Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
mas munka vár. Bizonyos lehetőség a vegyszere? , csávázásban is mutatkozik, amit a vegyiparnak kell megoldania, hogy az eljárás a gyakorlatban is érvényesülhessen. • Tanár elvtárs előadásaiban gyakran hangoztatja a termelés biologizálásának szükségességét. Mit kell értenünk a termelés biologizálásán? • A csapadékban gazdag 1972-es esztendő a gabonafélék vetésterületének növelésével kapcsolatban néhány üj szempontot is felvetett. Elsősorban a betegségek terjedésére gondolok. Mi a tényleges helyzet ezzel kapcsolatban, s milyen legyen a gabonafélék — Egyszerűen arról van szó, hogy a mezögaz- dasági termelés élő anyagon keresztül, tehát bio^ lógiai folyamatok által történik. Ezt a jellegét a mezőgazdaság akkor is megőrzi, ha a műszaki fejlesztés az automatizálás szintjére emelkedik. A biologizálás egyik jellegzetes eleme a gabonakérdés megoldása is, amelyben a biológiai alap- anyag, vagyis a fajta játssza a döntő szerepet. Klasszikus búzafajtáinkat éveken át termesztettük, élettartamuk 30 évnél is hosszabb volt, alapjá ban véve azonban extenžívek voltak, nem tudták hasznosítani az intenzívebb kemizálást, és megdőltek. Ritkán adtak többet 30 mázsánál hektáronként. A további fajták közül viszonylag tökélete* sebb volt a Kosúti, a Diana stb., élettartamuk azonban csupán 10—20 évre terjedt. Ezeket a szov- jet nemesltésű nagy hozamú fajták első generációja váltotta fel, amelyek potenciális termőképessége 60—70 mázsa. A Mironovit és a Bezoszta- ját még csak 10 éve termesztjük, s máris készülünk felváltásukra a második generációhoz tartozó jubilejnával, Kaukazzai és Aurórával, amelyek valóban intenzív fajták, bírják a növekvő tápanyagellátást, nem dőlnek meg, s termőképességük eléri a 90—95 mázsát. Ezt a generációt gyakorlatilag még el sem terjesztettük, s már a harmadik generációra gondolunk, amelyet egyelőre VVV jelzéssel láttunk el (VVV = vysoko výnosné variety, magyarul: NTV = nagy termőképességű változatok). Ezek a változatok lényegesen intenzívebb tápanyagellátást is hasznosítani tudnak, nem dőlnek meg, a betegségeknek is ellenállók és 150 mázsa súlyú kalásztengert is képesek felhordani egy hektáron. Ezzel a harmadik generációval a termelési gyakorlatban véleményem szerint 1980 után találkozhatunk. • A búzatermesztés gazdaságosságával a termelési gyakorlat elégedett. A főiskola növénytermesztési tanszéke bizonyára ezt a körülményt is figyelemmel kíséri. A tapasztalatok alapján hogyan értékeli ezt a szempontot a tanár elvtárs? — A búza termesztésének gazdaságossága természetesen a termelési költségek arányától függ. A biológiai koncepció itt is hatalmas lehetőségeket nyújt, mert egyes fajták egy kilogramm NPK tiszta tápanyagból csupán tíz kilogramm szenet képesek előállítani, míg más fajták azonos meny- nyiségű tápanyagból 30 kg-ot is előállítanak. A küszöbönálló tíz évre 1 kg NPK tiszta tápanyagfelhasználásra 16—20 kg szem előállítását irányoztuk elő. Ahol tehát ez az arány 16 kg alá süllyed, alaposan szemügyre kell venni az alkalmazott termelési módszereket és keresni kell a hibát. • Végül pedig arra szeretnék választ kapni, hogy milyenek a gabonatermesztés ez idei kilátásai, és milyen intézkedésekre kell felhívni az agronóniusok figyelmét a jövő évi termés biztosításával kapcsolatban? — Az elmúlt év a gabonaféléknek kedvezett, a kapásoknak kevésbé. Az idei év véleményem szerint termékenyebb lesz. Javult az