Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
Pierre Games párizsi levele Xét szobor Ez azonban nem gátolta meg a Bapterosses fivéreket abban, hogy gyors ütemben nagy vagyont harácsoljanak össze. Néhány év alatt Bria- re fele már az ő tulajdonukban volt: gyárak, egész városnegyedek, templom, kórház, kastély, földek, stb. De változnak az idők. Ma már a gyöngy gyártás csupán az üzem forgalmának 6 százalékát teszi ki. Most elsősorban zománcozott mozaikot gyártanak, rendkívül tetszetős, szilárd és homogén mozaikkockákat az „igényes vevőkör“ részére. A gyár az Általános öntöde Társaság kezébe ment át, amely két nagy kerámiagyárból áll: a Jacob Delafon és Chap péé gyárakból. Az üzlet nagyszerűen megy: 1971-ben a jövedelem (adólevonás nélkül) 6 millió 683 ezer frankot tett ki, majdnem annyit, mint a bérek összege, ami 9 millió 129 ezer frank volt. A Bapterosses családból megmaradt a vállalat neve és két szobor, amelyek közül az egyik, mégpedig Frédéric szobra (gúnynevén a „szakállas“) a gyárral szemben levő park mélyén áll. Ez a sztrájkolok gyülekezési helye, és ezért „meglátogatjuk a Szakállast“ annyit jelent, hogy a munkások sztrájkba lépnek. A munkások kivétel nélkül mondják: „A főnök állandóan a hátunk mögött áll.“ A munkások húsz perccel korábban kezdik a munkát, hogy több legyen a keresetük. Igen gyakoriak a figyelmeztető levelek. Ezek megőrizték a Bapterosses-stílust: „Nem vagyunk megelégedve a munkájával, sem a minőség, sein a menv- nyiség tekintetében. Ha ezen a téren nem következik be lényeges javulás a munkájában, akkor a hó végén kénytelenek leszünk lemondani a szolgálatairól...“ — Én pedig elégedetlen vagyok a béremmel! — kiáltotta Julio a figyelmeztető levéllel hadonászva a főnöke orra előtt. — Te politizálsz! — Havi ezer frankos bér nem politizálás, hanem olyan bér, ami a megélhetéshez szükséges.“ Portugálok és algériaiak — Az élelem olyan drága, mint Párizsban. A szupermarketben a marhahús kilója 17 frank. Az articsóka 3,55 frankba, a paradicsom 5 frankba, a banán 2,20 frankba kerül és így sorolhatnám tovább — mondja az egyik munkás. Joseph, a fűszeres — Sok munkás már húszadika után hitelben vásárol Josephnél, a fűszeresnél. Ö hajlandó hitelben is eladni az élelmiszert... 1 Ahány nős munkással beszéltünk, egyik sem megy sohasem nyaralni. — Jóformán állandóan csak burgonyát, répát, káposztát eszünk — mondja Antonio. Marhahúsból csak néha a szegyét veszem és csupán annyit, hogy egy kis ízt adjon a fő! zeléknek ... £zer frank bruttó A Francia Kommunista Párt és a : Szocialista Párt által támogatott I sztrájk 8 napig tartott. A munkások ! lényegében győzelmet arattak. Hat hónapon belül nem lesz havi ezer j franknál kisebb bér, átlagban mindenki 15 centimes-mel több órabért I kap, és a prémiumok is javulnak, stb. — Mindent még nem sikerült elérnünk — vonja le a következtetést Di Sotto, a CGT szakszervezeti központ titkára, de jó úton haladunk a 4« órás munkahétért, az ezer frankos tiszta jövedelem elérése felé. A Bapterosses — módszer Hatmillió francia dolgozó keres havi 1000 franknál kevesebbet René a rostálóban munkás: „Egész álló nap porban dolgozom. Ügy megyek ki innen, olyan fehéren, mint egy lisztesmolnár. A por bemegy az orromba, a fülembe, a tüdőmbe, a szilikózist pedig nem ismerik el.“ Az anyagmozgatásnál naponta jó 15 kilométeres utat teszek meg a kézikocsit tolva — mondja az egyik portugál munkás. Loholnom kell, mint egy lónak, hogy „megetessem“ a zú- zót: Hét „kliensem van“, amelyek szüntelenül működnek éjjel-nappal, vasárnap és hétköznap egyaránt... A bérem? — 608 frankot kapok 118 óráért. Briare fiatal lakosai egyre inkább hátat fordítanak az üzemnek. Régen elmúltak már azok az idők, amikor a gyári munka apáról fiúra szállt és egész családokat foglalkoztatott. A gyár igazgatósága ezért egyre több bevándoroltat foglalkoztat (portugálokat, algériaiakat, jugoszlávokat, spanyolokat stb.). A bérkaszárnyákban — amelyek a múlt század végén épültek — olyan kicsik a lakások, hogy a francia családok, ha bérbe adnak egy szobát egy-két idegen munkásnak, nem egyszer az ebédlőben kénytelenek aludni. Ezek a bérkaszárnyák nagyon siralmas képet nyújtanak, legalább 50 éve nem festették és ha esik, vödröket kell állítani a padlásra... A lakbér azonban nem drága: kétszobás lakásé havi 56 frank és egy kis kert is tartozik a házakhoz. A munkások nem szívesen laknak üzemi lakásban, mert drága a lakbér: havi 250 frank. Erre bizony nem telik. Hőség és por — A mi gyárunk a szigorú főnök és kevés fizetés gyára — mondja az egyik munkás. Minden termelési folyamat igen kemény munkát igényel. Különösen a kemencéknél nagy a hőség és a por szinte kibírhatatlan. Az öntvény 1200 hőfokú, amikor kiömlik az olvasztóból, mi pedig csak néhány méterre állunk tőle. S még annyi időnk sincs, hogy munkánk végeztével egy negyed óra pihenőt tartsunk, hogy kissé lehűljünk mielőtt elhagyjuk munkahelyünket. S mindezt mennyi bérért? Nézzék csak például áprilisban mennyit kerestem: 992 frankot 190 munkaóráért. Hogy az ember kissé többet keressen, túlóráznia kell.“ Louis égetésvezető. Ez nagyon ké nyes munka. A mozaiklapokat rend kívül pontosan kell kezelni. Ha túl sokáig égetik, akkor törékeny lesz, ha pedig kevés ideig hagyják a kemencében, homályos, ráncos marad. Egy munkanapon 2200—2400 lapot égetnek ki. Egy lap súlya másfél kiló.“ De minden egyes darabot hatszor kell megmozgatni, úgyhogy egy nap alatt 20 tonna mozaiklap megy át a kezemen“ — panaszkodik Louis. B ár Franciaország gazdag, fei lett virágzó ország híréne örvend, ez nem vonatkoza valamennyi francia dolgozó}! Hatmillió bérmunkás, tehá’ minden három közül egy, or szagunkban havi 1000 franknál kevesebbet keres. Sőt, több százezer re rúg azoknak a dolgozóknak a szá ma, akiknek a jövedelme a havi 851 frankot sem éri el. Ilyen jövedelem mellett viszont csa nyomorogni lehet. A legolcsóbb lak bér is havi 200—450 frankot tesz ki az élelemre pedig ugyancsak 250— 400 frankot kell számítani. Elsősorban a nők, a fiatalok és a vendégmunkások azok, akik „a létra legalsóbb fokán“ állnak. Ilyen alacsony bérek mindenfn' megtalálhatók, valamennyi iparágban (mindenekelőtt a textil- és a ruha iparban, a szűcs- és a bőriparban, a mezőgazdaságban), az ország minden részén, de főképp a vidéken. A CGT szakszervezeti központ nagv kampányt indított annak érdekében hogy heti 40 óra munkáért sehol se fizessenek 100 franknál kisebb bért Az alábbi riport a vidéki „kis kere setűek“ egyik sztrájkja alkalmából készült és bepillantást nyújt a dolgo zók életébe. „Ha nincsen pénzük húsra, egyenek krumplit!“ — e szavakat vágta oda M. Kollmann, a Briare-i zománc művek műszaki Igazgatója a CGT küldöttségének, amely a dolgozók béremelési követeléseinek megvédésére érkezett a gyárba. Krumplit zabálunk egész éven át — mondja az egyik munkás —, de nem emésztettük meg.“ A gyár dolgozói sztrájkba léptek. Briare 150 kilométernyire délre fekszik Párizstól. Kies táj lankáival, erdeivel és az itt folydogáló Loire miatt szívesen keresik fel a víken- dezők. A gyárat 1845-ben Jean Félix Bapterosses alapította. Kezdetben műgyöngyöt gyártottak itt, később pedig áttértek a száraztészta gyártására. A kizsákmányolok az afrikai gyarmatokon jó üzleteket kötöttek: I860 körül egv gyöngysorért egy csirkét kaptak. Aztán jött az infláció, s már 20 gyöngyöt kellett egy csirkéért adni. hzirajKOlo munKasuK ünare-iMu Igazi béi Janine, aki a mintavételezésben dolgozik, elmondja; hogy heti 40 óráért 4,50 frank órabért kap, ami havi 740 frankot tesz ki.“ André, aki a behomokosítást végzi, havi 850 frankra jön ki. Mária, aki a gyöngyöknél dolgozik, 717 frankot keres havi 168 ledolgozott óráért. Sylvie mint ellenőr, 186 munkaóráért 870 frank bért kap. Annie, aki a laboratóriumban dolgozik, heti 46 óra munkával ezer frankot keres. De ő is panaszkodik: „Egész nap csak nyelem a port.“ Thérésa, aki a ragasztásnál dolgozik, havi 780 frankot keres. „Látni kell, amint megtöltik rekeszüket — magyarázza Louis — és egyenként kézzel megforgatják a kőkockákat, színükkel felfelé. Olyan ez, mint amikor a csirkék kapirgál- nak.“ Egy pül tügu. uilixx—u w ^.m;auiÜK KUÍ.ÜU.
