Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám, kedd

ARANYLAKODALOM (cseh) Ez a szellemes vígjáték Ja­roslav Mach, a közelmúltban elhunyt cseh rendező utolsó munkája. A komédia cselek­ménye egy morva falucskában játszódik és egy idős nyugdíjas bányász családja mutatja be, mely éppen ötvenedik házassá­gi évfordulójának megünnep­lésére készül. A jubileum alkal­mából természetesen a faluba Figyelmet érdemlő, hogy a szerzők a vígjáték témáját nap­jainkból merítették. A vígjáték legnagyobb erős­sége a színészek játéka. Az al­kotó munkáját olyan kiváló egyéniségek segítették, mint Jirina Šejbalová és Bohuš Zá­horský, akik teljes mértékben kihasználták a szerep nyújtotta lehetőségeket, s eredetien, esz­Az Aranylakodalom című cseh film egyik kockája (a felvételen Bohuš Záhorský). érkezik a család apraja-nagyja, a rokonok, az ismerősök, hogy megosszák örömüket az ünne­peitekkel. Az ünnepség azon­ban — vígjátékról lévén szó — nem egészen zökkenőmentes, számos bonyodalom és félreér­tés kíséri. Az alkotók helyzetkomikumok füzéréből építették fel a fil­met, s bár a komédia nyújtotta lehetőségeket nem minden esetben aknázták ki, a vígjáték szellemes, friss, üde tempójú. SERAFINO köztélén játékkal formálták meg a jubiláló házaspár sze­repét. A két nemzeti művész rendkívül természetesen „mo­zog“ a filmvásznon, alakításuk a vígjáték színvonala és a töb­bi szereplő játéka fölé emelke­dik. Az alkotás többi szereplő­je is ismert egyéniség: Vladi­mír Menšík, Radovan Lukavský, Zdenka Hadrbolcová, Slávka Budínová. A vígjáték egészében véve szórakoztató, jó nyári ki- kapcsolódást nyújt. -ym­(olasz) Pietro Germi rendező nevét már a mi mozilátogatóink is „megtanulták“, hiszen az el­múlt esztendők során több filmje (Válás olasz módra, Leány pisztollyal stb.) nálunk is sikert aratott. Tudjuk már azt is, hogy Germi bizonyos vonatkozásban az olasz neorea- lizmus folytatója és reformá­tora. Filmjeiben megmaradt e stílusirányzat témaválasztása és szociográfiai jellege, merőben más viszont a hangvétel: Ger­mi mellőzi az egyértelmű drá­mai beállítottságot, s e helyett „gyilkos“ humorból felépített tragikomikus elemekből építet­te fel filmjeit. Ez a módszer Germi filmjei­nek sajátos „látószöget“ bizto­sított, s ez a tény eredeti mon­danivalóval együtt vitte sikerre a már említett alkotásokat. A Serafino hasonlít idősebb „filmtestvéreire“, de nem egé­szen és gyengébb is azoknál. A cselekmény ezúttal nem nél­külözi a meghökkentő részlete­ket, nevetni, szomorkodnl is le­het elégszer, s nem hiányzik a társadalmi mondanivaló sem. S mégis: ez a film nem olyan jó, mint az előző Germi-alko- tások. Elsősorban azért, mert Germi ezúttal jórészt szórakoz­tatni akar, az igénye tehát ez­úttal kisebb, s ez meglátszik a rendezésén is. Sok a látvá­nyos felvétel, még több a tem­peramentumos gesztikulálás, s nem hiányzik néhány kimon­dottan „hatásvadászó“ jelenet sem. Emiatt a cselekmény gyakran „szétfolyik“, lelassul a film ritmusa. Kár, mert Se­rafino pásztor mulatságos és tanulságos életútjából, kaland­jaiból ennél jobb filmet is ké­szíthettek volna. Ennek ellenére érdemes meg­nézni ezt a filmet többek kö­zött azért is, mert a címszere­pet Adriano Celentano, a neves olasz táncdalénekes játssza, nem is rosszul. -y-f Film készül SágváriróJ és Petőfiről A Budapest Filmvállalatban Harminckét nevem volt címmel — film készül Ságvári Endre életéről. A forgatókönyvet Hol­lós Ervin könyvéből Maár Gyu­la írta, a rendező Keleti Már­ton. Arra törekszünk — mond­ta Nemeskürty István, a vál­lalat igazgatója —, hogy a ma­gyar munkásmozgalom és az antifasiszta harc hagyományai­ról a közönséget érdeklő mó­don készítsünk filmet. Hősöket akarunk ábrázolni, de ember­ként akarjuk ábrázolni őket Ennek a szándékunknak egyik változata a Harminckét nevem volt. Hollós Ervin a kornak, az eseményeknek, a szereplőknek jó ismerője. Alapos, sokrétű vita során formálólott a film forgatókönyve. Reméljük, hogy a hamarosan elkészülő film egyszerűen, emberien, lelkesí- tően szól majd Ságvári Endré­ről s az antifasiszta harc min­den hőséről. A Harminckét ne­vem volt nem dokumentumjá­ték, noha minden mozzanata hiteles elemekre épül, de ter­mészetesen sűrítettünk: négy esztendő eseményeit néhány hétre, egy-egy szereplő alakjá­ba hozzájuk hasonló több sze­replő vonásait, hogy ebben a részletben az egész tükröződ­hessen. A film egyik erőssége a találó szereposztás: Huszti Péter alakítja a központi sze­replőt, mellette Bessenyei Fe­renc, Mensáros László, Latino- vits Zoltán, Bánffy György, Bodnár Erika nevét ragadhat­juk ki a kitűnő gárdából. A cselekmény ideje 1944, egyik érdekessége, hogy fényt vet a kibontakozó népfronttö­rekvésekre, az antifasiszta ösz- szefogást gátló tényezőkre. Ér­dekes jelenetsor, amikor a Ságváriról mintázott főszerep­lő kapcsolatot keres a háború elveszítését már tisztán látó horthysta vezetőkkel, közöttük éppen a kommunistákat üldöző nyomozógárda parancsnokával. A készülő filmek közül kü­lönösen sokat ígérő Kardos Ferenc Petöfi-filmje. Petőfi ju­bileumára készülnek egykori iskolájában a pápai középis­kolások (valóban ők játsszák a szerepeket). Miközben föl­elevenítik Petőfi életének né­hány mozzanatát, azt vizsgál­ják, azt kutatják, mit jelent ma, minekünk Petőfi. UJ SZERKEZETI ANYAGOK A Föld kérge már aligha tartalmaz számunk­ra meglepetést, ha újfajta anyagok után kuta­tunk. A technika eddiginél tökéletesebb és jobb anyagok iránti mohó igényének kielégítése még­sem irreális: új vegyületek, új fizikai kombi­nációk, újszerű technológiák a meglevő nyers­anyagkincsre támaszkodva versenyben szolgál­tatják a megoldásokat az egyre terebélyesedő különleges problémákhoz. A fejlődés kulcsát az anyag tulajdonságainak, belső szerkezetének mélyülő tudományos megis­merése szolgáltatja. Az anyag korszerű tudomá­nyának első lépését talán 1864-re datálhatjuk, amikor Sorby mikroszkópjával először Ismerte fel mindennapi anyagaink szemcsés finomszer­kezetét. Újabb hatalmas ugrást jelentett jóval később, 1912-ben a Bragg-féle röntgendiffrakciós képek felfedezése, amelyek a kristályok belső szerkezetébe adtak bepillantást. A modern anyagtudomány azonban mégis csak a harmin­cas években indult meg, a szilárd testek kvan­tumelméletével és a kristályhibák jelentőségé­nek felismerésével. A kvantummechanika alkalmazása a szilárd testekre számot tud adni a kohéziós erőkről, és megmagyarázta a különböző kristályszerkeze­tek kialakulását. Az energiasávok gondolatának bevezetésével rávilágít a fémek és a nemfémes anyagok közti különbségek lényegére, a villa­mos vezetés mechanizmusára. Tudományos ala­pot adott az egész félvezetőtechnika kibontako­zásához, a parányi szennyezések szerepének megértéséhez. A röntgendiffrakció szépen megmutatja a kris­tályok világában uralkodó lenyűgöző rendet. Mégis az anyag gyakorlati szempontból lénye­ges tulajdonságait: a férnek szilárdsága és kép- lékenysége, a villamos vezetőképesség, fényér­zékenység, a nemfémes anyagok színe, a vegyi reaktivitás nem a rendezett atomok billióitól, hanem inkább a kristályban előforduló néhány hibahelytől függ. Ezek a hibák lehetnek lyu­kak, hiányhelyek, lehetnek szennyezések, vagy diszlokációk. A nagy felbontóképességű elektron­mikroszkópia és a térionmikroszkóp segítségével az anyagszerkezet kutatói közvetlenül tanulmá­nyozhatják a kristályrácshibákat. Amorf anyagok A kristályok megértésének elmélyülésével nö­vekvő figyelemmel fordult a tudomány az üve­gek és polimerek rendezetlen szerkezete felé. E kettő mellett harmadikként említhetjük a fél­vezető anyagok nem-kristályos módosulatait, mint az elemi germánlumot és szilíciumot, vala­mint ezek néhány egyszerű vegyiiletét. Ez utób­bi csoport tanulmányozása azért nagyon gyü­mölcsöző, mert közvetlen összehasonlításra ad alkalmat ugyanazon anyagok kristályos és amorf alakja között. Az elektrotechnika az üvegszerű amorf anya­gokat kizárólag szigetelőként alkalmazta. Csak a legújabb időkben kezdte szigetelési tulajdon­ságukon kívül vezetőképességüket is méltányol­ni. A gyakorlat számára a konduktivitás „fél­vezető“ tartománya lehet érdekes. A villamos berendezések egyik legliasználtabb építőeleme az ellenállás, akár mint áramköri elem, akár mint fűtőellenállás. A fémek vezető- képessége — még a kimondott ellenállásanya­goké is — nagy, így az ellenállásokat igen vékony huzalokból vagy vékony réteg meande- rek alakjában képezik ki. A kristályos félveze­tők ilyen célra túl drágák, és alkalmazásukat számos technikai nehézség terheli. Nagyon is szóba jönnek azonban e téren az amorf és üvegszerű anyagok. Elmarad a zónás tisztítás és a kristálynövesz­tés bonyolult művelete. A nemkristályos anyagot lehet önteni, szórni, nyomtatni vagy felvinni vákuumpárologtatással. A kiinduló nyersanya­gok bárhol bőségesen és olcsón rendelkezésre állnak. Ha ezek az amorf, üvegszerű anyagok az egykristály bázison működő tranzisztorok vagy tirisztorok fejlődéséhez nem is fognak hoz­zájárulni, feltételezhető, hogy akár az elektro­nikában, akár a villamos hőtechnikában jelen­tős szerep vár rájuk, például épületek vagy utak fűtésére. A nem kristályos anyag vezetési mechanizmu­sát úgy képzelhetjük el, hogy a töltéshordozó nem folytonos ugrásokban „közlekedik“ a szom­szédos hibahelyek közt, pontosabban rendezet­len helyek közt, mert bizonyos mikrorendezett- ség ezeken az anyagokon belül is létezik. A töl­téshordozó egy-egy ilyen fészekben hosszabb ideig merül, de a hőmozgás időről időre kilen­díti onnan. A nem-kristályos anyagok villamos tulajdonsá­gainak megismerésében még a kezdet kezdetén vagyunk, így okunk van arra, hogy az előttünk álló fejlődéstől gyakorlati vonatkozásban is je­lentős eredményeket reméljünk. Kettős anyagok A mérnök leghőbb vágya a szerkezeti anya­gokkal szemben a szilárdság. Hatalmas erőfeszí­tések tanúi lehetünk, amelyek az egyre nagyobb szilárdságú anyagok megtervezésére irányulnak. — Megtervezésére? Hiszen az anyagok belső kohéziója adott, csak élni kell vele! Ha így volna, akkor a szerkezeti anyagok rangsorának élén a kő és a szén állna. A műszaki szem­pontból kihasználható anyagszilárdság sokkal összetettebb dolog, mint a puszta kohézió az atomok között. A valóságban három független tulajdonságban fogalmazhatjuk meg az anyaggal szemben tá* masztott igényeket: rugalmas merevség, ellenál­lás a képlékeny alakváltozással szemben, és a törőszilárdság. Viszonylag könnyű a felsorol* takból bármelyik kettőt elérni egy adott anyag­ban, de rendkívül nehéz egyszerre mind a hái> mat megvalósítani. Gondoljunk csak a gumira, amelynek képlékenységét a vulkanizálás meg­szünteti. De minél keményebbre vulkanizálják, annál törékenyebbé válik. Ugyanezzel az alap» velő nehézséggel kerülünk szembe, valahányszor igen kemény anyagot kívánunk előállítani. Egészen új úton jut el a technika a nagy szi- lárdságú anyagok létrehozásához a kettős anya­gok alkalmazásával. Legalábbis a technikában viszonylag új, az élet azonban már régen „fel­fedezte“ ezt a szerkezeti formát. A bambusznád például a rostok és a kötőszövet kombinációjá­nak köszönheti pompás szilárdságát és rugal­masságát. A kettős anyagok közül általános felhaszná­lásnak örvend az üvegszál erősítésű műanyag. A számítások azonban azt mutatták, hogy egyéb kerámiaszerű anyagok finom szálaival még sok­szorosan jobb hatást lehet elérni. Sikerrel al­kalmazzák például a bórszálakat, amelyek rugal­massági és húzószilárdsága is tekintélyes. A szá­lat úgy állítják elő, hogy 0,01 mm átmérőjű wolframszálra gőzfázisból csapják ki a bőrt; a szál végleges átmérője 0,1 mm. A repülőgépipar I960 óta használja a búr erősítésű műanyagot, bevezetése azonban nem csekély lélektani ellenállásba ütközött. A szál­erősítésű anyagokra nem lehet mechanikusan alkalmazni a hagyományos szilárdságtani mé­retezési formulákat, a heterogén struktúrájú anyaggal való tervezés egészen más meggon­dolásokra kell hogy támaszkodjék. Egyik sajá­tos tulajdonsága a szálnak az igen kis, 1—2 százalékos • nyúlás, ami természetes következ­ménye a nagy rugalmassági modulusnak. Bár a szerkezetekben tényleg betervezett nyúlások ennél kisebbek, problémák mégis jelentkeznek, nevezetesen a feszültséggyűjtő helyeken loká­lisan ennél nagyobb nyúlások is felléphetnek. Fémek esetében ilyenkor képlékeny alakválto­zás következik be, a szálak azonban rideg anyag módjára törnek, és ez katasztrofálisan tovább terjedő repedések, törések kiindulása lehet. A kettős anyagok tervezői már régen kacsin­gatnak a rendkívül nagy elméleti szilárdságú szénszálak felé, amelyek az izzólámpák szál­anyagaként már 70 éve ismertek. Az előállítás módja miatt azonban egészen 1968-ig messze elmaradtak az elméleti értékek mögött. Ma már méteres légcsavarszárnyak készülnek szén­szálerősítésű műanyagból. A kombinált anyagok számos előnye — nagy szilárdság, bonyolult alakzatok viszonylag egy­szerű előállítása, korrózióállóság, esztétikus megjelenés, kis fajsúly — egyre tágabb körben teszik vonzóvá alkalmazásukat. A vasútfejlesztés új irányai A járművek sebességi versenyében a vasút sem akar lemaradni. A franciák Aerotrainje után itt is, ott is keresik a még jobb, biztonsá­gosabb és gyorsabb megoldásokat. Nagy-Britan- niában a Tracked Hovercraft Ltd. egy átfogó, nagyszabású fejlesztési terv megvalósításával foglalkozik. A cél igen nagy sebességű, sínhez kötött légpárnás vonatok létrehozása. A mun­ka első szakaszában megépült már egy 30 km hosszú kísérleti pálya, s a hozzá tartozó li­neáris motorral hajtott légpárnás vonat. A franciák a vasútfejlesztést kezdettől fogva a légcsavar hajtású légpárnás vonatra alapoz­ták. Ennek a rendszernek hibája, hogy az el­ért igen nagy sebességnél óriási zaj keletkezik, dinamikus hatások lépnek fel. A lineáris motorban az indukciós motor for­górészének megfelelő rész jó vezető alumínium­lemezből készül, amit a pálya közepén helyez­nek el. Az állórésznek megfelelő tekercselést úgy erősítik a vasúti kocsihoz, hogy az közvet­lenül szembe kerüljön a pálya mentén elhelye­zett nyugvó alumíniumlemezzel. A tekercsbe be­vezetett háromfázisú áram hatására a kocsira szerelt állórész és a pálya mentén rögzített alu­míniumlemez eqyütt motorként működik, vagyis ez hozza mozgásba a vonatot. A lineáris motor alkalmazásával közvetlenül a vonalra, s nem a kerekekre hat a hajtóerő, mint a hagyományos vonatoknál, ahol a sínek­kel érintkező kerekek súrlódása hozza mazgásba a vonatot. A lineáris motorral hajtott vonat se­bessége elméletileg korlátlanul növelhető; a vas- útak célját és a szállítás szempontját tekintetbe véve azonban maximálisan 350—500 km!óra kö­zötti sebesség az, ami még elfogadható.' A Tracked Hovecraft Ltd. légpárnás vonata óránként 400—480 kilométeres sebességgel fog közlekedni. Egy 18 méter hosszú, óránként 400 km-es sebességgel közlekedő vonat hajtásához 1000—1200 LE teljesítményre van szükség. A li­neáris motor a jármű gyorsításához további 2500 LE-t igényel. A sínek megfelelő kialakítása legalább olyan fontos, mint a vonat megszerkesztése. Az opti­mális sínszerkezet kialakítására számos kísérle­tet végeztek. A légpárnás vonatok esetében uqyanis a talajnyomás — a keréknyomáséval ellentétben — rendkívül kicsi, s ezért e célra viszonylag könnyű építési mód felel meg. A sí­nek alapanyaga előreláthatólag beton lesz. (djJ 1972. VII. 25. Ű J FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents