Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-07 / 158. szám, péntek
H A ROM ŰJ KÖNYV HELYES ÚTON A CSEMADOK XV». ORSZÁGOS DAL ÉS TÁNCÜNNEPÉLYRÖL Septulin: A marxizmus—leninizmus filozófiája Ügy tartjuk számon, hogy a filozófia a társadalmi tudat egyik formája, a gondolkodás és a lét viszonyáról, a természet, a társadalom és a gondolkozás legáltalánosabb törvényeiről szóló tudomány. Mindenkor valamely társadalmi osztály világnézetét képviselj, az eszmei és a társadalmi harc fontos szellemi fegyvere, illetve küzdőtere. Alapvető kérdése a lét és a tudat egymáshoz való viszonya. Attól függően, hogy miképpen válaszol erre a kérdésre, két alapvető irányzatra oszlik: materializmusra és idealizmusra. Az előbbi az anyagi létet, az utóbbi a tudatot tartja az elsődlegesnek. A materializmus általában a haladó tudományos eszméket, az idealizmus pedig a reakciós tudománytalan eszméket képviseli. Septulin: A marxizmus—leninizmus filozófiája című most megjelent tankönyve a materializmus talaján álló marxista—leninista filozófiáról ad részletes, a tárgykörrel kapcsolatban szinte mindenre kiterjedő leírást. A tizenhat fejezetre oszló mű a sok egyéb mellett behatóan elemzi az erkölcsi kategóriákat is, és többek között megállapítja, hogy még ma is vannak olyan szociológusok, akik az erkölcsöt az emberi természetnek úgynevezett örök, állandó sajátosságaiból, például kötekedő hajlamából vagy a jó iránti fogékonyságából vezetik le. Az erkölcs azonban társadalmi jelenség. Csak társadalomban alakul ki és létezik, a közös termelőtevékenység • alapján. S ha az erkölcs az emberek anyagi feltételeiből, gazdasági viszonyaiból fakad és azokat tükrözi, akkor nem lehet örökkévaló, hanem e feltételek, a gazdasági viszonyok megváltozása nyomán változó. Mivel az erkölcs az emberek anyagi létfeltételeitől függ, az osztály- társadalom antagonisztikus osztályainak létfeltételei pedig homlokegyenest ellentétesek egymással, természetes, hogy ezeknek az osztályoknak kü-> lönböző elképzeléseik vannak a jóról és a rosszról, az igazságról és igazságtalanságról, és teljesen különböző erkölcsi elvekhez igazodnak. A marxizmus a fejlődés fényében oldja meg az erkölcs igazságának a kérdését. Septulin szerint „Az az erkölcs a legigazabb, amely a legjobban megfelel a társadalom progresszív, jel felé ívelő fejlődésének, az, amely a jövőt védelmezi, a társadalom progresszív fejlődésének feladatait tükrözi. Korunkban csak a proletár, kommunista erkölcs ilyen erkölcs.“ A kötetet az 1970-es moszkvai kiadás alapján Csibra István fordította. Miloš Marko: Fehéren feketével E kötet az 1968—69-es csehszlovák események elemzését tárja az olvasó elé. Különösen a sajtó, a rádió és a televízió szerepével foglalkozik sokat. Ám rávilágít az 1968 januárja előtti fogyatékosságokra, a marxista—leninista ideológia eltorzításának a gyökereire, az ellenforradalmi kísérlet szálás- csinálóinak a mesterkedéseire és még sok más olyan tényezőre, amelyek előidézői és következményei voltak a nagy felfordulásnak. Lapjain plasztikusan kibontakozik az a többé kevésbé már mindenki előtt ismert tény, hogy egyes lapok valósággal gúnyt űztek a bírálat szocialista elvéből, s az építő bírálat helyébe a mindent befeketítő nihilista kritizálást állították. Az 1968 januárja utáni negatív propaganda létrehozta a közvélemény ,„megdol- gozásának“ talaját. A bírálattal — a kommunista újságírás alapvető módszerével — szinte mindenütt visszaéltek. A kommunistaellenes erők a pártnak a személyi kultusszal kapcsolatos önbírálatát és azoknak a fogyatékosságoknak bírálatát, amelyeket a párt maga küszöbölt ki, az ellenforradalom előkészítése idején a szocializmus lényege elleni támadásokra használták ki. A diverziós központok nem riadtak vissza a valótlanságok és a féligazságok terjesztésétől sem. A véletlen- szerű jelenségeket az általános érvényű, a nem tipikusakat a törvényszerű jelenségek rangjára emelték. A tanulmány meggyőzően bizonyítja, hogy a válságos években a jobboldali opportunista és a nyíltan szocialistaellenes erők kezébe, illetve döntő befolyása alá került tömegtájékoztatási eszközök nagy többségükben a párttól független hatalmi eszközévé váltak a jobboldali erőknek, amelyek a sajtóban, a rádióban és a televízióban rendszeresen befeketítették a szocialista építés húsz esztendejét, a párt embereit, eszméit, tetteit, egész bel- és külpolitikáját, rehabilitálták és felélesztették a burzsoá Csehszlovák Köztársaság polgári és kispolgári eszményeit, széles körű kampányt indítottak a Szovjetunió és Csehszlovákia más legközelebbi szövetségesei ellen. Szomorú, de a tömegtájékoztatási eszközök hónapokig az ellenforradalmi veszély elhatalmasodásának egyik legfontosabb tényezőjévé váltak. A szerző tényekkel, az egykori sajtóból vett idézetekkel bizonyít, és hű képet fest arról a heroikus küzdelemről is, amelyet a párthoz hű kommunisták a konszolidáció sikeréért vívtak. Ezzel kapcsolatban kiemeli a Zprávy és a Tribúna szerepét. Többek között elmondja, hogy a Zprávy leleplezte a jobboldali opportunisták különféle elméleteinek szocialista ellenes lényegét, elemezte a helyzet alakulását és rámutatott a válságból kivezető útra. Nagy érdeme az is, hogy összpontosította a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján álló újságírókat és politikusokat. Az 1969 elején indult Tribúna című hetilap elvi állásfoglalása is erős támogatást jelentett mindazoknak, akik hűségesek maradtak a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez. „A Tribúna — írja Miloš Marko — úttörő módon alkalmazta a kommunista újságírás lenini elvett. Az iránymu tató vezércikkek és a magyarázó jellegű propagandacikkek mellett teret biztosított uz olvasók leveleinek és a vitának, az egyet nem értők nézeteinek is, és elvi alapon polemizált velük.“ A Fehéren feketével című dokumentumértékű kötetet a Pravda Könyvkiadó jelentette meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság könyvkiadási egyezménye keretében. Szigeti József: Bevezetés o marxista — leninista esztétikába Szigeti fózsef új kötete a szerzőnek az elmúlt években megjelent és méltán gyorsan népszerűvé vált azonos című kétkötetes esztétikai tanulmányának a bővített változata. Egyszerű, mindenki számára világos stílusban többek között meghatározza az esztétika tárgyát és módszerét, kifejti az érzéki megjelenítés törvényét, a tartalom és forma dialektikáját, egyben vázolja, hogy mi tekinthető a művészeiben fenségesnek és alantasnak, szépnek és rútnak, tragikusnak és komikusnak. Részletesen elemzi a szocialista realizmus problémáját is. Ezzel kapcsolatban egyebek között azt húzza alá, hogy a marxisták akkor is humanisták, amikor osztályharcot vívnak, és osztály harcosok akkor is, amikor közvetlenül a humánum kibontakozásáért, mondjuk az emberek kulturális-esztétikai színvonalának emeléséért tevékenykednek. Az igazi művészet alkotásai révén az ember sokoldalú, harmonikus fejlődését segíti elő. Azzal is, hogy leleplezi az emberi fejlődés útjában álló társadalmi akadályokat, azzal is, hogy közvetlenül mutatja be a kibontakozó emberi teljességet, az ember nagykorúvá válását, társadalmi öntudatra ébredését, forradalmi tetteit. Szigeti szerint a szocialista realizmus azért igazán korszerű, mert korunk eme legmélyebb tendenciájából fakad, s ezt fejezi ki a marxista—leninista humanizmus alapján a művészetben. fzsa ) Újra elérkezett július első •szombatja és vasárnapja. Már jóval előtte a plakátok és hirdetések e két napra ismét a tánc és a dal Mekkájába, a gombaszögi rétre hívtak bennünket. Nemes értelemben szórakozni, szellemileg és fizikailag felüdülni, gyönyörködni a természet csodálatos panorámájában, s hódolni a művészet sajátos varázsának. Mi tagadás, szombaton reggel Rožňava (Rozsnyó) felé igyekezve félénk tekintettel kémleltük az eget. Nitráig borongós volt az idő, de azután már eleredtek az ég csatornái, s végig az úton vigasztalanul zuhogott az eső. Szorongva gondoltunk az estére, s arra, hogy vajon hány néző jön ki a szabadtéri színpadhoz. Biztató jeleket már útközben is tapasztaltunk. Délvidéki rendszámú s&emélygépkocsik, autóbuszok igyekeztek Kelet felé, utasaik jókedvűen integettek, fittyet hánytak az esőnek, sárnak. Gombaszög hagyománya, az elmúlt évek szép emléke, s az igény, hogy újra emlékezetes élményben legyen részük, kimozdította őket kényelmes otthonukból. S borúból délután derű lett. Kitisztult az égbolt, s estefelé Gombasek (Gombaszög) mindinkább felbolydult méhkasra emlékeztetett. Autósok, gyalogosok végeláthatatlan sora igye kezelt a szabadtéri színpad felé, s az esti műsor kezdetére a hatalmas nézőtér benépesült, sőt kicsinek bizonyult. Ezrek és earek állva nézték végig a programot. Csodás látvány volt az esti szürkületben, a pásztázó fényszórók fényében ennyi embert együtt látni, hallani a fellel csattanó tapsukat, figyelni jókedvű arcukat. Ez is Gombaszög egyik utolérhetetlen varázsa: mással egyszerűen nem lehet sem pótolni, sem helyettesíteni. A kétnapos rendezvény műsora sokrétű és tartalmas volt. A közönség számos rétegének az igényét elégítette ki. Szombaton elsősorban .a fiatalé tapsolhattak a bratislavai RevHe művészeinek, a neves budapesti táncdalénekeseknek, s a lengyel Karin Staneknek, aki pillanatok .-alatt forró légkört teremtett temperamentumos előadásmódjával. Véleményünk szerint nincs igazuk azoknak, akik rosszallóan csóválják fejüket, azért mert a könnyűzene ide is „beszivárgott“. E műfajnak nagy a népszerűsége, tehát ésszerű, hogy e rendezvényen is teret kap, hiszen a tánczene és a táncdal is lehet tartalmas, az előadásmód ízléses, ezt szombaton este különösen a bra tislavai művészek bizonyították be. A budapesti Slágerhnl- lániban itt-ott kísérteti a „hakni“, főleg néhány olcsó poén elsütésében, s néhány nagyon is gyengécske műsorszámban. A jövőben (ki tudja hányszor írjuk már le!) a rendezőknek bátrabbaknak és igényesebbeknek kell lenniük: a nyilván nem kevés pénzért „vásároljanak“ 'Magyarországról e műfajban is valóban tartalmas műsort, mert van ilyen „áru“, s nem kis számban, erről a tévében számtalanszor meggyőződhettünk. A vasárnap délelőtti műsor népművészeti csoportjaink munkájának sokszínű tükörképe volt. A gyakran felcsattanó taps is bizonyította, hogy számos helyi CSEMADOK-csoport töretlenül fejlődik. Különösen a Fil'akovské Biskupice-i (fü- lekpüspöki) Palóc táncegyüttes, valamint a košicei Üj Nemzedék együttes aratott nagy sikert, ele a többiek sem maradtak el tőlük. Jó volt látni az ismert arcok mellett a sok fiatal táncost és énekest. Az ő lelkesedésük, tudásuk az egyik legfontosabb záloga annak, hogy falvainkban és községeinkben a népművészet és a kulturális tevékenység terebélyesedik, fejlődik. Délután két hivatásos népi együttes (A Duna Művészegyüttes, és a Dnklaaljai Népművészeti Együttes), valamint a tudásával hivatásosnak számító Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara lépett fel nagy sikerrel. Az idei országos dal- és tánc- ünnepély műsorával kapcsolatban annyi az észrevételem, hogy véleményem szerint mindkét napon jobban ki kellene domborítani a rendezvény eszt- rádjellegét, magyarán: változatosabbá kell tenni a programot. Most ugyanis szombaton csak tánczenét és táncdalokat hallhattunk, vasárnap viszont csupán népi táncok, dalok szerepeltek a műsoron, s ezért mindkét napon — habár önmagukban színvonalas számok voltak — végefelé kissé egyhangúnak tűnt a program. A jövőben nagyobb figyelmet, gondot kell fordítani a színpad műszaki felszerelésének. Isméid jük a nehézségeket, az objektív akadályokat, de még ennek ellenére sem fordulhat elő ilyen rangos eseményen, hogy ismételten kiég .a biztosíték, s a színj)adon táncoló, éneklő csoportokat csak az első sorokban hallják a rosszul beállított, illetve kevés hangszóró miatt. Ezt különben már évek óta kifogásoljuk, s jó lenne, ha a rendezők most már valóban hathatós intézkedésekkel hozzásegítenének bennünket ahhoz, hogy jövőre már ne legyen ilyen jellegű hiányérzetünk sem. Gombaszög haladó hagyományai révén "z együvétarlozás és a proletár nemzetköziség gondolatának szimbóluma is. Ez a hagyományos baráti légkör az idén fokozott mértékben érződött: a nézőtéren a magyar szó mellett, szlovák, ukrán, lengyel szavakat is hallhattunk. A színpadon szlovák, lengyel és ukrán művészek is felléptek, s a közönség szívből megtapsolta őket. Az internacionalista szellem, úgynevezett apró dolgokban is megnyilvánult: az eladók nem néztek rossz szemmel senkire, ha magyarul, szlovákul, esetleg ukránul vagy csehül kért enni, vagy innivalót. Készségesek voltak és sehol sem hallottam egy nyelven sem, hogy nem értem. Itt mindenhol értették, becsülték egymást az emberek, a színpadon, nézőtéren egyaránt. Ez az internacionalista szellem nemcsak varázsa. hanem felbecsülhetetlen erénye is a dal- és táncünnepélynek. Talán nincs szebb annál, mint amikor megelégedett emberi arcokat látunk. Vasárnap egy ideig a színpad mögül figyeltem a több tízezres tömeget. Láttam érdeklődő tekintetüket, amint az ünnepi manifesztáció szónokai tartalmas beszédeit hallgatják. Láttam mosolyukat, amikor a népi táncosok vidám jelenetet adtak elő. Láttam csodálkozásukat, amikor az ukrán együttes lírai szépségű táncjelenetét figyelték. Hallottam fergeteges tapsukat, amivel a CSMTKÉ és -a Duna művész- együttes teljesítményét jutalmazták. Különös öröm volt soksok fiatal, érdeklődő arcot is felfedezni. Felemelő érzés látni a sokezer érdeklődő tömeget. Ekkor tudatosítja talár leginkább mindenki kulturális dolgozóink, művészeink, népművelőink magasztos hivatását, ugyanakkor azonban felelősségét is. Az idei gombaszögi dal- és táncüíinepély azt bizonyította, hogy .a CSEMADOK vezetősége és tagsága helyes úton jár, ismeri, tudatosítja társadalmi küldetését és feladatát, s ennek értelmében cselekszik. S meggyőződhettünk arról is, hogy munkájukat eredmény, siker koronázza. SZ' /ÁSSY JÖZSEF Vasárnap tíelelott a CSEMADOK Ktí népművészeti csoportja a Szőttes is nagy sikert aratott. Képünkön Pereszlényi Irén és a zenekar látható. Az ukrán Dnklaaljai Népművészeti Együttes színvonalas műsorának egyik jelenete. (Tóthpál Gyula felvételed)