agrotechnika színvonala és a vegyi anyagokkal való ellátás, a vízgazdálkodás is lényegesen jobb az elmúlt évinél. Az utolsó szót azonban csak a termények betakarítása mondja ki. A jövő évi termésre is kell már gondolni, elsősorban a vetésterületek helyes megválasztásával. Agronómusainknak azt javasoljuk, hogy dolgozzák ki — az elővetemények állapota szerint — az agrotechnikai intézkedések egész rendszerét, mégpedig minden növényre. Ezeket az agronómusok járási találkozóin majd megvitatjuk és javaslatainkkal kiegészítjük. Meggyőződésem, hogy ez egyike lesz azoknak a hatékony intézkedéseknek, amelyekkel a termelési eredményekkel lemaradozó üzemeket -a jobbak színvonalára emelhetjük. Jelentős segítséget várunk azonban a jó tapasztalatokkal rendelkező üzemek és a járási agronómiai szolgálat szakembereitől is. B. DUŠEK Iskola a természetben. Emil Špaldon akadémikus a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola iskolabirtokán a kísérletben termesztett fajták tulajdonságait magyarázza az ország különböző vidékeiről egybesereglett gyakorlati szakembereknek. Foto: Noga A CSKP KB áprilisi „mezőgazdasági“ plénuma a nyilvánosság figyelmét a mezőgazdasági termelés és a lakosság élelmezésének kérdéseire irányította. Az idei aratás küszöbén néhány kérdéssel fordultunk Emil Spaldon akadémikushoz, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola tanárához, hogy ismertesse a gabonatermesztés jövőjével kapcsolatos nézeteit, főleg az említett plénumon meghatározott feladutok szempontjából. • Az áprilisi plénum egyik vezérgondolata az egyenlő termelési feltételek közepette termelő' üzemek közötti indokolatlan különbségek megszüntetése volt. Mi a véleménye erről a kérdésről? — Az utóbbi években — az agronómusok járási szintű iskolázásain — a gabonafélék termelésében elért eredményeket elemezve valóban azt tapasztaltuk, hogy egyes, hasonló agro-ökológiai feltételek közepette gazdálkodó üzemek lényegesen eltérő eredményeket érnek el. A gabonafélék hozamai között 30—50 százalékos különbség is tapasztalható.. Az agronómusokat rendszeresen figyelmeztetjük arra a körülményre, hogy ez a kérdés elsősorban az agronómiai és az Irányítási munka függvénye, hogy a szakmai hozzáértés által ezek az indokolatlan különbségek rövid időn belül kiküszöbölhetők. A mi társadalmunk előtt teljesen érthetetlen, hogy két azonos minőségű talajon gazdálkodó szövetkezet közül az egyik 42 mázsa, a másik pedig 28 mázsa gabonát takarít be egy-egy hektárról. Számos példát hozhatunk fel ezzel kapcsolatban. Tavaly például a Trakovicei Efsz-ben a trnavai járásban egy hektárról 46 mázsa búzát, a Piešťa- nyi Efsz-ben 43,5 mázsát, a Hlohoveci Efsz-ben azonban csak 35,4 mázsát takarítottak be. A tre- baticei szövetkezet hektárhozama 50 mázsa volt, a krížovanyié csak 36,5 mázsa. A komárnói (komáromi) járásban Brestovecen (Szilas) a búza átlagos hektárhozama 50,2 mázsa volt, .a szomszédos Sokolcén (Lakszakállas) 47,7 mázsa, Holiarehan (Gellér) 41,4 mázsa, Okánikovón 40,9 mázsa, Oko- ličnán (Ekel) 33,8 mázsa, a Štúrovói Efsz-ben azonban csak 28 mázsa. A szervező munka a mikrorajonokban a nagy különbségek megszüntetésére irányul, s főleg azokat a vállalatokat érinti, ahol a járási átlagot sem érték el. Az agronómiai munka eltérő színvonala konkrét jeleket hordoz magában. A konzervatív, maradi agronómusnak nincs megfelelő viszonya a haladó tudományos tapasztalatokhoz a növénytermesztés területén. Nem értékelj kellő