Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám, csütörtök

Teljes nézetazonosság

Bohuslav Chňoupek külügyminiszter befejezte hivatalos tárgyalásait Budapesten

Budapest — Bohuslav Chňoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere befejezte hivatalos tárgyalásait a Magyar Népköztársaság fővárosában, ahová Péter János külügyminiszter meghívására érkezett az elmúlt napokban. A megbeszélésekről hivatalos közleményt tettek közzé Budapesten.

A hivatalos közlemény leszögezi, hogy a megbeszélések során a két fél a csehszlovák— magyar kapcsolatok kérdéscsoportját, valamint az időszerű nemzetközi politikai problémákat vitatta meg. A két külügyminiszter megállapította, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköz- társaság között minden területen sikerrel fejlődnek a kapcsolatok.

Mindkét fél nagy figyelmet szentelt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének. Hangsúlyozták, hogy a legközelebbi időszakban feltétlenül szükséges áttérni a konferencia sokoldalú előkészítésére. A hivatalos közlemény elítéli az imperialista agressziót Indokínában és támogatja a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány rendezési javaslatait. Mindkét fél elítélte a közel-keleti népek ellen irányuló imperialista agressziót is.

VISZÁLY A DEMOKRATA PÁRTGÉPEZETBEN

Washington — McGovern szenátor jelentősen kibővítette támogatóinak bázisát a szakszervezetek körében. A kaliforniai elektorok elosztásának vitája viszont azzal fenyeget, hogy a legfelsőbb bíróság elé kerül és súlyos viszályt robbant ki McGovern tábora, valamint a demokrata pártgépezet között.

ferry Wurf, a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövetség, az AFL—CIO alelnöke, aki eddig Muškiet támogatta, bejelentette, hogy a legtöbb delegátus szavazatát megszerzett szenátor mellé áll. Előzőleg Leonard Woodcock, az autóipari szakszervezet elnöke biztosította támogatásáról McGovernt és elítélte a párt mandátumvizsgáló bizottságának manőverét, amellyel megfosztották a szenátort 151 kaliforniai elektortól.

A washingtoni fellebbviteli bíróság megkezdte a kaliforniai elektorok ügyének kivizsgálását és ezzel párhuzamosan Illinois állam 59 elektori mandátumának felülvizsgálását is. Mindkét vita heves küzdelmeket hozhat még a Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójában.

Rogers Athénban tárgyalt

Ellenzéki politikusok akciója

Athén — William Rogers amerikai külügyminiszter szerda délelőtt Athénban tárgyalt a

görög junta vezetőivel, majd Bukarestbe utazott.

Rogers és Papadopulosz miniszterelnök tárgyalásain nyilván jelentős helyet foglalt el a Földközi-tenger keleti medencéjének helyzete és a NATO déli szárnyának megerősítése, különös tekintettel arra, hogy az amerikai 6. flotta hajói nemrég tengerparti bázisokat kaptak a görög kormánytól. Szóba került Ciprus kérdése is.

Nincs kizárva, hogy a tervezett európai biztonsági és együttműködési értekezletről is szót ejtettek, már csak azért is, mivel a junta a2T utóbbi időben tett lépéseket a balkáni szomszédaihoz való közeledésre.

A görög polgári ellenzéknek nagy csalódást okozott maga a látogatás, amely az antidemokratikus rezsim iránti amerikai támogatás újabb jele és az is, hogy Rogers megérkezésekor

csak egészen burkolt és enyhe formában utalt arra, hogy az Egyesült Államok nem mindenben ért egyet a mai görög kormány politikájával. Rogers később egy sajtóértekezleten világosan kijelentette, hogy Görögország fontos szerepet játszik a NATO déli szárnyán és „mindent meg kell tenni a két ország kapcsolatainak erősítéséért".

Az ellenzéki politikusok, akik Görögország belügyeibe való beavatkozásnak tekintik Washington folyamatos támogatását, tüntetően távolmaradtak az amerikai nagykövetségen Rogers tiszteletére adott fogadásról. A fővárosban különböző ellenzéki nyilatkozatokat köröznek volt miniszterek és képviselők aláírásával. „Követeljük, hogy Washington hagyjon fel a Görögország belügyeibe való beavatkozással" — hangoztatja többek között a nyilatkozat, amelyet Kanellopulosz volt miniszterelnök is aláírt.

ANDREJ GROMIKO, szovjet külügyminiszter tegnap három napos hivatalos látogatásra Amszterdamba érkezett. A repülőtéren Norbert Chmelzer holland külügyminiszter fogadta.

GIRI, az Indiai Köztársaság elnöke öt napos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. Az indiai államfőt a repülőtéren Joszip Broz Tito fogadta.

NIXON elnök, az amerikai függetlenség napja alkalmából tízperces rádióbeszédet intézett országa népéhez.

A SZOVJET könyvpiacon megjelent Ivan Konyev marsall „Egy front parancsnok feljegyzései“ című könyve.

BERLINBEN nyilvánosságra hozták a Szabad Német Szak- szervezeti Szövetség 8. kongresszusán részt vett szocialista országok szakszervezeteinek nyilatkozatát.

A LENGYEL kormány programtervezetet dolgozott ki az ország mezőgazdasági termelése növekedési ütemének meggyorsítására. A tervezetet megvitatta és jóváhagyta a LEMP Politikai Bizottsága.

AZ OLASZ képviselöház tegnap megbeszélést tartott a Gulio Andreotti által ismertetett kormányprogramról. A törvényhozás márciusi feloszlatása óta ez az első politikai megbeszélés a parlamentben.

STRASSBOURGBAN megkezdődött az Európai Gazdasági Közösség Végrehajtó Bizottsága tagjainak zárt ülése, amelyen kidolgozzák a bizottság álláspontját a nyugat-európai tízek csúcsértekezletének napirendjével kapcsolatban.

NAGY-BRITANNIA 18 millió dolláros kölcsönt folyósít Indonéziának. A megállapodást az egy napos villámlátogatáson Djakartában tartózkodó Doug- las-Home brit külügyminiszter írta alá.

AZ NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsának meghívására Berlinben tartózkodó a libanoni Szociális Haladás Pártjának küldöttsége tegnap visszautazott hazájába.

PEKKA PAAVOLA finn igazságügyminiszter hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett. 'A finn vendég a szocialista igazságszolgáltatás és törvényhozás kérdéseivel kíván megismerkedni.

A szovjet vendéglátók a Kreml dísztermében ünnepi fogadást rendeztek Fidel Castro tiszteletére. (ČSTK — TASZSZJ

CASTRO A BELORUSZ FŐVÁROSBA LÁTOGATOTT

Moszkva — Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Kuba miniszterelnöke, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a vendégeként tartózkodik a Szovjetunióban, szerdán Moszkvából Minszkbe utazott.

A moszkvaiak ezrei és ezrei vonultak ki az utcákra, hogy szívélyes baráti búcsút vegyenek Castrotól és a többi kubai vendégtől.

A vnukovói repülőtéren a kubai vendég búcsúztatására megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és több más hivatalos személyiség.

Castrot és kíséretét Minszk repülőterén Pjotr Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára fogadta.

Tanaka lett Szato utóda

Tokió — Július 5-én tartották meg a tokiói Hibija Park kongresszusi termében Japán kormányzó pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak 27. rendkívüli országos konvencióját. A konvenció feladata az volt, hogy megválassza Eiszaku Szato pártelnök és miniszterelnök utódát.

A konvención a Liberális Demokrata Párt 476 parlamenti képviselője és prefekturái küldöttei 282 szavazattal Tanaka Kakuei külkereskedelmi és iparügyi minisztert választotta meg a párt új elnökévé. A második helyezett Takeo Fukuda 190 szavazatot kapott.

Mint várható volt, a szavazás első fordulójában a négy pártelnök-jelölt — Tanaka Kakuei külkereskedelmi és iparügyi

miniszter, Fukuda Takeo külügyminiszter, Ohira Maszajosi és Miki Takeo volt külügyminiszterek — egyike sem érte el a megválasztáshoz szükséges minimum 240 szavazatot. Az első fordulóban Tanaka 156, Fukuda 150, Ohira 101, Miki pedig 69 szavazatot kapott. Az LDP választási szabályainak megfelelően a második fordulóban a négy jelölt közül a legtöbb szavazatot szerzett két jelölt, Tanaka és Fukuda mérkőzött egymással. A konvenció előtt a Tanaka, Ohira és Miki frakciói által létrehozott választási szövetség eredményesnek bizonyult. A második fordulóban az előzetes megállapodásnak megfelelően Tanaka kapta Ohira és Miki szavazatainak nagyrészét is.

