Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám, péntek
Tanulságos tárlat SZOVJET GRAFIKUSOK KIÁLLÍTÁSA A DUNAMENTI MÚZEUMBAN A Dunamenti Múzeumban 29 szovjet grafikusművész válogatott anyagát augusztus 9-ig láthatják az érdeklődök. Ez a tárlat lehetőséget nyújt arra, hogy megismerkedjünk a szovjet grafika különböző irányzatával, technikájával, korszerű kibontakozásával. Rajzok, vegyestechnikájú kompozíciók, linóleum- és fametszetek, valamint litográfiák többszínes változatai illusztrálják, hogy a mai szovjet grafika inkább a realista művészet, elmélet és gyakorlat elkötelezett híve maradt. A tartalmak keresésénél tekintettel van a szerkezeti felépítés formai helyzeteire, főszerephez juttatja a jelent és rajzainak, metszeteinek erővonalaival az életet, s így a valót ábrázolja. Persze nem az aktualitások, divatok rögzítésével, hanem magasabb szemszögből nézve mondanivalójuknak fontosságát. A közönséget kívánja szolgálni, amikor könnyen érthető kompozíciókkal, a felkínált műalkotások tartalmi telítettségével akar hatni. De célja az esztétikai nevelés is, amikor konkrét témákat vet fel t módot ad az összehasonlításra, következtelésre, a kialakult „egyensúlyi-helyzet“ áttekinté- iére, helyes értelmezésére, .'lem a stílusok válogatásával és felhasználásával, hanem a tárgyi-természeti és társadalmi valóságok kiváltotta benyomások tolmácsolásával kívánja meggyőzni környezetét. Náluk a formával való bíbelődés nem öncélú játék, hanem kulcs a mű világához, „mert a forma csak befejezetté teszi, keretbe ágyazza az életanyagot“, szervesen egyesíti a mondanivaló összes elemeit, egységesíti a stílust: egyszerűsít és tömörít. Ezek a strukturális összefüggé- sü, gyakran népi hangvételű, sajátos harmóniát teremtő grafikák, kifejező eszközeinek sokrétűségével állítják elénk a kérdést: vajon a művészet a maga nemében ábrázol, tükröz, megjelenít vagy kifejez-e? Aligha van helye e rövid eszmélkedésben részletesebben szólni e fogalmak szerepéről, pedig elkerülhetetlen, hogy legalább néhány mondatban ne beszéljünk róla. Ha a felsorolt fogalmak értelmezésének árnyalatairól nem is teszünk említést, akkor is az előtérbe szökken a lényeg: mit is értünk az ábrázolás fogalmán? Sőt, mit értünk e fogalom alatt a múltra vagy akár napjainkra vetítve? A szovjet valóság nagy és konkrét feladatok elé állította a művészet új és régi formáit, tartalmait. Átalakította tartalmi-formai alakzatait, hogy „összefoghassa a tömegek gondolkodását, azok érzéseit és akaratát“ egy közés cél — a kommunizmus felé vezető útján. " Ahány művész, annyi megfo- galmazási mód, de ecsetjük, tollúk vagy vésőjük mégis a megismerés végső állomásához, az ember és a világ belső kapcsolatához, ha úgy «tetszik a tudat és a valóság viszonyának feltárásához vezet. Ezért fél el lapjaikon egy kornak és kul- túrtájnak egy-egy művészi meglátása, egyéni értelmezése. A művészet kifejező jellegének mindig alapvető feltétele volt, hogy a történelmi-társadalmi fejlődés folyamatában „kitermelje“ a társadalom és az egyének tudatában azt - a „gondolatokat társító képességet“, amely a formákat tartalommal telíti meg. Ha ez az „alapfeltétel“ hiányzik, akkor a forma nemcsak a természet jelenségeitől, a hiteles ábrázolási módtól, hanem a kifejező tartalomtól is eltávolodik. A művészi érték kulcsa j>edig eb ben rejlik és abban kereshetjük, hogy tud-e a művész közölni, tudja-e közvetíteni mondanivalóját, felkínált alkotásaiban keresni a szépei és az emberi értékeket. Ha mindez fennáll, emberi értékekkel telítődnek meg a művek, és személyes élmény erejével segíthetik elő az eszmei eligazodást. Rokonszellemű és hasonló formálású képek sorakoznak fel ezen a tárlaton, ahol nem az eltérés, a különbözés, a „mindenáron alkotni akarás“, hanem a mondanivaló hasonlósága a közös cél. A jobbért, a szebbért, a világot hűségesebben kifejező, hittel és bizalommal megformált újért kiálló műveket látunk. Hangsúlyt kap itt a művek tematikai homogenitása. Huszonkilenc művész önvallomása ez, amit nem a borzalmak részletezése, hanem az emlékezés és a megújított osztályharcos fogalom jellemez. A hagyományos kifejezésmódok alig különböznek egymástól még abban az esetben is, amikor csak témáikban eltérőek. A 40 kép korántsem nyújt teljességet a szovjet grafikusok munkásságáról, mégis je lentős esemény ez a tárlat művészeti életünk egészében. Űj nevekkel és különféle alkotásokkal ismerkedhettünk meg. Ezek nyilván befolyásolják ízlés-formálódásunkat, hisz újabb bepillantást biztosítanak a mai szovjet grafikusművészek különböző műhelyeibe. A Dunamenti Múzeum művé- szet-népszerűsílö munkájában jelentős állomásként üdvözölhetjük ezt a kiállítást, amelynek megtekintését nemcsak a komáromiaknak, do az átutazó turistáknak is ajánljuk. (szuchy) A kiállítás ünnepélyes megnyitóján a bratislavai szovjet főkonzulátus képviseletében N. Jacenko mérnök köszöntötte a rendezőket és a közönséget: Komárom városa és a járás, valamint, az itteni alkotó értelmiség életében nagy esemény, hogy itt, a Dunamenti Múzeumban megnyílik a szovjet grafika mestereinek kiállítása. A grafika egyszerűsége és operatív jellege folytán a képzőművészet régi és legnépszerűbb ága. A szovjethatalom első éveiben első helyen állt a politikai plakát, amely az ellenforradalom, az intervenció, a gazdasági hanyatlás elleni harcban született és a párt hatásos fegyvere lett. Az operatív és tömegjelleg, a politikai éleslátás, a leleményes forma a szemléltető agitáció és propaganda legtömegesebb fegyverévé teszi a plakátot. A plakáttal egyidejűleg, annak válfajaként nagy népszerűségre teltek szert a ROSZTA ablakai: „A szatíra ablakai“, amelyeket a forma lakonizmu- sa, éles rajz jellemzett. A kamaragrafikában gyorsan fejlődik a rajz, a litográfia, a toll rajz és a linóleummetszet. Az ország legjobb képzőművészei könyvkiadókban, lapszerkesztőségekben, folyóiratoknál dolgoznak, a természetet, ipari tájképeket, a munka pátoszát, portrékat ábrázoló rajzsorozatokat alkotnak. A szovjet grafikában a legnagyobb helyet a Nagy Honvédő Háború és a mai békés időszak, főként a békéért és a barátság megszilárdításáért folyó harc foglalja el. Nagy a művész felelőssége a néppel szemben. Köteles megmutatni az embereknek korunk napjainak és eszméinek szépségét és történelmi jelentőségét, a grafika nyelvén beszélni „az emberekről és önmagukról a következő nemzedékeknek. A képzőművészek az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait és a kor követelményeit teljesítve mélyebbre hatolnak az életbe. Az idén ünnepeljük a szovjet állam fennállásának 50. évfordulóját. Ez a mi nagy ünnepünk és hazánk minden népe készül rá. Tizenöt szövetségi köztársaság egységes családjában működnek a képzőművészek. Grafikai sorozatokban ábrázolják az emberek munkáját, életét, a nemzeti szokásokat és a szovjethatalom éveiben végbement óriási társadalmi átalakulásokat. Ez a mostani kiállítás is lehetővé teszi a komáromi dolgozóknak, hogy még közelebbről ismerkedjenek meg hazánkkal, dolgozó népének életével, a szovjet grafika mestereivel. Reméljük, hogy a kiállítás nemcsak esztétikai és megismerési célokat fog szolgálni, hanem barátságunk és együttműködésünk további szilárdulását is előmozdítja. Engedjék meg, hogy a bratislavai szovjet főkonzulátus megbízásából őszinte köszönetét mondjak a kiállítás rendezőinek, a Dunamenti Múzeum igazgatóságának, a nyitrai kerületi képtár vezetőségének, valamint a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség komáromi járási bizottságának a kiállítás megrendezésében kifejtett nagy munkásságukért. Engedjék meg, hogy további sikereket kívánjak nemes munkájukhoz. BOGAiKIN: KIJEV FELÉ A kultúrközpunt könyvtára. Színes, vonzó program a budapesti Csehszlovák Kultúrában A csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok fejlődésében fontos szerepet tölt be a Budapesten működő Csehszlovák Kulturális Központ. A huszonnégy munkatárssal működő kultúrközpont igazgatójához, Oldŕich Tesarik elvtárshoz fordultunk kérésünkkel,, hogy tájékoztassa az Új Szó olvasóit a vezetése alatt álló budapesti Csehszlovák Kultúra feladatairól, 1972 első félévének eseményekben gazdag programjáról, valamint őszi terveikről. — Hazánk jobb megismerése, kulturális értékeink, eredményeink bemutatása, ez a célja az 1972. évi rendezvényeinknek — kezdte beszélgetésünket Te- sarik elvtárs. Egyik fő törekvésünk, hogy magyar barátainknak ízelítőt adjunk a csehszlovák művészet különböző ágainak múltjáról, jelenéről és terveiről. Szomszéd ország, szomszéd nemzetek lévén jő néhány közös téma, történelmi, művészeti, irodalmi kapcsolat és hagyomány kínálkozik együttműködő sünkhöz. — Ha jól tudom 1971-ben vet te át Tesarik elvtárs a budapesti Csehszlovák Kultúra vezetését. Hogyan foglalná össze az elmúlt egy év munkáját? — Pontosabban 1971 augusztusában lettem a kultúrközpont igazgatója. Már munkám kezdetén igyekeztem és most is azon vagyok, hogy a kulturális tevékenységünkön kívül minél fokozottabb érdeklődést tudjunk felkelteni a magyar hivatalos intézmények és magánszemélyek körében hazánk: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság iránt. Ez nagyon fontos és igényes munka. Rendezvényeink: kiállítások, zenei és irodalmi estek, szakmai és baráti találkozók mind ezt a célt igyekeznek szolgálni. — Az első félév elteltével azt hiszem érdemes visszatekinteni az elmúlt hat hónap eseményekben gazdag programjára. — Igen. Február 18-án sikeres bemutatót rendeztünk a Csehszlovák Pedagógiai Könyvkiadó legújabb termékeiből. Együttműködve a magyar Országos Pedagógiai Intézettel még ebben a hónapban „Felső- oktatási rendszer Csehszlovákiában“ címmel dr. Pavel Paška elvtárs, Szlovákia Szocialista Akadémiájának elnöke tartott élénk érdeklődéssel kísért előadást. Még ebben a hónapban ismertető hangzott el a szocializmus építéséről, a műszaki és ipari haladásról hazánkban a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Február 25-én nyitottuk meg Lőrincz Gyula szlovákiai festőművész grafikai kiállítását. Két grafikai sorozatát hozta el a kiállításra, az egyik a Dózsa katonái című sorozat volt, amely az 1514-es nagy magyar paraszt felkelést elevenítette fel, a másik a Kosúti sortüz, a földnélküli agrármunkások életét kioltó csendőrsortűz emlékét idézte. Lőrincz Gyula Dózsa katonái című sorozatát nemcsak a budapesti közönség láthatta. Több vidéki város (Baja, Cegléd, Kecskemét) is megismerkedhetett a politikus-művész alkotásával, A ceglédi Dózsa György jubileumi ünnepségeknek szerves része, az ünnepségek nyitánya volt. — Tehát a Csehszlovák Kultúra nemcsak Budapesten, hanem vidéken is rendez kiállításokat, barátsági esteket, találkozókat? — Az év elején a Kisvárdai járásban, továbbá Győrött, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Kecskeméten, Baján, Cegléden, de sorolhatnám még tovább, ahol barátsági esteket, magyar—csehszlovák baráti találkozót, kiállítást rendezünk. — Hogyan népszerűsítik a cseh és a szlovák irodalmat? — Már említettem, hogy szomszéd nemzetek lévén jó néhány közös téma, történelmiirodalmi kapcsolat és hagyomány kínálkozik az együttműködésünkhöz. Ebben fontos szerepet szánunk a szlovákiai magyar irodalomnak is. Fábry Zoltán est, szlovákiai magyar írók budapesti bemutatkozása, a Madách Könyvkiadó kiállítása jelzi ezt a törekvést. Magyarországi előadókat kérünk fel a szlovák és a cseh Irodalom ismertetésére. Találkozót rendeztünk Emil Boleslav Lu- káč és Vojtech Kondrot szlovák műfordítókkal. Oldŕich Tesarik, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója, — Kik azok a magyar művészek, akik gyakran szerepelnek a Kultúra műsorain? — Nagyon sokan. Csak néhány név illusztrációképpen: Keres Emil, Bitskey Tibor, Bás- ti Lajos, Várkonyi Zoltán, Mikes Lilla. E. Fehér Pál a Sarlómozgalomról és a kulturális egyezmény jubileumáról emlékezett meg, Szalatnai Rezsó Hviezdoslavról, Sziklai László Komenskýról tartott előadást. April is 17-én Szíj Rezső tartott nagysikerű előadást „Csehek és magyarok 1618-ban“ címmel. — A Csehszlovák Kultúra munkájában vezető helyet foglal el a két baráti ország munkásmozgalmi hagyományainak ápolása. — Már idén is több olyan rendezvényünk volt, ahol ez volt a fő törekvésünk. A csehszlovák és magyar nép munkásmozgalmi hagyományait szemléltette a dokumentumbemutató is, amelyet májusban a Magyar Partizán Szövetséggel közösen rendeztünk. Ugyancsak kiállításon emlékeztünk meg Lidice fasiszta lerombolásának 30. évfordulójáról. — Milyen programmal várja látogatóit ősszel a budapesti Csehszlovák Kultúra? — A csehszlovák—magyar politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakulásáról, együttműködésünk eredményeiről szeptemberben kiállításon tájékoztatjuk az érdeklődőket. Az ősz programjának kiemelkedő része Ján Cikker ál lamdíjas szlovák zeneszerző estjének megrendezése. — Az év vége felé kerül sor Jirí Trnka emlékestünkre, amelyen a világhírű rajzfilmrendező néhány alkotását vetítjük le, majd közös hangversenyen lép nálunk dobogóra a Magyar Rádió és a Brnói Rádió gyermekkórusa. Kiállításon találkozhat majd, még ebben az évben a néző a Svejk első illusztrátorának Josef Ladanak műveivel. MORVÁI PÁL