módon az elismert vetőmagvakat és ültetőanyagokat, a fajták rajonizálását, az agrotechnikai határidők betartását stb. Valahol itt rejtőzködik a 14 mázsás, vagy ennél is nagyobb különbség. Ezeket a különbségeket a lehető legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni, s erre határozottan képesek is vagyunk. A termelési gyakorlatban azonban olyan jelenséggel is találkozunk, hogy a jó agronómus néhány sikeres év után úgy képzeli, már oly rutinra tett szert, hogy nem kell figyelemmel kísérnie a technológiai fejlődést, az új fajtákat, s végül a termelés anyagi feltételeinek változásait. Az ilyen hozzáállás biztosan stagnáláshoz vezet a termelésben, s gyakran a hozamok csökkenéséhez is. Az önelégültség a mezőgazdasági termelésben is fékezi az előrehaladást. Ennek legjobb orvossága a rendszeres* tanulás, a tudomány és a haladó gyakorlat új vívmányainak megismerése s alkotó alkalmazásuk. Az agronómusok helytelenül értelmezett rutin- ságának példájaként megemlíthetjük a biológiai ellenőrzés elhanyagolását. Tudjuk például, hogy a CCC-készítményt, amely a búzát a megdőlés ellen védi, az organogenezis ötödik és hatodik szakasza között kell alkalmazni. A növényzet állapotának biológiai ellenőrzés nélküli, „tapasztalat alapján történő“, meghatározása a CCC megkésett alkalmazásához vezethet. A készítmény így hatását veszti, a növényzet pedig megdől. Számos hasonló példát említhetnénk. optimális részesedése a vetésforgóban a növekvő hozamok elérése szempontjából? — A gabonafélék 63—65 százalékos részesedését a vetésforgó szerkezetében az egész növénytermesztés szempontjából kell vizsgálni. Ez a meny- nyiség nemcsak a sűrűn vetett gabonaféléket foglalja magában, hanem a kukoricát is. Ha a kukorica részesedését — amely az adott körzetben 15 százalékot is elérhet — leszámítjuk,' a sűrűn vetett gabonafélék részaránya csak 50 százalékos marad, amit nem kellene túlszárnyalni egy egész sor betegség rizikója miatt. A gabonafélék ilyen mértékű részesedése lehetővé teszi a növényeknek az agronómiai tudomány elveinek megfelelő váltakozását. Külföldi tapasztalatok bizonyítják, hogy ahol a gabonafélék részesedése ennél nagyobb mértékű (pl. 75 százalékos), a biotömeg össztermelése mintegy ötödrészével is csökken. A növények váltakoztatásának elhanyagolása, például a búzának búza után való termesztése olyan betegségek terjedéséhez vezet, amelyeket korábban nem ismertünk, vagy legalábbis nem játszottak komolyabb szerepet. Ezek a betegségek a jelenlegi csapadékos évbén helyenként szinte teljesen tönkretették a vetéseket. A szeptóriás levélfoltosságra, a gyökérrothadásra, a szárfeketedésre, esetleg ezek kölcsönös kombinációira gondolok. E jelenségre komolyan fel kell figyelni, inert például a szeptóriás levélfoltosság a növénymaradványokon telel át, s a következő évben fokozottabb mértékű fertőzést okozhat. Az ilyen gombás betegségek ellen a vetésforgóval védekezhetünk a leghatásosabban. Genetikai védelemmel; vagyis ellenőrzött ellenállóképességgel ezekkel .a betegséggel szemben még nem rendelkezünk. A török- országi Ankarában megtartott tudományos vi- lágértekezleten például egész sor tudományos, dolgozó arra kérte fel külföldi kollégáit, hogy bocsássanak rendelkezésükre szeptoriózisnak ellenálló vonalakat vagy törzseket. A felelet egyöntetű volt: — Nincs! Genetikusainkra tehát hatal1972. VH. 9. lupinu pm iiiiMnwiiiTini < j : * • ; * I «5 llSl' 3® 18 > ^ VT «f: be IpIIifi SBBH: f
