Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
1972. VII. 2. 19 — Tudja, az igazgató kartársnak azt tanácsolták, hogy kerüljön közelebb a termelőmunkához* (KrokogyilJ* IR VIRTUS Egy ír lakásán az asztalon, egy üvegbura alatt egy nagy kő és egy elszáradt rózsaszál látható Mi ez a nagy kő? — kérdezi egyik ismerőse. — Ezzel a kővel vágott fejbe egy angol — feleli az ír. — És a rózsaszál? — Ezt annak az angolnak a sírjáról szakítottam. SZERENCSE Kovács hazamegy, és meséli a feleségének: — Ma nagy szerencsém volt. — Mi történt? — Megyek az utcán, szembejön egy ember, megkérdi, hány óra, én azt mondom egy óra, és kapok tőle egy pofont. — Mi ebben a szerencse? — Hogy ebben mi a szerencse? Képzeld, ha ez egy órával előbb történik, tizenkét pofont kapok! SKOT VICC A gazdag skót, családja unszolására, nagy nehezen elhatározza, hogy vesz egy autót. Természetesen kisautót. Bemegy az autóüzletbe, kiválasztja a legkisebb kocsit, és megkérdezi az autókereskedőt: — Mondja kérem, nem fogyaszt ez a kocsi sok benzint? — Természetesen nem — feleli az autókereskedő — egy kanál benzin elég bele. A skót gondolkozik egy darabig, aztán megkérdezi: — Leveseskanál vagy kávéskanál? KÉRDÉS — Mi a különbség az optimista meg a pesszimista között? — Ha a pincér mind a kettőnek hoz egy adag ementáli sajtot, akkor az optimista csak a sajtót látja rajta, a pesszimista pedig csak a lyukakat. BALSZERENCSE — Ezt a pechet, tartozom neki egy százassal... (Sajdik László rajzaja IDILL GUTENBERGÉKNfil Az idén nézőként vettem részt a gabčikovói (Bős) járási dal- és táncfesztiválon. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam az együttesek teljesítményére, valamint arra, hogy hogyan jogadja a teljesítményeket a nézők népes tábora, másrészt azért, mert a feleségem kijelentette, ő ezt látni akarja éspedig Kati névre hallgató unokánkkal együtt, mert a gyermek már négy esztendős, itt az ideje, hogy felébresszük benne a hazai műkedvelő tevékenység iránt az érdeklődési. /Ez sikerült, ugyanis Kati azóta szinte megállás nélkül táncol és énekel és ez ideig 11 217 836 kérdést intézett hozzám az eseménynyel kapcsolatban.) Az együttesek teljesítménye valóban kiváló volt és ugyanezt mondhatom a néFfSZriVÁl A KfrfN zők népes táborának teljesítményéről is. Kér^m, ne vegyék nacionalista pöffeszke- désnek, ha azt állítom, hogy a magyar has páratlan a maga nemében. A magyar has edzett, gömbölyű, domború, befogadóképessége szinte hihetetlen és nincs az a geze- mice, ami megrendíthetné, háborgásra késztetné. Szerény, de azért öntudatos büszkeséggel figyeltem ezeket a dacos magyar hasakat, amelyek tiltakozás nélkül fogadták be a cigánypecsenye után a nyúlós meleg limonádét, a kolbászt, a kekszet, a . nap tüzétől leveses savanyúcukrot, a jó meleg sört, a sörre bort, a borra sört, utána megint cigánypecsenyét és megint kolbászt ... és miközben a rögtönzött színpadon csengett a dal, dobbantak a táncos lábak, addig ezek a tősgyökeres magyar hasak sem pihentek, hanem szünet nélkül tárolták a csallóközi áldott rónák növénytermesztési és állattenyésztési, valamint a hazai sör- és borquártó ipar és édesipar termékeit. Már a bevonulás is felemelő voltI Érkezett a nép a szélrózsa minden irányából, volt olyan irány is, ahonnan egyszerre tizenöten érkeztek. Ezek közül ketten leültek a deszkákból hevenyészett padokra, tizenhármán pedig rendíthetetlenül rótták a zöld mezőt, amíg el nem érték a közétkeztetési létesítményeket, amelyek szellős sátrakban várták a nagyérdemű közönséget. Engem elsősorban a bő választék lepett meg. Hogy ott mi minden voltltt Például volt kolbász és cigánypecsenye, aztán cigánpecsenye, aztán csak kolbász, aztán csak ci- génypecsenye, majd megint kolbász és cigánypecsenye, sőt — cigánypecsenye és kolbász is! Természetesen ilyen körülmények között nem is csodálható, hogy a nézőtéren csak nyolcvan-száz ember figyelte a műsort és jutalmazta legalább némi szerény tapssal azokat, akik szabad idejüket feláldozva ápolják népi