Leleplező dokumentumok

Összeesküvés Chile ellen

New York — Az amerikai sajtó újabb leleplező anyagokat közöl, amelyek fényt derítenek az amerikai International TeleVII. 6.

Kommentárunk

Dénzügyi szakértők egyön' tetű véleménye szerint a font sterling ma nem az a valuta, amely komoly megrázkódtatásokat okozhatna a nyugati pénzvilágban. Nos, a font sterling lebegtetése ennek ellenére bonyodalmak láncolatát, előre nem látható összeütközések sorát indította el az Európai Gazdasági Közösség berkeiben, sőt nyomós érveket adott a társulást ellenző, a kibővítés ellen küzdő erők kezébe. Vitathatatlan, hogy a Közös Piac tagországainak luxemburgi tanácskozása — a konkrét tények rögzítésén túlmenően — semmit sem oldott meg, ezzel szemben már itt jól körvonalazódtak az ellentétek, markánsan domborodott ki az álláspontok különbözősége.

Anglia közös piaci csatlakozása közismerten nem probléma mentes ügylet, a szigetországon belül és kívül mind a mai napig számos ellenzője akad a londoni kérelemnek, sőt sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy a brit oroszlán 1973. január 1-én bevonul a gazdasági közösség kapuján. Erre viszont feltétlenül sor kerül, hiszen a „hatok“ immár döntöttek, de az angol törvényhozás szintén kimondta az „igen“-t. Harold Wilson, a munkáspárti ellenzék vezére ugyan fenyegetőzik, hatalomra jutása esetén a belépési feltételek felülvizsgálatát helyezte kilátásba, ám nem árt visszaemlékezni arra, hogy éppen Wilson kabinetje szolgáltatta annak idején a legsúlyosabb érveket a belépés mellett. Persze, „annak idején“ még nem „lebegett“ a font sterling, igaz, ami igaz, a munkáspárti kormány jól kezelt, főleg deficit-mentes államkasz- szát hagyott „örökbe“ utódjának.

Az angol közös piaci csatlaHáttérben: A DOLLÁR

kozás „történetében“ lapozgatva „több oldalon keresztül“ szinte vörös fonálként húzódik a de gaulle-i koncepció, amely tulajdonképpen nem is annyira a britektől, semmint a tengerentúli tőke korlátlan beáramlásától féltette az Európai Gazdasági Közösséget, amelynek nem csupán ökonómiai, hanem bár leplezetlen, de politikai küldetést is szántak. Ez utóbbi tény leginkább a közösség bővítése kapcsán vált nyilvánvalóvá, olyannyira, hogy Washingtonban sem hagyhatták teljesen szó nélkül. Vitathatatlan, hogy Párizs nem egészen alaptalanul féltette a Közös Piacot az Egyesült Államok befolyásától, hiszen az angol és az amerikai tőkeérdekeltségek köztudomásúan rendkívül összefonódtak. Tehát aligha képzelhető el, hogy a dollár beáramlása a brit csatornán keresztül megakadályozható.

Úgy tűnik azonban, hogy a dollár, kénytelen-kelletlen „kilépett medréből“, szűknek bizonyult a brit csatorna. Az Egyesült Államok akúttá váló pénzválsága, a dollár állandó gyengélkedése megtette hatását a nyugat-európai pénzpiacokon. Nixon elnök mentési akciója, a dollár devalválása, a védővámfal felállítása, a külföldi árukvóták korlátozása mindössze tüneti kezelésnek bizonyult, olyannyira, hogy a font sterling újabb megingásának is dollárszaga van, aligha választható el tehát a nyugati pénzvilág általános válságától.

Több ízben fejtegettük, vajon milyen tényezők vezettek a dollár devalvációjához. Vitathatatlan, hogy az amerikai pénzügyi mérleg felborulását elsősorban a kormány vietnami, de nem utolsósorban közel-keleti politikája, a bábrezsimek- nek, katonai juntáknak nyújtott mértéktelen támogatás stb. is okozta. Az inflációs dollár beáramlása Európába ugyanakkor arra volt jó, hogy az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit is megadóztassa, legalább ezen az úton bevonja hadikiadásai fedezésébe.

Tény azonban, hogy a közös piaci országok — hiszen a dollár-válság leginkább őket fenyegette, sőt pillanatnyilag is fenyegeti — képtelenek voltak mindeddig hatásos ellenintézkedéseket tenni, sem a lebegő árfolyam, sem a dollár beözönlé- sének korlátozása nem vezetett célra. Komoly problémát jelent ugyanakkor, hogy az Európai Gazdasági Közösség tagországai sem egészen egységesek. Így azután az inflációs dollár „vidáman“ áramlik be a nyugat- európai piacokra, nem kímélve a hatok szövetségét sem. Feltételezhető, hogy ez a beáramlás tovább fokozódik Nagy-Britannia tényleges csatlakozásával. Igaz ugyan, hogy közös piaci berkekben immár hangsúlyozzák: Angliának 1973. január 1- ig feltétlenül rögzítenip szükséges a font sterling árfolyamát. Kérdéses azonban, vajon a londoni vezetés mennyiben képes eleget tenni ennek a követelménynek. Nyilvánvaló

ugyanis, hogy objektív körülményeket szinte lehetetlen irreális adminisztratív intézkedésekkel semlegesíteni.

Nem célunk a jósolgatás, viszont elmondhatjuk, hogy a nyári vakációt követően ugyancsak ’gondterhelt napok következnek majd a nyugat-európai pénzvilág hivatalos és nem hivatalos intézményeiben. A helyzetet feltétlenül súlyosbítja a spekulánsok számos kalózakciója. Tény, hogy a „spekulánsok“ megnevezés mögött több „neves“ személyiség is megbú- vik, ebben a vonatkozásban szinte mindenki érdekelt, aki jelent valamit a nyugati pénzvilágban. Nem véletlen, hogy tetemes aranykészletek vannak éppen a szóban forgó spekulánsok kezén, akik az arany árának ingadozásától függően bonyolítják le ügyleteiket. Ennek a tényezőnek a kiküszöbölése, a dollár inflációjának semlegesítése pedig nem könnyű feladat, aligha oldható meg rövid időn belül. BALOGH P. IMRE

phone and Telegraph Corporation (ITT) és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIAJ titkos tevékenységére. Mint ismeretes, a két szervezet összeesküvést szőtt a Salvador Allende vezette chilei népi kormány megdöntésére.

A New York Times jelentess szerint 1971. október 1-én William Marriam, az ITT alelnöke, aki az Egyesült Államok kormányával fenntartott kapcsolatokért felel, a Fehér Házba úgynevezett „akció-tervet" küldött, amelynek célja Salvador Allende elnök megbuktatása az „elkövetkező hat hónap során". „Az ITT-terv széles körű gazdasági háború indítását tervezte Chile ellen. Ezt a Fehér Ház különleges csoportja hajtotta volna végre a Központi Hírszerző Ügynökség közreműködésével. A módszer: aknamunka a chilei fegyveres erőkben, konzultáció külföldi kormányokkal az Allende kormányára gyakorlandó nyomást illetően és diplomáciai szabotázs megszervezése“ — írja a New York Times.

Az újabb leleplező dokumentumok olyan időben kerültek napvilágra, amikor Washingtonban már kezdett elülni az ez év márciusában a Washington Post hasábjain publikált anyagok körüli botrány. A CIA és az ITT ugyanis titkos összeesküvést szőtt katonai fordulat végrehajtására Chilében 1970 őszén. A meghiúsított terv célja az volt, hogy megakadályozza a választásokon győzelmet arató Allendének az elnöki tisztség betöltését.

A New York Times rámutat, hogy a szenátus külügyi bizottságának rendelkezésére áll „néhány száz oldal dokumentum". A bizottság több személyt fog meghallgatni az ITT machinációival kapcsolatban.