehetőségével élve segítsék a fiatal filmgyártással rendelkező országokat a további fejlődésben. Kétségtelen, hogy ezek az orzságok nemegyszer elképzelhetetlenül nehéz körülmények között törekednek film- művészetük megalapozására. A FIATAL FILMMŰVÉSZET jóformán mindegyikénél érezhetően nyomon követhető a nemzeti sajátosság és a formanyelv iránti igény. Megrendítő élmény volt a Szülőföld című döbbenetes erejű, dokumentumhűségű vietnami film (a szimpózium első díjával jutalmazták). Ugyancsak figyelemre méltó alkqtás a Leopárd című szíriai, a tunéziai És holnap, valamint az Ének a szorosban című egyiptomi film. A nyugati országokban az utóbbi években egyre több „politikus“ film készül, melyek kíméletlenül leleplezik a kapitalista rendszer igazságtalanságát és visszásságait, az egyre jobban elhatalmasodó korrupciót, bemutatják a baloldali munkás- mozgalommal kapcsolatos jelenségeket. Gondoljunk csak például Damiano Damiani, Elio Petri, Guliano Montaldo, Gillo Pontecorvo, Francisco Rosi, Marcel Carné vagy Bertolucci alkotásaira. Ez a közéleti hang, a politika ez évben nem kért szót a filmművészet emelvényén. Versenyen kívül ugyan láthattuk D. Damiani A nyomozás véget ért, feledje című művét, valamint F. Rosi Mattei-ügy című alkotását — hogy csak a legjelentősebb „politikus“ filmeket említsük —, de a hivatalos versenyen a nyugati produkciók között éppen Ilyen jellegű mű veket hiányoltunk. Sajnálatos, hogy a világ haladó filmeseinek fórumára a franciák, az olaszok, vagy az amerikaiak nem hoztak magukkal ilyen bátor és őszinte mondanivalójü filmeket — nagy lehetőségtől fosztották meg nemcsak önmagukat, de a fesztivál közönségét is. AZ ELMONDOTTAKBÓL kö vetkezik, hogy a XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál színvonala bármennyire is elismerést érdemel, mégiscsak inkább a fesztivál folytonosságát szavatolta, mint a színvonalat. Ennek természetesen nem a szervezők az okai, hisz egy fesztivál csupán tükör, amely olyan képet mutat, amilyen az 1 adott pillanatban maga a film - | művészet. | TÖLGYESSY MÁRIA | Ciőmanyt, ezt a rendkívül szép közép-szlovákiai falut 700 éve alapították, és azok közé a szlovákiai falvak közé tartozik, melyek máig megőrizték nemzeti és egyéni jellegüket. Az évforduló alkalmából — szombaton és vasárnap tartották — újrafestették a falu faházainak jellegzetes, fehér díszítményeit, melyeket egyébként évente fel szoktak újítani. A díszítések az itteni népviselet mintái szerint készültek és beborítják a házak falait. Az ünnepség szombaton 14 órakor a kultúrházban kezdődött, majd lö órakor a középiskola épületében megnyílt a čičmanyi népi hímzések kiállítása, 20 órakor pedig a közeli Paškov hegyen, Vyhnáňon és a Javorinka alatt meggyújlották a népszerű „Vojanka“-tüzeket. Másnap a reggeli népzeneébresztő után jelmezes allegorikus menet vonult a falun át. Délelőtt a falu szabadtéri kis- színpadán a helyi és a környékbeli együttesek „A nap és év falun“ címmel bemutatták a čičmanyi népi szokásokat, dalokat és táncokat. Délután a kétnapos ünnepség népmulatsággal végződött. A falut ez alkalomból sokan felkeresték. A közeli községek és városok lakosain kívül még Csehországból és az NDK-ból is érkeztek vendégek. Különben a falu jól felkészült a sok vendég ellátására. Az e célra felállított sátrakban virslit, cigánypecsenyét, italokat és finom gyümölcsöt árusítottak. A vendégek megtekinthették a falu néprajzi múzeumát is. A čičmanyi népviselet fehér vászon alapra hímzett egyszerű geometrikus motívumokból áll, melyekben a sárga és a fekete szín dominál. A férfiak öltözékét széles ún. Jánosík-övvel díszítették. Érdekes a női főkötő alakja: kétoldalt egy-egy csücsök nyúlik ki belőle — ezt a formát két kis kemény henger behelyezésével nyerik. Ma már az ilyen hímzett népviselet ára nagyon magas, pl. egy kis hímzett terítő legalább 80 koronába kerül. A turisták számára valószínűleg a čičmanyi épületek jelentették a legnagyobb élményt. (Ezt a szépséget húsvétkor növelik az itteni népszokások: az udvar földjének díszes bened- vesítése és a hímes tojások, melyeken ugyanazok a motívumok szerepelnek, mint a házak falain.) Bár a mai falvak kőházai egyúttal az anyagi jólétet is jelzik, itt mégis öröm töltötte el az ember szívét, amikor až egységes stílusban épült verau- dás és nagy, fehér mintákkal festett faházikókra nézett. Ez az egység — melyet a hagyomány őrzött meg számunkra — csak a falu felső részén szakadt meg egy darabon. Itt ugyanis a második világháború alatt a németek felégették a faházakat, s helyükbe néhány kőház épült. A falu lakosai részt vettek a németek ellen folytatott partizánharcban. Az elesett hősök emlékét az egyik kőházon emléktábla őrzi. Sokan szóvá tették, hogy az ünnepség idejére nem sűrítették a faluba vezető autóbuszjáratokat. Ezzel szemben kellemes meglepetés ért a közeli Žilinán, mikor megtudtuk, hogy milyen olcsó a diákszállás. Ez az, ami még Bratislavából, Szlovákia fővárosából is hiányzik, főleg most, nyáron, amikor annyi diák utazik. Sokszor éppen a szálláshiány tartja vissza az érdeklődőket a hasonló rendezvények megtekintésétől. GÄLY TAMARA Alekszej Batalov, a népszerű szovjet színész — a Karlovy Vary i fesztivál vendége — a szemlén rendezőként is bemutatkozott. A nemzetközi fesztiválon tartották meg a Dosztojevszkij-mű alapján készült Játékosának a világpremierjét. A felvételen: a film egyik jelenete. A sálovi sziklák. (Igor Grossmann felvétele)
