Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám, szombat

HANOI TUDÓSÍTÁS B e I poli ti kai ko m mentár Hung Yen, a „stratégiai célpont" Kapcsolat a választókkal A múlt választások óta sok fiatal tevékenykedik a nemze­ti bizottságokban. Ezek nagy része már iskolázásokon vett részt, s így — ahogyan mon­dani szokás — megkezdődhet az „igazi“ munka. Az iskolá­zásokon, de a választás előtti időszakban is gyakran hallot­tuk, hogy a jó képviselő szo­ros kapcsolatot tart fenn vá­lasztóival, eljár közéjük, s a lehetőség szerint elintézi vá­lasztói kérelmeit, ügyes-bajos dolgait. Ilyen találkozásokon (nyil­vános gyűlés, néppel való be­szélgetés) a legtöbbször köz­érdekű dolgok kerülnek szóba, jóllehet a választóknak egyéni jellegű problémáik is vannak. Ezért főleg a magasabb fokú nemzeti bizottságok képviselői úgynevezett fogadónapokat tartanak, ahol a választók „négyszemközt“ mondhatják el panaszaikat, észrevételei­ket, javaslataikat. Az ügyes képviselő az ilyen találkozá­sokat arra is felhasználja, hogy átfogó képet alkosson választókörzetének életéről, problémáiról. Általában elfogadott gyakor­lat, hogy a kerületi, illetve a járási nemzeti bizottság kép­viselői a fogadónapokat az egyes hnb-kon tartják. Megha­tározzák, melyik napon, mi­lyen időben kereshetik fel a választók képviselőjüket, a legtöbb esetben a hnb székhá­zában. Ennek a formának két­ségtelen megvan a maga elő­nye és hátránya. Előnye, hogy a képviselő találkozik a vá­lasztójával, elbeszélgetnek és olyan dolgokat is megtudhat, amelyet az illető a nyilvános­ság előtt néni mondott volna el. Ez kétségtelenül hozzájá­rul a kölcsönös bizalom elmé­lyítéséhez. Hátránya ugyanak­kor, hogy mivel a képviselő csak egynémely választóval találkozik magánjellegű dol­goknál — az elintézés lehetet­lensége miatt —, negatív ha­tást is eredményezhet. Az egyesült, illetve a több község közös hnb-nél a foga­dónapoknak specifikus jelen­tőségük van. Általában a kép­viselők, de főleg a fizetett funkcionáriusok, hetente, eset­leg kéthetente ellátogatnak az egyes községekbe Ügyintézés végett, s ebből az alkalomból a választók is felkereshetik ügyes-bajos dolgaikkal. Hogy milyen formája, tartal­ma legyen a fogadónapoknak, erre egységes választ adni igen nehéz. Mindenütt leg­megfelelőbb, a legjobban be­vált módszereket kell alkal­mazni. Kétségtelen, hogy a vá­rosi és a helyi nemzeti bizott­ságok képviselőinek ilyen problémáik nincsenek, mivel szükség esetén a választók lakásukon is felkereshetik. A felsőbb fokú nemzet' bizottsá­gok képviselőinek viszont ar­ra kell ügyelniük, hogy ne történjen meg velük is mint az egyik társukkal, aki eljárt a fogadónapokra, s pontos, tárgyilagos jelentést készített. Ezt eljuttatta az illetékes ügy osztályhoz, s részéről a mun­ka ezzel be is fejeződött. Az ilyen eljárás ahhoz vezethet, hogy a választók inkább a fi­zetett funkcionáriusokhoz for­dulnak, mint a képviselőjük­höz. A legbeváltabb módszernek ígérkezik, ha a fogadónapokat a választókörzetben tartják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez esetben több választó kereste fel képviselőjét. Vá­lasszuk azonban akár az egyik, akár a másik módszert, arra kell törekedni, hogy azok ne legyenek csupán formáli­sak, s a választók itt elhang­zott szavai ne maradjanak vá­lasz nélkül. Ellenkező esetben a fogadónapok nem teljesíthe­tik küldetésüket. N. J. HATÁRIDŐ ELŐTT Vietnamban ilyenkor ültetik ki a sűrű ültetvényekről a föl­dekre a rizst. Térdig vízben ál­ló asszonyok hajlonganak a rizsparcellákon, amelyek mind­egyike egy-egy kis önálló tarto­mány: apró gátjaival, csatornái­val. Szellősebben szétültetve a rizsnek jut elég víz és föld, hogy aratásig fölnevelje a ter­mést. Egy-egy ilyen mértanian szabályos rizsültetvény olyan, akár egy festmény. Idilli ország, mindig ez jut az ember eszébe, holott nincs még olyan ország, ahol annyira oda nem illő volna az idill, mint most Vietnam. Az amerikaiak bűneit vizsgá­ló vietnami bizottság kiállításán olyan tárgyakat és képeket lát­hattunk, amelyek még a legerő­sebb idegrendszerű embert is megrázzák. Akár játékoknak is képzelhetnénk őket, ha nem tudnánk, hogy mindezt azzal a céllal ötlötte ki a szakemberek hada, hogy más embereket öl­jenek meg. Olyan embereket, akiknek a szerény tápláléknál és a békénél többre nincs szük­ségük. Milyen szerkezetekről van szó? A narancs formáját és színét utánzó maroknyi hombá­ról, amely 1000 foknál nagyobb hot fejleszt. A konténeres bom­Ezen a héten Otelló szigete ismét a világpolitika érdeklődé­sének egyik gyújtópontjában állt. A Ciprussal kapcsolatos ese­mények ezen a héten is folyta­tódtak. Szerda reggel hírül ad­ták világszerte Makqriosz nyi­latkozatát: Az elnök bírálta Jo­seph Luns-ot, a NATO holland főtitkárát, amiért — mint mon­dotta — „felelőtlen megjegyzé­sekkel beavatkozott Ciprus bel- iigyeibe“. Makariosz nem erős tényező a keleti Mediterrán-tér­ségben, jelentős ellenzéke van — ezt nyilatkozta ugyanis Luns a BBC-nek. Ez egyfelől nem felel meg a tényeknek: Makarioszt eddig minden alkalommal óriási több­séggel választották meg. Hogy van ellenzéke, ha nem is olyan jelentős, mint Luns állítja, az igaz, ám az igazi ellenfelek nem magán Ciprus szigetén találha­tók. Ott a lakosság többsége elé­gedett Makariosz függetlenségi politikájával. Szigeten kívüli té­nyezők — a félfasiszta görög re­zsim az előtérben —, s az USA mint a NATO fő ereje a háttér­bárói, amelyből százával röp­pennek ki a kisebb bombák? Fa­levélformájú robbanó apróság­ról, amely már két kg-os nyo­másra is működésbe lép. Fény­kép mutatja, mi maradt annak az embernek a lábfejéből, aki rálépett. Szerdán Hung Yenben vol­tunk, hogy személyesen is meg­győződhessünk, mit művelnek ezek a robbanó, égető, golyókat fröcskölő szerkezetek. A község központjában nem is sokat kell keresni a bombázás helyét: a sarkon áll a könyvtár, vietnami tolmácsunk is alig tudja kibe­tűzni a feliratát, a betűk egy részét levitte a légnyomás. Az épület után viszont a földdel egyenlővé tett házsor követke­zik. Még a tégla is megpörkölő- dött a gyújtóbombák tüzétől. Július 7-én itt családok haltak meg. Egy családnak éppen az óvóhelyére esett a bomba. Hogy milyen robbanó szerke­zet? Az egyik mellékutcában földre fektetve vár minket a szivar-alakú 250 kg-os fel nem robbant bomba, amelyet itt a községben hatástalanítottak. Egy zöldruhás fiatal férfi ma­gyarázza a működését, mutatja, honnan emelte ki a detonátort. ben. Egyfelől az ezredesek gö­rög nacionalizmusa, amely be­kebelezné Ciprust, másfelől az USA katonai érdekei, amelyek emiatt egybevágnak Athén el­képzeléseivel, hiszen Washing­ton okkal gondolja: egy Gö­rögországhoz tartozó Ciprus sokkal hasznosabb játékszer lenne a NATO kezében, mint a jelenlegi, független Ciprus. Minthogy azonban Makariosz nyilvános nyilatkozatban utasí­totta vissza Luns BBC-nyilatko- zatát, az ügy kellemetlenné vált az USA számára. Csütörtökön az Egyesült Államok nicósiai szó­vivője már elhatárolta magát Luns kijelentéseitől, mondván, hogy azok sem az USA, sem a NATO ciprusi politikáját nem tükrözik. Hasonlóképpen nyilat­kozott a ciprusi angol főmegbí­zott szóvivője is. Azaz: eleget tettek a diplomáciai követelmé­nyeknek, miközben mindenki jól tudja, Luns szavai pontosan az USA és a NATO ciprusi poli­tikáját tükrözik. Csak éppen nem illik beszélni róla, s ha mégis szóba kerül, a cáfolat kö­telező. —ks— — Képzett tűzszerész? — kér­dezem. — Nem. A milícia tagjait ösz- szehívták, s elmagyarázták, ho­gyan kell ártalmatlanná tenni a fel nem robbant, vagy időzített bombákat. Háromnapos kiképzé­sen vettem részt. Hung Yen lakói ma sem tud­ják, miért választották őket cél­pontul. A parasztok a földmű­velésen kívül bambuszból kü­lönféle használati tárgyakat ké­szítenek, amelyekből exportra is jut. Ez lenne a stratégiai áru? Azok a sebesültek, akik pedig a kórházban vannak, még keve­sebbet tudnak. Többnyire esz­méletlenek. Állapotukra nehéz szavakat találni. Mert mire gon­dolhat az a kisgyerek, akinek a robbanás térdből letépte a lá­bát? És milyen pusztítást rejthet­nek ezek a számok: április 16 és június 27 között 22 000-szer bombázták a VDK-t az amerikai B—52-es, Q—4-es, F—4-es, az F —6-os és az F—3-j típusú leg­korszerűbb gépek. Egész Indo- kínára az amerikaiak háromszor annyi bombát dobtak mint a második világháborúban. 1300 harcigép árnyékában va­jon mire lehet gondolni? És mégis vezetőkkel és egyszerű emberekkel beszélgetve mindig megjelenik az arcukon az őszin­te és kedves mosoly. Mert lehet, hogy amerikai légifölény van Vietnamban, de az erkölcsi fö­lény és az igazság a vietnami emberek oldalán áll. MARAFKÔ LÁSZLÓ Gyógyszeresére A Szovjetunió három új rákel­lenes kísérleti gyógyszer szállítá­sát engedélyezte az Egyesült Ál­lamok részére — jelentette be dr. C. Gordon Zubrod, az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet munka­társa, aki röviddel ezelőtt ame­rikai orvosküldöttség élén látoga tott el Moszkvába. Cserébe az Egyesült Államok a különféle rosszindulatú daganatok kezelésé­re kikísérletezett három gyógy­szert küld a Szovjetuniónak. A Moszkvában járt amerikai kül* döttség másik tagja, dr. Stephen K. Carter elmondotta: a szovjet tudósok közölték az amerikai küldöttséggel, hogy a három gyógyszer reménytkeltő eredmé­nyeket hozott embereken folyta­tott kísérletek során a mell-, méh-, pajzsmirigy , hólyag-daga natok és a hodkin-kór kezelésé ben. A pardubicei Plynostav dol­gozói csütörtökön — két nappal a határidő előtt — fejezték be a távolsági gázvezeték 109 kilo­méteres szakaszának építését. A kötelezettségvállalás határ­idő előtti teljesítése a jó mun­kaszervezésen kívül mindenek­előtt a dolgozók odaadásának köszönhető, akik reggeltől késő estig, sokszor munkaszüneti na pokon is dolgoztak. Vihar Otelló szigete körű? KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Kloss, amint belépett, azonnal tudta hová került. Az asztalon dossziék, pa­pírok, biztosan elszámolások. Przetocki íróasztala volt ez. Nyilvánvalóan itt fogadta a cselédeket és az ügyfeleket, itt intézte a gazdasággal kapcsolatos ügyeit. Valószínűen ide ment, amikor azt mondta, hogy dolgozni megy, bár Kloss meq volt győződve róla, hogy az öreg egyszerűen szundítani járt ide. Kloss még egy ajtót talált itt. Úgy vélte, hogy az öreg hálószobájába ve­zet. Kloss ismét elővette zsebkését. A szo­bából semmiféle nesz nem szűrődött ki. Hirtelen gyökeret vert a lába. Meg­hallotta a fotel vagy a heverő nyikor­gását, amely az ajtó közelében lehetett. Rögtön ezután hallotta, hogy valaki ki­nyit és becsuk egy ajtót. — Szabad bejönnöm, kegyelmes űr?' — hallotta Kloss a teljesen ismeretlen hangot. — Mi az, Pisárski, a szentségit?, — ez a hang kétséget kizáróan Przetocki hangja volt. — Ügy jön be hozzám, mintha a saját feleségéhez menne, még csak nem is kopog. — Bocsánatot kérek, kegyelmes uram. Dehát először vagyok én a gróf úrnál? Be kell jelentenem magamat? Nem tud­ja a gróf úr, hogy ki az a Pisárski? Vesz, elad, senkit be nem csap... — Nem mindig, nem mindig — dör- mögte az öreg. — Üljön le. Hogy is volt azzal a vajjal? Fordította: Bába Mihály — A vajat, gróf úr, a svábok elrek- virálták, istenemre! De ezt nem kellene a sírig a szememre vetni, mert a vétel­ár felét kifizettem. A kereskedelmi árat, hogy úgy mondjam. — Kereskedelmi ár! Azt kapom min­dig. Mi járatban van? — Holnap szerda — mondta Pisár­ski — így beszéltük meg. Rőzsét szed­jek? — kacagott fel. — De most nem ezért jöttem. „Dióm“ van, — halkítot- ta le hangját. — Gróf úr, javaslom, hogy vegyen, az ára felfelé megy. r— Pisárski, maga mindig ezt mond­ja. — És mindig igazam van. — Még meggondolom. Mennyibe ke­rül? Pisárski olyan halkan közölte a szá­mot, hogy Kloss nem hallotta meg. — Drága — szólalt meg Przetocki — mint mindig. Holnap hajnalig még töp­rengek. Aha: még egy. Pisárski, hozza el nekem azt, amit a levélben említet­tem. jan felesége majd aláírja. — Elhozom, miért ne? Pisarskiban senki sem csalódik és egy fillérrel sem csap be senkit. Ami a „diót" Hleti, jót gondolja meg, gróf úr. Van-e még vala­mi eladni valója a gróf úrnak? Nem csak a szokásosra gondolok. Én mindent veszek, Ha valamilyen papírok vannak, azt is, miért ne? Még lehet értéke. Be kell biztosítani az embernek saját ma­gát. Kloss az izgalomtól hevesen összeszo­rította öklét. O lenne az? — Mit mondott, Pisárski? — kiál­tott az öreg. — Hogy mit vásárolna? — Mindent qróf úr, ami csak eladó. — Pisárski, honnan tud maga a pa­pírokról? Mi jut eszébe? — így gondoltam. Különféle papírok vannak, részvények például. Ha a bol­sevikok bejönnek, mindent el lehet ve­szíteni. Ha az angolok lesznek az elsők — keresni lehet rajta. Megtehetem, hogy kockáztassak. Csak a dollár biztos mindig és legjobb az arany „dió" gróf úr. — Menjen! — kiáltott az öreg. — Csak ne kiabáljon gróf úr —• mondta Pisárski fenyegető hangon. — Pisárski nem ijedős ember. Engem ki­abálással nem lehet megijeszteni. Pi­sárski tud annyit, hogy . .. — Ki innen! — Ahogy gondolja gróf úr. Én nem sértődöm meg. A kereskedőnek nem sza­bad megsértődni. Majd visszajövök. Pi­sárski mindig visszajön, és olcsóbb áron vesz. Kloss hallotta az ajtó csukódását. Az­tán az öreg lépteit, amint le s fel jár­kált. Ez lenne Hofberg ügynöke? Lehetet­lenség. De honnan tud a papírokról? Kloss elhatározta, hogy beszél Pisarski- val. Még egyszer körültekintett a szobá­ban, ahol volt. Sehol nem látott pán­célszekrényt, rejtekhelyei. Igaz, hogy Przetocki a fontos dokumentációt el­rejthette valamelyik dosziébu a számlák közé. Ez még illett is hozzá, mert ki­fejezte vele Latoszek iránti megvetését is. Át kell nézni, de nem most, mert Przetocki bármelyik pillanatban belép­het. Már ellépett az ajtótól, amikor meg­hallotta a kopogást, aztán Zosia hang­ját: — Szabad, nagyapa? — Gyere, gyere, gyermekem. — Nagyapa — kezdte minden beveze­tő nélkül, és Kloss sejtette, hogy mit mond majd. És nem tévedett. Ahogy Hofberg mondta: Az apa itt hagyta a dokumentációt. A lány már felnőtt, kö­vetelni fogja a nagyapjától. — Ez mindén, amit mondani akartál? —- Igen, nagyapa. — Hálátlan gyermek. Az én engedé­lyem nélkül... De te semmit nem tud­tál, nem tudhattál. Ki küldött hozzám? — Nem mondhatom meg. — Nem mondhatod meg? Mintha én nem tudnám. Öreg vagyok, gondolod magadban, tehát teljesen vak is. Majd beszélek én velük. Figyelmeztettem, kér. tem őket... — Nagyapa, ez az én kötelességem. — Csak én tudom, hogy mi a te kö­telességed — mondta Przetocki. — Ta­nultál, leérettségiztél az illegális gim­náziumban, majd a háború után beirat­kozol az egyetemre. Most pedig tanulj fan feleségétől sütni, főzni, ennek több hasznát veszed az életedben, mint a konspirációnak. Megboldogult nagyma­mádnak három szakácsnője volt, de ha kedveskedni akart nekem, maga készí­tette el a pástétomot. Ha tudnád, hogy milyen finom volt! Makacs vagy, tu­dom. Ezt anyádtól örökölted. Ö sem hallgatott rám. De az a Latoszek is ma­kacs. — Ne beszéljen így a szüléimről. — Nem akarok hallani semmiről. A gyermeket küldik ide — kiabált az öreg. —- Egy gyerekkel egyezkedjem. Az öreg Przetockit nem lehet olyan könnyen rászedni, ezt mondd meq nekik. És azt is, hogy Przetocki a hetvenkét eszten­deje alatt sohasem szegte meg adott szavát, még akkor sem, ha nem nemes­nek adta. A dokumentációt pedig nem adom! (Folytatjuk/. Andrzej Zbych:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents