Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám, szombat
A szovjet haditengerészet ünnepe Az orosz állam megalakulása és fejlődése szurus összefüggésben áll a tengerekkel és óceánokkal. A szovjet nép büszkeséggel emlékezik meg főleg július 30-ról, a szovjet fegyveres erők napjáról, az orosz tengerészei győzelméről, hősies küzdelméről a Ganguta, Cesme, Sinope melletti ütközeteknél, Szevasztopol és Port-Artur védelmezésénél. Az orosz tengeré szék nem csupán a harcokban szereztek érdemeket. A világ térképén több mint 600 sziget, öböl, kikötő és folyó viseli a dicső orosz tengerjárók, kutatók és bátor hajósok nevét. Ami a forradalmi hagyományokat illeti, itt meg kell említenünk a Potyemkin és az Ocsakov híres hadihajókat, a legendás Aurórát és a tengerészeket, akik a dicső 1917-es évben bevették a Téli Palotát. A Nagy Októberi Szocialista Forradal mat követő időszakban a tengerészek a Vörös Hadsereg katonáival együtt küzdöttek Moszkváért, az Uralon, Kaukázuson, Ukrajnában és másutt a fiatal szovjet köztársaság hazai és külföldi ellenségeivel szemben. A történelem dicső oldalait írta a forradalmi hajóraj 191B—1919-ben a Balti tengeren, 192U-ban pedig a Kaspi- és az Azovi tengeren. E dicső hagyományokat még jobban fejlesztették a Nagy Honvédő Háború, a fasiszta hódítók elleni harcok idején. Több mint félmillió tengerész harcolt Moszkvánál, Leningrádnál, Szevasztopolnál, Ogyesszánál, a Kaukázuson, Karéliában és a Balti-tenger partvidékén. Az alakulatok és csoportok külön hadműveleteket hajtottak végre az ellenség összeköttetéseinek zavarásánál, operatív és taktikai ejtőernyős csapatokat doblak le, védelmezték a szárazföldi katonaság egységeit és a íontos part menti épületeket a tenger felől jövő támadásoktól. A szovjet tengerészet a háború vége felé 61 hadműveleti és taktikai kiszállást hajtott végre. A második világháború alatt a hadihajók a tengereken, tavakon és folyókon több mint 8 millió embert, több mint 94 millió tonna hadianyagot és a népgazdaság számára egyéb fontos anyagot szállítottak. Ezenkívül több mint 160(1 ellenséges hajót elsüllyesztettek. A Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború után rendkívüli figyelmet szentelt a haditengerészei kiépítésének. A szovjel tengerészet rövid időn belül a legkülönfélébb típusú korszerű hajókat és fegyvereket kapta, amelyeket az atomenergia, a rádióelektronika és a rakétakutalás legutóbbi ismeretei alap ján szerkesztettek. A szovjet haditengerészet a háború utáni években a különféle fegyverek, a haditechnika fejlődésével lépést tartva épült, hogy az esetleges ellenséges agresszió esetén sikeresen teljesíthesse stratégiai feladatait. A szovjet tengerészek hazájuk államérdekeinek védelmezese mellett teljesítik internacionális kötelességüket. A szovjel had sereg valamennyi alakulatainak katonáival együtt továbbra is megbízhatóan védelmezik a szovjel nép alkotó munkájának, a Varsói Szerződés szocialista közösségének érdekeit. JÁN M1ČÁTEK alezredes Másokért fáradozik LENIN NYOMDOKAIN L. ŠULC KÖNYVE Lenin születésének 100. év fordulója alkalmából számos tanulmány, dokumentum jelent meg a nagy forradalmár, teoretikus, a nemzetközi munkásmozgalom vezérének életéről és életművéről. Az évforduló kapcsán írta Ľudovít Sulc „Lenin nyomdokain“ című könyvét, amely saját szavai szerint nem életrajz, hanem riportgyűjte- mény azokból a városokból, ahol Lenin élete folyamán megfordult. A Novinár kiadó gondozásában megjelent publikáció olvasója megismerkedhet Lenin életének egy-egy állomásával és munkásságának ezekkel összefüggő szakaszával. A szerző Leningródból indul el, amelynek minden köve Leninre, harcostársaira és követőinek hősiességére emlékeztet. A következő fejezetek Lenin gyermek- és ifjúkorát ismertetik, majd elvezetnek Uljanovszk- ba, a hajdani Szimbirszkbe, ahol 1870. április 22-én llja Nyiko- lajevics Uljanov művelt orosz értelmiségi családjában megszületett a harmadik gyerek, Vlagyimir. A Volga partján fekvő kis város ma korszerű, 300 ezer lakosú ipari várossá fejlődött, 60 ipari üzeme van, gépkocsikat, esztergapadokat, hajómotorokat és különböző közszükségleti cikkeket gyártanak. A világ különböző tájairól érkező látogatók hosszú, végtelen sora irányul abba a kis faházba, ahol Vlagyimir Iljics Lenin gyermekkorát töltötte. A ház ma múzeum, falán fehér márvány tábla hirdeti, hogy itt élt Lenin 1878-tól 1887-ig. Itt, ezek között a falak között fejlődött gyermekből fiatalemberré, szilárd, öntudatos forradalmárrá. A városka iskolájában érettségizett Lenin. Hajdani iskolapadján emléktábla és naponta friss virág. Ma Uljanovszk pionírjainak legjobbjai jutalmul egy órát ülhetnek a nevezetes iskolapadban. Érdekes feladatra vállalkozott Sulc, amikor Bécsben keresésére indult annak a háznak, amelyben Lenin lakott, amikor több mint 70 évvel ezelőtt néhány napot az osztrák fővárosban töltött. Fáradozását siker koronázta, Dvorak, egy idős, cseh származású asztalos személyében még olyan szemtanút is talált, aki hét évtizeddel ezelőtt beszélt Leninnel. Végül más tanúk segítségével is megállapította, hogy Lenin Bécs 14. kerületében, a Zingasse 6. szám alatt egy fűrésztelep igazgatói lakásában lakott, a telep Witt nevű orosz származású igazgatójánál. A ház még ma is áll, de a járókelők mit sem sejtenek arról, milyen neves személyiség lakott falai között. A szerző a továbbiakban Münchenben, Genfben, Zürichben, Párizsban Longumeneangban, Lenin emigárciós éveinek egy- egy állomásán felkeresi azokat a szállodákat, lakásokat,' könyvtárakat, kávéházakat, ahol a nagy forradalmár megfordult, dolgozott. Befejezésül újból visszatért Leningrádba, a Szmolnij-palotá- ba, ahol 1917. október 25-én Lenin kihirdette az első szocialista állam megalakulását. A világ azóta nagyot változott. A Szovjetunió ma gazdasági, tudományos, politikai és katonai nagyhatalom. Az emberiség azon az úton halad, amelyet Lenin jelölt meg. Azok a házak, ahol egykor élt és alkotott, ma a kegyelet helyei, arra a nagy személyiségre emlékeztetnek, aki megnyitotta a világtörténelem új fejezetét, s ezzel lehetővé tette az emberiség évezeredes legtisztább vágyainak megvalósítását. Sulc könyve nemcsak érdekes, hanem tanulságos olvasmány is.-csMária Benkovát, . a nyugatszlovákiai bútorüzemek portását munka után gyakran látni, amint kerékpárján elhagyja Galántát, hogy sorba járja a környező településeket. Gyűléseken vesz részt, tanácsot ad. Pedig odahaza is van éppen elég dolga. Négy gyermekről, s alkalomadtán két unokájáról is gondoskodnia kell. Ö azonban megszokta már, hogy családja mellett másokkal is törődni kell. Az élet tanította meg erre. — Kilencéves voltam, amikor édesanyám meghalt. Hat gyermek maradt apám nyakán — emlékszik vissza Benková. — Mi mást is tehetett, újra megnősült. Géplakatos mestersége volt, kiváltotta az iparengedélyt. Hogy hogyan éltünk? Kínlódtunk. Gyakori vendég volt nálunk a végrehajtó. Elhallgat. Mély lélegzetet vesz, majd tovább fonja a beszéd fonalát. «— Szerzett, illetve vett egy leégett cséplőgépet. Keserves munkával rendbetette. Csépelni járt. A baj ott kezdődött, hogy sok volt a gyerek — az új házasságból 5, vagyis összesen 11 — s bizony eljártak hozzá, főleg ebéd idején. Nem állta meg, hogy ne adjon egy falatot. Szóvá is tették a gazdák. Mit tehetett szegény, kisebb százalékot számított a cséplésért. Mária otthon maradt. Kitanult ugyan varrónőnek, de a háborús években nem engedték el hazulról. így aztán szemtanúja volt, hogy esténként összegyűlt náluk néhány ember, s a kis telepes rádiójukon Moszkvát hallgatták. Az egyik este tetten érték őket a csendőrök. Elvitték a készüléket s tulajdonosát csendőri felügyelet alá helyezték. Naponta háromszor kellett az őrsön jelentkeznie. Aztán vége lett a háborúnak. Mária kezét megkérte egy mészárossegéd. Horný Báron (Felbár) kaptak egy konfiskált hentesüzletet. Szépen gyarapodtak... No persze nem anyagiakban, hanem gyerekekben. Ötvenegyben már három lánya volt. Közben Űalovóra | Nagy- megyer) költöztek. Férje a felvásárló üzemben kapott munkát, majd később a jnb-on dolgozott. Különböző funkciókat töltött be, de egyformán későn járt haza. Benkovát egyszer meghívták a „Zivená“-ba. Elment. jobban érezte magát. Szomszédasszonya, Bözsi néni gyakran elvállalta a gyerekeket. Hogy rendes munkaviszonyba lépjek, arra gondolni sem mertem — mondja. — Három gyerek, férj.. . így aztán nagyon meglepett, amikor a jnb-re hívtak dolgozni. Végülis kötélnek álltam. így lett belőlem egészségügyi előadó. Hogy milyen állapot volt akkor? Ötezer emberre jutott egy orvos, nem volt mentőkocsi. Szépen sorban kelleti kiépíteni az egészségügyi központokat. Mindez nem kis fáradságba, utánjárásba került. Kél ev eltelte után ismét más beosztást kapott. A járási nép- egészségi intézet gondnoka lett. Aztán 1956-ban a párt felhívására barátnőjével az efsz-be ment hároméves brigádmunkára. Az első évben a sertésete- tést végezték, a másodikban a mezei, a harmadikban az építő- csoportban dolgoztak.- Nem mondom, szépen kerestünk, mégis otthagytuk a szövetkezetei — mondja. — Egyesek ugyanis gyakran sző-' vátették, hogy semmit nem vittünk a közösbe, és mégis menynyit keresünk. A Jednota büféjében, majd a drogériában dolgoztam a negyedik gyerek megszületéséig. Közben a férjét Galántára helyezték. Igen ám, csakhogy itt nem volt lakás. Végre 1963-ban sikerült kicserélni. Az egyik játéküzletben 18 hónapot dolgozott mint brigádos, majd 1965-ben a Nyugat-szlovákiai Bútorüzemek kárpitos részlegén vállalt munkát. Szocialista munkabrigád vezetője volt. A betegség azonban megtörte, s így 1969-től részleges rokkantsági nyugdíjat kap, de ott maradt az üz.*mnél mint portás és párt- csoport vezetője. Tagja annak az üzemi bizottságnak, amely a nők és az üzem kapcsolatát vizsgálja, illetve együttműkö- (1 és ükét k oord in á 1 ja. A szakítás kcrszeríísífése — sürgés feladat Az ipar gyors fejlődése, a nemzetközi árucsere-forgalom, a teherszállítás bővülése közlekedési rendszerünk — elsősorban az országúti közlekedés színvonalasabbá tételét teszik szükségessé. Milyen módon igyekszünk ezt elérni? Természetesen a külföldön bevált konténeres szállítási rendszer kiterjesztésével, melynek — bár egyelőre szerény keretek között — már mi is jó hasznát vesszük. A probléma megoldása nemCsak ezért szükséges, hiszen a szocialista államok konténerháló- zatának kiépítése a KGST-tagországok közös programjának egyike. Az említett közlekedési rendszer építésének első szakaszára 1975-ig 638 millió koronát irányoz elő a terv. Ebből az ösz- szegből csak az építkezési beruházásokra 210 millió koronát fordítunk. Noha a hálózat teljes kiépítésére 1980-ig kell várA nemzetközi gázvezeték építői megkezdték a mintegy 45 kilométer hosszú, NSZK ba vezető elágazása építését. Az NSZK-ba vezető' csövek a poštovicei szakaszon kezdődnek. (Felvétel: KrejCí — CSTK) nunk, előnyeivel lényegesen hamarabb számolhatunk. A szak emberek szerint a konténeres szállítási rendszerrel évente mintegy ezer dolgozó és kb. 40 millió korona takarítható meg. További előnyét a munkatermelékenység emelkedése, illetve az áru gyorsabb és színvonalasabb szállítása jelenti majd. Az áru ki- és berakodásához igénybe vett dolgozók száma is lényegesen csökken, nem beszélve arról, hogy megszűnik a nehéz fizikai munka, és nagy ösz- szegek takaríthatók meg a csomagolással is. Ez érthető, hiszen a konténer tulajdonképpen nem más, mint az áru megbízható burkolata, amely kinyitás nélkül is könnyen átrakható az egyik közlekedési eszközről a másikra. , Tudomá ny os k u tató in téze t eink évek óta foglalkoznak e korszerű szállítási módszer kérdéseivel. Fáradozásuk természetesen nem maradt eredménytelenül. Noha számos probléma vár még megoldásra, a problémák egy részét máris sikerült kiküszöbölni. Milyen konténerekre lenne szükségünk a jövőben? Olyan méretű egységekre, amelyek az országutakon, a vasúton, hajón, vagy akár repülőgépen is biztonságosan szállíthatók. Az áruszállítás technikájában várható nagy fordulat tehát nálunk is rövidesen bekövetkezik. Ező?t számol az ötéves terv a nagyobb kereskedelmi központokban (Décínben, Prágában, Brnóban, Bratislavában, Plzeň- ben, Presovon és valószínűleg Košicén is) korszerű átrakodó- helyek létesítésével, elsősorban az iparcikkek gyors, zavartalan szállítására. Konténerrendszerünk kiépíté se tehát nem tűr halasztást. Az ezzel kapcsolatos intézkedések hazánk földrajzi fekvésénél fogva a többi országok szempontjából is sürgősek.-kmTöbbet várni ,iegyK c;rmekes édesanyától, aki amellett részleges rokkant is, nem lehet. Ám Mária Benkovát más fából faragták. A nőmo/.galum- ba Galántán 1964-ben kapcsolódott be, s azóta a járási bizottság elnöke, a vnb kénviselő je. Szeretek az emberek közölt lenni, az asszonyokkal dolgozni — mondja. — Választókörzetembe három háztömb tartozik. Nyilvános gyűlések, brigádmunka előtt sorba járom a lakásokat, s meghívom a választóimat a rendezvényekre. A munkám nagy része a közeli, a városhoz tartozó településekre összpontosul. Kerékpáron járok ki oda ... igen kerékpáron, mégpedig nem is akármilyenen. A városi nemzeti bizottság vette neki. A dolog úgy törntét, hogy az egyik este gyűlésre igyekezett volna, de nem volt autó. Hiába hívott taxit, A legközelebbi tanácsülésen elpanaszolta. Félig viccnek szánta, amikor azt mondta, hogy ha már autó nincs is számára, vegyenek egy ke* rékpárt. A tanács komolyan vette, s vásároltak egy kerékpárt. Azóta Benková elvtársnő hűségesen kerékpározik Javo» rinkára, Nebojsára avagy Hody-ra. A gyerekekre terelődik a szó» Kíváncsian várom, nem sokai*» ja-e a négy gyereket ilyen el» foglaltság mellett. — Négy gyerek? Fel lehet nevelni. A baj nem ott kezdődik, hanem a 9. osztály elvégezése után, az elhelyezésüknél* Valahogy ez a kérdés nincs kel* lően megoldva, legalábbis já* fásunkban — mondja. Aztán mint aki felébred me* rengéséből, • munkáját hozzá szóba. — Mondja, hogyan lehetséges az, hogy bár a párt a termelés fokozására hívja fel a figyel* met, nálunk anyaghiány miatt havonta 4—5 napot otthon kell maradni az asszonyoknak. Aztán következik a hajrá. Ha az anyagellátás folyamatos volna* többet és jobbat termelnénk. ■ Megérné, hiszen exportra is dolgozunk. Ma mindezt szóvá tesz- szük, azt a választ kapjuk, így is jól keresünk. Hát megoldás ez? Kétségtelen, hogy nem. Ám ebből a néhány sorból is lótnij milyen asszony Mária Benková, a kommunista képviselő, az SZNSZ járási bizottságának elnöknője. Megszokta, hogy a temérdek elfoglaltsága mellett is mások érdekében fáradozik; NÉMETH JÁNOS ló a szénsfíátas (ŰSTK) — Szlovákia szénraktáraiban több mint 080 000 tunna szenet tároltak az idén. Jóllehet ez a mennyiség 201 000 tonnával kevesebb, mint az elmúlt év első felében volt, a szénkészlet nagyobb, mint a kereslet. Az aránylag enyhe tél megmutatkozott a háztartások szénfogyasztásában Is. Csupán 650 000 tonna szenet vásároltak — 190 000 tonnával kevesebbet, mint 1971 első felében. Kedvező helyzetet állapít niqg a szénellátás terén az SZSZK kormányának ez év júliusában hozott határozata is. ^ kormány megszüntette a barna és feketeszén korlátozását a piacon kívüli fogyasztók számára. Felszólítja egyúttal Szlovákia összes házke- zelöségét, hogy biztosítsák a melegvíz-szolgáltatást az egész hét folyamán a központi fűtéses házakban. Érvényben maradnak egyelőre a koksz és a brikett árusítására vonatkozó szabályzó intézkedések. A szénraktárak néhány éve arra törekszenek, hogy folyamatossá tegyék a szénvásárlást, s ez ne essen az első őszi hónapokra. A szénárak nyári hónapok alatti átmeneti leszállításával szeretnék a szállítás csúcsldényét áthelyezni erre az Időszakra.
