Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám, kedd
POZITÍV NEľfSEOlSPOLITIKAl INTEZKEDlSEK Írta: KROCSÄNV DEZSŐ, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere A CSKP XIV. kongresszusa az életszínvonal emelésére vonatkozó döntésekben külön figyelmet szentelt a szociálpolitika további fejlesztésének, az ötödik ötéves terv irányelve pedig hangsúlyozta, hogy egyrészt gondoskodni kell az olyan állampolgárok életszínvonalának emeléséről, akik már nem vehetnek részt a munkafolyamatban, másrészt fokozott gondot kell fordítani a népszaporulat további fejlődésére. A populáció alakulásának elemzése megmutatta, hogy a második világháborút követő esztendőkben a születések számát tekintve Csehszlovákia európai és világviszonylatban is az élvonalban állt. 1945-től 1954ig hazánkban ezer lakosra számítva évente átlag 20—22 gyermek született. 1954-től azonban fokozatosan csökkent az élve- születések száma. A legalacsonyabb 1968-ban volt, amikor ezer lakosra számítva 14,9 gyermek született. Demográfiai egyensúlyzavar A kedvezőtlen populációs irányzat természetesen megbontotta a dermográfiai egyensúlyt is. Ezt bizonyítják a lakosság korösszetételének az adatai. 1950-ben az összlakosság 38,1 százaléka 15—39 éves volt, de 1968-ban ez az r.rány 36,5 százalékra csökkent. Ezzel szemben a 60-évesek és a még idősebbek aránya 10 százalékról 13 százalékra emelkedett. Bebizonyított tény, hogy ezek a változások a halálozási arányszám csökkentésén kívül a születések csökkenésének a következményei. Ennek a kedvezőtlen folyamatnak gátat kellett vetni, mert a természetes szaporulat távlati szempontjából nem felelt meg sem a társadalom lehetőségeinek, sem a népgazdaságfejlesztés követelményeinek. A szocialista társadalom elsődleges érdeke a természetes szaporulat helyes alakulásának biztosítása, ami nélkülözhetetlen előfeltétele az anyagi és szellemi értékek újratermelésének. Ugyanis a munkaerő döntő fontosságú tényező a tudományos-műszaki forradalom korszakában. A népesedés felső határa Szükségszerűen felmerül a kérdés, hogyan kellene fejlődnie hazánkban a népesedésnek. Figyelembe véve földrajzi helyzetünket, gazdasági lehetőségeinket és más kritériumokat, az egy családra számított optimális arány 2,5 gyermek. Jelenleg ez az arány Csehszlovákiában 1,9, a Szovjetunióban pedig 2,5. Az óhajtott népesedési arány érdekében a CSKP KB 1971. évi szeptemberi plenáris ülésének határozata alapján néhány népjóléti-gazdasági jellegű intézkedést már végrehajtottak és további intézkedéseket készítenek elő. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy növeltük a gyermek- gondozási segélyre jogosultak számát és folyósítási idejét meghosszabbítottuk. Ez a segély lehetővé teszi, hogy kialakuljon az összhang a nők két funkciója — anya és dolgozó — között. 1972 első negyedében havonta több mint 60 ezer asszony vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, és ez a jogosult családok bevételét a fenti időszakban mintegy 102 millió koronával növelte. A segély azonban nemcsak több jövedelmet jelent, hanem hozzájárul a gyermeknevelés kedvező körülményeinek kialakításához is. Köztudomású, hogy a gyermek életének első éveiben fejlődik testileg és szellemileg is a leginkább és ezért különösen fontos az anyai gondoskodás és nevelés. A népesedési politika szempontjából ugyancsak nagy jelentőségű népjóléti intézkedés, hogy a szülési segélyt 1000 koronáról 2000 koronára emelték. Ezt különösen a fiatal házasok értékelik, mert a segély összegéből anyagi nehézségek nélkül szerezhetik be az újszülött első szükségleteit. A felemelt segély révén a családok bevétele kb. 85 millió koronával nagyobb, mint az 1971 október 1-óta érvényes rendelet előtt volt. A népesedési probléma átfogó megoldása A természetes szaporodást elősegítő intézkedések célja nemcsak a gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség fejlesztése, mert tudjuk, hogy a megfelelő népesedési légkör kialakításának még számos más tényezője is van. Ezért az utóbbi időben a probléma átfogó megoldására törekszünk, és bevonjuk ebbe a munkába a többi állami szervet, elsősorban a nemzeti bizottságokat is. Jelenleg a dolgozó nők jobb élet- és munkakörülményeinek kérdésével foglalkozunk. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségű a gyermekgondozó létesítmények — bölcsődék, óvodák, napközi otthonok — hálózatának bővítése. Ezen a téren már ma is lényegesen javult a helyzet, de az elkövetkező években még nagyobb méretű javulást akarunk elérni. A népesedési politika egyik igen fontos feladata a lakáskérdés megoldása. Dolgozóink ezen a téren is meggyőződhettek arról, hogy a párt és az állam új vezetői határozottan az elmúlt éVek fogyatékosságainak felszámolására törekednek. A CSKP XIV. kongresszusának határozata értelmében 1971—1975- ben 500 ezer lakást kell felépíteni és ki kell alakítani az anyagi-műszaki feltételeket arra, hogy a következő években fokozzuk a lakásépítés ütemét. Jelenleg a szövetségi és nemzeti tárcák kidolgozzák a lakás- politika szociális szempontjait azzal a céllal, hogy hatékonyabban oldhassák meg a több gyermekes családok és a fiatal házasok lakásproblémáját. Az erkölcsi szempontok jelentősége A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség tervszerű fejlesztésén az anyagi feltéttelek kialíkátásán kívül erkölcsi ösztönzőkkel is befolyásolni akarjuk a természetes szaporodást. A hatvanas évektől kezdve hazánkban a fiatal emberek egy részében úgynevezett „fogyasztó pszichózis“ alakult, ami az 1968—1969-es válságos években elmélyült. Ennek következtében háttérbe szorult a szülői érzés, a kulturális és más értékek szeretete. Számos házaspár ideálja sajnos a gyermektelen, vagy legjobb esetben az egy gyermekes család. Ezt bizonyítja például az, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a három gyermekes családok csupán a gyermekes családok összessé/gének 10,5 százalékát képviseli, ezzel szemben a gyermektelen családok aránya 50,9 százalék. Ez azt bizonyítja, hogy a több gyermekes családoknak nyújtott céltudatos segítségen kívül arra is szükség van, hogy az Ifjúságban a nevelés eszközeivel felébresszük a család iránti szerete- tet, felkészítsük őket a szülői hivatás betöltésére. Jelenleg a tárca mellett működő tanácsadó testület segítségével — amely testületben részt vesznek az összes érdekelt tárcák és jelentős társadalmi szervezetek képviselői — előkészítjük a fenti célt szolgáló nevelés átfogó és egységes programját. Ezzel egyidejűleg igyekszünk minél előbb A nemzeti bizottságok munkájával kapcsolatban aránylag ritkán esik szó a polgári bizottságok tevékenységéről. Pedig feladatuk rendkívül fontos, hiszen aktívan részt vesznek az emberek nevelésében, az új hagyományok létrehozásában. Vagyis politikai szempontból is felelősségteljes munkát végeznek. Ez már egymagában megszabja azt a követelményt, hogy olyan emberekre kell bízni a polgári ügyek intézését, akik ideológiailag érettek és rátermettségüknél fogva is képesek ellátni feladatukat. Sok múlik azon is, milyen helyiség áll a polgári bizottságok rendelkezésére. Például milyen a községben a házasság- kötő terem. Sajnos, még mindig akadnak helyek, ahol bizony ez a terem nem elég ünnepélyes ahhoz, hogy vonzó legyen felejthetetlen maradjon az ifjú pár számára. Ugyanakkor akadnak városok és községek, ahol felmérték annak jelentőségét, milyen fontos a megfelelő teremről való gondoskodás. Ritka szép házasságkötő terme van például Rimavská Sobotá- nak (Rimaszombat). A községek kialakítani a kerületi, majd a járási házassági tanácsadókat, amelyek már a kezdet kezdetén megoldanák a családokban kialakult válságos helyzeteket, és így hozzájárulnának a válások csökkenéséhez. Végül helyénvaló a kérdés, hogyan alakult hazánkban a népesedés az utóbbi években. Megállapíthatjuk, hogy 1969-től kezdve a születések száma emelkedő tendenciát mutat. Például 1971-ben a Szlovák Szocialista Köztársaságban mintegy 83 ezer gyermek született, vagyis ezer lakosra 18,2 születés jutott, ami megfelel a jó európai átlagnak. Annak ellenére, hogy e kedvező jelenségnek egyik fontos tényezője az, hogy nőtt a 20—30 éves nők száma, vitathatatlanul megmutatkozik a népesedést elősegítő átfogó intézkedések kedvező hatása is. Éz a kedvező fejlődési irány a társadalmi légkör változásának az eredménye, mert dolgozóink biztos jövőt látnak maguk előtt, látják, hogy a párt és az állam új vezetőinek szavai azonosak a tetteikkel. közül mindenekelőtt a Novó Zámky-i járásban [Érsekújvár) lévő, mintegy 1500 lakosú Pod- hájskát említhetnénk, ahol nem sajnálták az anyagiakat a házasságkötő terem létesítésére. Talán modani sem kell, hogy a kívánt hatást el is érték: a polgári esküvők felejthetetlenek. Ezt olykor még a község idős polgárai se tagadják. Nemcsak a teremnek kell szépnek lennie, hanem az esküvőnek és az azt követő műsornak is. Nem helyes, ha minden fiatal párnak ugyanzat a beszédet mondják, hiszen a fiatalok sem mind egyformák. Figyelembe kell venni a fiatalok mentalitását, műveltségi színvonalát. Szólni kell még a névadó ünnepségekről, a személyazonossági igazolványok ünnepélyes átadásáról és a polgári szertartással végzett temetésekről. Egyre több a csak polgári szertartással történő névadás és temetés Ahol ezt színvonalasan végzik, ott a polgárok fokozatosan rájönnek, hogy az új hagyomány jobban megfelel a mai kor embere követeim én yé- nek. (p j FONTOS FELADATOK KLOSS KAPITÄN# KALANDOS TÖRTÉNETE Amint a két férfi kiment, Klošs felállt, az iratait a dossziéba rakta, mereven megállt a lányok előtt, főbólin- tássál elköszönt és gyors léptekkel ment fel a lépcsőn a szobájába. A folyosón fannal találkozott, aki egy nagy pálmát cipelt. Olyan■ szerencsétlenül ütódtek össze, hogy ha Kloss nem siet azonnal segítségére, a szép növény a földre zuhan, fan megköszönte Kloss- nak a segítséget azzal a különös furcsa mosollyal, ahogyan a komornyikok tudnak mosolyogni. Kloss akkor lepődött meg, amikor fan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: — Közeledik a tél, me'egebb helyre kell vinni. — Lengyelül mondta ezt, de olyan hangsúllyal, mint aki számára természetes az, hogy a német Kloss főhadnagy megérti. Kloss belépett a szobájába és rögtön kinyitotta a titokzatos ajtót. Gondolatban még egyszer elrendezte a tervét és arra az eredményre jutott, hogy ettől a pillanattól kezdve ô diktálja az események menetét. Az öreg gróf szundikálása jó alkalom volt arra, hogy pontosan átkutassa Pzetoeki íróasztalát. Éppen azon töprengett, hogy körbe menjen e a már ismert úton vagy a rövidebb átjárót használja, amikor kopogtatást hallott. — Mit óhajt? — kérdezte, amikor megpillantotta az ajtóban a homokfutóval érkező férfit, aki később ci gróffal beszélgetett. —■ Főhadnagy úr ~ mondta Pisárski — szeretnék bemutatkozni — megmondta a nevét és hozzátette, Uogy a közeli Karczmiskban lakik. Csak most döbbent rá Kloss, hogy Fordítutta: Bába Mihály Pisárski az ebédnél nem volt jelen, biztosan nem engedték asztalhoz ülni a kupecet. — Azért jön hozzám, hogy megmondja a nevét? — Ne haragudjon főhadnagy úr, de most tudtam meg, hogy háziőrizetben vagyunk és szerettem volna megkérni ... — A parancs világos. A visszavonásig senki sem hagyhatja el Przetokot. — Főhadnagy úr, nekem hajnalban el kell mennem. Vettem két szekér rozsét és... — Lehet, hogy holnap feloldom a pa roncsot — mondta Kloss és azon töprengett, hogy mi az ördög rejtőzhet a rozsé mögött. — Nekem semmi közöm a politikához, főhadnagy úr. Én nagyon sok német tisztet ismerek, kérdezze meg valamelyiket, természetesen azt, aki már régebben itt van. Pisarskira mindig szükségük lehet. Néha csomagot kell küldeni haza... — mondta rossz németséggel. — Üzletelni akar velem? Feketéző, igen? — A főhadnagy úr rögtön ajtóstul... Nem javaslok semmit, csak segítséget segítségért. Feleslegesen haragszik rám a főhadnagy úr. Nem feketéző vagyok én, inkább csak közvetítő. Pisárski elintéz mindent, amire megkérik. Kérdezze csak meg Hofberg ezredest. Ismeri? — Mit mondott — ugrott fel Kloss. Ez teljesen váratlanul érte. Tévedett volna? Vagy valamit nem vett figyelembe? Elhatározta, hogy nyílt kártyákkal játszik. — Értem. Milyen instrukciója van a számomra? — Instrukció? — pislogott Pisárski. — Nem értem — dadogta és az ajtó felé hátrált. — Ez valami félreértés. A viszontlátásra főhadnagy úr. Kérem ... De Kloss már nem tudta meg, hogy mit akart kérni Pisárski, mert amint hátrálva elérte az ajtót, olyan hirtelen nyitotta ki és ugrott ki rajta, hogy Kloss hangosan felnevetett. Odalépett az ablakhoz és látta, amint Pisárski átrohan az udvaron és eltűnik az egyik melléképületben. Elhatározta, hogy mégis körbe megy fel a rejtekhelyre és közben megnézi, hová rohant az az ember, aki mindent vesz és elad. És vajon mindenkinek? — töprengett, amikor közeledett a nagy istállóajtóhoz, amely mögött Pisárski eltűnt. Klosst meglepte az ajtó elé tett hatalmas rőzsecsomó. Tovább ment. Lábujjhegyre állt és belesett a kis ablakon. Nem látott senkit. De észrevette a pincébe levezető lépcsőt. Megkerülte az istállót, s hátul valóban ott találta a pinceablakot. Lehajolt, rögtön megpillantotta Pisarskit, aki izgatottan magyarázott. egy kötényes férfinak. Csak a következő pillanatban vette észre, hogy a menyezeti horogról egy óriási sertés lóg, melyet a kötényes férfi trancsíro- zott fel. Kloss mosolygott és tréfásan gondolt a korábban önmagánuk feladott kérdésre: mi az ördög rejtőzhet a rozsé mögött? A kérdést helyesen így kellett volna feltennie: Mi lesz majd a rőzse alatt? Apróság! Edward természetesen azonnal tájékoztatta a lovaskapitányt, hogy milyen szó volt háromszor is leírva a lapon, amit Kloss főhadnagy leejtett. — Nem tévedtél? — kérdezte a lovaskapitány. — Biztosan nem, lovaskupitány úr. — Amikor kettesben voltak nem használta az illegális beszédben oly gyakori „nagybácsit“. — De valami mégis nyugtalanít engem, valami, amit nem tudok megérteni. — Miért kérdezted jolantától — szólt közbe a lovaskapitány —, hogy először látogatott-e Londonból haza! — Ez is nyugtalanít. És még valami. Az, hogy akkor bejött ez a Pisárski s valami olyasmit mondtam róla, hogy a feketézők királya. Aztán ő beszélt az ismeretlen feketéző emlékművéről. Emlékszik? folanta erre nem reagált. — Nem értem. Miért reagált volna? — Honnan ismerné folanta a megszállás alatt született szavakat lovaskapitány úr? Meg kellett volna kérdeznie, mit jelent az? — Feleslegesen szaglászol. Londonban mindent tudnak rólunk, jól vannak informálva. — Kémelhárító tiszt vagyok, nekem szaglásznom kell. Különben is, megfigyelte a beszélgetésünket a reggeli alatt? — Kinek a beszélgetését? Miről beszélsz? — Bocsánat, én nem jelentek, hanem csak hangosan gondolkodom. Az öreg beszélgetett folantávál, valamilyen régi emléket idézett fel. folanta apjához fűződik. Az egyik pillanatban elkezdte mesélni, hogy furatában Henryk barátjával annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy a nyolcesztendős folanta valahová elkószált. Még a rendőrséggel is kerestették, folanta sokáig nem értette, mit beszél az öreg, aztán mintha hirtelen eszébe jutott volna, még apró részleteket is elmondott. De ekkor Przetocki öklével kezdte verni a homlokát, érelmeszesedését szidta, mert az okozza, hogy mindent összezavar. Először is, a történet nem furatában esett meg, másodszor nem jolantáról volt szó, hanem valamilyen Basia Ko- ziellownáról. — Nem akart ellenkezni az öreggel. —Lehetséges — mondta minden meggyőződés nélkül Edward. — De a fejemet adnám: láttam Varsóban a Fras- catti pályán ... — Hiszen elismerte, lehetséges, hogy járt ott. — Igen, valóban — mondta Edward. — De én a háború előtt sohasem voltam Varsóban. Vagyis ez azt jelenti, hogy nemrégen láttam ott, egy éve, másfél éve, és a Frascatti teniszpálya, mint minden más, „Nur für Deutsche“, vagyis „csak a németek számára“ fenn tartott pálya. (Folytatjuk). 1972 VII. Andrzej Zbych:
