Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám, csütörtök

Teljes nézetazonosság Bohuslav Chňoupek külügyminiszter befejezte hivatalos tárgyalásait Budapesten Budapest — Bohuslav Chňou­pek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere befejezte hivatalos tárgyalásait a Magyar Népköztársaság fővá­rosában, ahová Péter János kül­ügyminiszter meghívására érke­zett az elmúlt napokban. A megbeszélésekről hivatalos köz­leményt tettek közzé Budapes­ten. A hivatalos közlemény leszö­gezi, hogy a megbeszélések so­rán a két fél a csehszlovák— magyar kapcsolatok kérdéscso­portját, valamint az időszerű nemzetközi politikai problémá­kat vitatta meg. A két külügy­miniszter megállapította, hogy a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Magyar Népköz- társaság között minden terüle­ten sikerrel fejlődnek a kap­csolatok. Mindkét fél nagy figyelmet szentelt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének. Hangsúlyozták, hogy a legközelebbi időszakban feltétlenül szükséges áttérni a konferencia sokoldalú előkészí­tésére. A hivatalos közlemény elítéli az imperialista agressziót Indokínában és támogatja a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány rendezési javas­latait. Mindkét fél elítélte a közel-keleti népek ellen irá­nyuló imperialista agressziót is. VISZÁLY A DEMOKRATA PÁRTGÉPEZETBEN Washington — McGovern sze­nátor jelentősen kibővítette tá­mogatóinak bázisát a szakszer­vezetek körében. A kaliforniai elektorok elosztásának vitája viszont azzal fenyeget, hogy a legfelsőbb bíróság elé kerül és súlyos viszályt robbant ki Mc­Govern tábora, valamint a de­mokrata pártgépezet között. ferry Wurf, a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövet­ség, az AFL—CIO alelnöke, aki eddig Muškiet támogatta, beje­lentette, hogy a legtöbb delegá­tus szavazatát megszerzett sze­nátor mellé áll. Előzőleg Leo­nard Woodcock, az autóipari szakszervezet elnöke biztosítot­ta támogatásáról McGovernt és elítélte a párt mandátumvizs­gáló bizottságának manőverét, amellyel megfosztották a sze­nátort 151 kaliforniai elektortól. A washingtoni fellebbviteli bí­róság megkezdte a kaliforniai elektorok ügyének kivizsgálá­sát és ezzel párhuzamosan Il­linois állam 59 elektori mandá­tumának felülvizsgálását is. Mindkét vita heves küzdelme­ket hozhat még a Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójá­ban. Rogers Athénban tárgyalt Ellenzéki politikusok akciója Athén — William Rogers amerikai külügyminiszter szer­da délelőtt Athénban tárgyalt a görög junta vezetőivel, majd Bukarestbe utazott. Rogers és Papadopulosz mi­niszterelnök tárgyalásain nyil­ván jelentős helyet foglalt el a Földközi-tenger keleti medencé­jének helyzete és a NATO déli szárnyának megerősítése, külö­nös tekintettel arra, hogy az amerikai 6. flotta hajói nemrég tengerparti bázisokat kaptak a görög kormánytól. Szóba került Ciprus kérdése is. Nincs kizárva, hogy a terve­zett európai biztonsági és együttműködési értekezletről is szót ejtettek, már csak azért is, mivel a junta a2T utóbbi időben tett lépéseket a balkáni szom­szédaihoz való közeledésre. A görög polgári ellenzéknek nagy csalódást okozott maga a látogatás, amely az antidemok­ratikus rezsim iránti amerikai támogatás újabb jele és az is, hogy Rogers megérkezésekor csak egészen burkolt és enyhe formában utalt arra, hogy az Egyesült Államok nem minden­ben ért egyet a mai görög kor­mány politikájával. Rogers ké­sőbb egy sajtóértekezleten vilá­gosan kijelentette, hogy Görög­ország fontos szerepet játszik a NATO déli szárnyán és „min­dent meg kell tenni a két or­szág kapcsolatainak erősíté­séért". Az ellenzéki politikusok, akik Görögország belügyeibe való beavatkozásnak tekintik Wa­shington folyamatos támogatá­sát, tüntetően távolmaradtak az amerikai nagykövetségen Ro­gers tiszteletére adott fogadás­ról. A fővárosban különböző ellenzéki nyilatkozatokat kö­röznek volt miniszterek és kép­viselők aláírásával. „Követeljük, hogy Washington hagyjon fel a Görögország belügyeibe való be­avatkozással" — hangoztatja többek között a nyilatkozat, amelyet Kanellopulosz volt mi­niszterelnök is aláírt. ANDREJ GROMIKO, szovjet külügyminiszter tegnap három napos hivatalos látogatásra Amszterdamba érkezett. A re­pülőtéren Norbert Chmelzer hol­land külügyminiszter fogadta. GIRI, az Indiai Köztársaság elnöke öt napos hivatalos láto­gatásra Jugoszláviába érkezett. Az indiai államfőt a repülőtéren Joszip Broz Tito fogadta. NIXON elnök, az amerikai függetlenség napja alkalmából tízperces rádióbeszédet intézett országa népéhez. A SZOVJET könyvpiacon meg­jelent Ivan Konyev marsall „Egy front parancsnok feljegyzései“ című könyve. BERLINBEN nyilvánosságra hozták a Szabad Német Szak- szervezeti Szövetség 8. kong­resszusán részt vett szocialista országok szakszervezeteinek nyilatkozatát. A LENGYEL kormány prog­ramtervezetet dolgozott ki az ország mezőgazdasági termelése növekedési ütemének meggyor­sítására. A tervezetet megvitat­ta és jóváhagyta a LEMP Poli­tikai Bizottsága. AZ OLASZ képviselöház teg­nap megbeszélést tartott a Gulio Andreotti által ismertetett kor­mányprogramról. A törvényho­zás márciusi feloszlatása óta ez az első politikai megbeszélés a parlamentben. STRASSBOURGBAN megkez­dődött az Európai Gazdasági Közösség Végrehajtó Bizottsága tagjainak zárt ülése, amelyen kidolgozzák a bizottság állás­pontját a nyugat-európai tízek csúcsértekezletének napirendjé­vel kapcsolatban. NAGY-BRITANNIA 18 millió dolláros kölcsönt folyósít Indo­néziának. A megállapodást az egy napos villámlátogatáson Djakartában tartózkodó Doug- las-Home brit külügyminiszter írta alá. AZ NDK Nemzeti Frontja Or­szágos Tanácsának meghívására Berlinben tartózkodó a libanoni Szociális Haladás Pártjának kül­döttsége tegnap visszautazott hazájába. PEKKA PAAVOLA finn igaz­ságügyminiszter hivatalos láto­gatásra Berlinbe érkezett. 'A finn vendég a szocialista igaz­ságszolgáltatás és törvényhozás kérdéseivel kíván megismerked­ni. A szovjet vendéglátók a Kreml dísztermében ünnepi fogadást rendeztek Fidel Castro tiszteletére. (ČSTK — TASZSZJ CASTRO A BELORUSZ FŐVÁROSBA LÁTOGATOTT Moszkva — Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Kuba miniszterelnöke, aki a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a vendége­ként tartózkodik a Szovjetunió­ban, szerdán Moszkvából Minszkbe utazott. A moszkvaiak ezrei és ezrei vonultak ki az utcákra, hogy szívélyes baráti búcsút vegye­nek Castrotól és a többi kubai vendégtől. A vnukovói repülőtéren a ku­bai vendég búcsúztatására meg­jelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitká­ra, Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és több más hivatalos személyiség. Castrot és kíséretét Minszk repülőterén Pjotr Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Belorusz Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára fogadta. Tanaka lett Szato utóda Tokió — Július 5-én tartották meg a tokiói Hibija Park kong­resszusi termében Japán kor­mányzó pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak 27. rendkí­vüli országos konvencióját. A konvenció feladata az volt, hogy megválassza Eiszaku Sza­to pártelnök és miniszterelnök utódát. A konvención a Liberális De­mokrata Párt 476 parlamenti képviselője és prefekturái kül­döttei 282 szavazattal Tanaka Kakuei külkereskedelmi és iparügyi minisztert választotta meg a párt új elnökévé. A má­sodik helyezett Takeo Fukuda 190 szavazatot kapott. Mint várható volt, a szavazás első fordulójában a négy párt­elnök-jelölt — Tanaka Kakuei külkereskedelmi és iparügyi miniszter, Fukuda Takeo kül­ügyminiszter, Ohira Maszajosi és Miki Takeo volt külügymi­niszterek — egyike sem érte el a megválasztáshoz szükséges minimum 240 szavazatot. Az el­ső fordulóban Tanaka 156, Fu­kuda 150, Ohira 101, Miki pedig 69 szavazatot kapott. Az LDP választási szabályainak megfe­lelően a második fordulóban a négy jelölt közül a legtöbb sza­vazatot szerzett két jelölt, Ta­naka és Fukuda mérkőzött egy­mással. A konvenció előtt a Ta­naka, Ohira és Miki frakciói ál­tal létrehozott választási szö­vetség eredményesnek bizo­nyult. A második fordulóban az előzetes megállapodásnak megfelelően Tanaka kapta Ohi­ra és Miki szavazatainak nagy­részét is. Leleplező dokumentumok Összeesküvés Chile ellen New York — Az amerikai sajtó újabb leleplező anyagokat közöl, amelyek fényt derítenek az amerikai International Tele­VII. 6. Kommentárunk Dénzügyi szakértők egyön­' tetű véleménye szerint a font sterling ma nem az a va­luta, amely komoly megrázkód­tatásokat okozhatna a nyugati pénzvilágban. Nos, a font ster­ling lebegtetése ennek ellenére bonyodalmak láncolatát, előre nem látható összeütközések so­rát indította el az Európai Gaz­dasági Közösség berkeiben, sőt nyomós érveket adott a társu­lást ellenző, a kibővítés ellen küzdő erők kezébe. Vitathatat­lan, hogy a Közös Piac tagor­szágainak luxemburgi tanácsko­zása — a konkrét tények rög­zítésén túlmenően — semmit sem oldott meg, ezzel szemben már itt jól körvonalazódtak az ellentétek, markánsan dombo­rodott ki az álláspontok külön­bözősége. Anglia közös piaci csatlako­zása közismerten nem problé­ma mentes ügylet, a szigetor­szágon belül és kívül mind a mai napig számos ellenzője akad a londoni kérelemnek, sőt sokan elképzelhetetlennek tart­ják, hogy a brit oroszlán 1973. január 1-én bevonul a gazdasá­gi közösség kapuján. Erre vi­szont feltétlenül sor kerül, hi­szen a „hatok“ immár döntöt­tek, de az angol törvényhozás szintén kimondta az „igen“-t. Harold Wilson, a munkáspárti ellenzék vezére ugyan fenyege­tőzik, hatalomra jutása esetén a belépési feltételek felülvizs­gálatát helyezte kilátásba, ám nem árt visszaemlékezni arra, hogy éppen Wilson kabinetje szolgáltatta annak idején a leg­súlyosabb érveket a belépés mellett. Persze, „annak idején“ még nem „lebegett“ a font sterling, igaz, ami igaz, a mun­káspárti kormány jól kezelt, főleg deficit-mentes államkasz- szát hagyott „örökbe“ utódjá­nak. Az angol közös piaci csatla­Háttérben: A DOLLÁR kozás „történetében“ lapozgat­va „több oldalon keresztül“ szinte vörös fonálként húzódik a de gaulle-i koncepció, amely tulajdonképpen nem is annyira a britektől, semmint a tenge­rentúli tőke korlátlan beáram­lásától féltette az Európai Gaz­dasági Közösséget, amelynek nem csupán ökonómiai, hanem bár leplezetlen, de politikai küldetést is szántak. Ez utóbbi tény leginkább a közösség bő­vítése kapcsán vált nyilvánva­lóvá, olyannyira, hogy Washing­tonban sem hagyhatták teljesen szó nélkül. Vitathatatlan, hogy Párizs nem egészen alaptalanul féltette a Közös Piacot az Egyesült Államok befolyásától, hiszen az angol és az amerikai tőkeérdekeltségek köztudomá­súan rendkívül összefonódtak. Tehát aligha képzelhető el, hogy a dollár beáramlása a brit csatornán keresztül meg­akadályozható. Úgy tűnik azonban, hogy a dollár, kénytelen-kelletlen „ki­lépett medréből“, szűknek bizo­nyult a brit csatorna. Az Egye­sült Államok akúttá váló pénz­válsága, a dollár állandó gyen­gélkedése megtette hatását a nyugat-európai pénzpiacokon. Nixon elnök mentési akciója, a dollár devalválása, a védővám­fal felállítása, a külföldi áru­kvóták korlátozása mindössze tüneti kezelésnek bizonyult, olyannyira, hogy a font sterling újabb megingásának is dollár­szaga van, aligha választható el tehát a nyugati pénzvilág általános válságától. Több ízben fejtegettük, va­jon milyen tényezők vezettek a dollár devalvációjához. Vitat­hatatlan, hogy az amerikai pénzügyi mérleg felborulását elsősorban a kormány vietnami, de nem utolsósorban közel-ke­leti politikája, a bábrezsimek- nek, katonai juntáknak nyújtott mértéktelen támogatás stb. is okozta. Az inflációs dollár be­áramlása Európába ugyanakkor arra volt jó, hogy az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit is megadóztassa, legalább ezen az úton bevonja hadikiadásai fedezésébe. Tény azonban, hogy a közös piaci országok — hiszen a dol­lár-válság leginkább őket fe­nyegette, sőt pillanatnyilag is fenyegeti — képtelenek voltak mindeddig hatásos ellenintézke­déseket tenni, sem a lebegő ár­folyam, sem a dollár beözönlé- sének korlátozása nem vezetett célra. Komoly problémát jelent ugyanakkor, hogy az Európai Gazdasági Közösség tagországai sem egészen egységesek. Így azután az inflációs dollár „vi­dáman“ áramlik be a nyugat- európai piacokra, nem kímélve a hatok szövetségét sem. Felté­telezhető, hogy ez a beáramlás tovább fokozódik Nagy-Britan­nia tényleges csatlakozásával. Igaz ugyan, hogy közös piaci berkekben immár hangsúlyoz­zák: Angliának 1973. január 1- ig feltétlenül rögzítenip szük­séges a font sterling árfolya­mát. Kérdéses azonban, vajon a londoni vezetés mennyiben képes eleget tenni ennek a kö­vetelménynek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy objektív körül­ményeket szinte lehetetlen ir­reális adminisztratív intézkedé­sekkel semlegesíteni. Nem célunk a jósolgatás, vi­szont elmondhatjuk, hogy a nyári vakációt követően ugyan­csak ’gondterhelt napok követ­keznek majd a nyugat-európai pénzvilág hivatalos és nem hi­vatalos intézményeiben. A hely­zetet feltétlenül súlyosbítja a spekulánsok számos kalózak­ciója. Tény, hogy a „spekulán­sok“ megnevezés mögött több „neves“ személyiség is megbú- vik, ebben a vonatkozásban szinte mindenki érdekelt, aki jelent valamit a nyugati pénz­világban. Nem véletlen, hogy tetemes aranykészletek vannak éppen a szóban forgó spekulán­sok kezén, akik az arany árá­nak ingadozásától függően bo­nyolítják le ügyleteiket. Ennek a tényezőnek a kiküszöbölése, a dollár inflációjának semlege­sítése pedig nem könnyű fel­adat, aligha oldható meg rövid időn belül. BALOGH P. IMRE phone and Telegraph Corpora­tion (ITT) és a Központi Hír­szerző Ügynökség (CIAJ titkos tevékenységére. Mint ismeretes, a két szervezet összeesküvést szőtt a Salvador Allende vezet­te chilei népi kormány megdön­tésére. A New York Times jelentess szerint 1971. október 1-én Wil­liam Marriam, az ITT alelnöke, aki az Egyesült Államok kor­mányával fenntartott kapcsola­tokért felel, a Fehér Házba úgynevezett „akció-tervet" kül­dött, amelynek célja Salvador Allende elnök megbuktatása az „elkövetkező hat hónap során". „Az ITT-terv széles körű gaz­dasági háború indítását tervez­te Chile ellen. Ezt a Fehér Ház különleges csoportja hajtotta volna végre a Központi Hír­szerző Ügynökség közreműkö­désével. A módszer: aknamun­ka a chilei fegyveres erőkben, konzultáció külföldi kormá­nyokkal az Allende kormányára gyakorlandó nyomást illetően és diplomáciai szabotázs meg­szervezése“ — írja a New York Times. Az újabb leleplező dokumen­tumok olyan időben kerültek napvilágra, amikor Washing­tonban már kezdett elülni az ez év márciusában a Washing­ton Post hasábjain publikált anyagok körüli botrány. A CIA és az ITT ugyanis titkos össze­esküvést szőtt katonai fordulat végrehajtására Chilében 1970 őszén. A meghiúsított terv cél­ja az volt, hogy megakadályoz­za a választásokon győzelmet arató Allendének az elnöki tisztség betöltését. A New York Times rámutat, hogy a szenátus külügyi bizott­ságának rendelkezésére áll „néhány száz oldal dokumen­tum". A bizottság több személyt fog meghallgatni az ITT machi­nációival kapcsolatban.

Next

/
Thumbnails
Contents