hagyományainkat, ősi dal- és tánckultúránkat. Elvégre azok vagyis a jelentős többség - akik a sátrak körül tolongtak reggeltől estig ilyen életkülönlegességekhez — cigány pecsenyéhez és kolbászhoz — legfeljebb a járási dal- és tánc- fesztiválon juthatnak, mert ez ugyebár nálunk olyan ritkaság, mint az Afrikai Egyenlítő mentén az abált szalonnal Felelősségem tudatában állíthatom, hony nemzetiségi kultúránk egyik szép megnyilvánulása volt ez a fesztivál. Arra gondolok, amit a színpadon láttunkI A zöld gyepen, a sátrak körül pedig 'mzetiségi hasunk tett ki magáért. Nekem például majd lesült a bőr a képemrőlI És nemcsak az erős napfénytőlI rSTERFI GYULA És legalább bankjegyet is csinálsz ezen a masinán? (Tóth Gyula karikatúrája)» VACSORA SZALVÉTA VENDÉGLŐBEN Kovácsot meghívták egy családhoz vacsorára. Másnap kérdezi tőle Szabó: • — Hogy ízlett a vacsora? — Mi az, hogy ízlett? Nem ettem semmit. — Talán rosszak voltak *az ételek? — Sőt, nagyon jók voltak. — Hát akkor miért nem ettél? — Mert mellettem egy kan- csai nő ült, és az mindig az én tányéromból evettl A vendég rászól a pincérre: — Nézze, barátom, hogy adhat nekem ilyen piszkos szalvétát? — Bocsánat — szól a pincér —, csak rosszul van összehajtva. KALAP Kovácsné hazajön, és így szól az urához: — A kalaposnő azt mondja, hogy az a kalap tíz évvel megfiatalít. — Miért nem vettél magadnak hármat — mondja Kovács. Kovács a feleségével és négy gyermekével beállít egy nyári vendéglőbe. Kovács rendel két korsó sört és négy üres poharat a gyermekek számára; aztán rendel egy pár szafaládét, hozzá ecetet, olajat, mustárt, hat tányért és ugyanannyi evőeszközt. Kovácsné hat keménytojást oszt szét és a magukkal hozott kenyeret, miközben hol sót, hol szalvétát kérnek a pincértől. A vendéglő vezetője egy ideig távolról nézi a dolgot, s aztán dühösen és köszönés nélkül megy el az asztaluk mellett. Kovács utánaszól: — Kérem, kérem. — Mi tetszik? — Zene nincs? HANGVERSENYEN Hangverseny. Egy fiatal énekesnőnek nagy sikere van. Többször visszahívják, s újra énekeltetik. — Nem értem, miért tetszik eny- nyire a közönségnek ez az énekesnő, hiszen nincs különösebben szép hangja — méltatlankodik egy néző. A szomszédja erre így (elel: — Nem is az ének tetszik nekünk, hanem az, amikor meghajol .. . FURCSA Az asszonyok furcsaságairól esik szó. Egy híres nőismerő megjegyzi: — Ha egy férj azt mondja az asszonynak, hogy az országúton egy cethallal találkozott, némi kétkedés után elhiszi. De sosem sikerül a férjnek megmagyarázni, hogy honnan került a ruhájára egy női hajszál. SZÓLISTA Kovács tudomására jut, hogy felesége idegen férfiakat lát vendégül. Bgy este korábban ér haza a szokottnál, és amint a szobába belép, tényleg egy férfit talál a feleségénél. — Kicsoda maga? — kiállt rá Kovács. — Nagy Ferenc, szólista vagyok az Operában. Erre Kovács galléron ragadja, kidobja és utánakiált: — Az Operában lehet maga szólista, de vegye tudomásul, hogy ebben a házban én vagyok a szólít* TÜI.ZAS A fiatalasszony felpróbálja űj fürdőruháját, a férje elé áll és megkérdi: — Mit szólsz ehhez a fürdőruhához? Ugye olyan, mint egy költemény. A férfi a fejét csóválja: — Költemény? Ez némi túlzás. Legfeljebb olyan, mint egy aforizma. Modern szerelem REJTVÉNY A papa megkérdezi fiacskáját: — Mi volt ma az iskolában?-— Semmi különös — feleli a gyerek —, a tanító úr rejtvényeket adott fel. — Rejtvényeket? Például? — Például tőlem azt kérdezte, hogy mennyi kilencszer nyolc. REND A vállalatvezető arról a rendről beszél, ami az ő hivatalában van. — Például — mondja —, ha én hétszámra nem megyek be az irodába, akkor is tudom* hogy a könyvelők mit csinálnak. — Mit csinálnak? — Semmit. PANASZ Egy mama panaszkodik barátnőjének: — Borzasztó, a lányomat elcsábították. — És mit csinálsz most? — Kutatom az apát. — És még nincs meg? — Három már megvan. — Akkor is szeretnél, ha elválnék a férjemtől? ... (Balász-Piri Balázs raiza) — Azonnal hagyja abba, mert lassan már megfulladunk a kipufogó gáztól! (Pavliha)
