Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
Rudolf Noga felvétele Bratislava, 1972. július 16. £ V. évfolyam, 28. szám m Ara 1 korona gabonatermesztés szinte egyidős az emberrel. Egyik első megnyilvánulása volt a céltudatosan végzett munkának, s alapja minden társadalmi fejlődésnek. A jó termés széles rétegek számára biztosított kenyeret, a termelőkön és uraikon kívül jutott belőle a kézműveseknek és az írástudóknak, a tudomány első fáklyavivőinek is. A rossz termés következtében népek pusztultak el, birodalmak mentek veszendőbe. A gabona az évezredek folyamán az élet valóságos szimbólumává vált. Még apáink is így mondták a kicsépelt gabonára: élet. S ebben az egyetlen szóban kifejezték a kényé rért folytatott küzdelem minden verejtékét. Az aratás, a kalászosok betakarítása mindig az egész társadalom ügye volt, s most, a technika világában is az, bár a társadalom többsége elveszítette korábbi közvetlen kapcsolatát a mezőgazdasági termeléssel. Ma egy mezőgazdasági dolgozó Csehszlovákiában 13 lakos élelmiszer-szükségletét biztosítja, és nem is akármilyen összetételben. Az utóbbi tíz év alatt évente 2 kilogrammal növekedett az egy személyre eső húsfogyasztás, s tavaly már elérte a 74,5 kilogrammot. A hústermelés alapja pedig elsősorban a gabona. 1960-ban az állattenyésztési termékek előállításához 3 millió 300 ezer tonna gabonára volt szükségünk, ez a mennyiség 1970-ben 5 millió 900 ezer tonnára növekedett, 1975-ben pedig eléri a hat és fél millió tonnát. Bármilyen gyorsan növekednek is a gabona vetésterületei és hektárhozamai, hazai forrásaink egyelőre nem elégségesek a szükségletek fedezéséhez. Tavaly rekordtermést értünk el, országos viszonylatban 8 millió 780 ezer tonna gabonát takarítottunk be, mégis közel másfél millió tonnát kellett behoznunk. Az idén a megdőlt gabona learatása országszerte gondot okoz, kombájnosaink, gépesítöink és agronómu- saink számára sokáig emlékezetes marad ez az aratás. A gabonák megdőlése országos, sőt közép-európai jelenség az idén, célszerű tehát a megdőlést kiváltó okokat közelebbről is megvizsgálni. Mint tudjuk, az idei gabonatermesztés szempontjából az elmúlt ősszel sokkal kritikusabb volt a helyzet. Hónapokon keresztül nem esett számottevő csapadék, s a vetőmagot is csak nagy üggyel-bajjal lehetett a földbe juttatni. A tél küszöbén a vetések annyira gyenge állapotban voltak, hogy ha nem jött volna az a bizonyos tavaszig tartó ősz, akkor szlovákiai méretben nem tizenötezer hektárt kellett volna kiszántani, hanem talán tízszerte többet. GONDUNK A telet tehát sikerült átvészelni, s egy huzamosabb ideig tartó tavaszi száraz időszak után a várva várt csapadék is megérkezett, amely még az elmúlt évi és a téli deficitet is bőségesen kárpótolta. A két legfontosabb tényező - a bőséges csapadék és a meleg - intenzív növekedésre késztette a növényzetet. Ezt a növekedést nemcsak az idén adagolt, de a tavalyról a talajban visszamaradt tápanyagok is erősen serkentették. Az elmúlt évben ugyanis a száraz évjárat következtében nem mosódtak ki, s főleg a kötöttebb, a tele- vényben dús, tehát a termékenyebb talajok szorbciós komplexuma megőrizte. A bőséges csapadék erősen aktivizálta a talaj tápanyagkészleteit. A növények éltek is a lehetőséggel, a vetések - kissé megkésve - buja növekedésnek indultak. Az már szinte természetes, hogy az ilyen hirtelen nőtt, gyenge lábakon álló gabona nem képes ellenállni a viharos erejű szeleknek, a nyári záporoknak. Kedvezőbb a helyzet ott, ahol a megdőlés ellen Retacel (CCC) készítményt alkalmaztak, ez azonban a vetésterületeknek csupán ötödrészén történt meg. Az idei gabonatermesztés tapasztalatait bizonyára rövidesen levonják a mezőgazdasági üzemek és a különböző mezőgazdasági intézmények illetékes szakemberei. Azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy az idén még hatványozottabban beigazolódott az idejekorán való vetés fontossága. Az erőteljes növényzet ugyanis nemcsak a telet bírja jobban, de tavasszal több időt és energiát fordíthat a szár erősítésére, és lényegesen ellenállóbbá válhat a megdőlés ellen. Érdemes ezt a körülményt felidézni már most, aratás ide- jen. Részben azért, mert most tudjuk a legjobban felmérni, mit jelent a megdőlt gabona learatása, részben pedig azért, mert már az idáig lehullott csapadék is lényegesen jobb feltételeket biztosít a tavalyihoz mérten a talajelőkészítő munkákhoz és az őszi vetéshez. A talaj nedvességtartalékát természetesen meg is kell tudni őrizni, és az agronómusok ismerik is ennek a módját. Tavaly tehát rekordtermést értünk el, 33 mázsa volt a hektárhozamok országos átlaga. Vajon mennyi lesz az idén? Fontos kérdés ez, mert csak Szlovákiában 810 ezer hektáron termesztünk az idén gabonát, s egymá- zsás különbség az átlagos hektárhozamban 81 ezer tonna gabonát jelent, ami nem csekélység. Tisztelet és megbecsülés illeti mezőgazdasági üzemeink dolgozóit, akik az idei aratás nehéz körülményei között minden tőlük telhetőt megtesznek a veszteségmentes betakarítás érdekében. Bármilyen is lesz azonban az országos átlag, idei gabonatermesztésünk az éghajlati feltételekkel vívott küzdelem szempontjából eredményesnek mondható. S ha esetenként nem is érnénk el számításainkat, ésszerű, . céltudatos munkával a jövő esztendőben még azt is pótolhatjuk, amit az idén nem sikerült behozni. Rendkívül bíztató dolog ugyanis, hogy az idén Szlovákiában már harmincezer hektáron termesztettünk újabb szovjet fajtákat, főleg Aurórát, Kaukazt, és Jubilejnaja 50-est, amelyek az említett körülmények ellenére az idén is „állták a sarat", nem dőltek meg, s a betegségek sem terjedtek el rajtuk oly mértékben, mint a többi termesztett fajtán. MAKRAI MIKLÓS m i 'Säakŕ-' j&sfenáaÄKí :-.*?!aáaLdi SZIOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA
