Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám, csütörtök

A z aggályoskodó embernek csupa szenvedés az éle­te. Viszont vannak akik számára egyszerű és vi­lágos minden, ami egy életen át előfordulhat, megtörténhet. Ilyen Stász Anna, aki a BIŽUTÉRIA nemzeti vállalat želiezovcei (Zselíz) fióküzemé­ben egy hattagú szocialista munkabrigád vezetője. Számára már három évvel ezelőtt, amikor befejezte az alapiskolát, nagyon egyszerű volt minden: nagymamája évek óta gyöngyfűzéssel foglalko­zott, édesanyja a BIŽUTÉRIA üzemének munkásnője, tehát ő is a nyomdokukba lép. Az is­kolában nagyon szerette a föld­rajzot, történelmet. Sokat baj­lódott a matematikai feladatok megoldásával, viszont megsze­rette az irodalmat, a könyve­ket. Arra egy pillanatig sem »ondolt, hogy valami divatos szakmát kellene tanulni. Na­gyon egyszerű, nagyon termé­szetes volt számára: gyöngyfü- 2ő lesz. És ma a gyöngyfűző brigád Vezetője. Neki ez is természe­tes. Három év alatt az egész aiunkafolyamatot elsajátította. Cérnára, drótra fűzni a gyön­gyöket, melyeket a jabloneci üzemből szállítanak ide. Színek és nagyság szerint válogatni, csoportosítani. Beállítani <i gé­peket. összeállítani a gyöngy­koszorút, vagy valamelyik díszt. Ezek számára ma már jólismert munkafolyamatok. Elég csak belemarkolni a gyöngyökbe, azonnal észreveszi, hogy a vá- jatok szöge ferde, mindjárt megállapítja, most nem vala­mi jó minőségű anyagot küld­tek. És azt is tudja, hogy mi­lyen gépállás gyorsítja, lassít­ja a munkafolyamatot. Mestere szakmájának. Az aggályoskodó ember úgy gondolja, hogy a brigád veze­tése valamilyen különleges, bonyolult feladat. Ha valamit el akar érni, akkor előzetesen megbeszéli a brigád valamelyik „oszlopos“ tagjával, meggyőzi a „hangadó“ tagot. Stász Anna számára ismeretlen az ilyen vezetési módszer. Ő egyszerűen összehívja a lányokat, meg­mondja miről van szó, megbe­széli velük a problémákat. Tizennyolc éves brigádvezető A brigád tagjai fiatal lányok. Sz.alma Erzsébet és Szalma Éva unokatestvé­rek. Melyik ügyesebb? Ki tud­ja. Éva legutóbb 180 százalékra teljesítette havi munkatervét. Erzsébet kissé lemaradt, azon­ban szívesen segítenek egymás­nak, rokoni alapon. Ugyancsak unokatestvérek Sztraka Erzsébet és Sztraka A n n a. Erzsébet 170 százalék­ra teljesítette havi munkater­vét, Anna pedig 105 százalék­ra. A brigád tagja Uram Mária, az üzem ifjúsági szervezetének vezetője. És a munkabrigád legújabb tagja Klimaj Zsuzsanna, aki tagjelöltje az üzemi pártszerve­zetnek. A brigád tagjai elsődleges feladatuknak a munkaterv ma­radéktalan teljesítését tartják. Stász Anna példát mutat ezen a téren. Rendszeresen 135—140 százalékra teljesíti havi mun­katervét. Az aggályoskodók megnyugodhatnak: Szó sincs normacsalásról, hisz a kimuta­tások bizonyítják, hogy néhá- nyan az üzem dolgozói közül csak 80—90 százalékra teljesí­tik normájukat, a többség ese­tében a teljesítmény 100—103 százalékos, és bizony kevesen vannak, akik a brigád tagjai­hoz hasonló munkateljesít­ménnyel dicsekedhetnek. Kedves, baráti kapcsolat ala­kult ki a brigád tagjai között. Megünneplik egymás név-, il­letve születésnapját. Néha kö­zösen mennek el egy-egy mozi­előadásra. Az üzemi klubban teadélutánokat rendeznek. Elég gyakran szerveznek közös programokat, pedig a brigád tagjainak zöme „vidéki“, azaz a környező falvakból jár be munkába. Stász Anna azonban összefogja őket. Minden külö­nösebb „szócsavarás“ nélkül, egyszerű, közvetlen, baráti szó­val. Mindig történik valami „ér­dekes“, amiért igazán érdemes Kultúrházat kap a faSu Régi vágyuk teljesedését vár­ják ez év októberében Biňa (Bény) község lakói. Ugyanis a választási program szerint őszre el kell készülnie a min­den igényt kielégítő, 4 200 000 korona beruházással épülő kul- túrháznak. A választási prog­ramról és a kultúrház építé­sének befejező szakaszáról be- ;zélgettem Vojnár Károllyal, a iinai Hnb titkárával. A kultúrház befejezéséhez 800 méter külső villanyvezeték felszerelése szükséges. Ez azonban nem szerepel az ere­deti tervben. A másik problé­ma a vízvezetékszerelés körül van. A hurbanovói építőipari vállalat csak megrendelést fo­gadott el a vízvezeték besze­relésére, szerződést nem kö­tött, és még nem jutottak to­vább a durva munkák elvégzé­sénél. A hnb titkára bízik az illeté­kesek jóindulatIban, hogy meg­értik és magukévá teszik a község lakosságának, valamint vezetőségének gcndjait, és se­gítségükre lesznek. A falu fejlesztésében kulcs- fontosságú a kultúrház, mert nemcsak a különböző rendez­vényeknek ad helyet, hanem otthont biztosít a tömegszerve­zeteknek is. Annak ellenére, hogy a kultúrház építése ren­geteg pénzt igényel, nagy gon­dot fordítanak a falu szépíté­sére, a parkosításra. Váróter­met is létesítettek az egyik autóbuszmegállónál. A kis óvo­dások szülei vállalták, hogy a következő iskolaév megkezdé­, ÚJ Ü2LETHÁZ Dvo-y nad Žltavou (UdvardJ községben megvalósul a házi­asszonyok régi vágya: korsze­rű bevásárlási központot építe­nek. A Járási Építövállalaí meg az idén 1,5 millió korona érté­kű munkát elvégez, a nem­zeti bizottság pedig 10 brigád- munkást szerzett a mrnka fo­lyamatosságának biztosítása céljából. GÁBRIS JÓZSEF séig az óvoda mellett konyhát és illemhelyet építenek. Az elmúlt évben a faluszépí- tési akcióban (a kétezer lakost számláló községek csoportjá­ban) a járási versenyben az első helyet szerezte meg a köz­ség, ami némi pénzt is hozott a falufejlesztés kasszájába, de elsősorban a lakosság aktivitá­sát igazolja. Az idén sem akarnak lema­radni. Erre az évre 845 egyéni és 13 kollektív kötelezettség­vállalást fogadtak el, ami ösz- szegezve 12 756 óra és 255 120 korona érték. Ennek nagy ré­szét már teljesítették is. összefogni. Ä nyári, üzemi sza­badság ideje alatt javítani, fes­teni fogják a munkahelyeket. Ebbe majd bekapcsolódnak a brigád tagjai is: az üzemi klu­bot átrendezik, szépítik és kö­zös kirándulást szerveznek: Csehországba utaznak, megné­zik a vállalat más üzemeit. így tanulnak és szórakoznak majd. Vagy ha az aggályoskodóknak jobban tetszik fordítva, ám le­gyen: szórakoznak és tanulnak majd. Ha pedig valaki úgy gondol­ja, hogy a brigád vezetője, Stász Anna olyan furcsa sze­mélyiség, hogy csak a munka, csak a norma érdekli, fiatal­ságát is csak a brigád vezeté­sére áldozza, megnyugtatjuk: téved. Életelemének tartja az előbb felsoroltakat, de egyéb­ként igazi, mai, modern fiatal. Néhány dologra vonatkozólag eredeti véleménye van. A piros színt kedveli. Ha ru­haanyagot vásárol, akkor a pi­ros árnyalatait keresi. Nagyma­mája varrja ruháit, de a fa­zont ő választja ki. Kedvtelése az olvasás, de nem tagja a könyvtárnak, inkább megvásá­rolja a könyveket. Már szép kis saját könyvtára van. Na­gyon szeret utazni. Az idén nyáron tizennégy napot tölt majd a bolgár tengerparton. HAJDÚ ANDRÁS NÉHÁNY NAP MÚLVA Tizenegy szövetkezet vezetői megbeszélést tartottak Nový Ži­vot (Illésháza) községben, az efsz irodaházában. Az aratási előkészületek befejezéséről tár­gyaltak. Egyetlen szövetkezeti vezető sem panaszkodott alkat­részhiányra, a gépek kijavítva várják az aratás kezdetét. Az idén egy kombájnra átlagosan 75—8U hektár aratnivaló jut. Ha az időjárás kedvező lesz, rekord időn belül, 8—10 nap alatt learatnak. A raktárak ki­tisztítva, fertőtlenítve várják az új termést. Jó terméseredmé­nyekre számítanak, ezért elő­készítették az ideiglenes raktár- helyiségeket is. Néhány nap múlva már meg is kezd'k az aratást és a cséplést a körzet­hez tartozó szövetkezetekben. PONGRÁCZ GÁBOR A lakosok, az új képviselők, a falu vezetőségének tagjai mindent megtesznek falujuk to­vábbi felemelkedéséért. A táv­lati tervek — melyekről Voj­nár Károly nagyon csöndesen beszél, mert ahogy mondja, el­ső a kultúrház befejezése — nagyon szépek. Ide tartozik két utca és az ún. Kolónia portala­nítása kb. két kilométer liosz- szú járda, szabadtéri színpad, műemlék s a szökőkút. Ezek a nép kultúráját, ké­nyelmét, jólétét biztosító léte­sítmények sokszor az idegenek szemében kicsiségnek tűnnek, de lelkesítő erőt jelentenek egv falu közösségének további munka jához. KREMMER LÁSZLÓ A LÉGKÖR IS NEVEL A vihar áldozaia (Fiilöp Imre felvétele) A szülők csak ritkán gon­dolkoznak el azokról a sajá­tosságokról és jellegzetes vo­násokról, melyeknek összessé­ge a családi légkört alkotja. Pedig egy kívülálló személy egy-egy család légköre közti különbséget azonnal észreve­szi. Bekopogtatunk pl. egy csa­ládhoz, s rövid idő után meg­ismerkedünk velük. Az ismer­kedés viszont éppen a család légkörének jegyei és ismérvei alapján történik. Alighogy be­toppanunk a meglátogatott csa­ládba, máris észrevesszük, hogy ott idegesség, rendszertelenség uralkodik. A munkából éppen fáradtan hazaérkező anyára a legkülönfélébb háztartási mun­kák nehezednek. Esteledik. Az apa még nem jött haza, de óhatatlanul is az az érzésünk, ha betoppan ebbe a zilált lég­körbe, a feszültség még inkább fokozódik. Igaz, még nem szól­tunk a gyermekekről. A szóban forgó családnak három gyer­meke van. Két lány, ezek isko­lakötelesek és egy kisebb fiú. Már az első pillanatban a sze­münkbe ötlik, hogy a gyerme­kek nem vesznek részt a csa­lád hétköznapi munkájában, az ügyes-bajos dolgok intézésé­ben. Közvetlen utasításra és parancsra ezt-azt azért nagy dühvei, robajjal megcsinálnak. Az anya tekintetéből szinte ki­olvasható a kérdés: Hát lehet­séges, hogy minden apróságra külön kell őket kérnem és fi­gyelmeztetnem? Hogyan hagy­hatnak magamra? A történtek vázolását nem folytatjuk az apa hazajöttével, célunk csu­pán az volt, hogy a szokott­nál kissé szemléletesebb képet fessünk egy átlagos családról, s ennek kapcsán szóljunk a családi légkörről. Természetes, hogy az idézett példa csak egy a sok közül. Nem is a leggyakoribb eset, ám leplezetlenül meg kell mon­danunk, hogy nem is ritkaság. Arra a kérdésre, mely ténye­zők határozzák meg vagy be­folyásolják a család légkörét, egyértelműen válaszolhatunk: csakis a szülők. Örökérvényű igazság, hogy a család alapkö­vét a szülök képezik, s ezt sze­mélyi és jellembeli tulajdonsá­gaikkal, világnézetükkel és ál­lásfoglalásukkal, az emberi kapcsolatok milyenségével, az életük folyamán, ambícióik és céljaik valóraváltásával elért sikereikkel, avagy sikertelensé­geikkel, a közéletben, sőt ma­gában a családi életben elért eredményekkel alapozzák meg; ezek a tényezők befolyásolják és formálják azt a láthatatlan, ám igen érzékelhető légkört, amit családi atmoszférának ne­vezünk. A családi légkör mi­lyenségének jegyeiről sokat le­hetne beszélni. Kétségtelen ugyanis, hogy igen erős hatás­sal van az egyénre. Igaz, ez a hatás kölcsönös, mert hat nemcsak a szülőkre, de még fokozottabb mértékben a gyer­mekekre. Ha némely szülőtől megkér­dezzük, tulajdonképpen hogyan is neveli gyermekét, rendsze­rint azt válaszolják, hogy a neveléssel különösképpen nem szoktak törődni. Ahogy ők ma­guk felnőttek és megtalálták helyüket az életben, éppen úgy egyszer felnőnek gyerme­keik is. Szavaik hitelét általá­ban konkrét példával, a köz­vetlen környezetből merített esettel illusztrálják, s többnyi­re olyan példát hoznak fel, amikor egy-egy családban a legnagyobb gondoskodás és erőfeszítések ellenére a gyer­mekek, mint mondani szokták, félresikerülnek. Az ilyen szü­lők nem tudatosítják, hogy a nevelés nemcsak valamilyen rendszabályok és törvényszerű­ségek alkalmazása, melyeket valamilyen segédkönyvből elsa­játíthatunk, nem is parancsok vagy tilalmak összessége. A pa­rancsok a családi légkörnek csak egy hányadrészét alkot­ják, ezért nem állíthatjuk azt, ahol a szülők nem parancsol­nak, ott nevelésről nem is be­szélhetünk. Köztudott, hogy a gyermek növekedését és szel­lemi fejlődését az őt körülvevő világ, a környezet formálja és befolyásolja. A családi légkör is ennek a környezetnek az egyik alkotó része. Ebből az ismeretből kiindulva arra a következtetésre juthatunk, hogy a mindennapi élet, állásfogla­lásaink, különféle módszereink, beszédmodorunk, problémáink érzékelése és átélése, illetve hozzátartozóink problémáinak az átélése, a munkában vagy az iskolában elért sikerekből fakadó öröm, tehát mindaz, ami hajlékainkban lejátszódik, összességében intenzíven befo­lyásolja a nevelést. Végső so­ron nekünk egyetlen parancsot vagy utasítást sem kell gyer­mekünknek adnunk, s ő neve­lésben részesül. A nevelés fo­galma ugyanis egyáltalán nem szűkíthető le arra a vonatko­zásra, hogy a gyermek eleget tesz-e vagy sem a parancsnak. A nevelés nem csak annyiból áll, hogy megtanítjuk a gyer­meket arra, az idősebbeket üd­vözölnie kell, az ebéd befejez­tével köszönetét kell azért mondania, vagy segítenie kell anyjának a bevásárlásnál. A nevelés ennél lényegesen sok­rétűbb és szélesebbkörű foga­lom, s nem más, mint a gyer­mek személyiségének, jellemé­nek, érdeklődési körének, szo­kásainak stb. a formálása. S ebben a formálásban a családi légkör meghatározó jelentősé­gű. A családi légkör nevelési szempontból azonban veszélyt is rejt magában. Az alábbiak­ban erre szeretnénk rámutat­ni. Képletesen szólva ugyanis azt mondhatnánk, hogy akár­csak a föld atmoszférája tud­tunkon kívül létezik, éppen úgy a család légköre is anél­kül jön létre és alakul, hogy erről tudomást szereznénk, vagy konkrét formában ezt a légkört építenénk. Az esetek többségében legalábbis ez így van. A kölcsönhatás éppen ezért rejtve, észrevétlenül je­lentkezik, s ezt csak akkor tu­datosítjuk, amikor már esetleg késő. S ez a légkörnek ebből a formáló hatásából követke­zik, s a szakemberek köteles­sége, hogy figyelmeztessék a szülőket az ebből adódó kö­vetkezményekre. Rendszerint meglepődünk azon, hogy egy- egy gyermek mennyire hason­lít a szüleire. Nem is éppen a külső megjelenési formára gon­dolunk, hiszen ez természetes, hanem szokásaira, megnyilvá­nulásaira, arra a módszerre, ahogyan a jelenségeket érté­keli, vagy az iskolában és a közéletben való szereplésére, a világnézetére. S amellett ezek olyan tulajdonságok, amelyekre a szülő kimondottan nem ta­nítja a gyermeket. A családi légkörben, otthon, abban a fé­szekben, ahol nevelkedik, sa­játítja el ezeket. Jancsi és Jóska egyforma korú fiúk, szomszédok, s a két család megközelítőleg azonos feltételek között él. S mégis mennyire eltérő a két család hatása. Jancsi apja a munká­ból jókedvűen tér haza, s bár fáradt, nem beszél erről, ked­vesen szól feleségéhez, elbe­széli napi élményeit, majd fiá­val beszélget iskolai eredmé­nyeiről és egyéb gondjairól, vá­laszol kérdéseire, segít a fel­adatok elkészítésében. A ház­ban nyugodt, csendes, termé­szetes légkör uralkodik. A gyermek ilyen környezetben él és nevelkedik. Magabiztosnak és öntudatosnak érzi magát. Jóska apja viszont idegesen tér haza munkából. Már hosszabb ideje eredménytelenül végzi munkáját, s emiatt nyíltan a felettesét vádolja. Fennhangon beszél erről a feleségének is, gyakran a kifejezéseket seiu válogatva. A felesége a lakás­ban izgatottan jár-kel, problé­máiról inkább nem is beszél, nem akarja a férjét feleslege­sen izgatni. Eltelik az este, a gyermekre nem jutott idő. Az anya lefekteti őt, ám csak las­san jön álom a szemére. A feje tele van rémes gondolatokkal, a rossz főnökökről, a világ bor­zalmairól, melyekből oly keve­set ért. Az említett példák tömörek, s meglehetősen leegyszerűsítet­tek. Ám nem az volt a célunk, hogy az életet annak össze­tettségében vázoljuk. A szülő­ket csak egyre szeretnénk fi­gyelmeztetni: a gyermek a csa­lád életét, a körülményeket, a benne uralkodó légkört nyitott szemmel figyeli. Dr. CZAKÓ MÁTYÁS 1972. VII. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents